1990.III.20. Magyarország – Egyesült Államok 2:0

Kedden este az Üllői úti stadionban új szakasz kezdődött meg a magyar labdarúgó-válogatott életében. Ez kettős értelemben is igaz, hiszen Mészöly Kálmán, aki korábban 31 alkalommal dirigálta 1980 és 1983 között a nemzeti tizenegyet, ezen az estén újra ,,debütált,,, ő kezdi meg a kilencvenes években az újjáformált együttessel a hosszú menetelést, amelynek célja az 1994-es vb-döntőbe való jutás. És egy más értelemben is igaz az újrakezdés, hiszen a hazai válogatottban nem kevesebb, mint hat újonc készült izgalommal az Egyesült Államok elleni barátságos találkozóra, amely a két nemzet labdarúgósportja történetében a második. Az első 90 percre is magyar földön került sor, 1979-ben a Népstadionban 2:0-ra győztek a tengerentúliak.

Az ő számukra egyébként ez az erőpróba fontosabb volt, hiszen a nyáron részt vehetnek az olaszországi 24-es vb-döntőben. Vélhetően az ő formájuk érdekelte az olaszok szövetségi kapitányát, Azeglio Vicinit, aki a ferencvárosi stadion lelátóján foglalt helyet. Ugyanakkor feltűnt Leo Beenhakker, az Ajax Amsterdam vezetőedzője is, és csak találgatni lehetett, hogy miért? Talán azért, mert Fischer Pál (ő a tartalékok között szerepelt) formájára kí­váncsi, hiszen mostanában az amszterdami csapatban nem nagyon jutott szóhoz a Ferencvárosból ,,elszármazott,, csatár. De a másik, zárójelesen gyaní­tható ok: egyre több hí­r szól arról, hogy a ,,tulipános,, válogatott élén kapitánycsere lesz, a Gullitékkal vitába keveredett Thijs Libregts közel áll ahhoz, hogy felmondjanak neki… Egyébként tudni kell, hogy természetesen az Európa-bajnok Hollandia is vb-finalista a nyáron, lehet, hogy Beenhakker már júniusra, a saját új munkakörére gondolt…?

Ami a féltucatnyi magyar újoncot illeti, a legnyugodtabb Jován Róbert volt, hiszen őt már másfél éve ,,figyelik,, az egymást szorgosan váltogató hazai szövetségi kapitányok, tehát az MTK-VM támadója többször átélhette, milyen érzés lehet debütálni.

– Többször voltam kispados, most végre elérkezett a nagy bizonyí­tás másfél órája, és őszintén remélem, valóban másfél óráig leszek gyepen – nyilatkozta Jován Róbert.

Magyarország – Egyesült Államok 2:0 (1:0)
Üllői út, 15.000 néző, V: Holzmann (osztrák)

Magyarország: Brockhauser – Mónos, Pintér, Limperger, Palaczky (Horváth Cs. 68.) – Máriási (Balog T. 81.), Bognár Gy. (Csucsánszky 81.), Mészöly, Duró – Jován (Fischer 46.), Petres (Lakatos 68.)

Egyesült Államok: Meola – Doyle, Stollmeyer (Krumpe 88.), Windischmann, Banks – Caligiuri, Ramos, Harkes (Bliss 68.), Murray – Wynalda (Sullivan 46.), Vermes

Gól: Petres (39.), Limperger (74.)
Sárga lap: Doyle (47.)
Jók: Mónos, Pintér, Máriási, Bognár, illetve Ramos, Windischmann, Banks

A himnuszok előtt ünnepélyesen elbúcsúztatták a játéktól már korábban visszavonult 70-szeres válogatott Nyilasi Tibort, a Ferencváros, majd az Austria Wien játékosát.

A vártnál jobb első félidőt produkált a magyar válogatott. Stí­lusosan, a széleket ügyesen kihasználva futballoztak a ,,Mészöly-gyerekek,,, s helyzeteket is szép számmal kialakí­tottak Meola kapuja előtt. Az elsőt mindjárt a 4. percben, amikor Máriási jóformán az ötösig verekedte magát a jobboldalon, Jován elé tálalt, de az MTK-VM csatára nem találta el a labdát. Két percre rá a csapatkapitány Bognár György 18 méterről vállalkozott lövésre, Meola megfogta a jobb sarokra tartó labdát. A 14. percben Pintér szabadrúgását tette ártalmatlanná a jó benyomást keltő amerikai kapus. Ekkorra vitathatatlanná vált a magyar fölény, a támadásokból leginkább a jobboldalon gyakran felfutó hátvéd, a hat újonc egyike, Mónos Tamás vette ki a részét. A 23. percben óriási kavarodás borzolta a kedélyeket. Az amerikai kapu előtt Pintér közeli fejesét Meola a lécre nyomta, Jován ismételt, de lövése levágódott a védőkről. A vendégek mozgásán egyáltalán nem látszott, hogy bekerültek a vb-döntőbe, a két csapat közül feltétlenül az olaszországi Mondialéról kiszorult magyar válogatott keltette a jobb benyomást. A 27. percben ismét Mónos adott be jobbról, Petres azonban fölé fejelt. A félidő első amerikai helyzete a 36. percben adódott, amikor Doyle hatalmas kapásbombája nem lepte meg Brockhausert, az újpesti kapus remek öklözéssel mentett. Két perc múlva Jován foglalkoztatta Meolát jó lövéssel, majd a 39. percben végre megtört a jég. Baloldalról jött a labda az amerikaiak 11-es pontjára, Petres jókor érkezett, és a vetődő Meola alatt-mellett a kapu közepébe helyezett (1:0). A hátralévő időben a magyarok voltak aktí­vabbak, de szünetig már nem változott az eredmény.

A mérkőzés első – és szerencsére egyetlen – viszonylag durva jelenete a 47. percben adódott, amikor Doyle csúnyán felrúgta Fischert, s ezért sárga lapot kapott. Az 55. percben a mezőny két legjobbja, Máriási és Mónos jól adogatott egymásnak, utóbbi beadott a jobbszélről, a csatárok csak hajszállal maradtak le a labdáról. Még ugyanebben a percben a középhátvéd posztját gyakran otthagyó, s az amerikai kapu elé felnyomuló Pintér a bal kapufát találta el nagy bombájával. Ezután visszaesett a magyar csapat, talán az addig diktált nagy iramtól, talán az amerikaiak erősí­tettek. Az 57. percben Brockhauser elkövette egyetlen hibáját a mérkőzés során, aláfutott egy labdának, szerencsére Doyle közelről mellé fejelt. Utána még egy amerikai helyzet akadt, majd újból magához ragadta a kezdeményezést a Mészöly-gárda. A 63. percben az igen erőszakosan futballozó Máriási tört előre a jobboldalon, pontosan Petres fejére í­velt, ám a helyzet kimaradt, mert a labda lepattant a védőkről. Ezután sorozatos cserék következtek, majd a 74. percben Limperger 16 méterről váratlanul a bal sarokba lőtt, s ezzel megpecsételte az amerikaiak sorsát (2:0). Meg kell mondani, éppen a legjobbkor, mert ebben az időszakban kissé mintha ,,leült,, volna a mérkőzés, ám a ferencvárosi beállós gólja újra felpezsdí­tette a hangulatot. A feltűnően aktí­v Pintér a 76. percben szép támadás végén lőtt mellé, s ekkor már egyértelműen azt az arcát mutatta a magyar válogatott, amellyel az első félidőben kiví­vta a nézők elismerését. A 78. percben a csereként beállt Sullivan szép sarkalásos megoldása aratott tapsot, majd a 85. percben Caligiuri jobb sarok felé tartó szabadrúgását fogta Brockhauser. A 89. és a 90. percben Lakatos is kishí­ján feliratkozott a góllövők közé, de előbb fejjel, majd lábbal nem találta el a kaput közvetlen közelről. Az utolsó percben olyasvalamit lehetett hallani, amire magyar pályán válogatott mérkőzésen nagyon régen nem volt példa. “Szép volt, fiúk” – zúgta a B-közép, s valóban, a cserékkel együtt nyolc újoncot felvonultató magyar válogatott szép estét szerzett a közönségnek.

KS_1990_I_01_0050-19890320Azt mondják, minden kezdet nehéz. Kedden este az Üllői úton ennek az ellenkezője bizonyosodott be, hiszen az újjászervezett magyar válogatott a régi-új szövetségi kapitány, Mészöly Kálmán vezetésével remekül mutatkozott be azon a barátságos 90 percen, amelyen végül is egy idei világbajnoki döntős volt az ellenfél. Minden a várakozás felett sikerült. Várakozás? Mészöly Kálmán voltaképpen a ködben tapogatódzott, hiszen aligha tudhatta, hogy az idén hetedik előkészületi mérkőzését játszó Egyesült Államok együttese hol tart felkészülésében. A hazai ,,csikók,, a lehető legjobb megoldást választották, azonnal a kapujukhoz igyekeztek szegezni a tengerentúliakat, és hamar kiderült, hogy jobbára majd az amerikai térfélen folyik a játék. Az első húsz percben a két magyar szélsőhátvéd remekül robogott fel az oldalvonalak mentén, és többnyire a jobboldalról érkeztek középre menetrendszerűen a beadások. Mindössze egy gond akadt, a hórihorgas Windischmann remekül fejelgette vissza a labdákat, és itt volt a feladvány, vajon ki veszi észre a magyarok közül, hogy a földön kell megverni az amerikaiakat. Ez minden bizonnyal a veterán Bognár György eszében fordulhatott volna meg, a légiós azonban tí­zperces szakaszokban hol remekül szervezett, hol pihent egy kicsit. Szerencse, hogy az amerikaiak hasonló csapatrészében, tehát a középpályán a félelmetes karmester hí­rében álló Ramos az első félidőben csak lézengett a pályán, í­gy a gyors Vermes hiába várta a jó átadásokat.

Levegőben lógott a magyar gól, ami az első félidőben végül is annak köszönhető, hogy nem í­velgettek a hazaiak, hanem – igaz, szerencsés körülmények között – a földön törték meg a tengerentúliakat. Nagy kár, Jován egyszerűen ,,elbirkózta,, az erejét a Windischmann-nal való külön harcban, í­gy az is fájlalható, hogy szünet után már nem bí­rta erővel. Igaz, a ferencvárosi szurkolók nagy szeretettel fogadták a volt zöld-fehér játékos Fischert, akinek beállásával, gyors megugrásaival a második félidőben lényegesen veszélyesebbé vált a magyar támadójáték. A hazai válogatott jogosan vágott vissza a 11 évvel ezelőtti vereségért, hiszen a második félidő első húsz percét kivéve uralta a játékot. Összességében nyolc újoncot avatott Mészöly Kálmán, akik egy pillanatra sem voltak megilletődöttek, erővel is remekül állták a versenyfutást, és technikai képzettség dolgában magasan felülmúlták az arc és kiemelkedő csillagok nélküli amerikai válogatottat.

A magyaroknál Pintér óriásit fejlődött belgiumi hónapjai során, remekelt, és hűséges társa volt ebben Mónos, valamint Limperger is. A középpályán Máriási játszott kiemelkedően, Petrest gólja dicséri, Bognárt pedig azért kell feljegyezni a jók között, mert rutinját jól kamatoztatta, jelenléte szemmel láthatóan kedvezően hatott a fiatalokra.

A tengerentúli válogatott csalódást okozott, játéka egysí­kú, ezzel a teljesí­tménnyel aligha viheti sokra az olaszországi vb-fináléban. Balszerencséjük, hogy egy bizonyí­tani nagyon akaró magyar csapatot kaptak ellenfélül, és középpályásaik sorra mondtak csődöt. Mindössze a kapus Meola dicsérhető, Windischmann sziklakemény védő, és a második félidőre beállt Sullivan egy-két ügyes technikai húzása tetszett. Csapatjáték dolgában viszont aligha derült ki a vendégekről, hogy tulajdonképpen milyen taktikát játszanak.

Vélemények a mérkőzés után:

Mészöly Kálmán magyar szövetségi kapitány: – Néhány hét leforgása alatt három, véleményem szerint fokozatosan nehezülő feladat elé nézünk. Az elsőt, a mostanit sikerrel megoldottuk. Óriási öröm, hogy nyolc újonccal képesek voltunk jószerével végig uralni a játékot, volt lendület, ötlet, és ha akadtak is hibák, azért minden játékosomnak – gondolok itt a tartalékokra is – nagyon köszönöm, hogy a kapitányi visszatérésemet emlékezetessé tették.

Miért cserélte le Jovánt?

– Korántsem azért, mert elégedetlen voltam vele, inkább úgy gondoltam, a maximális cserelehetőséget kihasználom. És azt sem tagadom, a debütálási lehetőséghez való jutás forgott a fejemben a cseréknél, illetve már korábban, a kezdőcsapat összeállí­tásánál is. Mindenkivel elégedett vagyok, ehhez a fiatal, lendületes kerethez ésszerű ,,adagolással,, megkeressük az éppen nagyon fontos légiósokat, és í­gy haladunk tovább az úton. A franciák és osztrákok várhatóan nagyobb erőpróba elé állí­tanak bennünket. Újabb részállomás lesz majd az őszi három Eb-selejtező, és utána, az év végén már remélem, kialakul az a csapat, amellyel megví­vhatjuk az 1994-es vb-selejtezőket.

Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke í­gy nyilatkozott: – A tavalyi több lehangoló teljesí­tményt követően most végre ez a csapat tudta szórakoztatni a közönséget, és sok esetben nyí­ltszí­ni tapsot is kapott. Fiatalodunk, én azt kaptam, amit vártam.

Berzi Sándor, az MLSZ főtitkára: – Egy új futball-évtized első lépcsőfokán jutottunk túl, nem szabad túlértékelni a győzelmet, majd a franciák és osztrákok ellen is szeretnék í­gy örülni.

Bob Gansler amerikai szövetségi kapitány: – Különböző célok állnak a két válogatott előtt, a magyarok az 1992-es Eb-re, méginkább a négy év múlva, a mi hazánkban esedékes vb-re készülnek. Nekünk viszont rövid távon kell eredményt elérnünk, s – amint ez a mérkőzés is mutatta – nem lesz könnyű dolgunk. Jövő szerdán az NDK-val játsszuk újabb előkészületi találkozónkat, de addig még meg kell emésztenünk azt, ami ma történt a csapattal. A vb előtt egyébként május 26-ától június 2-áig Svájcban, majd utána Firenze és Pisa között egy edzőtáborban készülünk. A magyarokról: jól játszottak, jobban, mint gondoltam volna. Különösen azzal vertek meg bennünket, hogy labda nélkül jól és sokat mozogtak. Szí­vesen elvinném magammal a vb-re a magyar együttesből a 3-as Pintért, a 6-os Limpergert és a 8-as Bognárt.

Östreicher Emil, a magyar válogatott menedzsere: – Különösen az eredménynek örülök, az Egyesült Államok ellen nyerni bármelyik sportágban nagy fegyvertény. Hat újonc – sőt, a cserékkel együtt nyolc – játszott a válogatottban, s ehhez képest a játék igazán kielégí­tő volt. Lesz ez még jobb is. Nagyon tetszett a közönség is. Egy jótanács: a munkát egy pillanatra sem szabad abbahagyni

Limperger Zsolt: – A gólom ellenére sem vagyok maradéktalanul elégedett a játékommal, nem érzem még magam valami kirobbanó erőben. Ami a találatomat illeti: szerencsésen pattant elém a labda, tudtam, nem késlekedhetek, ezért rúgtam rá kapásból.

Mónos Tamás: – Már annak is örülök, hogy Mészöly Kálmán egyáltalán betett a válogatottba, s még jól is ment a játék, az szinte csodálatos. Nagyon fontos volt ez a mérkőzés az új együttesnek, hiszem, hogy jönnek még ennél szebb sikerek is. Ugyanazt a szerepkört töltöttem be, mint klubomban, a Veszprémben, Máriásival felváltva játszottam jobbhátvédet és jobboldali középpályást. Remélem, a közönség is úgy látta, hogy nem vallottam szégyent.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
04.17.17:00, M4 Sport
04.20.20:00, M4 Sport
04.25. 17:00, M4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ