Muzeális bajnoki beharangozó: 1990.IV.7. Ferencváros – Siófok 4:0

Nem csak az eső verte a vendégeket

Az egyre bővülő adatbázisunkban válogatni egy muzeális lapszemle anyagát a legtöbb esetben könnyű feladat. A magyar labdarúgás élvonalában szereplő csapatok jelentős része már évtizedek óta próbálja megközelíteni a Ferencváros dicsőséges múltját. Vannak olyanok akik a régmúltban még lépést tudtak tartani, de a jelenük már inkább a Fradiéhoz hasonlít, vagyis finoman fogalmazva a múltjukból élnek és próbálnak kilábalni a nehézségekből. Ezen túl minden évtizednek vannak „ügyeletes” sztárcsapatai, akik szereznek ugyan néhány bajnoki címet, de ahhoz, hogy megközelítsék az örök ranglistán a Ferencvárost, magyarosan mondva még elég sok víznek kell lefolynia a Dunán. Rajtuk kívül sokan vannak olyanok, akik bár elég régen alakultak, de NB I-es tagságuk nem tekint sok évre vissza. Ilyen a mai muzeális lapszemlénk „szereplője” a Siófok csapata is, akivel bár 1956-ban játszottunk egy magyar kupa-mérkőzést, de bajnoki találkozóra először 1985-ben került sor.

A Siófoki labdarúgás hivatalos formában 1921-től létezik, akkor alakultak Siófok SE néven. Elég hosszú időnek kellett eltelni, hogy a Balaton parti város labdarúgása „jegyzésre” kerüljön a magyar foci piacán. 1967-ben jutottak fel az NB II-be, az első igazi sikerüket még másodosztályúként, 1984-ben a magyar kupa megnyerése jelentette, mely nagy lökést adott a továbbiakra. A Szőke Miklós által irányított gárda a kupagyőzelem után egyre jobb eredményeket ért el a második vonalban, majd 1985-ben fel is jutott az első osztályba. A legjobb bajnoki eredményét a számunkra is emlékezetes 1991/92-es szezonban érték a negyedik helyezéssel. A Fradival 1985. szeptember 11-én játszottak először bajnoki mérkőzést, és meglepetésre, újoncként nyerni is tudtak 2:0-ra. Érdekesség, hogy akkor is a derbi után találkoztunk. Fradi győzelemre majdnem két évet kellett várni, a Balaton parti legényeket először 1987. június 6-án győztük le az Üllői úton 3:2-re. Utána már főleg zöld-fehér sikerek következtek. Így érkeztünk el a mai lapszemlénk mérkőzéséhez, az 1990. április 7-i, 4:0-s győzelmünkkel végződő találkozóhoz.

Ennyi év után talán már feledésbe merül a pontos dátum, de a mérkőzés utáni nap fontos állomása a XX. századi történelmünknek, ugyanis 1990. április 8-án tartották a rendszerváltásunk első szabad választásának a második fordulóját. Előtte meg a bajnokság 22. fordulóját melynek igazán csak nekünk volt tétje, hiszen a vendégek jó kis középcsapattá váltak, míg a Fradi még „harcban állt” a harmadik hely megszerzéséért. Bár ha azt vesszük, hogy a találkozó előtt csak négy pont volt a két csapat közti különbség akkor nem léphettünk túlzó magabiztossággal a pályára.

A rendszerváltás évtizede feszült várakozással indult a Fradi számára. Már 10 éve nem nyertünk bajnokságot és bár a nyolcvanas évek közepei hullámvölgyből már felfelé vitt az útunk, de csak dobogós helyezésig jutottunk. A bajnoki cím elég messzi álomnak tűnt és az 1989/90-es bajnokságban sem tudtunk érdemben beleszólni az Újpest és az MTK versenyébe a bajnoki címért. Akkor még nem tudtuk, hogy a bajnokság végén Rákosi Gyulát majd Nyilasi Tibor fogja váltani a kispadon, aki az örökké emlékezetes 1991/92-es bajnokságban a győzelemig vezeti majd a Ferencvárost. De ettől 1990 tavaszán még távol álltunk, ráadásul a választások második fordulójának kampánycsöndjéhez egész napos szakadó eső társult. Ennek ellenére 10 ezren (!) ültek és áztak a lelátón és várták a Rákosi Gyula által dirigált csapattól, hogy egy győzelemmel tovább küzdhessünk a pécsiekkel a dobogó harmadik fokáért.

Rákosi Gyula legendás alakja a Fradinak, játékosként 511 alkalommal lépett pályára zöld-fehérben és 116 gólt szerzett. Négyszeres magyar bajnok, kétszeres magyar kupa győztes és tagja volt az 1965-ben VVK-t nyert aranycsapatnak. Edzőként nem kapott annyi lehetőséget és bizalmat, hogy igazán tudjon bizonyítani. 1987. október 24-én ült először a Fradi kispadján, amit még 125 alkalom követett egészen 1990. május végéig, amit a megszerzett bajnoki bronzérem után egy váratlan elbocsájtás követett.

“Sajnos egy soha be nem hegedő sebet kaptam az 1989/90-es bajnokság végén. A harmadik helyen végeztünk, és bár ígéretet kaptam arra, hogy ha dobogósak leszünk, a klubnál maradhatok, ha nem is az első csapatnál. Nos, a sikernek számító helyezés ellenére semmilyen szerződést nem kaptam, egy levél kíséretében (!) finoman elküldtek kedvenc klubomtól.” – nyilatkozta évekkel később.

Dzurják “Csöpi” két gólt szerzett

Egy hónappal az elbocsájtása előtt (Nyilasi Tibor követte őt a kispadon) még azzal a tudattal ült le a kispadra, hogy még előttünk volt a bajnoki hajrá és csak három ponttal előzött meg minket a Pécs, így a kitűzött cél, a harmadik hely megszerzése nem látszott reménytelen vállalkozásnak (végül, ha csak több lőtt góllal is, de sikerült a célt elérni). Ehhez meg azon az esőáztatott szombati napon győzni kellett a Siófok ellen. A Nemzeti Sport egy hangzatos címmel, „Nem csak az eső verte a vendégeket” tudósított a 4:0-s győzelmünkről, mely után eleve egy könnyed győzelemre gondolunk, amiért azért alaposan meg kellett küzdeni. És nem csak a nehéz, sáros talajjal, hanem a Gellei Imre által dirigált vendégekkel is, akik főleg az első gólunkig ügyesen játszottak, de akik Kincses találata után összeroppantak. Utána meg már futószalagon jöttek a helyzetek és a gólok is: Dzurják, Szeibert, Dzurják volt a sorrend, a meccs végén már a szurkolók sem panaszkodtak az esőre.

Megázni egy győzelem után nem gond, megfázni egy vereség után már kellemetlen. 1990. április 7-én, egy nappal a tényleges rendszerváltást „igazoló” választás második fordulója előtt, egy esős, szeles szombati napon, négygólos győzelemmel hazatérni a Szentélyből igazán kellemes szurkolói élmény lehetett.

– lalolib –

*

Ferencváros – Siófok 4:0 (1:0)
Üllői út, 10.000 néző, V: Drigán

Ferencváros: Józsa – Simon, Telek, Vaszil, Keller – Szeibert, Limperger, Kincses – Nagy Zs. (Kiss I. 83.), Dzurják, Fonnyadt

Siófok: Biró – Kolovics, Aczél, Olajos, Marozsán – Keszeg (Szabó 56.), Zsadányi, Meksz – Magyar (Krausz 62.), Czigány, Kirchmayer

Gól: Dzurják (57., 81.), Kincses (29.), Szeibert (76.)
Sárga lap: Simon (45.) illetve Olajos (64.)
Jók: Telek, Vaszil, Limperger, Szeibert, Dzurják illetve Marozsán

Az eleinte szemerkélő, később szakadó esőben is meglepően jó iramu, küzdelmes negyedórával mutatkoztak be a csapatok, bár már ekkor kitünt, hogy a véletlennek nagy szerepe lesz. A labda olykor szeszélyesen pattogott, megtréfálta a labdarugókat. A 19. percben Szeibert a bal oldalról, igen éles szögből szépen csavarta a siófoki kapura a labdát, de ha Biró kapus nem is, a felső léc menteni tudott. Már szemre leülni készült a játék, amikor a siófoki védelem egy könnyelmü megoldását Fonnyadt ugy büntette meg, hogy harcosan labdát szerzett, Kincseshez guritott, aki 15 m-ről betalált (1:0). A 29. percben szerzett vezetést a Ferencváros, és ettől kezdve a szünetig is jobbára a zöld-fehérek akarata érvényesült. A balatonpartiak a középpályán még ugy ahogy felvették a versenyt, de támadójátékuk cseppnyi veszélyt sem jelentett Józsa kapujára.

A szünetben azután alaposan rázenditett az eső, igy a folytatásban a felázott talaj rovására volt irható a számos technikai hiba. Szép játék alig, de elkeseredett küzdelem annál inkább volt – igencsak kevés feljegyezhető eseménnyel. Az 55. percben Marozsán hatalmas szabadrugásánál Józsa elképedt, a labda azonban megtette azt a szivességet, hogy elzugott a jobb alsó sarok mellett. A végén azután a ferencvárosiak igazán kitettek magukért. Az 57. percben Kincses beadását Dzurják az ötösről beerőszakolta Biró kapujába (2:0). Ettől kezdve a Siófok szemmel láthatóan beletörődött végzetébe, és a 76. percben védelme közelről szemlélte, amint Vaszil beadását Szeibert 8 m-ről elegánsan fejelte a jobb alsó sarokba (3:0). Öt perc mulva jött a kegyelemdöfés, Dzurják szépen kivitelezett fejese formájában (4:0).

A szakadó esőben napsugaras mosolyt varázsolt nézői arcára a Ferencváros, amely szép fokozatosan előbb a Siófokiak hitét, majd fizikai ellenállását is felmorzsolta.

Rákosi Gyula: – Gratulálok valamennyi játékosomnak és elismerés minden egyes szurkolónak, hogy ebben a zord időben kitartott a csapat mellett.

Az NB I. állása:

1. MTK-VM 22 14 4 4 34-14 46 pont
2. Ú. Dózsa 22 15 1 6 32-15 46
3. Pécsi MSC 22 11 7 4 30-15 40
4. Ferencváros 22 11 4 7 35-23 37
5. Tatabánya 22 10 3 9 15-19 33
6. Siófok 22 7 9 6 22-23 30
7. Veszprém 22 6 10 6 17-17 28
8. Videoton-Waltham 22 6 10 6 17-21 28
9. Vasas 22 7 6 9 24-30 27
10. Békéscsaba 22 7 6 9 19-26 27
11. Rába ETO 22 5 9 8 22-20 24
12. Bp. Honvéd 22 6 6 10 22-29 24
13. Debreceni VSC 22 5 9 8 16-24 24
14. Váci Izzó 22 4 10 8 18-25 22
15. Haladás 22 5 6 11 25-32 21
16. Csepel 22 2 10 10 20-35 16

Góllövőlista:

12 gólos: Dzurják (Ferencváros)
9 gólos: Jován (MTK-VM)
8 gólos: Bácsi (Ú. Dózsa), Balog T. (MTK-VM)
7 gólos: Duró (Vasas), Schaffer (Haladás)
6 gólos: Csertői (Haladás), Czigány (Siófok), Fodor (Bp. Honvéd), Handel (Veszprém), Lehota, Lovász (mindkettő Pécsi MSC), Szeibert (FTC)

2 hozzászólás a(z) Muzeális bajnoki beharangozó: 1990.IV.7. Ferencváros – Siófok 4:0 bejegyzéshez

  • Bár 1990-ben nem volt egy világrengető csapatunk, de a mostanihoz képest egy osztály a különbség. Természetesen Csöpiék javára.

  • Fura egy meccs lesz! Lelkes, harcos Fradit szeretnénk, közben a játékosok fizessék a nézők pénzét! Szerintem nem fog menni. Másként is lehetne “büntetni”! Csak nehogy kikapjunk! Hajrá Fradi!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
    Húsvéti...
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 04.30. 19:30 FTC-MOL VIDI FC (TV:M4)
Következik: 04.27. 19:30 Honvéd-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST