Muzeális bajnoki beharangozó: 1983.IV.20. DMVSC – Ferencváros 1:2

„Debrecenbe kéne menni…” – szól az ismert népdal, mely a pulykakakas vásárlók számára talán előnyös ha csak vásárlásról van szó és nem esik ki a kakas a lyukas kasból és nem kap „tollba” az éppen arra csipegető hazai kakassal. Akik mostanság elég erősek és harciasak, így az odalátogatok jobb ha még az út előtt ellenőrzik a kas állapotát. Nem véletlenül használtam a „mostanság” kifejezést, hiszen voltak olyan időszakok amikor bizony elég gyengécske erőt képviseltek a debreceni kakasok. Ilyen év volt 1983 is. Visszatérve a háziállatok világából, 1983. április 20-án a Debrecen felé buszozó Fradisták valószínűleg elég vidáman énekelhették a népdalt, hiszen nem nagyon kellett tartaniuk a DMVSC-től (Debreceni Munkás Vasutas Sport Club).

Ettől függetlenül lehet, hogy a hosszú buszozás vagy a túláradó jókedv miatt, a biztos győzelem helyett egy szoros eredmény született és Zsiborás Gabi kapitális bakija kellett hozzá, hogy a csapat felébredjen és elkezdjen úgy focizni, mint amit egy bajnokesélyes csapattól elvártak a szurkolók. A nyolcvanas évek jól indult a Ferencváros számára. Bajnoki cím, majd utána egy második hely fémjelezte, hogy Novák Dezső csapata az 1982/83-as bajnokságban is a végső győzelmet tűzte ki célul. Ebben a kor két kirakatcsapata, a Győri ETO (Horváth Ede „uralkodása” és Verebes József „mágusi” tevékenysége ) és a Bp. Honvéd volt a legnagyobb vetélytárs. Ennek a versenyfutásnak volt a csúcspontja a május 22-i Győr-Ferencváros rangadó, mely sokak szerint a nyolcvanas évek egyik legnagyszerűbb fociját hozta (3:3 a vége, Nyilasi Tibor mesterhármast ért el).

Nyilasi a hazai védők gyűrűjében

A győri álommeccsig még egy hónap hátra volt amikor a csapatnak Debrecenbe kellett mennie és pulykakakasok helyett gólokat kellett szerezniük, hogy lépést tudjunk tartani az ETO-val. Ahogy az előbb már írtam, langyos tempóban indult a mérkőzés amit a közönség nem is vett jó névvel, „bundát” sejtve morgolódott a lelátón és ha a 38. percben Zsiborás Gabi hasa alatt nem gurul el a labda, akkor már a szünetben szőrmeboltokba küldik a játékosokat. A szőrmebolt helyett Novák Dezső haragos tekintete fogadta az öltözőben a zöld-fehér játékosokat. A dorgálásnak meg is lett az eredménye, a második félidőben egy teljesen más felfogásban játszó Fradi lépett a pályára és Nyilasi Tibi duplájával fordítani is tudott úgy, hogy Pogány egy büntetőt is elhibázott az 56. percben.

Amikor rápillantottam az összeállításra kellemes emlékek tódultak elém. Biztos vagyok benne, hogy sokunk számára a Dalnoki féle aranycsapat (1975/76) mellett a Novák Dezső által irányított bajnokcsapat is olyan nosztalgikus emlékeket idéz fel, mely örökké részesévé vált a Fradizmusunknak. Ha nem csal az emlékezetem akkor csak a Rab-Ebedli-Nyilasi trió köti össze a két bajnokcsapatot, mellettük olyan nagyszerű játékosok osztoztak a nyolcvanas évek elejei sikerekből, mint Zsiborás, Takács, Pogány, Szokolai, Rubold és a mesteredző kedvenc középhátvédje Judik Péter, aki 229 alkalommal játszott a Fradiban és akit Novák Dezső hozott magával és 1983 telén együtt is távoztak, igaz nem egy helyre. Judik Győrbe ment, Novák Dezső számos „kaland” után 1994-ben tért vissza sikerei színhelyére, hogy BL csoportkörbe vezesse a Fradit.

A debreceni győzelemmel tovább folytatódott a „nagy hármas” csatája a bajnoki címért, amit végül is Verebes József csapata, a Győri ETO szerzett meg az 1982/83-as bajnokságban a Fradi előtt. Ezzel a második hellyel véget is értek a sikeres évek, 1983 nyarán távozott Nyilasi Tibor (Austria Wien), a botladozásokkal tarkított őszi bajnoki szezon után Novák Dezsőnek is mennie kellett. 1984-től meg a kudarcok vették át a terepet, és egészen 1992-ig kellett várni arra, hogy újra bajnokcsapatot ünnepelhessünk az Üllői úton.

Azt nem tudom, hogy 1983-ban a csapat elénekelte-e a „Debrecenbe kéne menni…” dalocskát, de ha igen, akkor minden bizonnyal jókedvűen és vidáman énekelték, főleg a mérkőzés után. Egy muzeális bajnoki beharangozó kapcsán balgaság lenne nem keresni összefüggéseket az akkori és a vasárnap ránk váró mérkőzéssel kapcsolatban. A régi népdalt valószínűleg nem fogják elénekelni a buszon, ha csak a Valpoort-Adams páros nem „rap-pesíti” meg azt. Ezen túl meg  nem csak 30 év van a két csapat között, ráadásul a Debrecen sem a munkás vasutasok csapata már.

Ettől még vasárnap Debrecenbe kell menni…és pulykakasok helyett, gólokat kell lőni.

– lalolib –

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Következik: 04.07. 14:30 FTC-Mezőkövesd (TV:m4)
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső utánpótlás emléktornák