Muzeális lapszemle: 1972.VII.12. MNK Döntő, Ferencváros – Tatabánya 2:1

Tizennégy évet kellett várnunk a következő kupagyőzelemre. Ha a 110 éves múltunkat vesszük alapul, talán nem is volt olyan hosszú a várakozás, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a hatvanas években komoly hazai és nemzetközi sikereket ért el a klub.

Apám szerint láttam a mérkőzést, de én őszintén nem emlékszem rá. Meg is kérdeztem tőle, hogy ezt vajon honnan tudja. – Abban az évben vettük a Munkácsy tévénket, és mivel közvetítették a meccset, nem volt kibúvó, az egész családnak ott kellett ülnie és szurkolni a csapatnak.

Egy kicsit kételkedtem a mondataiban, mert én a színes Munkácsy tévénk vásárlását későbbre teszem, de már tiszteletből sem vitatkoztam vele. Amikor virtuálisan belelapoztam az akkori Népsportba, és megláttam a csapat összeállítását, már tudtam, hogy van igazság abban, amit mondott.

Géczi – Martos, Bálint, Horváth, Füsi – Vépi, Kű, – Szőke, Branikovics, Albert, Mucha.

A felsorolt nevek már nem csak „lexikálisan” voltak ismerősek, mivel Füsi kivételével mindenkit láttam „élőben” is játszani. Őt sajnos nem tudom elhelyezni az emlékeimben, de biztos lesznek olyanok, akik segítenek majd, hiszen végülis egy kupagyőztes játékosról van szó.

Mielőtt magával a mérkőzéssel foglalkoznánk, egy érdekes és főleg vicces hírt találtam az újságban: Halmosit (a név gondolom ismerősen cseng), a Haladás játékosát az MLSZ fegyelmi bizottság 3 évre eltiltotta, mert megrúgta a partjelzőt! Ha még ehhez hozzávesszük, hogy beidézték az MTK szakosztályvezetőjét, hogy tisztázzák az MTK-Csepel (!) mérkőzésen történt rendzavarást, láthatjuk, hogy az akkori MLSZ is keményen élt a büntetés szankcióival. Persze a kedves olvasóra bízom, döntse el, hogy vajon milyen szurkolói balhé lehetett egy MTK-Csepel meccsen, vagy Halmosit mi vihette rá, hogy egy hanyag bokamozdulattal honorálja a partjelző tevékenységét. Ugyanitt még egy erkölcsrendészeti hír is megjelent, miszerint a Bauxitbányász feljelentette a Komlót (óh, azok lelkes szocialista idők!), mert az egyik játékosukat elcsábították! Arról nem szól már a hír, hogy milyen takaros menyecskét küldtek le a tárnába, de ezek szerint nem a műanyag jött fel magától, hanem az elcsábított játékos ígéretet kapott arra, hogy tagja lehet „a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság szocialista brigádjának”.

Ennél azért történtek fontosabb események is 1972-ben. Hazánkban március 15-én több százan tüntettek a függetlenségért, amit végül a rendőrség vert szét, de elindította azt a hosszú folyamatot, mely az 1989-es rendszerváltáshoz vezetett. 1972 a müncheni olimpia éve, ahol 35 érmet szereztünk, köztük 6 aranyat. A sport mellett az erőszakról is szóltak a játékok, hiszen szeptember 5-én arab terroristák túszul ejtettek 11 izraeli sportolót, akik végül az életüket is vesztették.

Visszaevezve a magyar kupadöntőre, számunkra elég ellenséges területen, a Megyeri úton játszották a mérkőzést, és talán ennek is tudható be a szerénynek mondható 8 ezres közönség, bár gondolom az már nem lehetett kellemetlen élmény, hogy éppen ott szereztük meg tizenegyedik kupagyőzelmünket.

A tudósítás szerint a Ferencváros egy izgalmas, jó mérkőzésen, egy kis szerencsével nyerte meg a kupát, Vépi és Albert góljaival. A mérkőzés külön pikantériája, hogy a Tatabánya kispadján dr. Lakat Károly ült, aki a hatvanas évek végén három évig volt a Fradi edzője, két bajnoki címmel és egy harmadik helyezéssel.

Ez a kupagyőzelem meg is adta az alaphangot, hiszen a hetvenes években még további három alkalommal sikerült nyernünk, így erről az időszakról az elkövetkezendő hetekben még többször meg fogunk megemlékezni.

(Lalolib)

NÉPSPORT & KÉPES SPORT

2 hozzászólás a(z) Muzeális lapszemle: 1972.VII.12. MNK Döntő, Ferencváros – Tatabánya 2:1 bejegyzéshez

  • Érdekesw, mennyire nem volt akkor (sem) igazi rangja a Kupának. Alig 8.000 néző, én halványan emlékszem a meccsre, a győztes gólra mindenképp, ahogy a híresen nagyokat bakizó Kovács hazagurította, Flóri pedig elhúzta és bepassz… nem vert ki senkit a víz az örömtől, kb. az volt a Fradisták reakciója, hogy na, ez legalább megvan, mert kudarcos szezon lett a végén. Az álmodott arany és a reális ezést helyett 5. (!) hely, és még az, hogy az UEFA-ban nem jutottunk döntőbe, az is pofon volt akkoriban. (Nem egy Senica vagy Flamurtari esetleges kiverését ünnepelte a sajtó) Nagybátyám évekig emlegette, hogy egy Milan -- Fradi UEFA-döntő micsoda 2 meccs lett volna, de sajnos Spurs -- Wolves lett helyette. Pedig tényleg szenzációs meccsek valósulhattak volna meg, itt is, ott is 80000 néző előtt, Flóri, Brani és Kű Lajos Rivera, Schnellinger, Rosato ellen mmm. ez is örök veszteség, hogy nem jött létre.

  • “Ennél azért történtek fontosabb események is 1972-ben.” Főleg számomra, hiszen ebben az évben születtem! 🙂 A mérkőzést ezen okból még nem láttam, de Lalolib és a Népsport ismét visszarepített a múltba, így átélhettem én is az izgalmakat! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 08.25.18:00 Puskás-FTC (TV:M4)
Következik: 08.29.20:00 EL PLAY-OFF FTC-FK Suduva (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST