Muzeális bajnoki beharangozó: 1976.III.20. Kaposvári Rákóczi – Ferencváros 1:1

Most vagyok bajban. Van ilyen, bár nehéz megszokni. Az elmúlt hónapokban siránkoztam már, hogy jelenleg több olyan NB I-s csapat van a mezőnyben, akikkel igazán nem nagyon van közös múltunk, vagy ha mégis, akkor az már a XXI. századra esik, mely olyan közeli, hogy szinte meg tudjuk érinteni, így arról muzeálist írni egy kicsit megmosolyogtató dolog lenne. Bevallom becsülettel, hogy ezt a Kaposvárról nem gondoltam. Valahogy nekem olyan „régi” ellenfélnek tűnt, hogy biztos voltam benne, számtalan mérkőzés közül tudok majd válogatni. Tévedtem, mely nálam lassan már mindennapossá válik. Erre szokta szerkesztőtársam mondani (egy kicsit élcelődve és mosolyogva bajsza alól), hogy több Cavingtont kéne beszednem. De hát szedem én becsülettel, és meg is próbálok úgy emlékezni, mint oldalunk „memóriabajnoka”, de lassan rá kell jönnöm, hogy erre igazán semmi esélyem sincs.

Így marad a meglepetés és a rácsodálkozás. Plusz a ténymegállapítás, hogy bajban vagyok. Bár az első mérkőzésünket még 1942-ben játszottuk a Kaposvárral (9:1-s győzelem, MK), de az első bajnokira csak 1975-ben került sor. A „megoldás” a memória gondjaimra, meg ebben az évszámban rejlik. 17 évesen „találkozni” az első aranycsapatommal, annyit jelent, hogy szinte minden ami Fradi, és közvetlen élmény, azt 1975-től számolom: Hajdú – Martos, Bálint, Rab, Megyesi – Ebedli, Nyilasi, Mucha – Pusztai, Szabó Magyar; az edző Dalnoki Jenő. Ez meg mindent elmond és talán meg is magyaráz. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy volt egy felejthetetlen kaposvári emlékem, amikor egy osztálykirándulás alkalmából egyszer csak „összefutottunk” a Fradi buszával és ha néhány pillanatra is, de „élőben” láthattam Nyilasit, Ebedlit és a pipázó Dalnoki Jenőt, máris törvényszerűvé válik (ez egy kicsit hivatalosra sikeredett), hogy számomra a Kaposvár nagyon is muzeális ellenfél.

Állnak (balról): Szepessy, Mörtel, Rab, Judik, Mucha, Major, Kakas, Murai, Koch. Elől: Jancsika, Takács, Nyilasi, Ebedli, Pogány, Szokolai, Hajdu J.

Erre még rásegít egy „ünnepi” mérkőzés 1981-ből, ahol a memóriám azt diktálja, hogy én is ott ültem a lelátón (bár erre azért túl sokat nem mernék licitálni). 1981. június 17-én már úgy utaztunk le Kaposvárra, hogy megnyertük a bajnokságot, amit csak tetézett az a tudat, hogy Nyilasi Tibor aranycipős lesz (amiből végül is ezüst lett, egy kis bolgár „manipuláció” miatt). Ennyi meg elég volt ahhoz, hogy ezrek utazzanak le a somogyi székhelyre, sokan már az előző napon sátrat vertek a stadion körül és a jó kedvet az sem tudta elkergetni, hogy éjszaka jó nagy vihar zúdult a városra.

Mindezek fényében, mely a két mérkőzéshez két bajnoki címet rendelt, talán feloldozást is kaphatok a feledékenységem miatt. Ettől még persze nem lett könnyű a dolgom, hiszen az elmúlt három évben már „kiveséztem” három muzeális bajnokit, de szerencsére az elsőt valahogy kihagytam a szórásból. Így annyira még sincs nehéz dolgom (legfeljebb majd jövőre lesz), hiszen 1975. március 20-án Kaposvárott játszottunk és bár nem sikerült nyernünk, de a végén a bajnokságot óriási csatában (a Videotonnal vívtunk ádáz harcot) sikerült megnyernünk.

Legfeljebb most azok kaphatják fel a fejüket akik mindenben összefüggést akartak felfedezni (ez bizony néha velem is előfordul), hiszen a mérkőzésről beszámoló sportújság címlapján, a „Meglepetés: az FTC döntetlenje” szerepel, mely talán a jelenünkben is igaz lenne, ha vasárnap nem sikerülne nyernünk, bár a meglepetés szót most nem nagyon használnám. Már csak azért sem, mert 1976-ben, a 18. forduló előtt magabiztosan, négy pont előnnyel vezettük a bajnokságot a Videoton előtt. A Kaposvár jó kis középcsapatnak számított, pedig újoncként szerepelt az NB I-ben. Ahogy már említettem, 1975 őszén játszottuk az első bajnokit a Rákóczi ellen és az Üllői úton magabiztosan nyertünk is 4:2-re.

Mucha József

A „visszavágó” sem ígérkezett nehéznek, de a hazaiak nem így gondolták. A Fradit óriási érdeklődés övezte, bár ezzel nem mondok túl nagy újdonságot. Sok hazai szurkoló már 4-5 órával a kezdés előtt elfoglalta a helyét, egy órával a kezdés előtt már gombostűt sem lehetett leejteni, több százan kint is rekedtek, köztük sok Fradi szurkoló is. Dalnoki Jenő javuló játékot várt, mely nyilatkozat azért is volt egy kicsit furcsa, hiszen a csapat utoljára 1975 szeptemberében kapott ki bajnoki mérkőzésen Békéscsabán. A mester valószínűleg a három nappal korábbi, Innsbruck elleni KK vereségnek gondolt.

Az óvatosságra volt is okunk, hiszen az első félidőben a hazaiak jobban is játszottak, a középpályán többet futottak és támadásaik is veszélyesebbek voltak, mint a Fradinak. Ennek meg is lett az eredménye, 1:0-s hazai vezetéssel vonulhattak a csapatok az öltőzőbe. Ismerve Dalnoki Jenő habitusát, valószínűleg nem kesztyűs kézzel tartotta az eligazítást, hiszen a második félidőben már egy harcos Fradi tartotta nyomás alatt a hazaiak kapuját. A 63. percben Muchának sikerült is az egyenlítés, de után hiába alakítottuk ki szinte futószalagon a helyzeteket, a helyenként hősiesen védekező hazaiak otthon tartották az egyik pontot. Nekik ez óriási siker volt, a Fradinak nem egészen, de még így is három pont előnnyel vezettük a tabellát.

Az elején még azzal riogattam saját magam, hogy bajban vagyok, mert nehezen találok olyan mérkőzést melyről lehetne egy muzeális bajnoki beharangozót írni. Végül az emlékek segítettek, mert ha Kaposvár, akkor kapásból 1976 és 1981, mely ugyan mindkét mérkőzésen döntetlen született, de a bajnokság végén mindkétszer bajnoki címet szereztünk.

És mivel fentebb írtam, hogy még véletlenül sem szeretnék párhuzamokat vonni a soron következő kaposvári vendégjátékunk okán, ezért inkább abba is hagyom a mai muzeális beharangozó írását.

– lalolib – 2012.11.17.

NS-19760321-01-19760320

NS-19760321-01-19760320-2

NS-19760321-03-19760320

NS-19760321-02-19760320

4 hozzászólás a(z) Muzeális bajnoki beharangozó: 1976.III.20. Kaposvári Rákóczi – Ferencváros 1:1 bejegyzéshez

  • A Somogy FC önálló egyesület volt, 1927-től működött 1935-ig. Csődbe ment és megszűnt. Több éven át játszottak a profi bajnokságban. Somogy megyében a húszas években több egyesület is alakult, profi “tagságot” csak a Somogy FC és a Rákóczi ért el.
    A Kaposvári Rákóczi 1923-ban alakult. Az egyesület hivatalos honlapjának múltidézése sem említ kapcsolatot a Somogy FC-vel.

  • Nekem csak annyi kérdés-észrevételem lenne, hogy a ’30-as évekbeli Somogy nevű, NB I-ben is szereplő csapat mennyire jogfolytonos a Rákóczival, mennyire elődegyesület? Mert ott Toldiék idejében már játszott a Fradi anno. (A kaposvári focitörténelemnek nyilván része, csak hogy szándékosan vagy véletlenül nem került be mindez ide?)

  • Kedves József!

    Köszönjük az elismerő szavakat. Szerkesztőségünk elérhetősége az “Oldalak” menü -- “Szerkesztőség” alatt érhető el.
    Ami a mez témát illeti, ismét olyan információ merült fel, mely után további “kutatásra” lesz szükség.

    Ha nem gond, az email címünkre (info@tempofradi.hu) megadhatnád az elérhetőségedet.

  • Tisztelt lalolib, k@rcsi, kedves szerkesztőség!

    Próbáltam keresni egy email-címet a honlapon, de nem leltem, így ide írok, remélem, megtaláljátok e sorokat.
    A tegeződést már felajánlottam, hadd ismételjem meg, annál is inkább, ment a fentiekből az derül ki, hogy gyakorlatilag egykorúak vagyunk, én 1957. decemberében születtem.
    Erről a honlapról korábban is tudtam, ám ritkábban néztem bele. Pár hete sűrűbben, mert egy vállalásom miatt (Bánki József kérésére írok a Zöld és Fehér című magazin minden számába egy rövidebb esszét), rákényszerültem -- szerencsére. Szívből gratulálok az egész vállalkozáshoz, egyszerűen káprázatos a bőség, az alaposság, ráadásul ömlik belőle a józan szeretet, s mindhárom szerző remekül ír, az „átlagújságíró” színvonalát meghaladóan.
    S még valamit.
    Múlt héten volt egy hosszasra duzzadt szócserénk az ÉDOSZ-korszak színeit illetően. Azzal fejeztem be, hogy meg vagyok győzve, az ÉDOSZ színe zöld-fehér maradt még. Nos, Lakat T. Rudas sorozatának mai részéből azt hiszem kiderülnek a tények. Gyanítom, hogy a szerző a mi szócserénket is olvashatta (korábban, a hatodik részben még ő is piros-fehér színre utalt), s alaposabban utánanézett, utánakérdezett a dolognak. Ezek szerint a színváltás már 1950. februárjában megtörtént, illetve meg kellett volna történnie, ám sikerült a gyakorlatban „szabotálni” a dolgot. A Fradi rendszerint tiszta fehérben játszott s ebbe nem nagyon lehetett belekötni, s úgy látszik egy ideig a hatalmasok sem nagyon firtatták a dolgot. Aztán jött 1951. január 31-e, amikor már parancsszerűen mondatott ki, hogy az országban minden, az élelmiszeripar felügyelete alá rendelt csapat Kinizsi, s minden csapat fehér-piros (az emlékezetben piros-fehér) és kész, nincs apelláta. Erre a parancsra, kényszerre nyilván minden kortárs élénkebben emlékszik, s ez rögzülhetett aztán. Így a korábbi egy évre, mint zöld-fehér korszakra is emlékezhetnek sokan, az általam említett Juhász Klára is. Lakat T. írásának újabb részlet most már részletesen elmondja a történetet, s így az egész nemcsak tényszerűen, de lélektanilag is logikus.

    Befejezem, mert már vagy hat-hét órája ezt a honlapot böngészem, nem lehet betelni vele. Olyan írás-kollázst, mint a mexikói túráról szóló élmény olvasni, a száz esztendős Sárosira emlékező pedig torokszorító is, a temetői videóval együtt.

    Csak így tovább!

    Üdvözlettel: N. Pál József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
    Húsvéti...
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 04.30. 19:30 FTC-MOL VIDI FC (TV:M4)
Következik: 04.27. 19:30 Honvéd-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST