Nyíl utolsó mérkőzése zöld-fehérben: 1983.VI.11. Csepel – Ferencváros 1:1

Néha csak akkor vesszük észre az idő múlását, amikor visszatekintünk a múltba és egy-egy régmúlt esemény felidézése olyan közelinek tetszik, mintha tegnap történt volna, pedig azóta már egy fél emberöltő is eltelt. Persze az is elő szokott fordulni, hogy néhány évvel ezelőtti eseményt is már távolinak látunk, de azok melyek igazán közel esnek a szívünkhöz évtizedek után is olyanok, mintha megállt volna az idő. Ilyenkor az emlékek örvényébe kerülünk, szinte egyhelyben pörgünk és a szemünket sem kell becsukni ahhoz, hogy azt higgyük, amire emlékezünk az nem a múltunk egy darabja, hanem a jelenünk egy igen értékes pillanata. Mielőtt bárki is „rosszra” gondolna, a fenti dátum nem kapásból jutott az eszembe, ehhez kellett egy kis szerencse is mely most a lehető legjobbkor talált meg, így megemlékezhetek egy olyan eseményről mely bár akkor szomorúságot okozott, de mégis fontos állomása volt egy legendás Ferencvárosi labdarúgónak.

Rendezgettem a képeimet (valójában egy grafikát kerestem amit feltehetek a facebookos oldalunkra) és amikor megpillantottam Nyíl ezüstcipős karikatúráját az rémlett fel, hogy annak valamikor júniusban van az évfordulója. Annyit azért tudtam, hogy Tibor 1981-ben kapta meg az ezüstcipőt, mely csupán egy kis bolgár „fifikának” köszönhetően nem lett aranycipő (az utolsó fordulóban a bolgárok annyi gólt lövettek Szlavkovval, hogy végül is megelőzte Nyílt), de mivel a pontos dátumra nem emlékeztem, megnéztem Nyilasi Tibor adatlapját. Mivel az 1980/81-es bajnokság június 17-én ért végett, így túl közelinek tartottam a karikatúra közzétételét, de mielőtt becsuktam volna az „ablakot”, egy másik dátum sietett a segítségemre. Nyilasi Tibor utolsó mérkőzése: 1983. június 11. Csepel-Ferencváros 1:1.

TFU_19830700_Fml_110_0017-19830611Amikor szembesültem a dátummal, akkor tárult fel igazán az emlékek tárháza. Közelmúltunk egyik legizgalmasabb és legszínvonalasabb bajnokságát vesztettünk el a Verebes József által dirigált győriekkel szemben. Akik látták az 1983. május 22-i, mindent eldöntő Rába ETO-Ferencváros rangadót, azok valószínűleg soha nem felejtik el. Nem csak amiatt, mert az akkori híradások az évtized meccsének titulálták és a 3:3-as döntetlen végül is a hazaiak bajnokságát jelentette, hanem Nyilasi Tibor mesterhármasa is örökre belénk ivódott. Főleg az első gólja, melynél a félpályáról indulva fektetve el az egész győri védelmet majd hidegvérrel gurított a jobb alsó sarokba. Már vezettünk 2:0-ra, de a vége 3:3 lett, így maradt a Győr egypontos előnye. És bár a 29. fordulóban felcsillant a remény, hiszen a Honvéd 71. percig vezetett a Győr ellen, de a végén Szepessy egyenlíteni tudott, így a végső döntés az utolsó fordulóra maradt. Nekünk csak egy Győri vereség jelentette volna a végső diadalt, de az utolsó fordulóban hazai pályán kiütötték az Újpestet (6:1), így megvédték bajnoki címüket.

Abban talán már Novák Dezső tanítványai sem reménykedtek, hogy elmarad a győri fieszta. Nem is bírtunk az utolsó fordulóban a Csepellel, bár vezettünk 1:0-ra, de ahogy rádión érkeztek a győri mérkőzés góljai, a csapat úgy engedett le. 1:1 lett a vége, ráadásul ismét a Verebes alakulat nyert előttünk, bár az előző bajnokságban 5 pontos volt a különbség, 1982/83-ban meg csak egy, de azokban az időkben ennek a második helynek nem nagyon tudtunk örülni. Utólag persze már másként vélekedünk, hiszen a következő évek a ferencvárosi labdarúgás „vesszőfutását” hozták és sok-sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újból bajnoki címet ünnepelhessünk. Mely bajnoki cím Nyilasi Tibor nevéhez fűződik.

Szokolai és Mészöly párharca

Szokolai és Mészöly párharca

Talán ő sem gondolta 1983. június 11-én amikor is utoljára futott ki a pályára zöld-fehérben, hogy kilenc év után már edzőként fogja ünnepelni a Fradi közönség. Egy fergeteges tavaszi hadjárat után érkeztünk el 1992. június 20.-hoz (ahogy látom lesz mire emlékeznünk ebben a hónapban), ahol a Diósgyőr legyőzésével foglalta keretbe Nyilasi Tibor Ferencvárosi pályafutását.

Talán egy kicsit elkalandoztam, de annyira gazdag a Ferencvárosi labdarúgás története és Nyilasi Tibor pályafutása, hogy nem volt nehéz elveszni az emlékek között. Pedig egy karikatúrával kezdődött, melynek „segítségével” jutottam el a mai dátumig, mely 30 évvel repített vissza Nyíl búcsúmeccséig, majd egy ugrással már a diósgyőri arénában találtuk magunkat egy olyan mérkőzésen mely sokunk számára „életünk meccse” volt és akkor még meg sem említettem a hazafelé vezető utat és az Üllői úti fiesztát.

Ezért is jó dolog néha elveszni dicsőséges múltunkban, mert nem csak felidézzük a régmúlt dicsőségét, de erőt is merítünk a jelenünkhöz és reményt is ad a jövőnkhöz.

– lalolib –

Nagy nézősereg vándorolt ki a csepeli pályára, hogy a bajnokság fináléjában a csapat mellett lehessen.

Líbiából is jött „szurkolónk” – az ott edzősködő Albert Flóri is szabadságának első napjait a fradisták között töltötte.

Aztán Czibor Zolit fotózták le mindkét csapattal és óriási hangorkánban kezdődött a mérkőzés. Az élvezetes első negyedóra után egyre több hiba csúszott a játékba és a gól is az utolsó percig váratott magára. Ebedli tértölelő átadással indította a balösszekötő helyén Nyilasit. Tibi pontosan fejelte a labdát a jobbösszekötő helyén előre száguldó Szokolai elé, s a csatár 12 m-ről egyből a jobb alsó sarokba lőtt. Mint később kiderült ez volt ebben a bajnokságban az utolsó Fradi gól! A szép gól méltó befejezése volt a kiváló tavaszi szereplésnek, a veretlenül teljesített mérkőzéssorozatnak.

Ha ekkor fejeződik be a csepeli kirándulás vastaps kíséri a fiúkat az öltözőbe. Sajnos a tapsot fütty váltotta fel és ezt a második félidő eseménytelen játéka idézte elő. Zsiborás még négy-öt bravúros védést bemutatott, majd a csepeliek egyenlítését követően alig-alig történt valami a pályán. Igy az FTC ünneplésre méltó tavaszi eredménysorozatát nem ünnepelte senki, csak szép csendben elkönyvelték az ezüstérmet.

Pedig az NB I fennállása óta (1935/36) nem sokszor fordult elő, hogy a Ferencváros ilyen kitűnő tavaszi szerepléssel büszkélkedhet.

(Fradi Műsorlap)

Nagyításhoz klikk a képre!

4 hozzászólás a(z) Nyíl utolsó mérkőzése zöld-fehérben: 1983.VI.11. Csepel – Ferencváros 1:1 bejegyzéshez

  • Szóval: az konkrétan úgy volt, hogy szünet után nem jött ki a Fradi a pályára még jó sokáig. Már rég kint volt a Csepel és a bírók is, amikor Ruboldot kiküldték az öltözőből, mint a legfiatalabbat, hogy menjen fel a pályára, mutassa meg magát, szóljon, hogy mindjárt jönnek a többiek.
    A többiek addig várták az öltözőben a körkapcsolás bejelentkezését Győrből. Amikor megtudták, hogy vezet a Győr lelombozódva jöttek ki, nem volt már kedvük a folytatáshoz.

  • Czibor! 27 év után akkor jött haza először.

  • Antonio!

    Az életkorodat elcserélném az enyémre…. de mégsem, mert Nyilt nem látni játszani….azt nem cserélném el még a fiatal életkorodra sem.
    Laci.. aki Nyíl játékán cseperedett fel

  • Tiz nappal vagyok fiatalabb Nyilasi Tibor búcsúmeccsénél. Így természetesen nem láthattam őt játszani, de amilyen szeretettel írnak róla, biztos nagyszerű játékos lehetett.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső utánpótlás emléktornák