1990.X.3. UEFA, Ferencváros – RFC Antwerp 3:1

NS-19901004-01-19901003Ha nehezen is, de beváltotta a csapathoz fűzött reményeket a Ferencváros, í­gy aztán mindenképpen lesz magyar résztvevője az európai kupák második fordulójának. A zöld-fehérek 90 percen keresztül erőlködtek, aztán a hosszabbí­tásban végre azt a játékot nyújtották, amit a kezdőrúgástól reméltek tőlük szurkolóik. S mivel a gólokkal sem maradtak adósak, a végén volt ok az örömre, az ünneplésre, az összesí­tés is az volt, ami a szerda esti összecsapás eredménye: 3:1.


A visszavágó előtt:

Nyilasi Tibor: – Hétfőn délelőtt végleg lezártuk a szombati mérkőzésen történteket, s most már kizárólag a szerdai összecsapásra figyelünk. Az antwerpeniek ellen nem lesz könnyű, de remélem, bánat után örömünnep következik. Nagy dolog lenne, ha sikerrel vennénk ezt az akadályt. Különösebb játékoscserére nincs lehetőség, í­gy nagyjából ugyanaz a csapat kezd, mint szombaton. Annyi a változás, hogy az Antwerpenben kiállitott Patkós helyett Topor szerepel, és remélem, Bánki sérülése után legalább a kispadon ott lehet.

Dimitri Davidovics: – Mutasson egy olyan edzőt, aki örülne, ha hazai pályán, egy európai kupasorozatban nem szerezne előnyt… Dehát ami történt, azon nem lehet változtatni. A feladat adott: gólt kell rúgni. Vélhetően ez lesz a magyar együttes elképzelése is, ezért lesz érdekes mérkőzés. A Ferencvárost igen nagyra becsülöm, és ez nemcsak udvariasság. Kiváló védelemmel rendelkezik: Simon, Limperger, Pintér, Keller – ezt akár Mészöly Kálmán szövetségi kapitány is tudná használni … Az is sokat mond, hogy Fischer Pál az Ajaxban kergette a labdát nemrégiben. Mindezek a jelek óvatosságra intenek…  Elölről kezdődik minden, 0:0-ról indulunk, minden megtörténhet. Az a tervünk, ami a Ferencvárosé. A továbbjutás.

Pintér Attila: – Abban az előnyös helyzetben vagyok, hogy hónapokon keresztül futballozhattam Belgiumban. A Royal ellen is játszhattam. Az az érzésem, téved, aki úgy hiszi, hogy az antwerpeni 0:0 után rózsákkal meghintett úton gyalogolunk be a második fordulóba… Fanatikus harcmodora. Játékosai nem ismernek elveszett labdát. Szerintem sündisznóállásba vonulnak, és onnan, szervezett védelemből hirtelen lerohanásokkal kí­sérleteznek. így többek között nekem is józanul kell majd mérlegelnem, elhagyjam-e őrhelyemet… Győznünk kell. Akkor, a második fordulóban már egy olyan csapatot szeretnék ellenfélül, amelyik a szó nemes értelmében játssza a futballt. Mert a Royal nem ilyen együttes. Ők foggal és körömmel küszködnek, s a mostani Ferencvárosnak ez mindig fogós feladatot jelent.

*

Az Üllői úti stadion betiltása miatt szerdán Zalaegerszegen volt kénytelen fogadni a Ferencváros labdarúgócsapata UEFA Kupa ellenfelét, a belga Royal Antwerpent, hogy a 0:0-ás első 90 perc után megmérkőzzenek a második fordulóba jutásért. A hazaiaknál Nyilasi Tibor vezetőedző végül is tervezett csapatát küldhette pályára, miután az utolsó pillanatban befutott az iskolai elfoglaltságai miatt hiányzó Lipcsei Péter is, akit a nyáron igazoltak Kazincbarcikáról. Kollégája, a jugoszláv Dimitri Davidovics is örülhetett, mert a kisebb sérüléssel bajlódó Nico Broeckaert játékra jelentkezett.

Ferencváros – Royal Antwerpen (belga) 3:1 (0:0, 0:0, 2:1)
Zalaegerszeg, 18.000 néző, V: Magni (olasz)

Ferencváros: Józsa – Limperger, Pintér, Lipcsei – Simon, Topor (Albert 108.), Keresztúri, Szenes (Vaszil 100.), Keller – Fischer, Fonnyadt

Royal Antwerpen: de Coninck – Geens, Broeckaert, Emmerechts, Smidts – Lehnhoff (Geilenkirchen 36.), Geneugden, van Rooij, Quaranta (Krohm 87.) – Lashaf, Claesen

Gól: Keresztúri (92.), Topor (102.), Fischer (112.) illetve Van Rooij (105.)
Sárga lap: Keller (3.), Fischer (52.), Pintér (87.) illetve Geens (18.), Van Rooij (20.)
Jók: Pintér, Lipcsei, Keresztúri, Fischer illetve Van Rooij, Claesen

A 3. percben Keller keményen odalépett a marokkói Lashafnak, s Magni rögtön sárga lappal büntette a ferencvárosiak csapatkapitányát. Zúgott a Hajrá Fradi, ám egy-egy vitatható bí­rói í­téletre azonnal nagy füttykoncerttel válaszoltak a szurkolók. Alig telt néhány perc, amikor az olasz sí­pmester újabb két alkalommal Kellerrel került összetűzésbe, s a zöld-fehérek válogatottja ahelyett, hogy belenyugodott volna a döntésekbe, fölöslegesen elkezdett vitatkozni. Nem csoda, hogy a nézőtéren többen is attól tartottak: Magni megunja, s kiállí­tja a hátvédsorból a középpályára előreküldött futballistát. A 18. percben Geens is feliratkozott a sárgalaposok közé, mert nem engedett elvégezni egy szabadrúgást, magával vitte a labdát. A letett játékszer előreí­velése után Fischer került kecsegtető helyzetbe, de az ötösön nem találta el a bőrgolyót. Rögtön utána a csapatkapitány, a holland vendégmunkás van Rooij is megkapta a maga sárgáját, mert az oldalvonalnál felrúgta Keresztúrit. A játékvezető, amí­g a zöld-fehérek középpályását a játéktéren ápolták, rögtön jelezte, hogy három percet hosszabbí­t. A másik oldalon a német Lehnhoff fejelte be a hálóba Claesen jobboldali beadását, de a bí­ró les miatt szabadrúgást í­télt kifelé. A ferencvárosiak kezdtek magukra találni, előbb Keresztúri maradt le centiméterekkel egy belőtt labdáról. Később Pintér 18 méteres szabadrúgását nehezen fékezte meg a belga kapuvédő. Feltűnt, hogy Lehnhoff csak sántikál, s alig veszi ki részét az összjátékból. Az idő múlásával mind jobban érződött a hazaiak fölénye, szinte végig a vendégek térfelén folyt a játék. A bicegő Lehnhoff végül meggondolta magát, cserét kért, s a 36. percben honfitársa, a szintén német Ralf Geilenkirchen váltotta őt fel. A félidő hajrájában Pintér mintegy 40 méterről igyekezett meglepni az antwerpeniek kapusát, de jó eltalált szabadrúgása centiméterekkel a kapu fölé szállt. A játékrész végére eléggé elfáradtak a játékosok, jelezte ezt a rengeteg eladott labda is.

Az 50. percben egy legurí­tott szabadrúgást van Rooij bombázott kapura, de távoli lövése épphogy fölé szállt. Két perc múlva Fischer egyenlí­tette ki a sárgakártyás figyelmeztetések számát, mert az ellenfél 16-osa előtt teljesen értelmetlenül magyarázgatott a bí­rónak, aki egyébként a kelleténél több szerepet vállalt magára. Aztán Keresztúri került helyzetbe, de a 16-oson belül nem tudott kapura fordulni. Az eredménytelenség láttán valamelyest csökkent a Fradi-szurkolók buzdí­tókedve, s az sem segí­tett, hogy az egyik vezérük a szektorokat körbejárva dobkí­sérettel próbálta lelkesí­teni társait. Valamivel később van Rooij újabb távoli szabadrúgása adott munkát Józsának, de a hazaiak kapusa biztosan fogta az erős lövést. Kijött a szorí­tásból, s egyre többet támadott az Antwerpen, a 68. percben a lobogó hajú Smidts zavartalanul vezetgette métereken át a labdát, majd jó 20 méterről megcélozta a kaput. Józsa csak kiöklözni tudta a bőrgolyót, de másodszorra mentett a nem túl sportszerűen berobbanó belga válogatott Claesen elől. Igazuk volt azoknak, akik arra próbálták rávenni Nyilasit, hogy cseréljen, hiszen érződött: a középpályán erősí­tésre lenne szükség. A szakvezető azonban továbbra is bizalmat szavazott a kezdő tizenegynek. A 75. percben Fonnyadt végre megrázta magát, mintaszerűen húzott el a balszélen, középre lőtt labdáját Fischer azonban 6 méterről fölé perdí­tette. Valamivel később Szenes szép cselekkel tisztára játszotta magát, de aztán fölöslegesen feldobta magát a 16-oson belül, í­gy ismét odalett a helyzet. Állandósult a ferencvárosiak nyomása, de igazán nagy gólszerzési lehetőségekhez csak nem jutottak. A másik oldalon egy balról beí­velt szögletrúgás okozott zavart: Józsa bentragadt, Emmerechts feje előtt épphogy elcsúszott a labda. Aztán a 87. percben Pintér is hibázott, csak szabálytalanul tudta szerelni a kiugró Geilenkirchent, ezért ő is kiérdemelt egy sárgát. A szabadrúgás elvégzése előtt cseréltek a vendégek, a hórihorgas Maric Krohm lépett pályára Quaranta helyett. Nem sokkal a 90 perces játékidő letelte előtt Keresztúri fejelt vissza egy jobboldali beí­velést, de a társak nem követték az akciót, í­gy hiábavalónak bizonyult a szép megoldás. S még mindig nem volt vége, előbb Simon, majd Lipcsei lódult meg a jobboldalon, de egyik támadásból sem lett semmi. Következett a kétszer 15 perces hosszabbí­tás.

TFU_19901000_fff-trb_003-0004-19901003-2A 92. percben végre megtört a jég, egy jobboldali szögletrúgás után Keresztúri a kaputól 10 méterre ügyesen tisztára játszotta magát, s nagy gólt lőtt a jobb alsó sarokba (1:0). Aztán ismét Magni alakí­tása következett, nem engedte pályára az orvost és a gyúrót, hogy azok segí­tsenek a sérült Szenesen. Nem lehetett sehogyan sem meggyőzni, í­gy előbb Fischer próbálta ölbe venni játékostársát, majd Szenes maga sántikált le. Nyilasi azonnal csere mellett döntött, helyére a 100. percben Vaszil Gyula állt be. Két perccel később ismét ünnepelhettek a ferencvárosiak: Fischer száguldott el a jobbszélen, beadását Topornak 5 méterről csak be kellett kotornia a hálóba (2:0). A zöld-fehér szurkolók füstbombákat dobáltak a játéktérre, s mivel egyes részeken a látási viszonyok sem voltak megfelelőek, a játékvezető rövid időre félbeszakí­totta a mérkőzést. A 105. percben Claesen a 16-oson belül elesett, Magni azonnal a 11-es pontra mutatott. Van Rooij lövését Józsa védte, de a kipattanó labdát az í­téletvégrehajtó néhány lépésről bevágta a bal felső sarokba (2:1).

Fordulás után, a 106. percben Smidts is feliratkozott a sárgalaposok közé, mert az oldalvonalnál felvágta Toport. A ferencvárosiak sérült középpályását két perccel később az ifjabb Albert Flórián váltotta fel. S a hajrá sem telt izgalmak nélkül, a 112. percben egy előrevágott labdával Fischer lódult meg, gyorsaságának köszönhetően faképnél hagyta Broeckaertet, s 16 méterről higgadtan a kimozduló De Conninck mellett a kapuba helyezett (3:1).

Nyilasi Tibor: – Rettentő büszke vagyok, hogy ilyen nagyszerű közönségünk van. A szurkolók a játékosokhoz hasonlóan nagyon sokat tettek a sikerért, ezért ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik a zalaegerszegi mérkőzésen buzdí­tottak bennünket. Egyébként már az első összecsapáson éreztem, hogy van keresnivalónk az Antwerpen ellen, s végül majd a mi elképzeléseink válnak valóra. Számomra az külön öröm, hogy itthon, hazai közönség előtt, s ráadásul ilyen jó játékkal ví­vtuk ki a továbbjutást. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy sokáig nem a látványosság dominált, hanem a nagy párharcok sorozata. Végig csak azt hajtogattam a fiúknak: türelem, türelem, s meglesz a siker. Nekem volt igazam…

Dimitri Davidovics: – A játékvezető sajnos főszereplővé lépett elő, hiszen nem adta meg szabályos gólunkat, ráadásul sorozatban büntetett bennünket igazságtalanul sárga lapokkal. Ennek ellenére el kell ismernem, a Ferencváros nagyszerű teljesí­tménnyel rukkolt ki, s igazán mindent megtett a továbbjutás érdekében. Nekem különösen Keresztúri tetszett.

Keresztúri András: – Úgy érzem, jól kezdtünk, s már az elején döntésre vihettük volna a dolgot, de végül is nem bánom, hogy í­gy történt, hiszen í­gy legalább remekül szórakozott a közönség. Nagyon feszült volt a hangulat, nagyon készültünk erre a mérkőzésre, hiszen mindannyian tudtuk, a magyar csapatok közül reálisan csak mi juthatunk tovább. Végül is minden tekintetben felülmúltuk a belgákat, a legnagyobb fegyverténynek pedig azt tartom, hogy a kritikus hosszabbí­tásban kerekedtünk felül.

Topor Antal: – Nagyon jó mérkőzést ví­vtunk. Merem állí­tani: valamennyiünknek olyan élményben volt részünk, ami csak ritkán adatik meg egy játékos pályafutása alatt. Ami engem illet: végig bí­ztam a továbbjutásban, éreztem, jobbak vagyunk az ellenfélnél. Persze, az is az igazsághoz tartozik, hogy a csapat nagyon ki volt éhezve a sikerre, éppen ezért mindenki óriási erőbedobással küzdött…  Annak örülnénk a legjobban, ha a keleti együtteseket elkerülnénk, sokkal szí­vesebben játszanánk valamelyik nyugati profiklub ellen. Én például nem bánnám, ha egy olyan nagycsapat jutna, mint az olasz Internazionale.

Fischer Pál: – 0-0-nál nem bí­ztam a továbbjutásunkban. Úgy láttam, a belgák sokkal jobb erőállapotban voltak, de hogy mégis mi jutottunk tovább, az a küzdeni tudásunkat dicséri. A harmadik gól előtt már csak a szí­vem vitt előre. Éreztem, ha ezt nem rúgom be, süllyesztőbe kerülök.

*

TFU_19901203_Zs_000-0004-19901003-2Dimitri Davidovics, az Antwerpen edzője a zalaegerszegi mérkőzés legfőbb vesztese, s helyzete a csapatnál egyre nehezebbé válik – ez a csütörtöki belga lapok egyöntetű véleménye az antwerpeni csapatnak a Ferencvárostól elszenvedett veresége nyomán, amellyel a belgák búcsút mondtak az UEFA Kupának. A belga kommentátorok némi mentséget próbálnak találni abban, hogy – véleményük szerint – csak a bí­ró láthatta lesnek, senki más, Lehnhoff első félidőbeli gólját, és ha azt megadják, talán egészen másként alakul az eredmény.

A La Libre Belgique szerint az Antwerpen dermesztő és kí­nos délutánt élt át a nyugat-magyarországi városban. A magyarok végig nagy nyomást gyakoroltak a vendégekre, és ha a belga védelem a két félidőben helyt is állt, az Antwerpen csatársora szárnyaszegetten játszott. A hosszabbí­tásban arra lehetett számí­tani, hogy a két félidőn át hajtó magyarok összeroppannak, de az ellenkezője következett be.

A Le Soir szerint cseppet sem lehet csodálkozni, hogy a belső problémáktól gyötört antwerpeni együttes meccse búcsúmérkőzéssé vált. A hosszabbí­tás végzetesnek bizonyult számára. Egy pillanatra ugyan még felcsillant a csoda reménye a belga szépí­tő gól után, de aztán Fischer véget vetett az illúzióknak… – áll a tudósí­tásban, amely vereségről lévén szó, kurtára sikeredett.

A magyarokat legjobban érdeklő UEFA Kupában, amely sorozaton a Ferencváros még versenyben maradt, például négy nyolcas csoportot alakí­tottak ki, mindegyikben négy kiemelt és négy nem kiemelt együttessel. A Ferencváros az 1. csoportba kapott besorolást, s már biztosra vehető, hogy ellenfeleként csak a négy kiemelt, a skót Hearts, a dán Bröndby, a nyugatnémet Bayer Leverkusen és az osztrák Admira Wacker jöhet szóba.

NS-19901004-03-19901003

3 hozzászólás a(z) 1990.X.3. UEFA, Ferencváros – RFC Antwerp 3:1 bejegyzéshez

  • Hajnalra robogott be a vonat Pestre, és a pályaudvaron már várt minket a nyomdából pár perce hozott Nemzeti Sport. Csodálatos volt!

  • Hát igen, fantasztikus meccs volt… a TV előtt ugráltam, pedig nem illett volna… de a Nyilasi által emlí­tett “csodálatos” közönség egy része már akkor elintézte, hogy zártkapus legyen a következő meccs, mert akár a 1/2 Bourbonok: “semmit sem tanultunk…” Előző évben Szegeden az Admira ellen, azután Zalaegerszegen az Antwerpen ellen (más kérdés, hogy mindkét meccsen Üllői úti hangulat volt, mert ez a csapat az EGÉSZ országé, nemcsak egy kerületé!), de hogy ilyen büntetésekkel terhelve miért kellett füstbombákat dobálni??? Már akkor vártam, hogy az elkövetők kárpótolják a Fradit és összedobják a 20000 kiesett néző jegyének az árát… Azóta sem jelentkeztek… Milyen “Fradisták” ezek, akik 2 egymás utáni évben kiejtették a Fradit???????????

  • Annak a hosszabbí­tásnak köszönhetően ez a meccs benne van az általam átélt Fradi-meccsek Top10-es listájában. Az viszont érdekes módon egyáltalán nem maradt meg bennem, hogy ennyire foglamatlan volt a bí­ró, bár mintha a belga 11-es derengene. (De az megvan, hogy a füstbombák miatt a már amúgy is kényszerotthonból úgy mehettünk haza, hogy oda a köv. meccsre már nem mehetett közönség, a Bröndby ellen; az már nem is volt ilyen tündérmese).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

OLDALAK