Muzeális bajnoki beharangozó: 1983.V.22. Rába ETO – Ferencváros 3:3

Vannak mérkőzések, melyek akkor is belénk tudnak ivódni, ha csak a tévén keresztül láttuk, sőt, igazán abból is kevésre emlékezünk, de ha felteszik a kérdést, hogy mi is zajlott 1983. május 22-én, akkor álmunkban is tudjuk a választ. Emlékeink tárházában a dátumok mellett olyan felejthetetlen mozdulatok és gólok is elraktároznak, melyeket időben lehet, hogy nem tudunk a polcra rakni, de ha felvillannak olyan közelségbe kerülnek, hogy meg is tudjuk érinteni őket. Az első mondat egy dátumot említ, a másik egy mozdulatot, egy gólt. Ezeket csak össze kell rakni, és sokunk számára egy olyan varázslatos mérkőzés élménye tárul elő, amit soha nem fogunk feledni. 1983. május 22., Győr-Ferencváros, a bajnoki döntő mérkőzés 17. perce: Nyilasi Tibi a felezővonalnál kapja meg a labdát és mivel az “őrzője”, Póczik jócskán lemaradt róla, még szét is nézett, talán ki is kacsintott a közönségnek, majd laza, igazán senkihez sem hasonlítható mozdulattal elindult a győri kapu felé. Néhány könnyed lépés után felnézett, a hazai védvonal még mindig messze tanyázott tőle, mintha nem is merték volna megtámadni a Fradi nyolcasát. A kaputól 20 méterre feltűnt két védő, akiket Nyíl egy szemtelenül laza mozdulattal “kizavart” a stadionból, majd betörve a tizenhatoson belülre, a kifutó Kovács kapus mellett, elegánsan, olyan Nyíl bokamozdulattal helyezte a labdát a hálóba. Mindez fél perces mozdulatsor volt csupán, de mindez olyan szépséget és eleganciát árasztott, mintha azt a Győri Balett művészei adták volna elő.

TFU_19830700_Fml_110_0014-198305221983-ban Győrött nem csak balett volt híres és nevezetes, hanem a “mágikus” edző, Verebes József által irányított ETO focicsapata is. A mester 1981 őszén került Győrbe, ahol azonnal csodát csinált. Az 1980/81-s bajnokságban 11. helyen végzett ETO-ból, a következő bajnoki évben egyből bajnokcsapatot épített! Ráadásul mindezt a Fradi “kárára” tette, megakadályozva Novák Dezső bajnoki címvédését. Mindezt az Üllői úton, egy szintén örökké emlékezetes 4:3-s győri győzelemmel végződő találkozón. Pedig Verebes Józsefnek, még ha rövid is, de volt Ferencvárosi múltja.

Ferencváros egyik legszegényebb részén nőtt fel, ahol a többi hasonló társával a labdarúgás volt az egyetlen szórakozásuk. Együtt játszott Farkas Jánossal és Sipos Ferenccel, akik később híres válogatott labdarúgók lettek. Az FTC ifi csapatából, óriási tehetségként – Didi becenévvel – került fel az első csapathoz. Első bajnoki meccsén, az Üllői úton rendezett az SBTC elleni találkozón góllal mutatkozott be! Azután a sikerek – részben sérülés miatt is – elmaradtak, mint ahogy ő is az Üllői útról.

TFU_19830700_Fml_110_0014-19830522-2Első győri évében edzőként bajnoki címet szerzett, igazán ez a siker repítette a csúcsra, az egész ország a mágikus képességéről beszélt. A következő bajnoki szezonban is a csúcsra tört, melyben újfent a Fradi próbálta megakadályozni. A sors ráadásul újra ismételte önmagát, ahogy az 1981/82-s, úgy a 1982/83-s bajnokságot is egy örökké emlékezetes Fradi-Győr döntötte el – sajnos mindkétszer a győriek javára. 1983. május 22-én nehéz feladat előtt állt a Fradi. Idegenben, a győri oroszlánbarlangban kellett kivívni a győzelmet. Döntetlen nem volt elég, hiszen a nagy rangadó előtt egy pont volt a hátrányunk.

1983.05.22., Győr, Rába ETO – Ferencváros: 3-3 (0-2), NB1
Ferencváros: Zsiborás – Szántó, Judik, Rab, Takács – Ebedli (Dózsa), Nyilasi, Rubold – Szabadi, Szokolai (Koch), Pogány
Gól: Nyilasi(3)
Edző: Novák Dezső

Az első félidő úgy alakult ahogy a Fradi “mágusa”, Novák Dezső elképzelte. Végig mi irányítottuk a játékot, a hazaiak nem nagyon tudtak mit kezdeni Nyilasival, aki szinte fürdött abban a szabadságban, amit a győri védők hagytak neki. Miért maradt ennyire szabadon a Fradi kapitánya?
“- Azért, mert taktikánkat arra alapoztuk, hogy az első félórában letámadjuk az ellenfelünket. Egyébként Pócziknak volt a feladata, hogy Nyilasit átvegye az ellenfél támadásainál és zavarja. Ez nem sikerült, a Fradi játékosa rendre elment mellette – Póczikot ezért cseréltem le.” – magyarázta Verebes József a mérkőzés után.

Ezt a szabadságot meg Nyíl ki is használta.

A 17. percben lőtt zseniális gólja után sem tudták tartani, de rajta kívül Ebedli remekül osztogatott és Pogány is többször otthagyta a védőket. Több esetben a hazai védők is komoly hibákat követtek, amit többen a nagy hőségre és délelőtt 11 órás kezdésre fogtak. A másikat gólunkat is ennek köszönhetjük, egy lecsorduló labdára csapott le Pogány, akit csak szabálytalanul tudtak szerelni a védők. A jogosan megítélt büntetőt Nyilasi Tibor helyezte magabiztosan a kapuba. 2:0 a félidőben, a győzelem félig már a zsebünkben volt.

De csak félig. Az már történelem és talán csak az akkori szereplők tudnák rá a választ, hogy vajon miért is hagytunk fel a második félidőben azzal a játékkal, mellyel két gólos előnyt szereztünk az első félidőben. Talán a hőség, talán az eredmény óvása, vagy talán nem is mi álltunk vissza, hanem a Győr kapcsolt még nagyobb sebességfokozatra, de a második félidőben már azt történt, amit Verebes József eltervezett. Egy mintaszerű akció után jött a szépítés, majd néhány perc múlva egy büntető, melynek jogosságát azóta is vitatják a Fradi szurkolók.

Hajszán, még a saját térfeléről indulva úgy hagyta faképnél a Fradi védőket, mint ha gyorsvonatot játszana. Belépve a tizenhatoson belülre már lövésre lendítette a lábát, amikor jött Judik és egy mintaszerű becsúszással szerelte a támadót. A bíró meg büntetőt ítélt! A visszajátszásnál is egyértelműen látszik, hogy Judik először a labdát rúgja el (az a “törvényeknek” megfelelően oldalra is gurult), majd Hajszán egy jól irányzott mozdulattal célba vette a zöld gyepet. Az alakítás díjat is érdemelt, de mi nem tapsoltunk meg, inkább fütyültünk! Vitray Tamás, aki a mérkőzést közvetítette, a saját magának feltett kérdésre (– Nézzük meg mi történt), a visszajátszás után már válaszolt…

Szabadi támad, Hlagyvik a földön, Magyar lemaradt.

Valószínűleg Divinyi játékvezető is elbizonytalanodhatott, hiszen néhány perc múlva azonnal vissza is adta a büntetőt. Ebedli zseniális, löbbölös átadása után Szabadi hosszan vette át a labdát, és mikor látta, hogy semmi esélye arra, hogy elérje, bevetette gyerekkora “hasas-ugrását”, csak most nem a vizet célozta meg vele, hanem a zöld gyepet. Nehéz volt befújni, hiszen közelben nem volt ellenfél, de Divinyi “kölcsön kenyér visszajár” elvét követve, megadta a lehetőséget a Fradinak, hogy újból vezetést szerezzen. Nyíl ki is használta a lehetőséget, ezzel 3:2 ide, és mesterhármas.

De még mindig nem volt vége! Négy perccel (!) a befejezés előtt Burcsa Győző tekert csomókat a védők lábára és 11 méterről elegánsan helyezett a kapunkba. 3:3! Ezzel, bár a Győr sorsolása nehezebbnek ígérkezett, el is dőlt az 1982/83-s bajnokság. Pedig csak négy perc hiányzott a boldogsághoz! A percek száma a hátralévő fordulókat is jelentette, reménykedtünk a “csodában”, mely a 29. fordulóban majdnem be is következett. A Győr sokáig vesztésre állt Kispesten, de a vége 2:2 és mivel jobb volt a gólkülönbségük, ahhoz az utolsó fordulóban is pontot kellett volna veszteniük az Újpesti Dózsa ellen.

Ők nem botlottak, sőt egy hatossal küldték haza a lilákat (6:1), a Fradi meg nem bírt a Csepellel (1:1, ez volt Nyilasi Tibor utolsó mérkőzése játékosként a Fradiban), így a végén nem a gólarány döntött. Egy pont előnnyel bajnok lett a Győr, mi meg gazdagodtunk egy újabb ezüstéremmel (27).

Mi szurkolók pedig egy újabb felejthetetlen élménnyel. 30 év telt el azóta, a bajnokságot már csak statisztikai adatként raktároztuk el, kivéve egy mérkőzést, benne egy zseniális játékos parádés góljával mely számomra a mai napig minden idők egyik legemlékezetesebb Ferencvárosi találata.

– lalolib –

2 hozzászólás a(z) Muzeális bajnoki beharangozó: 1983.V.22. Rába ETO – Ferencváros 3:3 bejegyzéshez

  • nem ezen a mérkőzésen hanem a gyenge őszi teljesítményen (utolsó 7 meccs 3 pont!!!) úszott el a bajnokság. pontosabban,hogy a Nyilasi sérült volt. ez már egy kis előszele volt ami 1983 után jött. majdnem ki is estünk az NB 1 ből. ennyit jelentett Nyilasi Tibor.

  • Érdekes az emlékezet, úgy emlékeztem rá, hogy a 29. forduló meccse volt, de ezek szerint még 4 csörte várt ránk… pedig az x után már lemondtunk a bajnok címről… lehet, hogy azért, mert ismertük az akkori ETO erejét. Egyébként -- lehet, hogy más zöld-fehér vérű “hitsorsosaim” most megvetnek, de nekem ez a két (82-es és 83-as) ezüst nem lombozott le annyira, mert az az ETO (ellentétben a mostanival) egy fantasztikus csapat volt, hallatlanul élvezetes meccseket játszott, + vidéki volt és ZÖLD-FEHÉR. Azóta is tartom, ha már nem mi nyerünk, akkor vidéki (és lehetőleg zöld-fehér) legyen a bajnok. Verebes Jóska tényleg mágus volt akkor, valahogy nagyon ráérzett arra, hogy az akkori NB I-ben mi lehet nyerő… Sajnos, nk. színtéren óriási bukásai (0-5, 3-6)voltak, ezzel együtt végtelenül tisztelem (és tudom, hogy szíve mélyén mindig “franzstadti” srác marad!) Jó egészséget, Verebes Úr, ilyen ellenféltől., mint az az ETO, amit Ön rakott össze, ki lehetett kapni.(Bár itt x lett) Ja, és az utolsó fordulóban a lilákat egy hatossal vágták haza, 30.000(!) ember volt a rangadóikon, megérdemelték! Respect (akkori) ETO!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
    Húsvéti...
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 04.30. 19:30 FTC-MOL VIDI FC (TV:M4)
Következik: 04.27. 19:30 Honvéd-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST