1989.IV.26. Olaszország – Magyarország 4:0

Szerda délután Tarantóban – teltház, 30 ezer néző előtt – kilenc év után ismét összemérte tudását (ezuttal 28. alkalommal) az olasz és magyar labdarugó válogatott. A barátságos találkozó előtt délelőtt Bicskei Bertalan szövetségi kapitány döntött: a középpályán Zsinka János és nem Gregor József szerepel a kezdő csapatban. A magyar labdarugásban 708. válogatott játékosként fontos mérkőzésen pályára lévő Zsinka meglehetősen idegesnek tünt, de azért igérte, mindent megtesz a jó szereplés érdekében.

A szerdai olasz lapok óriási teret szenteltek a mérkőzésnek. Több cikk szólt Détári Lajos eddigi pályafutásáról, és idézték nyilatkozatát, amely szerint ha a Juventus sokáig gondolkodik azon, szerződtesse vagy sem, esetleg a Real Madridot választja. Ebben a kijelentésben persze volt tréfa is, de az olaszok ,,vették a lapot,,…

A délelőtti taktikai értekezleten Bicskei azt kérte, hogy a veszélyes Viallira elsősorban Balog figyeljen, s Bognár Z. is megteheti ezt. Zsinkának és Vinczének azt a feladatot adta, hogy a középpályán segédkezzenek, s a széleken is nyomuljanak fel. Hangsulyozta, a sulypont áthelyezéseknek, hosszu keresztlabdáknak nagy jelentőségük lehet, és a középcsatár Kovácsnak azt szabta feladatául, hogy keresztirányba is sokat mozogjon.

Ami az olaszokat illeti, sok vitát váltott ki a sajtóban az összeállitás, bár a középpályás Giuseppe Giannini azt nyilatkozta, Azeglio Vicini szövetségi kapitány megtalálta a legideálisabb összetételő középpályás négyest.

A kezdést jelző sipszó előtt (vezető biró a svájci Röthlisberger) az öltöző folyosón Enzo Bearzot, volt szövetségi kapitány is üdvözölte a magyarokat. Kapcsolata jó az MLSZ-szel, amit mutat, hogy jövő tavaszra a szokásos edzőtovábbképzésre elfogadta a szövetség meghivását.

Olaszország – Magyarország 4:0 (1:0)
Taranto, 30 ezer néző, v.: Röthlisberger (svájci)

Olaszország: Zenga – Ferrara, F. Baresi, Ferri, Maldini (Bergomi 78.) – Donadoni, De Napoli, Giannini (Fusi 74.), Berti – Vialli (Serena 46.), Carnevale

Magyarország: Disztl P. – Kozma, Disztl L., Balog, Keller – Zsinka (Gregor 62.), Fodor (Bognár Gy. 76.), Bognár Z., Détári, Vincze (Hajszán 67.) – Kovács K.

Gól: Vialli (8.), Ferri (54.), Berti (67.), Carnevale (77.)
Sárga lap: Disztl L. (48.)

A kezdést jelző sipszó után rögtön a hazaiak léptek fel kezdeményezőbben, s már az első percekben letámadták a magyarokat, akik a labdát többnyire már saját térfelükön elvesztették. A 7. percben alakult ki az első veszélyes olasz helyzet, miután Ferrara ügyesen tört be a 16-oson belülre, Disztl L. azonban tisztázott előle. Egy perccel később viszont már tehetetlenek voltak a magyar védők: egy jobboldali szabadrugásnál a kapu előtt teljesen egyedül hagyták a Sampdoria gólveszélyes csatárát, Viallit, aki nem kegyelmezett (1:0). Nem sokkal ezután ujra Ferrara veszélyeztetett. Donadonitól kapott labdájával Disztl Pétert is kicselezte, elhuzott a kapus mellett, de kissé kisodródott, s csak a kapufát találta el. A félidő első részében sokat kapkodtak a magyarok, láthatóan a korán bekapott gól is megzavarta őket. A 16. percben Giannini került jó helyzetbe, Disztl P. azonban ezuttal háritani tudott, akárcsak két perccel ezután, amikor egy rossz magyar bedobás után Maldini rálőtte a labdát, a Bp. Honvéd hálóőre viszont szép mozdulattal védett. Sorra mutatták be látványos akcióikat az azzurik, főleg Donadoni és Vialli villogott. Pontosan fél óra telt el a mérkőzésből, mikor Baresi bombája épphogy elkerülte a magyar kaput. Ezt követően három percen belül kétszer is kis hiján egyenlitett Bicskei Bertalan csapata. Előbb Vincze jó lövését Zenga nehezen háritotta, majd Baresi óriásit hibázott az alapvonalnál. Kovács Kálmán elvette tőle a labdát, Vinczéhez továbbitott, akit viszont hátulról meglöktek, igy kimaradt a lehetőség. A svájci játékvezető sipja néma maradt…

Fordulás után semmit sem változott a játék képe, a hazaiak továbbra is könnyedén uralták a mezőnyt. A 48. percben Disztl L. kézzel ütötte el a labdát, amiért sárga lapot kapott. Nem sokkal később Balog ugyanezt megismételte, ő azonban ,,meguszta,, a büntetést. Az 54. percben aztán növelte előnyét az olasz válogatott: Ferri mintegy 30 méterről ritkán látható nagy gólt lőtt a bal felső sarokba. Disztl Péternek esélyese sem volt a háritásra. Negyedóra elteltével a magyarok néha kimerészkedtek a 16-osuk előteréből, s a 62. percben Kovács K. szép lövést eresztett meg, ezt azonban Zenga védte. Öt perc mulva viszont ujra a magyar háló zörgött. Donadoni ment el a jobboldalon, középre adott labdáját Giannini sarokkal továbbitotta Berti elé, aki rosszul találta el, a kapu előtt helyezkedő Balogról viszont ujra elé pattant, s a középpályás ezuttal nem hibázott (3:0). A 73. percben látszólag szabályos gólt ért el a magyar válogatott. Kovács K. beverekedte magát a 16-oson belülre, Détári elé játszott, s a ,,görög,, elhuzta Zenga mellett a labdát, majd a hálóba továbbitott. A játékvezető érvénytelenitette a találatot. Négy perccel később Carnevale 17 méteres lövése Disztl P. kezei között talált utat a kapuba (4:0). A mérkőzés utolsó tiz percében előbb Bognár Gy. találta jól el a labdát, balszerencséjére a felső léc háritott, akárcsak Détári 25 méteres szabadrugása után. A találkozó hátralevő részében az olaszok már jobbára csak a közönségüknek játszottak, mig a magyarok továbbra is inkább szemmel követték a labdát.

Szerdán ideális partnerre talált Olaszország válogatottja Tarantóban, hiszen a tavalyi juniusi EB-döntő óta lejátszott, sorrendben hetedik elkészületi találkozóján a legtöbb gólt rugta. Ehhez persze kellett egy olyan magyar válogatott is, amely képtelen volt mit kezdeni a hazaiak összecsiszolt csapatjátékával, és védelme olykor ugy nyilott meg, mint a hires nyitható tarantói hid…

Az első játékrészben sok apró, mezőnybeli adogatással próbált lábrakapni a vendégegyüttes, és ugy tünt, sikerrel is jár, bár Zenga kapujáig mutatóban sem jutott el. Akkor jött a 8. perc kihagyása, egy olyan szabadarugás utáni gól, amelyet jobb összpontositással el lehetett volna kerülni. Ezt követően futószalagon jöttek az olasz rohamok, az első husz percben félő volt, hogy a sok magyar védő ellenére a helyét gyakran változtató Vialli, no és az elegánsan kombináló négy olasz középpályás megrenditő erejü ütést visz be. Egy idő után Disztl L. és Kozma néhány jóütemü szerelése némi megnyugvást hozott. Mindehhez kellett Détári is. A pireuszi légiós ugyan több alkalommal hibásan inditott, de összegyüjtötte a labdákat, ezuttal is a csapat tartópillérének bizonyult. A 29. és 30. percben kihagyott két Vincze helyzetért nagy kár, de ezekből arra lehetett következtetni, hogy bátrabb támadásszövéssel át lehet törni az olasz falat. Az első 45 percben csak azt sikerült elérni, hogy Ferrara és Maldini nem tudott feljönni az oldalakon, viszont Vincze és Zsinka a támadásszövésből alig vették ki részüket. Feltünő volt, hogy Fodor mennyire nem találta a helyét, pedig középpályásként akadt volna feladata bőven.

Az utolsó negyedórában kicsit lefékező olasz együttes szünet után ujra nagyobb fokozatra kapcsolt és Ferri ritkán látható bombagóljával mindenkit meggyőzőtt arról (bár erről aligha lehetett valakinek is kétsége), hogy melyik a kettő közül a jobb csapat. A Disztl fivérek sorozatos bravurjai kellettek ahhoz, hogy egyelőre ne nőjjön a különbség. De aztán Balog sulyos hibája miatt jött a harmadik olasz gól és fenyegetett a k.o.-erejü vereség. Be is következett. Ez persze nem meglepő, gyorsaságban, taktikai érettségben legalább ekkora a különbség a két válogatott között – illetve nem különbség, szakadék. Félő, hogy a tarantói 0:4 utórezgései érezhetőek lesznek a dublini, irek elleni junius eleji VB-selejtezőn is. Ami a statisztikát illeti: a magyar válogatott minden idők második legsulyosabb vereségét szenvedte el Olaszországtól, 1930-ban 5:0-ra kapott ki Budapesten.

A hazaiaknál a védelemről szinte semmit sem lehet elmondani, hiszen különösebb dolguk nem volt. Igaz, egy-két távoli lövés próbára tette Zengát, balszerencse, hogy két magyar kapufa, pontosabban az odalőtt labdák nem a hálóban landoltak. Az olasz középpályások közül Donadoni vitte a primet, mindent tud, de Giannini is előkelően, hasznosan osztogatott. A Détárit őrző Berti rájött arra, hogy a szőke magyar egyedül nem tud mit tenni, igy hát ő is csatlakozott a góllövők közé.

A magyar csapatból többen is (Balog, Zsinka, Fodor, Vincze) éretlennek bizonyultak ilyen feladat ellátására, négy formán kivüli játékos miatti hátrányt más válogatott sem tud elviselni. Mindössze annak lehet örülni, hogy Disztl P. még legalább négy olasz góltól megmentette a magyar hálót (igaz, a negyediknél hibázott), és Disztl L. is többször remekül avatkozott közbe. Kettejük mellett Détári ezuttal is igazolta különös klasszisát, magasan a társai fölé nőtt, mindent megtett, de magányos hajósként őt is elsodorta az olasz ár. Egy-két megmozdulás miatt a közepes teljesitményt nyujtók között emlithető Kovács, illetve a lelkes Keller.

Nyilatkozatok:

Azeglio Vicini olasz szövetségi kapitány: – A tavaszi előkészületi mérkőzéseket kellemes eredménnyel zártuk, most a cserejátékosok is alaposan kitettek magukért. A mult szombaton az Uruguay elleni 1:1 miatt alaposan megbirált az olasz sajtó – most vajon mit fognak irni?

Török Péter, az MLSZ főtitkára: – Az olasz válogatott remek formában játszott, megkockáztatom: már világbajnoki formában.

Bicskei Bertalan magyar szövetségi kapitány: – A hazai válogatott igazolta klasszisát, bár ha néhány jólsikerült támadásszövésünk végén szerencsésebbek vagyunk, és két kapufánk közül legalább az egyik bemegy, akkor másként hagyhattuk volna el Itáliát.

Disztl Péter: – Nem tudok mit mondani, bár ugy éreztem, nekem jól ment a védés.

Vincze István: – Ha 0:1 után egy-két lövésünk pontosabb, akkor nagyobb küzdelemre kényszerült volna az olasz együttes.

Détári Lajos: – Egy labdarugó életében ritkán vannak olyan keserü percek, mint a tarantói volt. Érzésem szerint erőnkhöz mérten mindent megtettünk, de bebizonyosodott, hogy ez mire elég. Napnál világosabb, hogy el kellene kezdeni valamit, de sem én, sem a nálam szakavatottabbak sem tudják, mit kellene tenni…

Bognár György: – Talán ha kezdőként jutok szóhoz, akkor jobban bemelegszem, mert Toulonban, francia csapatomban egyébként is nehéz lesz elmagyarázni, hogy miért jövök csereként a magyar válogatotthoz.

A magyar válogatott a találkozó után autóbuszba ült, Bari repülőterére tartott, és onnan utazott haza.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
09.22.20:00 M4 Sport
09.26. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 09.30. 21:00 M4 Sport
10.03. 17:00 m4 Sport
10.16. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 10.19. 16:30 M4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ