Muzeális lapszemle: Téli Kupa Döntő, 1975.XII.14. Ferencváros – Újpesti Dózsa 4:1

Egy olyan mérkőzésről írni, ahol „elgázoltuk” az ősi ellenfelet, kellemes feladat. Egy olyan mérkőzésről írni, ahol a szerző két kedvenc játékosa, Nyilasi és Ebedli a főszerepet játszotta, az még kellemesebb feladat. Egy olyan mérkőzésről írni, ahol egy kicsit méltatlanul elfeledett csatárunk három gólt szerez, az hálás feladat.

Betartva a „fontossági” sorrendet először a gázolásról néhány mondatot. Először kivégzést akartam írni, de mivel egyszer már meg lettem fedve egy szóért, amit előszeretettel használtam az Újpesti Dózsával kapcsolatban, így egy kicsit finomítottam a jelzőn. Ettől még, amikor először megláttam az újságot, szemem nem a főcímen akadt meg („A Ferencváros nyerte a Téli Kupát!”), hanem a mérkőzés eredményén: FTC – Újpesti Dózsa 4:1! Kell ennél szebb látvány egy Fradista szívnek?

Szabó Ferenc

A méltatlanul elfeledett csatár pedig nem más, mint Szabó Feri, pontosabban a lexikonunk szerint Szabó II. Ferenc. Precízen megszámoltam, a Fradi fennállása során 11 Szabó játszott nálunk, ebből ketten voltak Ferencek (még szerencse, hogyan nézne ki a Szabó XI. Ferenc név?), az egyik az ötvenes években játszott a pálya jobb oldalán, volt hátvéd, és csatár is, a másik Feri meg hármat vágott az Dózsának, mellesleg hat évet töltött el a Fradiban, nyert két bajnokságot, és 108 mérkőzésen 47 gólt szerzett!

Nyilasi Tibiről már többször írtam, Zoliról meg még fogok, ráadásul itt nem a kedvenceimről kell értekeznem, hanem arról a gyönyörűséges tényről, hogy 1975. december 14.-én, a Téli Kupa döntőjében négyet vágtunk a Dózsának. Persze az sem mellékes, hogy ezzel megnyertük a tornát. De vajon milyen kupát is nyertünk?

A magyar labdarúgás irányítói folyamatosan törték (és jelenleg is törik) a fejüket, hogy vajon milyen tornákat, és kupákat találjanak ki annak érdekében, hogy a klubcsapataink még több mérkőzést játszanak. A Téli kupa ötlete régmúltra tekint vissza, hiszen először 1926-ban próbálták bevezetni, de végül is néhány meccs után abbamaradt. Talán a hó vagy a hideg állta útját a sorozatnak? Nem tudni, és bár a történészek egyszer biztos rátalálnak az okokra, de mivel nem volt egy igazi tétmérkőzéses torna, olyan túl nagy jelentősége nincs is. Ezek után miért vették elő 50 év múlva a torna ötletét? Lehet, hogy az akkori meteorológusok enyhe telet ígértek? Nem tudni ezt sem, de megpróbálták, igaz új szabályokat hoztak: csapatonként csak három 23 évesnél idősebb játékos játszhatott. Annak ellenére, hogy a cél még nemesnek is volt mondható (játéklehetőség a fiataloknak), de vajon az idősebb játékosok addig mit csináltak? Mert hó nem volt, így a hógolyózás kizárva, ráadásul a téli felkészülési idő alatt inkább a csapatépítésre kellett volna koncentrálni.

Akik ismerik az 1975-ös Ferencvárost, azok jól tudják, hogy a Téli Kupát szinte a Fradira írták ki. Nem mintha az akkori MLSZ szerette volna a Fradit, egyszerűen a kiírás olyan volt, hogy a Dalnoki féle csikócsapat számára egy örömfocit hozott a torna. Például az elődöntőben, mely csupán három nappal volt a döntő előtt, a Videotont vertük 7:1-re!

A döntőben meg a lilákat poroltuk el 4:1-re! Mivel lassan a jelzőkből is kifogyok és a „szigorú cenzorok” nem engedik meg teljesen szabadjára engedni a jelzők használatát, így a tovább kellemes időtöltést az újság olvasásával a kedves olvasókra hagyom.

Mert ne feledje senki: 1975. december 14.-én, a Téli Kupa döntőjében 4:1-re nyertünk az ősi riválisunk, az Újpesti Dózsa ellen. Kell ennél több?

- lalolib -

NÉPSPORT 1975.12.15. 1. oldal

NÉPSPORT 1975.12.15. 1. oldal