Muzeális bajnoki beharangozó: 1980.XI.29. Ferencváros – Kaposvár 6:2

Képünkön (Almási László felvétele): Nyilasi, a mezőny kimagaslóan legjobb játékosa ezúttal is veszélyezteti a kaposvári kaput. Háttal Gulyás.

Képünkön (Almási László felvétele): Nyilasi, a mezőny kimagaslóan legjobb játékosa ezúttal is veszélyezteti a kaposvári kaput. Háttal Gulyás.

Mintegy 6000 néző előtt Tátrai sípjelére kezdődött el a mérkőzés az Üllői úton. A Ferencváros az első félidőben Pogány (11-es) és Szokolai góljával 2-0-ra vezetett, aztán Gulyás szépített. A második félidőben a hazaiak – a ragyogóan játszó Nyilasi vezérletével – nagy fölénybe kerültek. A további gólok sorrendje: Rab, Nyilasi, Nyilasi Gulyás (11-esből), Nyilasi. Klassziskülönbség volt a két csapat között… 

*

Ahogy egyre jobban múlnak a „gyermekévek”, az amúgy elég szelektíven működő memóriám is érdekes változásokon megy keresztül. Néha olyan események jönnek elő, melyeket már régen elástam és sokukat eleve meg nem történtté minősítettem. Persze vannak olyan évek, melyeket, ha akarnám, még akkor sem törlődnének, mert végül is, ha mindent száműznénk az agyunkból, így ötven körül már nem is tudnánk, hogy egyáltalán mit is a keresünk valójában ezen a Föld nevű bolygón.

Losonci Tibor és Lázár Gyula ajándékot nyújtott át Mucha Józsefnek, aki négyszázadszor lépett pályára díjmérkőzésen.

1980 számomra felejthetetlen év volt. Nem is lehet felejteni, hiszen a „haza szolgálata” ekkor öltöztetett bakaruhába és valószínűleg kevés olyan férfiember van, aki ezeket a hónapokat el tudná felejteni. Még akkor sem, ha olyan könnyű dolga volt, mint nekem, hiszen azon kívül, hogy aktív „labdakergetőként” kiemelt bakának számítottam, ráadásul rendelkeztem azzal a tulajdonsággal (amit anno a középiskolában még szégyelltem is), hogy tudok vakon, tíz újjal írógépelni. Ezt a tényt olyan örömmel nyugtázták, hogy legszívesebben egyből századossá léptettek volna elő, de mivel nem nagyon vagyok a fegyveres testületek feltétlen imádója, így megelégedtem egy állandó kimaradási engedéllyel.

 

Nyilasi első gólja

Természetesen nem akarok katonaélményeket mesélni (túl sok nincs is), de van egy dolog, mely nagyon összefügg azzal a két évvel, amit bakaruhában töltöttem. Ez meg a Ferencváros, az állandó meccsre járás. Bár nem voltam közvetlenül a „tábor” tagja, de ahhoz elég közel ültem hozzájuk, hogy éveken át együtt vegyem a levegőt és együtt tomboljam végig a mérkőzéseket a Szentélyben.

Szokolai fejesgóljával már 2 : 0 volt az eredmény.

1980. november 29-én már nem lehettem ott a Kaposvár elleni fölényes győzelmen, pedig jó lett volna. Egyrészt az utolsó szezonban, amikor még feljárhattam a Szentélybe nem sikerült valami fényesen (1979/80-as bajnokságban csupán a 6. helyen végzett a Fradi), másrészt éppen az 1980/81-es bajnokság az, mely meghozta a várt fordulatot és bajnokságot nyertünk. Ehhez, ha még hozzávesszük, hogy a 6:2-re nyert mérkőzésen Nyilasi Tibor három gólt szerzett és parádés játékot produkált, igazán kár, hogy nem lehettem ott a havas lelátón a közel 7 ezer szurkoló között.

Nyilasi második gólja

A szurkolók a korai tél ellenére remekül szórakoztak. A csapat szórta a gólokat, az Ebedli, Nyilasi kettőst nem lehetett feltartoztatni, a szélen Pogány Laci és úgy cikázott, mint egy tűzgolyó és a kapura lövések is számolatlanul záporoztak Horváth kapus kapujára. Néhány játékos kedvű szurkoló is megörült a váratlan hónak és mikor a partjelző néha-néha les címén meglengette a zászlót, hógolyózásba fogott, melyek „véletlenül” mindig a zászlót lengető felé irányultak. Azokban az években azonban elég volt egy „hangos” kérés, és egy újabb Nyilasi gól és a szurkolók figyelme ismét a játék felé irányult.

Nyilasi harmadik gólja

A muzeális újság olvasása közben azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon legközelebb mikor fogunk mi hat gólt lőni a Szentélyben? És mikor leszünk ismét hét ezren, ami ugyan csak fél házat jelent (a 80-as években még annyit sem), de a tavaszi átlaghoz képest hatalmas nézőszámot jelentene. A válasz is adva van, csak el kell olvasni a mellékelt újságot, 1980-ból.

Koch a védők gyűrűjéből is jól irányított.

Biztos vagyok benne, ha 2010. április 3.-án az eredményjelző az állna, mint 1980-ban: Ferencváros-Kaposvár 6:2, akkor a következő hazai mérkőzésünkön már elérhetnénk a hétezres nézőszámot.

Álom, álom, édes álom…

– lalolib –

NÉPSPORT

NS-19801130-02-19801129

NS-19801129-2

NS-19801129-3

NS-19801214-oszi-tabella

4 hozzászólás a(z) Muzeális bajnoki beharangozó: 1980.XI.29. Ferencváros – Kaposvár 6:2 bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
    Húsvéti...
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 04.30. 19:30 FTC-MOL VIDI FC (TV:M4)
Következik: 04.27. 19:30 Honvéd-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST