Muzeális bajnoki beharangozó: 1974.IX.25. Ferencváros – Rába ETO 6:1

Vannak mérkőzések, melyek az eredményen túl kizárólag egy-egy játékos teljesítményéről szólnak. Ha elkezdünk kutakodni az emlékeink között mi is számos olyan mérkőzést elő tudunk bányászni, ahol lehet, hogy nem is tudjuk a végeredményt, de azt igen, hogy az a találkozó miért is maradt meg örökre az emlékezetünkben. Amikor szerkesztőtársam kiválasztotta számomra a mai muzeális bajnoki beharangozó mérkőzést (ehhez mindig nagyszerű érzékkel nyúl hozzá), elég volt csak ránézni a dátumra és a végeredményre, már tudtam, hogy milyen „hátsó szándék” vezérelte: 1974. szeptember 25., Ferencváros – Győri ETO 6:1. Nem kellett túl sokat „turkálnom” az emlékeimben, hogy azonnal rávágjam: Szabó Feri öt góljával! A hirtelen jött örömöm amiatt, hogy a néha elég hézagosan működő emlékezetem nem mutatott fel piros lapot, néhány pillanat erejéig elégedettséggel töltött el és egy hanyag mozdulattal a kukába dobtam az agykarbantartó gyógyszeremet… Nem kellett volna.

Annyi önismerettel azért rendelkezem, hogy az írás előtt a biztonság kedvéért mindig „kutatómunkába” kezdek az oldalunkon, mert annyira azért nem vagyok biztos magamban, hogy minden apróságot az emlékeim tárházából bányásszak elő. Már csak azért sem, mert Szabó Feri öt gólján kívül elsőre semmit sem találtam el. Biztos voltam abban, hogy mesterötöst szerzett, melyből három gólt az első negyedórában rámolt be a Győri kapuba. Ezen túl kapásból összekevertem Szabó Feri első Fradi korszakát a másodikkal. Ennek fényében biztos voltam abban is, hogy az öt gólt a volt csapata ellen szerezte. Sajnos megbuktam a vizsgán, de igazán akkor „akadtam” ki és nyúltam az eldobott gyógyszerdoboz felé, amikor rá kellett jönnöm, hogy Szabó Feri hány évesen is szerezte az örökké emlékezetes és a nevéhez fűződő ötgombócos találatot. Mert csak tizennyolc éves volt! Ha most politikus lennék, akkor tagoltan is leírnám, hogy mindenki megértse: ti-zen-nyolc é-ve-sen!

Szabó Ferenc

Szerencsére nem vagyok politikus, így a Fradi szurkolóknak, ha végiggondolják több mint száz éves történelmünket nem mint egyszeri esetről kell elmerengeniük, hiszen nem csak olyan játékosokat ismerünk akik egy meccsen öt gólt lőttek, de olyanokat is, akik ennél többet (a csúcstartó Schlosser Imre nyolc találattal, de hat gólosból már több is akad: Sárosi, Mike, Albert, Kiszely, Takács József, Weisz). Szabó Feri ötöse azért „lóg” ki a sorból, mert azt a közelmúltunkban érte el, és amit rajta kívül senki sem tudott megismételni! Ha ehhez meg hozzávesszük a korát, egyből egyértelművé válik, hogy miért maradt meg a szurkolók emlékezetében a teljesítménye. Szabó Ferenc 1974 nyarán került a Fradihoz a Szombathelyről. Olyan csapatba ”csöppent” ahol a hatvanas évek sikerkovácsaiból még jó néhány bűvölték a labdát (Juhász, Bálint, Branikovits), de Dalnoki Jenő érkezésével már elindult az a fiatalítási „mozgalom”, mely a következő bajnoki évben a legendás „csikócsapat” bajnoki címéhez vezetett.

Az 1974/75-ös bajnoki szezon az előfutára volt ennek, de a bajnokságban elért harmadik helyezésünk mellé egy emlékezetes KEK sorozatot is fel tudott mutatni Dalnoki Jenő legénysége (döntőt is játszottunk, amit a Dinamo Kijev ellen), melyet olyan nagyszerű győzelmek fémjeleztek, mint a Liverpool, a Malmö és a Crvena Zvezda „kiszórása” a sorozatból. A Győr elleni mérkőzés a bajnokság 7. fordulójában került sor egy elég szoros menetrendben, ami azért azokban az években nem volt meglepő. 26 nap alatt 8 (!!) tétmérkőzés, köztük bajnoki és KEK találkozók sorakoztak egymás után. Egy ilyen menetelés ismeretében kézenfekvő lenne az összehasonlítás a jelennel, de nincs kedvem elrontani azt a hangulatot, mely annak ellenére ott virít az arcomon, hogy több tévedés is „színesítette” az emlékeimet.

Szabó Feri életkorát már „tisztáztuk”, így nézzünk bele a részletekbe, melyek a sima győzelem ellenére is érdekesen alakultak. 15 ezer néző (ez akkoriban átlagosnak számított), csúszós pálya és a 3. percben egy gyors gól, amit általában a zöld-fehérek szoktak szerezni a Szentély légkörétől „megbabonázott” ellenfélnek. A végén a győriek is meg voltak babonázva, de az elején még ők szereztek vezetést. Azt nem tudni, hogy mennyire hittek abban, hogy meg is fogják tartani az előnyüket, de tény, hogy túl sokáig nem álmodozhattak róla. Még az első félidőben jött két Szabó Feri gól, melyek Bálint büntetőből elért találat fogták keretbe. 3:1 a szünetben nem rossz teljesítmény, a lelátón már azt ecsetelték a szurkolók, hogy a másodikban biztosan visszavesz a csapat, hiszen ahogy említettük a szocialista brigádmozgalomban sem gördültek olyan gyorsan a szalagon a termékek, mint ahogy a játszották a meccseket Nyilasiék.

És ha már „véletlenül” (természetesen szánt szándékkal) Nyilasi, akkor Tibiről is meg kell említeni, hogy ezen a meccsen „már” 19 éves volt, egy éve tagja a felnőtt csapatnak. A Győr elleni győzelem azonban nem róla szólt, bár az újság szerint nagyon hasznosan és harcosan játszott, de a 6:1-es győzelem Szabó Feri diadala, és abból is utolsó 10 perc (amit én elsőre a meccs elejére datáltam), ahol is mesterhármast gurított. Pontosan 8 perc alatt (81., 86., 88. perc), melyből kettő a Dalnoki korszak „szokásos” góljait idézte, amikor is Pusztai elrobogott a szélen, pontosan beadott és Szabó Feri pontosan érkezett, a bíró meg füttyentett kettőt. Egy idő után ez a „sablon” úgy módosult, hogy Nyilasi vagy Szokolai érkezett (a kettős bírói fütty az maradt). Ebből a mondatból következik, hogy bár nagyon ígéretesen indult a fiatal csatár pályafutása a Fradiban, de végül 1977-ben „elcserélték” Szokolaira. Így került Győrbe, majd 1980-ban visszajött ugyan, de Novák Dezsőnél már nem tudott alapemberé válni. 1981-ben visszaigazolt Szombathelyre, majd aktív pályafutását nevelőegyesületében, Celldömölkön fejezte be.

Muzeális lapszemlére készültem, melyről már az elején tudtam, hogy ez elsősorban Szabó Feriről és az öt gólról fog szólni (mellesleg a Népsport 10-s osztályzattal “honorálta” a teljesítményét), hiszen vannak olyan mérkőzések, melyek az eredményen túl kizárólag egy-egy játékos teljesítményéről szólnak. Az 1974. szeptember 25-i, Győri ETO elleni 6:1-es győzelem is ilyen. Ez Szabó Feri meccse volt. Amit soha nem fogunk elfeledni!

– lalolib – 2012.04.13.

NS-19740926-01-19740925

NS-19740926-03-19740925

KS_19741001-0007-19740925

KS_19741001-0008-19740925

4 hozzászólás a(z) Muzeális bajnoki beharangozó: 1974.IX.25. Ferencváros – Rába ETO 6:1 bejegyzéshez

  • Nyilasi 3 gólpassz után kapott egy laza hatost a Népsport-tól

  • Hát igen, Szabó Ferinek ez volt élete meccse, kár, hogy már 18 éves korában lejátszotta. Mellesleg, amikor a 23 éves Németh Krisztiánról még mint tehetségről ír a sajtó, aki majd egyszer …
    Óriási győzelem volt ez, az ETO (mint bronzérmes) néhány héttel később az UEFA kupában csak hosszabbításban kapott ki a világbajnok német bajnoki bronzérmestől, a F. Düsseldorftól. Mellesleg Netzer kivételével minden német világbajnok otthon játszott. Isten éltessen Szabó Feri, aki mindig zöld-fehérben játszott (Hali, Fradi, ETO).

  • üdv fradista barátaim.

    Most is elkelne ilyen labdarugo

    Hajrá Fradi.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 08.22.19:00 EL PLAY-OFF FK Suduva-FTC (TV:M4)
Következik: 08.25.18:00 Puskás-FTC (TV:M4)
Következik: 08.29.20:00 EL PLAY-OFF FTC-FK Suduva (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST