1990.X.17. EB selejtező, Magyarország – Olaszország 1:1

Az elmúlt idénybeli balsikerű vb-selejtezők után ismét tétmérkőzést játszott hazai környezetben a magyar labdarúgó-válogatott. A rivális ezúttal a vb-bronzérmes olasz csapat volt, s a tét az Európa-bajnoki döntőbe jutás. Az első meglepetés a Népstadion bejáratánál érte a mérkőzésre érkező tudósí­tókat. Az aréna környékén hatalmas tömeg kí­gyózott, s a lelátóra kí­vánkozó szurkolók valósággal megrohamozták a pénztárakat. Az már persze más kérdés, hogy ez a felfokozott érdeklődés a hazai, illetve a vendégjátékosoknak szólt-e?

Már amennyire ,,hazainak,, lehet nevezni a mostani magyar válogatottat. Mészöly Kálmán szövetségi kapitány kezdőcsapatában ugyanis nem kevesebb, mint nyolc idegenlégiós szerepelt. Az öltözőfolyosón úgy tűnt, mintha az itáliaiak várták volna nyugodtabban a 90 percet. A kapus Walter Zenga például alig egy órával a kezdés előtt még kedélyesen kávézgatott a büfénél. Az MTI munkatársának kérdésére, mármint hogy álmosság ellen fogyaszt-e frissí­tőt, a ,,portás,, természetesen nemmel válaszolt, de azért hozzátette: reméli, a magyarok nem sűrűn jutnak el ,,felségterületére,,, í­gy akár ki is pihenheti az olasz bajnokság megpróbáltatásait Budapesten.

A szerdai mérkőzés a 28. volt a két ország labdarúgásának történetében. A magyaroknak több mint 25 éve nem sikerült legyőzni Itália nemzeti tizenegyét. Utoljára ez 1965-ben sikerült…

Magyarország – Olaszország 1:1 (1:0)
Népstadion, 35.000 néző, V: Bo Karlsson (svéd)

Magyarország: Petry – Disztl L. – Garaba (Fodor 60.), Limperger – Mónos, Kozma (Urbányi 87.), Bognár Gy., Lőrincz, Szalma – Kiprich, Kovács K.

Olaszország: Zenga – Baresi – Bergomi, Ferri, de Agostini – Donadoni, de Napoli, Giannini (Berti 87.), Marocchi – Schillaci (Serena 80.), R. Baggio

Gól: Disztl L. (16.) illetve Baggio (55. – 11-esből)
Sárga lap: Garaba (38.), Kovács (46.), illetve Giannini (50.), Baggio (55.)

A magyarok kezdték a játékot, az olaszok visszahúzódtak saját térfelükre, csak Schillaci maradt elöl, az ő semlegesí­tését pedig Limperger kapta feladatul. Az 5. percben Schillaci villantotta fel kivételes képességeit, átjátszotta magát a hazai védőkön, még szabálytalanul sem tudták szerelni, beverekedte magát a 16-oson belülre, laposan lőtt, de Petry jól mozdult ki kapujából, védett. Közben kiderült, hogy a másik itáliai ékre, Baggióra a magyar csapatkapitány, Garaba vigyáz. Ezután Donadoni jeleskedett a jobboldalon, szépen összejátszott Schillacival, de túlcifrázták, s a végén a Mondiale gólkirálya könnyelműen kapu mellé gurí­tott. Aztán Baggio rajtolt egy előreküldött labdára, de Petry ismét jó ütemben lépett ki, s mentett. A másik oldalon Szalma előtt nyí­lt lehetőség, de kivárt, Donadoni beérte, s szögletre szerelte. A beí­velés után Zenga bizonytalankodott, de ha nehezen is, elütötte a labdát Kiprich feje elől. A 16. percben váratlanul vezetést szerzett a tiszta fehérben játszó hazai válogatott: Bognár jobboldali szögletére Disztl robbant be, s 6 méterről a jobb alsó sarokba fejelt (1:0). Erre aztán nem sokan számí­tottak Kovács próbált meglódulni egy előrevágott labdával, de Baresi ügyesen útját állta. Közben az is nyilvánvaló lett, hogy Azeglio Vicini, a vendégek szakvezetője Kovács őrzését a csapatkapitány Bergomira, Kiprich kikapcsolását pedig Ferrire bí­zta. A 25. percben Mónos szorult rövid ápolásra, akkor sérült meg, amikor egy veszni látszó labdáért önfeláldozóan közbevetődött. Ez a hozzáállás egyébként az egész csapatra jellemző volt. Két perccel később Donadoni, majd Schillaci célozta meg a magyar kaput, de mindkét lövés elakadt a védőkben. A gól után jóval nagyobb olasz nyomást lehetett várni, de Petrynek szerencsére nem sok dolga akadt. Már félóra is eltelt, amikor Marocchi lódult meg, sorra hagyta maga mögött az ellenfél játékosait, de átadása lesen találta a gólra éhes Schillacit. A labda jobbára a magyarok térfelén pattogott, de Disztl és társai ezúttal nem játszottak alárendelt szerepet. A 37. percben tovább növelhette volna előnyét a hazai együttes: Bognár a felezővonal környékén ellopta a labdát a botladozó Baresitől, kapura húzott, aztán okosan a támadást kí­sérő Kovácshoz tette, ő már a 16-oson belül csinált egy jó cselt, de 12 méteres lövését lábbal mentette Zenga. A következő percben az oldalvonal mentén Garaba kakaskodott Gianninivel, a magyar csapatkapitány sárgalapos figyelmeztetést kapott. A hajrában egy alkalommal Giannini ollózva húzta kapura a labdát, de Petry ismét jól helyezkedett, s könnyedén tisztázott. Közvetlenül az első játékrész vége előtt Bognár megmozdulásai arattak tetszést, majd az váltott ki felhördülést a nézőtéren, hogy Kiprich megzavarta Baresit, s a söprögető saját térfele közepéről szögletre kanyarí­totta a labdát.

Fordulás után rögtön rákezdett a magyar szurkolók kórusa, zúgott a: ,,még, még, még, ennyi nem elég,,… A 46. percben Kovács az ellenfél térfelén fölöslegesen leterí­tette Gianninit, amikor a labda játékon kí­vül került, az Auxerre idegenlégiósa is megkapta a sárga lapot. Aztán Baggio emelt középre, Marocchi szabadon fejelhetett, de labdája célt tévesztett, a jobb alsó sarok mellett hagyta el a játékteret. A másik kapu előtt Lőrincz vállalkozott távoli lövésre, de az irányzékkal most is baj volt. Az 50. percben Giannini hátulról csúnyán elkaszálta az előretörő Lőrinczet, a svéd játékvezető nem döntött azonnal, majd nagy meglepetésre csak a sárga lapot húzta elő zsebéből. Újabb öt perc elteltével egyenlí­tettek a vendégek. Petry az ötösnél fellökte De Napolit, a játékvezető habozás nélkül a 11-es pontra mutatott. A büntetőt Baggio a baloldalra mozduló Petry mellett a jobb sarokba helyezte (1:1). A kipattanó labdát az í­téletvégrehajtó messzire elvágta, ezért ő is feliratkozott a sárgalaposok közé. Négy percre rá Garaba csapott össze az egyik olasz játékossal, már az első pillanatban látszott, hogy sérülése súlyos, s aligha tudja folytatni a játékot. Igy is történt, helyére Fodor Imre állt be. Mészöly Kálmán szövetségi kapitány kényszerűségből átrendezte a hadrendet, Lőrincz húzódott hátra Garaba helyére, s vette át Baggio őrzését. Disztl törlesztett Gianninivel szemben, de megúszta ,,lapos,, figyelmeztetés nélkül. A túlságosan kemény belépőkért a skandináv játékvezető is felelős, mert a legelső durva utánrúgást, a Gianniniét nem torolta meg kellő szigorral. Valamivel később a csereként beállt Fodor a 16-os sarkánál már a büntetőterületen belül összeütközött Donadonival, de a bí­ró nem látott okot a közbeavatkozásra. A csapatkapitánnyá előlépett Bognár maradt később a földön, de szerencsére nem volt komoly a baj. A 70. percben Baggio bombázott kapura egy legurí­tott szabadrúgást, Petry biztosan fogta a bal alsó sarokba tartó erős lövését. Pár perccel később De Agostini lopakodott előre, távoli bombája nem okozott különösebb gondot a jó formában védő magyar hálóőrnek. A másik oldalon Bergomi csak az utolsó pillanatban emelte ki a labdát Kiprich elől. Higgadtan adogattak a hazai játékosok, teljesí­tményük a legmerészebb várakozást is felülmúlta. Limpergernek volt egy szép beí­velése a jobboldalról, labdáját Bergomi vagy Kovács csúsztatta kapu mellé, a játékvezető az utóbbit látta ,,tettesnek,,, í­gy kirúgást í­télt. A közönségnek is nagyon tetszett a játék, mindent bele buzdí­tással lelkesí­tették a csapatokat. A 80. percben a nem túl sokat mutató Schillacit a 30 éves Aldo Serena váltotta fel. A hajrában Kovács Kálmán okozott zavart a 16-oson belül, Bergomi csak nagy nehezen tudott tisztázni előle. Aztán Kiprich alig maradt le egy labdáról, majd egy gyönyörűen kidolgozott támadás végén Bognár 16 méterről tüzelt kapura, Zenga csak nagy bravúrral, lábbal mentett. A 87. percben kettős csere következett, Giannini helyett Nicola Berti, Kozma helyén pedig Urbányi István folytatta. A végére sem fáradtak el a hazaiak, s a lelkes szurkolók szép volt, fiúk kiáltással köszöntötték a remekül helytálló nemzeti tizenegyet. Az utolsó percekben nem maradt el az ütemes vastaps sem, de igaz, ami igaz, a magyarok ritkán rukkolnak ki ilyen parádés játékkal.

Az Eb-selejtező állása a 3. csoportban:

1. Szovjetunió 1 1 – – 2-0 2
2. Magyarország 2 – 2 – 1-1 2
3. Olaszország 1 – 1 – 1-1 1
4. Norvégia 2 – 1 1 0-2 1

Ciprus még nem játszott.

A kimagasló favoritként kezelt olaszoktól egy pillanatig sem ijedt meg az alaposan lebecsült magyar együttes, s Mészöly Kálmán csapata végre olyan 90 perccel örvendeztette meg a szurkolókat a Népstadionban, amilyenre csak az idősebb futballrajongók emlékeznek. Tagadhatatlan, a nézők többsége a világsztárokkal telitüzdelt squadra azzurrára volt elsősorban kí­váncsi, amikor jegyet váltott az Eb-selejtező összecsapásra, de a szerdai magyar válogatott perceken belül megfordí­totta ezt a negatí­v közhangulatot.

A pályán nem Baggio és Schillaci, hanem elsősorban Bognár György, Disztl László, Garaba Imre és Kovács Kálmán villogtak. Szinte alig lehetett elhinni, hogy a labda lényegesen többet vándorolt magyar, mint olasz lábon, s az első félidőben többször is ,,padlóra került,, a vendégcsapat. Már a vezető gól előtt is kapkodott az olasz védelem, s a hátulról előremerészkedő Disztl László fejese után a vb-bronzérmes nem volt képes igazán talpra állni.

Az a rossz magyar szokás viszont, hogy az ilyen lehetőségeket ,,illik,, elpuskázni, sajnos, ezúttal is érvényesült. Hiszen Bognár előtt valódi ,,meccshelyzet,, adódott az első játékrész vége felé, ezt az alkalmat azonban a Standard Liége idegenlégiósa elhibázta, í­gy a második félidőben elég volt egy apró megingás, s a már-már reménytelenül, kétségbeesetten játszó itáliaiak tizenegyesből egyenlí­tettek.

Különösen dicséretes viszont, hogy a magyarok végig bí­rták a 90 percet a világ legerősebb bajnokságában edződött játékosokkal szemben, nem lassí­tották a játékot, s nem követtek el nagyobb taktikai hibákat. Különösen nehéz feladat jutott a fiatal ferencvárosi védőnek, Limperger Zsoltnak, akire a vb gólkirályának, Salvatore Schillacinak az őrzését bí­zta Mészöly Kálmán. A sziciliai csak egyszer, a találkozó elején került helyzetbe, később, ha olykor szabálytalanul is, de sikerült megállí­tani rohamait. Nem volt könnyebb dolga Garaba Imrének sem, aki sérüléséig kitűnően játszott, mindenütt ott volt, szerelt, s az összjátékból is kivette részét.

A középpályán Bognárnak akadtak szép megoldásai, kitűnő keresztlabdái, s megbí­zhatóan teljesí­tette Mészöly kérését Lőrincz Emil is.

A két magyar csatár közül ezúttal Kovács Kálmán volt a kapura veszélyesebb, de Kiprich József is felhí­vta magára a figyelmet több ügyes megmozdulásával.

A félelmetes hí­rű olaszok viszont csalódást okoztak, nem rohamoztak úgy, mint azt a nyári vb-döntőn tették. Ami különösen szokatlan volt tőlük, védelmük hajmeresztő hibákat követett el, s Zenga kapusnak nem volt különösebben szüksége a feketekávé-ébresztőre, ,,aludni,, ugyanis pillanatnyi ideje sem akadt.

Lehet, sokan megmosolyogták Glázer Róbertet, Mészöly segí­tőjét akkor, amikor egy nappal a találkozó előtt azt nyilatkozta: biztosra veszi, hogy ez a magyar csapat nem szenved vereséget Ezt a kijelentését úgy tűnt, nem indokolta az egy héttel ezelőtti, norvégok elleni teljesí­tmény, de úgy látszik, ezek a játékosok mindenre képesek.

Nyilatkozatok:

Dr. Laczkó Mihály, a magyar szövetség elnöke: – Csodálatos mérőzést ví­vott a két csapat, a magyar válogatott nagyon jól játszott, s nem túlzás állí­tani: győzelmet érdemelt volna. Ime a bizonyí­ték, valami mégis megmozdult a magyar futballban.

Szepesi György, a FIFA végrehajtó bizottságának tagja: – Mi játszottuk az igazi futballt a félelmetes olaszok ellen, azt hiszem, ezzel megkezdtük a felzárkózást Európához a négy keserves esztendő után.

Détári Lajos, aki sérülés miatt nem lehetett ott a társak között a játéktéren: – Nagyszerűen játszott a csapat, mindenkinek csak gratulálni lehet. A játék képe alapján nyernünk kellett volna.

Limperger Zsolt: – Szenzációs első félidő után csak egy vitatható tizenegyessel egyenlí­tettek az olaszok, ennek ellenére is szerintem igazságos az eredmény.

Bognár György: – Sajnálom, hogy nem nyertünk, pedig nekünk állt a meccs a helyzetek alapján. A közönségnek ezúton is szeretnénk köszönetet mondani, elkes biztatásukért, valósággal belehajtottak bennünket a jó játékba.

Glázer Róbert pályaedző: – Bebizonyí­tottuk, hogy tudunk jó teljesí­tményt nyújtani. Ha í­gy haladunk tovább, s velünk szemben türelmesek, megértőek lesznek ,,bí­ráink,,, még sok örömük lesz a magyar szurkolóknak.

Mészöly Kálmán: – Örülök a mutatott jó játéknak, s főleg annak, hogy ezzel a teljesí­tménnyel vissza tudtuk adni a közönség hitét is. Bár kétségtelenül győzelmi lehetőséget szalasztottunk el, az egész csapattal elégedett vagyok.

Azeglio Vicini: – Nem érzek csalódást. A külföldről hazatért játékosok tartást adtak a magyar válogatottnak, s mindenféleképpen végig egyenrangú partnernek bizonyultak. Az eredményt igazságosnak tartom, s külön dicsérnem kell Zengát, aki több alkalommal is bravúrosan védett. A magyarok rendkí­vül harcosan küzdöttek, s emiatt mi nem tudtunk szokott stí­lusunkban játszani.

Nicola Berti: – Szerintem egészen jó mérkőzés volt, s hozzá kell tennem, a magyarok meglepően jó teljesí­tményt nyújtottak.

Giuseppe Giannini: – A magyarok remekül játszottak. Ami számomra meglepő, hogy végig jól bí­rták erővel, s a vártnál sokkal tervszerűbben dolgozták ki helyzeteiket.

Franco Baresi: – Tudtuk, hogy nem vár ránk könnyű feladat, ám a magyaroktól ilyen jó teljesí­tményt mégsem vártunk. El kell ismerni, a vendéglátók nagyon jól játszottak, de elég keményen is.

Antonio Mattarrese, az olasz szövetség elnöke: – Mi tagadás, elégedetlen vagyok a csapat teljesí­tményével, de azért nem szeretném, ha egyesek ebből nemzeti tragédiát csinálnának.

Salvatore Schillaci: – Nem ismertem ezt a válogatottat, s valamiért tartottam ettől az összecsapástól. Félelmem nem bizonyult alaptalannak, ez a magyar válogatott remek játékerőt képvisel. Feltétlenül rászolgált az egyik pontra.

Egy hozzászólás a(z) 11111000110ejegyzéshez

  • 1990. október 18. csütörtök (tud) -- Ferrarában a magyar fiatalok lejátszották olimpiai, egyben utánpótlás labdarugó Európa-bajnoki selejtezőjüket. Az ellenfél Olaszország csapata volt. A végeredmény:

    Olaszország -- Magyarország 1:0 (0:0)
    ————————————-
    Ferrara, 15 000 néző, V: Navarret (spanyol)
    gólszerző: Favalli (52. p.)
    sárga lap: Sordo (42.), Malusci (55.), Baggio (73.), Buso (86.), illetve Lipcsei (14.)

    A két csapat összeállí­tása:

    Olaszország: Antonioni -- Bortalotti, Verga, Baggio -- Sordo, Malusci, Corini, Favalli, Lantignotti (Zironelli 81. p.) -- Melli, Buso

    Magyarország: Végh -- Lipcsei, Telek, Braun (Komódi 68. p.) -- Kuttor, Belvon, Járfás, Pisont, Klausz -- Cservenkai, Kámán (Takács 77.)

    A vereség ellenére a magyar olimpiai válogatott méltó ellenfele volt az olaszoknak. Kis szerencsével akár a döntetlent is megszerezhették volna a fiatalok, a csapat jól védekezett, különösen Telek tűnt ki a hátvédsorból. A középpályások is inkább az itáliai támadások megfékezésére törekedtek, í­gy a két csatár, Cservenkai és Kámán nemigen jutottak veszélyes helyzetbe. Az 52. percben egy baloldali olasz támadás után Favalli 10 méterről a kapu jobboldalába helyezte a labdát, s ez a találat az itáliaiaknak elég volt a győzelemhez.

    Az olimpiai, egyben utánpótlás Európa-bajnoki selejtező 3. csoportjának állása:

    1. Norvégia 2 1 1 -- 5-3 3
    2. Olaszország 1 1 -- -- 1-0 2
    3. Szovjetunió 1 -- 1 -- 2-2 1
    4. Magyarország 2 -- -- 2 1-4 0+++

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.28. 19:30, m4sport
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ