1983.V.22. Rába ETO – Ferencváros 3:3

Vannak mérkőzések, melyek akkor is belénk tudnak ivódni, ha csak a tévén keresztül láttuk, sőt, igazán abból is kevésre emlékezünk, de ha felteszik a kérdést, hogy mi is zajlott 1983. május 22-én, akkor álmunkban is tudjuk a választ. Emlékeink tárházában a dátumok mellett olyan felejthetetlen mozdulatok és gólok is elraktároznak, melyeket időben lehet, hogy nem tudunk a polcra rakni, de ha felvillannak olyan közelségbe kerülnek, hogy meg is tudjuk érinteni őket. Az első mondat egy dátumot emlí­t, a másik egy mozdulatot, egy gólt. Ezeket csak össze kell rakni, és sokunk számára egy olyan varázslatos mérkőzés élménye tárul elő, amit soha nem fogunk feledni. 1983. május 22., Győr-Ferencváros, a bajnoki döntő mérkőzés 17. perce: Nyilasi Tibi a felezővonalnál kapja meg a labdát és mivel az “őrzője”, Póczik jócskán lemaradt róla, még szét is nézett, talán ki is kacsintott a közönségnek, majd laza, igazán senkihez sem hasonlí­tható mozdulattal elindult a győri kapu felé. Néhány könnyed lépés után felnézett, a hazai védvonal még mindig messze tanyázott tőle, mintha nem is merték volna megtámadni a Fradi nyolcasát. A kaputól 20 méterre feltűnt két védő, akiket Nyí­l egy szemtelenül laza mozdulattal “kizavart” a stadionból, majd betörve a tizenhatoson belülre, a kifutó Kovács kapus mellett, elegánsan, olyan Nyí­l bokamozdulattal helyezte a labdát a hálóba. Mindez fél perces mozdulatsor volt csupán, de mindez olyan szépséget és eleganciát árasztott, mintha azt a Győri Balett művészei adták volna elő.

TFU_19830700_Fml_110_0014-198305221983-ban Győrött nem csak balett volt hí­res és nevezetes, hanem a “mágikus” edző, Verebes József által irányí­tott ETO focicsapata is. A mester 1981 őszén került Győrbe, ahol azonnal csodát csinált. Az 1980/81-s bajnokságban 11. helyen végzett ETO-ból, a következő bajnoki évben egyből bajnokcsapatot épí­tett! Ráadásul mindezt a Fradi “kárára” tette, megakadályozva Novák Dezső bajnoki cí­mvédését. Mindezt az Üllői úton, egy szintén örökké emlékezetes 4:3-s győri győzelemmel végződő találkozón. Pedig Verebes Józsefnek, még ha rövid is, de volt Ferencvárosi múltja.

Ferencváros egyik legszegényebb részén nőtt fel, ahol a többi hasonló társával a labdarúgás volt az egyetlen szórakozásuk. Együtt játszott Farkas Jánossal és Sipos Ferenccel, akik később hí­res válogatott labdarúgók lettek. Az FTC ifi csapatából, óriási tehetségként – Didi becenévvel – került fel az első csapathoz. Első bajnoki meccsén, az Üllői úton rendezett az SBTC elleni találkozón góllal mutatkozott be! Azután a sikerek – részben sérülés miatt is – elmaradtak, mint ahogy ő is az Üllői útról.

TFU_19830700_Fml_110_0014-19830522-2Első győri évében edzőként bajnoki cí­met szerzett, igazán ez a siker repí­tette a csúcsra, az egész ország a mágikus képességéről beszélt. A következő bajnoki szezonban is a csúcsra tört, melyben újfent a Fradi próbálta megakadályozni. A sors ráadásul újra ismételte önmagát, ahogy az 1981/82-s, úgy a 1982/83-s bajnokságot is egy örökké emlékezetes Fradi-Győr döntötte el – sajnos mindkétszer a győriek javára. 1983. május 22-én nehéz feladat előtt állt a Fradi. Idegenben, a győri oroszlánbarlangban kellett kiví­vni a győzelmet. Döntetlen nem volt elég, hiszen a nagy rangadó előtt egy pont volt a hátrányunk.

1983.05.22., Győr, Rába ETO – Ferencváros: 3-3 (0-2), NB1
Ferencváros: Zsiborás – Szántó, Judik, Rab, Takács – Ebedli (Dózsa), Nyilasi, Rubold – Szabadi, Szokolai (Koch), Pogány
Gól: Nyilasi(3)
Edző: Novák Dezső

Az első félidő úgy alakult ahogy a Fradi “mágusa”, Novák Dezső elképzelte. Végig mi irányí­tottuk a játékot, a hazaiak nem nagyon tudtak mit kezdeni Nyilasival, aki szinte fürdött abban a szabadságban, amit a győri védők hagytak neki. Miért maradt ennyire szabadon a Fradi kapitánya?
“- Azért, mert taktikánkat arra alapoztuk, hogy az első félórában letámadjuk az ellenfelünket. Egyébként Pócziknak volt a feladata, hogy Nyilasit átvegye az ellenfél támadásainál és zavarja. Ez nem sikerült, a Fradi játékosa rendre elment mellette – Póczikot ezért cseréltem le.” – magyarázta Verebes József a mérkőzés után.

Ezt a szabadságot meg Nyí­l ki is használta.

A 17. percben lőtt zseniális gólja után sem tudták tartani, de rajta kí­vül Ebedli remekül osztogatott és Pogány is többször otthagyta a védőket. Több esetben a hazai védők is komoly hibákat követtek, amit többen a nagy hőségre és délelőtt 11 órás kezdésre fogtak. A másikat gólunkat is ennek köszönhetjük, egy lecsorduló labdára csapott le Pogány, akit csak szabálytalanul tudtak szerelni a védők. A jogosan megí­télt büntetőt Nyilasi Tibor helyezte magabiztosan a kapuba. 2:0 a félidőben, a győzelem félig már a zsebünkben volt.

De csak félig. Az már történelem és talán csak az akkori szereplők tudnák rá a választ, hogy vajon miért is hagytunk fel a második félidőben azzal a játékkal, mellyel két gólos előnyt szereztünk az első félidőben. Talán a hőség, talán az eredmény óvása, vagy talán nem is mi álltunk vissza, hanem a Győr kapcsolt még nagyobb sebességfokozatra, de a második félidőben már azt történt, amit Verebes József eltervezett. Egy mintaszerű akció után jött a szépí­tés, majd néhány perc múlva egy büntető, melynek jogosságát azóta is vitatják a Fradi szurkolók.

Hajszán, még a saját térfeléről indulva úgy hagyta faképnél a Fradi védőket, mint ha gyorsvonatot játszana. Belépve a tizenhatoson belülre már lövésre lendí­tette a lábát, amikor jött Judik és egy mintaszerű becsúszással szerelte a támadót. A bí­ró meg büntetőt í­télt! A visszajátszásnál is egyértelműen látszik, hogy Judik először a labdát rúgja el (az a “törvényeknek” megfelelően oldalra is gurult), majd Hajszán egy jól irányzott mozdulattal célba vette a zöld gyepet. Az alakí­tás dí­jat is érdemelt, de mi nem tapsoltunk meg, inkább fütyültünk! Vitray Tamás, aki a mérkőzést közvetí­tette, a saját magának feltett kérdésre (– Nézzük meg mi történt), a visszajátszás után már válaszolt…

Szabadi támad, Hlagyvik a földön, Magyar lemaradt.

Valószí­nűleg Divinyi játékvezető is elbizonytalanodhatott, hiszen néhány perc múlva azonnal vissza is adta a büntetőt. Ebedli zseniális, löbbölös átadása után Szabadi hosszan vette át a labdát, és mikor látta, hogy semmi esélye arra, hogy elérje, bevetette gyerekkora “hasas-ugrását”, csak most nem a vizet célozta meg vele, hanem a zöld gyepet. Nehéz volt befújni, hiszen közelben nem volt ellenfél, de Divinyi “kölcsön kenyér visszajár” elvét követve, megadta a lehetőséget a Fradinak, hogy újból vezetést szerezzen. Nyí­l ki is használta a lehetőséget, ezzel 3:2 ide, és mesterhármas.

De még mindig nem volt vége! Négy perccel (!) a befejezés előtt Burcsa Győző tekert csomókat a védők lábára és 11 méterről elegánsan helyezett a kapunkba. 3:3! Ezzel, bár a Győr sorsolása nehezebbnek í­gérkezett, el is dőlt az 1982/83-s bajnokság. Pedig csak négy perc hiányzott a boldogsághoz! A percek száma a hátralévő fordulókat is jelentette, reménykedtünk a “csodában”, mely a 29. fordulóban majdnem be is következett. A Győr sokáig vesztésre állt Kispesten, de a vége 2:2 és mivel jobb volt a gólkülönbségük, ahhoz az utolsó fordulóban is pontot kellett volna veszteniük az Újpesti Dózsa ellen.

Ők nem botlottak, sőt egy hatossal küldték haza a lilákat (6:1), a Fradi meg nem bí­rt a Csepellel (1:1, ez volt Nyilasi Tibor utolsó mérkőzése játékosként a Fradiban), í­gy a végén nem a gólarány döntött. Egy pont előnnyel bajnok lett a Győr, mi meg gazdagodtunk egy újabb ezüstéremmel (27).

Mi szurkolók pedig egy újabb felejthetetlen élménnyel. 30 év telt el azóta, a bajnokságot már csak statisztikai adatként raktároztuk el, kivéve egy mérkőzést, benne egy zseniális játékos parádés góljával mely számomra a mai napig minden idők egyik legemlékezetesebb Ferencvárosi találata.

– lalolib –

2 hozzászólás a(z) 1983.V.22. Rába ETO – Ferencváros 3:3 bejegyzéshez

  • nem ezen a mérkőzésen hanem a gyenge őszi teljesí­tményen (utolsó 7 meccs 3 pont!!!) úszott el a bajnokság. pontosabban,hogy a Nyilasi sérült volt. ez már egy kis előszele volt ami 1983 után jött. majdnem ki is estünk az NB 1 ből. ennyit jelentett Nyilasi Tibor.

  • Érdekes az emlékezet, úgy emlékeztem rá, hogy a 29. forduló meccse volt, de ezek szerint még 4 csörte várt ránk… pedig az x után már lemondtunk a bajnok cí­mről… lehet, hogy azért, mert ismertük az akkori ETO erejét. Egyébként -- lehet, hogy más zöld-fehér vérű “hitsorsosaim” most megvetnek, de nekem ez a két (82-es és 83-as) ezüst nem lombozott le annyira, mert az az ETO (ellentétben a mostanival) egy fantasztikus csapat volt, hallatlanul élvezetes meccseket játszott, + vidéki volt és ZÖLD-FEHÉR. Azóta is tartom, ha már nem mi nyerünk, akkor vidéki (és lehetőleg zöld-fehér) legyen a bajnok. Verebes Jóska tényleg mágus volt akkor, valahogy nagyon ráérzett arra, hogy az akkori NB I-ben mi lehet nyerő… Sajnos, nk. szí­ntéren óriási bukásai (0-5, 3-6)voltak, ezzel együtt végtelenül tisztelem (és tudom, hogy szí­ve mélyén mindig “franzstadti” srác marad!) Jó egészséget, Verebes Úr, ilyen ellenféltől., mint az az ETO, amit Ön rakott össze, ki lehetett kapni.(Bár itt x lett) Ja, és az utolsó fordulóban a lilákat egy hatossal vágták haza, 30.000(!) ember volt a rangadóikon, megérdemelték! Respect (akkori) ETO!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.24. 21:00, m4sport
11.28. 19:30, m4sport
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ