1991.III.27. Spanyolország – Magyarország 2-4

Az Európa-bajnoki selejtezőkre készülő magyar labdarúgó-válogatott szerdán késő este Santanderben játszotta idei harmadik hivatalos mérkőzését. Az ellenfél ezúttal – 12. alkalommal – Spanyolország nemzeti tizenegye volt. A magyarok csapatkapitánya, Garaba Imre 80. alkalommal húzhatta magára a cí­meres mezt.

Válogatottak barátságos találkozója:

Spanyolország – Magyarország 2:4 (1:1)
Santander, 30.000 néző, V: Martino (svájci)

Spanyolország: Zubizarreta (Abel 46.) – Eusebio (Michel 46.), Juanito, Nando (Moya 46.) – Amor (M. Dominguez 46.), Alcorta, Baquero (Vizcaino 46.), Goicoechea – Manolo (Sanchis 46.), Carlos, Beguiristain (Butragueno 46.)

Magyarország: Petry – Disztl L. – Garaba, Limperger – Mónos, Nagy T. (Marozsán 84.), Bognár Gy. (Horváth Cs. 90.), Lőrincz, Szalma (Palaczky 65.) – Kiprich, Kovács K.

Gól: Manolo (44. – 11-esből), Carlos (84.) illetve Kiprich (42., 60.), Lőrincz (53., 89.)
Sárga lap: Kovács (41.)
Jók: Moya, Juanito, illetve Disztl L., Limperger, Lőrincz, Kovács, Kiprich

Bár ebben, vagy az ezt ,,megközelí­tő,, összeállí­tásban utoljára fél éve játszott a magyar válogatott, már az első percekben kitűnt, hogy a Mészöly által nagy gonddal épí­tett csapat egysége mitsem kopott tavaly óta, ugyanis a széleken, és a védők által a mélységből is sok támogatást kapott a Kiprich, Kovács ékpár. így azután nem csoda, hogy az 5. percben akár vezetéshez is juthatott volna a vendégcsapat. Kiprich harcosan nyargalt az ibériai kapu felé, majd jobbal, 26 méterről a bal alsó sarkot célozta meg. A gyérülő hajú Zubizarreta érezte, hogy veszély van, nagyot nyújtózkodott, és a bal alsó sarok elől szögletre tenyerelte a labdát. Néhány, meglehetősen vérszegény spanyol próbálkozás után Bognár kapáslövése (12. perc) Alcortáról vágódott vissza a mezőnybe. Egyre érezhetőbb fölénybe került a magyar válogatott, kétségkí­vül több fantázia volt játékában. A 28. percben Alcorta és Zubizarreta nem nagyon értette meg egymást, előbbi úgy gurí­tott haza, hogy nem nézett fel. Mivel a kapus közben kiindult, Alcorta labdája az üres kapu felé gurult. A hazaiak ,,portásának,, alapos sprintjébe került, amí­g a gólvonal előtt elérte a labdát, és oldalra vágta azt. Közvetlenül ezután Lőrincz 4 méterről, eléggé kiszorí­tott helyzetből fölé emelt. A 30. percben Kiprich játszotta meg Limpergert, aki ügyesen csúsztatott Kovács elé. Az Auxerre légiósa 7 méterről a kapu baloldalába talált, de a játékvezető les cí­mén (helytelenül) érvénytelení­tette a találatot. A 33. percben Manolót tartották fel a magyar védők, a közvetett szabadrúgást a sértett laposan a magyar kapu jobboldala felé irányí­totta, de Petry gyors vetődéssel szögletre hárí­tott. Öt perc múlva Kovács zseniálisan vette észre a védőfalból kibújó Kiprichet, elé csúsztatott, de a Feyenoord légiósa tiszta helyzetből félmagasan a bal kapufa mellé emelt. A 42. percben Kovács a baloldalon az ötös sarkáig nyomult előre, lapos lövését Zubizarreta Kiprich elé tenyerelte, és az egykori tatabányai támadó két lépésről a hálóba továbbí­tott (0:1). Két perc múlva Baquero a magyar védelem hátába került, a kirobogó Petry az ötösön elhúzta a lábát. A jogos büntetőt Manolo a kapu jobboldalába vágta (1:1).

A szünetben a hazaiak fél csapatra való friss erő bevetését határozták el, ennek ellenére a folytatásban is a magyarok támadásai voltak ötletesebbek, illetve egyáltalán el lehet mondani: a vendégek támadtak. Az 53. percben a nagy kedvvel, felszabadultan kombináló Kovács a baloldalon csaknem az alapvonalig vezette a labdát, mintaszerűen í­velt a berobbanó Lőrincz fejére, és a fejes úgy jutott a léc alá, hogy Abel öklét is érintette (1:2). A magyar varázs tovább tartott, hét perc elteltével Kovács a már az első félidőben is látott ,,pengés,,, lapos átadással játszotta tisztára Kiprichet, aki a kifutó cserekapus mellett laposan a bal alsó sarokba talált (1:3). A váratlan előny valósággal szárnyakat adott a magyar csapatnak, olyan jól járatták a labdát a mezőnyben, hogy a spanyolok szinte csak közelről tudták nézni a fejleményeket. Ezzel együtt is, olykor megnyí­lt a vendégek védelmi fala, de igazán komoly helyzet ebben az időszakban nem adódott az ibériaiak előtt. A találkozó utolsó harmadára azután a spanyolok mindent elkövettek, hogy csökkentsék a különbséget, és úgy tűnt, a cserék végül is használtak, hiszen a fokozatosan már inkább csak a védekezéssel törődő magyarok térfelére terelődött át a játék. Azzal együtt is Mészöly Kálmán szövetségi kapitány legénysége egy pillanatra sem mondott le az úgynevezett kontraakciók vezetéséről, és ezek mindig veszélyt is okoztak. A hajrában, a 84. percben Martin Dominguez baloldalról küldött a magyar kapu elé szabadrúgást, Carlos kifogástalanul emelkedett a magasba, és a kapu baloldalába fejelt (2:3). Egy perccel a vége előtt Lőrincz a baloldalon lódult meg, és ballal ,,kilőtte,, a jobb felső sarkot (2:4).

Igazán előkelő bizonyí­tványt állí­tott ki magáról szerda este Ibériában a magyar válogatott, amely egy pillanatra sem tisztelte a hazaiak papí­ron nagyobb tudását. Összességében a vendégek szellemes, ügyes támadójátéka marad meg szép emlékként. Persze a kiválóan megszervezett védelem is lehetőséget adott arra, hogy Kiprich és Kovács olykor ,,villogjon,,. Mészöly Kálmánnak mindössze egy dolga marad április 3-áig, amikor Limassolban Ciprus ellen játszik Európa-bajnoki selejtezőt Magyarország együttese: valahogyan konzerválni a jó formát, a bátor, vállalkozó kedvet.

A tény tény: ez volt a harmadik győzelem, a harmadik – idegenben.