1983.X.5. Újpesti Dózsa – Ferencváros 1:1

W_ftc-ute

Nagyításhoz klikk a képre!

“Kishitűség, önbizalomhiány”

Kérdések Novák Dezsőhöz, az FTC vezető edzőjéhez.

° Milyen taktikával készültek a rangadóra, a tervekből mi valósult meg és mi nem?
° Az első félidőben mérsékelten játszott a Ferencváros, ám annál lendületesebb, mozgalmasabb második játékrészt produkált. Miben látja a különbség okát?
° Milyen utasításokkal látta el játékosait a szünetben?

— Taktikánk lényegében véve alkalmazkodott az újpestiek várható játékához. Azzal tisztában voltam, hogy a lila-fehérek két csatárt tolnak előre az első vonalba, s a középcsatárnak jelzett Steidl igazában véve a középpályások sorában szerepel. Így aztán a két hátvéd, Szántó és Jancsika feladata volt a két ék, Fekete és Kiss lefogása. Várható volt az erőteljes Kardos gyakori felnyomulása, őt a hasonló felépítésű Dózsának kellett „felügyelnie”, s felvenni vele a légiharcot a kapunk előterében. Ezenkívül a középpályán Bánkinak Steidllel, Ebedlinek Kisznyérrel kellett találkoznia. A terveli egy része végül nem realizálódott azon egyszerű ok miatt, hogy Dózsa nem tudta tartani Kardost, s emiatt fölénybe került az ellenfél a stratégiailag fontos területen, a középpályán. Ráadásul még gólt is kaptunk amiatt, hogy Kardos őrizetlenül maradt. Pontosabban, mert Dózsa elpasszolta a labdát és nem ért vissza emberével. De nem csupán ő, mások sem azt tették, amit előzetesen megbeszéltünk. A szélsők nem jöttek vissza emberükkel az ellentámadásoknál, és Murai is elaludt az első gólt megelőző akciónál. A második félidőben némi módosításokkal, no és Takács beállásával lendületesebb, mozgékonyabb lett az együttes.

— Azt hiszem, azzal mindenki egyetért, aki látta a találkozót, hogy nem erőnléti okok játszottak közre az első játékrész gyengeségeiben. Sokkal inkább kishitűség, önbizalomhiány, s nem kis mértékben az idegesség rovására írható annak a negyvenöt percnek a produktuma. A ráadás pedig az akaratgyengeség volt. Nos, a kishitűség magyarázható, az önbizalomhiány úgyszintén, mivel az utóbbi hetekben míg egy-egy esetleges jobb játék után is valaki, vagy valakik gyermeteg hibája miatt veszítettünk, s az ilyesmi aligha növeli az önbizalmat. A jelen körülmények között az idegesség is érthető, az akaratgyengeség azonban elfogadhatatlan.

Mert még egy gyenge játéknak is más a fogadtatása, ha látják, hogy mindenki küzd, hajt, becsúszik, ..darál, mintha csak lézengenek, bóklásznak a pályán a játékosok. Márpedig a mieink úgy festettek eleinte, mint akik úgy jöttek erre a találkozóra, hogy: „kimegyünk, aztán majd csak lesz valahogy …” Nemcsak a játék hiányzott ekkor, hanem a lelkesedés, az akarás, a küzdőképesség is. A második félidőben, mint már korábban is említettem, helyre billent a csapat egyensúlya, ugyanis már nem hiányzott az a fogaskerék, amely Dózsa miatt meglazult. Gyorsabbá vált a középpálya átjátszása, és ezáltal veszélyesebb lett a támadójátékunk is. Majdnem mindenki „összekapta” magát, mert érezte, hogy minden erőt, energiát hasznosítani kell.

— Nagyobb fegyelmet és főleg több odaadást kértem. A középpályásoktól azt, hogy hathatósabban segítsék a védőket, de a labda birtokában bátran menjenek előre, a csatároktól pedig, hogyha a védőjük támadni kezd, ne engedjék el őket, mert a létszámfölényt már egyszer kihasználta az ellenfél. Azt kértem, merjenek játszani, mert amit korábban tudtuk, azt hetek alatt nem lehet elfelejteni. Rendeződtek a sorok, s a második félidő a miénk volt.

(Népsport)

Nagyításhoz klikk a képre!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 02.16. 14:00 DVSC-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
HOST