1990.III.28. Magyarország – Franciország 1:3

Jóllehet, múlt kedden az Egyesült Államok ellen mutatkozott be a Mészöly Kálmán vezette magyar labdarúgó-válogatott – biztató játékkal és 2:0-ás győzelemmel -, a kapitány elképzelései szerint az 1992-es Európa-bajnokságra, de méginkább az 1994-es egyesült államokbeli vb-re formálódó együttes első igazi nagy megméretése a szerdai, Franciaország elleni összecsapás volt a Népstadionban. Igaz ugyan, hogy a gallok – a magyarokhoz hasonlóan – nem jutottak be az olaszországi Mondiale 24-es döntőjébe, ám számos jel arra mutat, hogy ez a francia válogatott a nagy elődök nyomdokain jár. Elég csak a nemrégiben, az NSZK ellen aratott 2:1-es győzelmükre utalni, s máris nyilvánvaló, hogy olyan együttesről van szó, amelynek tudása alapján mindenképpen a vb-döntőben lenne a helye.

A kezdés előtt félórával – miközben odakint még az olimpiai válogatottak viaskodtak – az öltözőfolyosón többen is nyilatkoztak az MTI munkatársának. Berzi Sándor, az MLSZ főtitkára döntetlent jósolt és remélt, Czékus Lajos, a szövetség ügyvezető igazgatója viszont jóval optimistább volt, elárulta, hogy a góltotón 3:2-es magyar győzelmet tippelt. Östreicher Emil, a válogatott menedzsere már döntetlennel is beérte, s hozzátette, hogy az esetleges jó játék sokkal többet ér, mint egy olyan győzelem, amit netán érdemtelenül ví­vna ki a csapat. A játékosok közül a papí­ron még touloni, de már a belga Standard Liége vagy a Charleroi felé kacsingató Bognár György nyilatkozott. Tippelésre nem vállalkozott, azt viszont hangsúlyozta, hogy a francia válogatott több mint csak alakulgató együttes. Ez már egy kiváló, ütőképes, sőt, meg lehet kockáztatni: világklasszis válogatott. Éppen ezért nagyon nehéz 90 percre számí­tott az egykori MTK-s középpályás.

A borongós, esőre hajló időben alig 15 ezer néző volt kí­váncsi az összecsapásra.

Magyarország – Franciaország 1:3 (1:1)
Népstadion, 15.000 néző, V: Diakonowicz (lengyel)

Magyarország: Brockhauser – Limperger, Pintér, Mészöly – Mónos, Máriási, Bognár Gy. (Duró 62.), Détári (Balog T. 80.), Palaczky – Petres (Fischer 53.), Kovács K. (Jován 62.)

Franciaország: Martini – Silvestre, Casoni, Sauzée (Blanc 80.), Amoros (Durand 46.) – Pardo, Luis Fernandez (Boli 70.), Ferreri, Perez – Thibeuf (Divert 64.), Cantona

Gól: Pintér (39. – 11-esből) illetve Cantona (30., 68.), Sauzée (72.)

Jó iramban kezdődött a magyar válogatott idei második barátságos mérkőzése, mindkét csapat támadó felfogásban lépett pályára. Igaz, sokáig csupán Palaczky és Silvestre sajátos párharca jelentett érdekességet, mindkét játékos elég sokat szabálytalankodott. A 6. percben Détári 30 méterről végezhetett el szabadrúgást, középre tartó lövését Martini biztosan fogta. Ezt követően Mónos és Palaczky futott el biztatóan a két szélen, de a beadások nem sikerültek. A 20. percben a Montpellier csatára, Cantona próbálta bevenni Brockhauser kapuját, lapos lövése épphogy elsuhant a jobb sarok mellett. A másik oldalon Mónos ügyes cselekkel ment el, indí­tásánál azonban Bognár lesen tartózkodott. Nem sokkal később nagy tüzijáték alakult ki a magyar kapu előtt: Bognár elől Pardo vitte el a labdát, Thibeuf-höz továbbí­tott, aki hatalmas kapufát lőtt, majd Fernandez ismételhetett, ezúttal viszont Brockhauser hárí­tott. Ebben az időszakban jobban játszottak a franciák, í­gy egyáltalán nem volt meglepő, hogy a 30. percben megszerezték a vezetést. Igaz, ehhez Limperger hibája is kellett, a hátvéd ugyanis Pardo beadásánál elnézte a labdát, s í­gy Cantonának igazán nem volt nehéz dolga, az üres kapuba helyezett (0:1). Ezután még pár percig a vendégek irányí­tották a játékot, a félidő hajrája azonban a magyaroké volt. A 35. percben a kézcsonttöréssel játszó Bognár kitűnően ugratta ki Kovács Kálmánt, aki a jobb kapufát találta el. Nem sokkal később Silvestre kezezett, ezért Pintér 22 méterről próbálkozhatott, s szabadrúgása a sorfalról lepattant, majd kavarodás után Bognár lövését védte Martini. A magyarok minden támadása veszélyes volt, s Kovács Kálmán Petres labdájával egyedül törhetett kapura, a csatár azonban megbotlott, í­gy Silvestre utolérte és szerelte. A 39. percben végre megszületett az egyenlí­tő találat: újra a jól irányí­tó Bognár ugratta ki Kovácsot, aki Martini mellett is elhúzott, s a kapusnak nem maradt más, csak szabálytalanul állí­thatta meg. Diakonowicz megadta a tizenegyest, az í­télet végrehajtója Pintér volt, aki a kapu közepébe vágta a labdát (1:1). Az utolsó percekre lefékezett a magyar csapat, s í­gy a félidő döntetlennel zárult.

A második félidőben – sajnos, ez az igazság – csak egy csapat volt a pályán: a francia. A 49. percben a csereként beállt Durand beadását Thibeuf rúgta hajszállal a jobb sarok mellé. Sorozatos cserék következtek – egyiket-másikat nehezen lehetett megérteni a nézőtérről -, s ezek után még jobban visszaesett a magyar válogatott. Az 55. percben Détári és Limperger közösen ,,hozott össze,, helyzetet Cantonának, aki ekkor még, szerencsére, fölé lőtt. Négy perccel később Ferreri beadását ugyanő bombázta a kapu mellé. Alig-alig jöttek át a magyarok a félpályán, nem tudni, az erejük fogyott el, vagy egész egyszerűen az ellenfél volt annyira jó. A 60. percben az előrelopakodó Sauzée fejesét védte Brockhauser, majd egy percre rá Ferreri lövésével tette ugyanezt. Ekkor már az addig kiválóan irányí­tó Bognár György sem volt a pályán, és a magyar gólnál oroszlánrészt vállaló Kovács Kálmánt is lecserélte Mészöly. A 68. percben aztán Cantona már nem tévesztett. Perez beí­velését a magyar védelem elnézte – Brockhauserrel az élen -, s a hihetetlenül erőteljes francia csatár szinte az alapvonalról, lehetetlen szögből a rövid sarokba fejelt (1:2). Négy percet kellett csak várni az újabb, a magyarok sorsát megpecsételő találatra, amely – el kell ismerni – oktatófilmre illett. Ezúttal Ferreri nyeste középre baloldalról a labdát, a hátvédsor ismét csak nézte, ahogy Sauzée 15 méterről jobb lábbal kapásból a jobb sarokba bombáz (1:3). Ezután csendes belenyugvás vett erőt a magyar csapaton, a vendégek könnyedén játszadoztak, már ők sem igen erőltették a góllövést. A közönség dühének céltáblája Détári Lajos lett, aki kétségkí­vül tavalyi formáját hozta, kerékkötője volt a magyar támadásoknak. Ráadásul átadásai is rendre ellenfélhez kerültek, í­gy aztán nem is csoda, hogy a nézők azt harsogták: ,,Détári-csere,,. A 80. percben Mészöly Kálmán engedett is a követelésnek, és Balog Tiborral váltotta fel az önmaga árnyékaként játszó Olympiakos-középpályást. Öt perccel a befejezés előtt Casoni hibájából Jován lőhetett volna gólt, de fölé vágta a labdát.

Mindössze egy félidőn keresztül tudott ellenállni a magyar válogatott a vitathatatlanul jobb vendégeknek. Addig viszont több mint biztató volt az együttes játéka, különösen a franciák első gólja utáni időszakban futballoztak remekül, felszabadultan Bognárék. Ebben az időszakban a touloni középpályás remekül irányí­tott, Mészöly nagyvonalú védőjátékot mutatott be, elöl pedig Kovács Kálmán igazolta, hogy nem véletlenül rúgott három gólt az Auxerre szí­neiben a legutóbbi bajnoki fordulóban.

A második félidőben – nincs rá jobb szó – összeomlott a magyar válogatott, mégpedig minden előzmény nélkül. Lehet, hogy az addig jól játszó Bognár és Kovács lecserélése is közrejátszott ebben. A franciák kiváló középpályás sora, Pardóval, Ferrerivel és Perezzel az élen zavartalanul szervezte a támadásokat, elöl pedig Thibeuf-öt, de méginkább a világklasszis erényeket csillogtató Cantonát képtelen volt tartani a védelem. Az addig magabiztos Mészöly is meg-megingott, sűrűn alakultak ki a helyzetek az érthetően elbizonytalanodó Brockhauser kapuja előtt. A végén már csak a francia győzelem aránya lehetett kétséges.

A magyar csapatból Bognár és Mészöly emlí­thető a jók között, bár utóbbi teljesí­tményének értékelésekor nem szabad elfeledkezni arról, hogy a gondjaira bí­zott Cantona kétszer is a hálóba talált. Megintcsak Détári volt a legnagyobb csalódás, no és Limperger, aki láthatóan teljesen formán kí­vül van. A vendégjátékosok egymást múlták felül. A védelem legjobbja Sauzée volt, gólra is futotta az erejéből, mí­g a középpályás és a csatársor valamennyi tagját csak dicsérni lehet. Külön kell szólni az Amoros helyett beállt Durand-ról, aki pompás balhátvéd Ami a magyar válogatottat illeti, egyvalami szűrhető le tanulságként: nagyon messze van még az az idő, amikor a csapatot legalább az európai középmezőnyben emlegethetik. Az Egyesült Államok elleni 2:0 csalóka volt, a szerdai ellenféllel szemben mutatkozott meg, hogy ez a magyar válogatott még igencsak gyengécske.

Franck Sauzée: – Nagyon örülök, hogy sikerült folytatni remek sorozatunkat, s az NSZK után a magyar csapatot is legyőztük.

Manuel Amoros: – Úgy érzem, mi irányí­tottuk a játékot, persze a magyaroknak is volt egy jó negyedórájuk. Azt hiszem, szerdai ellenfelünknek még sokat kell fejlődni ahhoz, hogy elérjék a nemzetközi élvonalat.

Bruno Martini: – Az első félidőben többször megdolgoztattak a magyar csatárok, később, a második játékrészben már nyugodtan nézhettem a mérkőzést.

Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke: – Megérdemelten nyertek a franciák. Bevallom, a döntetlent is sikerként értékeltem volna, s az első félidőben volt egy jó periódusa a csapatnak. Talán a harmadik francia gólt hárí­tani lehetett volna…

Kovács Kálmán: – Úgy érzem, nem játszottam rosszul, s ezért indokolatlanul cserélt le Mészöly Kálmán.

Bognár György: – A mérkőzés 90 percéből 75-öt azonnal el kell felejtenünk, csupán az első félidő végén játszottunk biztatóan. Ez pedig egy ilyen jó csapat ellen édeskevés. Kovács Kálmánnal együtt én sem értem, hogy Mészöly miért cserélt le, nem voltam sérült, s úgy éreztem, jól ment a játék.

A találkozó után sajtótájékoztatón válaszolt az újságí­rók kérdéseire Michel Platini francia és Mészöly Kálmán magyar szövetségi kapitány. A vendégek szakvezetője természetesen elégedett volt az eredménnyel, s arra számí­t, hogy együttese a jövőben még jobb teljesí­tményt nyújt.

– A második félidő elején éreztem, hogy megnyerhetjük a mérkőzést – jelentette ki Platini. – Igaz, az első játékrész vége felé megijesztettek minket a magyarok, s valóban mély benyomást tettek rám abban az időszakban. Később azonban nem tudták tartani a ritmust. Sok helyzetet kihagytunk, s amí­g 1:1-re állt a találkozó, aggódtam, hoy mi lesz, ha nem sikerül értékesí­teni lehetőségeinket.

Platini csapata immár megszakí­tás nélkül tizedik alkalommal hagyta el veretlenül a pályát, ami kétségkí­vül kitűnő teljesí­tmény.

Miután Platini eltávozott – indult a franciák gépe Ferihegyről -, Mészöly Kálmán vette át a szót. Meglehetősen rezignáltan emlí­tette, hogy nem számí­tott ilyen súlyos visszaesésre, mint amilyen a második félidőben következett be a csapatjátékban. Gyermeteg gólokról beszélt, s elismerte, hogy minden tekintetben jobbak voltak a vendégek. Egész egyszerűen más szintet képvisel a francia labdarúgás.

Több újságí­ró firtatta, hogy miért cserélte le Bognárt és Kovács Kálmánt. Erre azt válaszolta a szövetségi kapitány, hogy szerinte mindketten gyengébben játszottak az ilyen rutinos profiktól elvárhatónál. Brockhausert két gólban ludasnak látta Mészöly, Détári játékáról pedig azt mondta, hogy valóban igen gyenge volt. Ám nem a közönség követelésére cserélte le, mindenképpen lehozta volna a csapatkapitányt.

Végezetül hangsúlyozta, valóban nem az amerikaiak elleni 2:0 volt a mérvadó, ő már akkor is figyelmeztetett arra, hogy a franciák, majd április 11-én az osztrákok elleni mérkőzés az igazi megméretés. Nagyon az úton elején jár még a magyar válogatott – fejezte be a kapitány.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
12.05.17:00, Duna World
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
12.16. 20:15, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ