Muzeális bajnoki beharangozó: 1989.X.21. Bp. Honvéd – Ferencváros 0:2

Közelmúltunkban ritkán fordult elő, hogy a történelem körbeöleljen egy bajnoki mérkőzést. Sokan talán még azt is vitatnák, hogy 25 év távlatából lehet-e történelemről beszélni, és itt nem elsősorban az évek miatt, hanem az azóta eltelt időszak politikai történései miatt. Pedig akkor, 1989 októberében már az ajtónk előtt toporgott a szabadság semmivel sem pótolható lágy fuvallata. Fiatalok voltunk és lelkesek, nyáron már szabadon skandáltuk, hogy „ruszkik haza”, rogyadozott a negyven éves kommunista rezsim, október elején fel is oszlatta magát az MSZMP, és 18-án Szűrős Mátyást megbízták a köztársaság elnöki feladatok ellátásával, rá öt nappal meg kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. Megközölve a két dátumot, október 21-én meg a Bozsik stadionban simán vertük a Budapesti Honvédot.

De most a politika szintjén hagyjuk el a rendszerváltást és maradjunk a focinál, mert ott is jelentős változások kezdődtek. Az eltelt negyedszázad számtalan sikert hozott, de volt részünk csalódásban és kétség között is vergődtünk éveken át. A 80-s évek amúgy sem a Fradi dicsőségét hozta, sőt volt két olyan év, amikor még a kiesés is meglegyintette az ország legnépszerűbb klubját. Újra Dalnoki Jenőt hívták egy új Fradi kialakításához, de sajnos a „pipás” mesternek most nem sikerült az, ami 1975-ben. 1987 októberében, az őszi szezon 10. fordulóban elszenvedett hazai vereség után (ZTE 1:3) lemondott és távozott az Üllői útról. Addig sem volt rózsás a helyzetünk, de a mester távozásával az összes „vészharang” egyszerre szólalt meg a Szentély környékén. A Fradi akkori irányítói nem akartak több kockázatot vállalni, ezért a „tutira” mentek. Jött a zöld-fehér triumvirátus: Albert Flórián szakosztály-igazgató, Rákosi Gyula vezetőedző és Szűcs Lajos “pályaedző”. Három zseniális játékos, három Fradi legenda – kell ennél jobb megoldás?

A bajnokság végére fel is kapaszkodtunk az ötödik helyre, sőt a következő 1988/89-s szezon hat év után már érmet hozott, így a „rendszerváltás bajnokságától” már nagyon fényes érmet vártunk. Az 1989. október 21-i, Honvéd elleni rangadó előtt két ponttal voltunk lemaradva az első helytől. Megnehezítette a csapatok helyzetét, hogy 3 nappal (!) a bajnoki mérkőzés előtt a Honvéd otthon fogadta a Benficát, a Fradi meg Bécsben lépett pályára a KEK második fordulójában az Admira Wacker ellen. A Honvéd simán kikapott 2:0-ra (igaz, sokkal nevesebb volt az ellenfél), és Bécsben mi is vereséget szenvedtünk, de az egygólos hátrány behozhatónak tűnt (sajnos a visszavágón is kikaptunk, ezzel véget is ért a nemzetközi szereplésünk).

1989 őszén milyen játékerőt képviselt a magyar labdarúgás két sikercsapata? A Fradi nyolcvanas évekbeli múltját ismerjük és már utaltunk is rá, hogy ez az évtized nem kerül aranybetűvel az évkönyvekbe. A Honvédnál épp a fordítottja volt az igaz, a piros-feketék (akkor még piros-fehérek) első, ötvenes évekbeli aranykorszaka után 1980 és 1993 közötti években érték el a legjobb eredményeiket. 8 bajnoki cím és 2 magyar kupagyőzelem a mérleg, igaz a nemzetközi kupákban nem tudtak számottevő eredményt elérni.

A Fradi szakmai vezetése a rendelkezésre álló játékosállományból egy rakkolós, harcos csapatot épített, olyant amilyenek ők is voltak aktív játékos korukban. Cipelték a „zongorát”, hátukra vették a pályát, miközben többször egymás után fel is szántották azt. Emellett még a labdával is jól bántak, sőt Rákosi Gyula még gólokat is lőtt szép számmal a pályafutása alatt (összesen 116-ot). Szerettük ezt a Fradit, mert bár nem kápráztattak el minket technikai trükkökkel, de ahol egyszerre a pályán volt Simon, Pintér, Keller, Limperger, Topor és Páling, ott nem lehetett lazsálás, ott minden labdáért keményen meg kellett küzdenie az ellenfélnek. A fazont a játéknak Bánki József adta, azokban az években ő volt „Dodó a király” a Fradi szurkolók szemében. 19 évesen debütált a Fradiban, összesen 273 mérkőzésen lépett a pályára zöld-fehérben és 51 gólt szerzett (az utolsót az emlékezetes „öt nyílvesszős” mérkőzésen érte el).

Az előző szezon bajnokának otthonában pályára lépni úgy, hogy előtte hat éven át nem tudtunk győzni, nem volt a legjobb ajánlólevél, de 1989. október 21-én minden csapatrészében jobbak voltunk és Limperger, valamint Fonnyadt góljaival magabiztosan nyertünk 2:0-ra. Talán a Fradi közönség előre megérezte a sikert, mert „népvándorlást” rendezett Kispestre és szinte elfoglalta a teljes stadiont. Akkoriban még nem nagyon volt divat a vendégszektor, így a közel 20 ezres tömegből legalább 15 ezren zöld-fehér mezben és sállal foglalták el azt a stadiont, amit 1986. október 1-től a magyar labdarúgás egyik legendás honvédos játékosáról, Bozsik „Cucu” Józsefről neveztek el. Egy kis matematikai számolás után ebből az is következik a 2:0-ra megnyert rangadóból, hogy ez volt az első győzelmünk a Bozsik stadionban!

Limperger már a 7. percben gólt fejelt Keller mértani beadásából. A gólt a korhoz illő pénztárgépszalag-eső és petárda fesztivál fogadta, mely után néhány percig állt is játék, ugyanis le kellett takarítani a pályáról a zöld gyepet eltakaró papírtekercseket (azok voltak a szép idők a pénztárgépszalag kereskedelemben). Azokban az években még belefért, ezek szervesen hozzátartoztak egy Fradi-meccs hangulatához, nem beszélve Dzurják Csöpi legendás Üllői úti kerítés mászásáról, mely egy idő után már a profi sziklamászók érdeklődését is felkeltette.

A gyors gólunk után is a Fradi irányította a játékot, voltak helyzeteink, de a megnyugvást hozó második találatot a találkozó hajrában lőtte Fonnyadt Zsolt. A gól előkészítésében döntő érdemet szerzett egy 19 éves fiatal tehetség, Wukovics László, aki csereként állt be, és két év múlva már alapemberévé vált a 10 éves szünet után bajnoki címet szerző Nyilasi Tibor által dirigált csapatnak.

Ahhoz azonban, hogy eljussunk odáig, először ki kellett kecmeregni a kátyúból. A Fradi legendáiból alakult „triumvirátus” 1988 és 1990 nyara között sokat tett azért, hogy a nyolcvanas évek buktatói ne húzzák le mázsás súlyként a klubot.

A rendszerváltás nem csak a kommunista rezsim bukását és egy új, szabad világot hozott el, hanem lerakta egy új Fradi alapjait is, amire már Nyilasi Tibor húzott „égig érő falakat” az 1991/92-s bajnokság megnyerésével.

NÉPSPORT, 1989. október 22.

KÉPES SPORT, 1989. október 24.

Nagyításhoz klikk a képre!

Nagyításhoz klikk a képre!

MTI, 1989. október 21.

Az egységesebb, taktikusabb csapat megérdemelten szerezte meg a három pontot, a ferencvárosiak minden tekintetben ellenfelük fölé nőttek

Kozma Mihály, a Bp. Honvéd szakosztályvezetője: – Egyáltalán nem tartunk a találkozótól, illetve csak annyira, mint bármelyik másiktól. Azt hiszem, tartanivalója inkább a zöld-fehéreknek lehet, hiszen nagyon régen nyertek utoljára ellenünk. A Benfica elleni vereség nem okozott különösebb lelki traumát, a sérülések, betegségek, kiállítások miatt erősen tartalékos felállásban játszottunk, és reálisan nézve nem is számíthattunk jobb eredményre.

– Eleve feltartott kézzel léptek pályára?
– Szó sincs róla, győzni szerettünk volna, de ez inkább csak óhaj volt. Talán ha eleve döntetlenre játszunk, akkor azt elérhettük volna.

– Mire számít az Admirától csak 1:0-ra kikapott FTC ellen?
– Az Admira játékereje, szerintem, csak egy magyar középcsapaténak felel meg, így nem tartom igazi mércének. No, és azt sem szabad elfelejteni, hogy mi rengeteget erősödtünk szerda óta. Átigazoltuk Békéscsabáról Bánfit, és Both József vezetőedző újfent számíthat Sikesdire, Sallaira, Szabóra és Sassra is. Természetesen győzni akarunk.

Albert Flórián, a Ferencváros technikai igazgatója óvatosabban fogalmazott: – Nehéz mérkőzés lesz, mindkét csapat kupameccset játszott szerdán. Igy viszont egyikünk sincs előnyben a másikkal szemben, egyik csapat tagjai sem teljesen frissek. Nagyon régen nyertünk a Honvéd ellen, jó lenne megszakítani e számunkra nem éppen hízelgő sorozatot. A hazai pálya viszont a Honvéd mellett szól.

Bp. Honvéd – Ferencváros 0:2 (0:1)
Kispest, Bozsik-stadion, 12.000 néző, V: Huták

Bp. Honvéd: Disztl – Sallai S., Szabó, Csuhay, Csehi – Csábi (Szijjártó 64.), Sikesdi, Cseh – Gregor, Fodor (Pisont 46.), Füle

Ferencváros: Józsa – Simon, Pintér, Limperger, Keller – Vaszil, Bánki (Szeibert 86.), Topor – Páling, Dzurják (Wukovics 77.), Fonnyadt

Gól: Limperger (7.), Fonnyadt (79.)
Sárga lap: Limperger (79.)
Jók: Cseh, Sikesdi, illetve Vaszil, Limperger, Topor

A két kupacsapat mérkőzése előtt sokan találgatták, Bánfi János, a Békéscsabától frissen igazolt védő elmondhatja-e magáról, hogy néhány nap leforgása alatt kétszer is játszik a ferencvárosiak ellen. Nemrégiben ugyanis még békéscsabaiként az Üllői úton szerepelt, szombaton pedig már piros-fehérben készülődött. Kiderült, ezúttal csak csereként vették őt számításba. A Ferencváros viharosan kezdett, a 7. percben Pálingot buktatták a Honvéd-védők a baloldalon. A jól beívelt szabadrúgást Limperger elegánsan, magasan továbbította a kispestiek kapujába (0:1). Az első húsz perc vendégfölénye után a hazaiak kaparintották kezükbe a kezdeményezést, mégis a 25. percben egy nagy kavarodás után Páling bombája alig csúszott el a jobb alsó sarok mellett. Az első félidő lefújásáig a kispestiek kezdeményeztek többet, de nem sok sikerrel.

Fordulás után, a 49. percben Páling húzott el a jobboldalon, 8 méteres, éles lövése a jobb kapufáról kifelé pattant. A Ferencváros taktikát változtatott, jobbára várakozott, és gyors ellenrohamokat vezetett. Az 58. percben Pisont 24 méteres, bal alsó sarokba tartó lövését Józsa nagy bravúrral tolta ki a bal alsó sarokból. A 61. percben Topor csukafejesénél Disztl minden tudására szükség volt a hárításhoz, majd a 77. percben Szíjjártó szalasztott el egyenlítési alkalmat, amikor 14 méterről a jobb alsó sarok mellé bombázott. A 79. percben a friss csereként beállt Wukovics remekült indította Fonnyadtot, aki 8 méterről a jobb alsó sarokba lőtt, eldőlt tehát minden (0:2).

Az NB I. állása:

1. MTK-VM 11 7 1 3 14- 7 22
2. Ú. Dózsa 11 7 1 3 14- 8 22
3. Ferencváros 11 6 3 2 18- 8 21
4. Pécsi MSC 11 5 5 1 19- 8 20
5. Vasas 11 5 3 3 13-10 18
6. Haladás 11 4 4 3 14-14 16
7. Videoton 11 4 4 3 8-10 16
8. Bp. Honvéd 11 4 3 4 11-11 15
9. Siófok 11 3 5 3 10-11 14
10. Debrecen 11 3 4 4 8-10 13
11. Veszprém 11 2 7 2 6- 8 13
12. Tatabánya 11 4 1 6 6- 9 13
13. Békéscsaba 11 2 3 6 6-15 9
14. Rába ETO 11 2 2 7 9-12 8
15. Váci Izzó 11 1 5 5 8-13 8
16. Csepel 11 – 7 4 6-16 7

Góllövőlista:

6 gólos: Dzurják (Ferencváros), Jován (MTK-VM)
5 gólos: Lovász (PMSC)
4 gólos: Handel (Rába ETO), Balog T. (MTK-VM), Schmidt (Vasas)

2 hozzászólás a(z) Muzeális bajnoki beharangozó: 1989.X.21. Bp. Honvéd – Ferencváros 0:2 bejegyzéshez

  • Kedves Szerkesztők!

    bár, nem vagyok retrósan szólva Honvéd -drukker, de ellendrukker sem…

    igazából egy 1994.okt. 22-én lejátszott öregfiúk mérkőzésről érdekelne bármilyen kép,vagy

    videó anyag! a meccs ,ha jól emlékszem…egy Honvéd Békéscsaba villanyfényes mérkőzés

    előtt volt, éa az rémlik,hogy a Bayern München öregfiúkkal csaptak össze a Honvédosok!

    ige-igen meg köszönném..,ha ez ügyben bármilyen dokumentumot találnának,mert sajna én

    nem találtam!

    ja, és még adalékként sem utolsó szempont,hogy “a ” Varga Zoli is játszott, naná..,hogy

    a németeknél!

    köszönöm segítségüket!

    tisztelettel,és sportbaráti üdvözlettel… tóth károly

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 08.22.19:00 EL PLAY-OFF FK Suduva-FTC (TV:M4)
Következik: 08.25.18:00 Puskás-FTC (TV:M4)
Következik: 08.29.20:00 EL PLAY-OFF FTC-FK Suduva (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST