1991.XI.6. KEK, Ferencváros – Werder Bremen 0:1

kek-serleg_0606_2A Werder Bremen kettős győzelemmel, 4:2-es összesítéssel jutott a legjobb nyolc közé.


A menedzser Willi Lemke arról beszélt, hogy a klub pénzügyi helyzete nem éppen rózsás. Ezért hát létfontosságú, hogy túllépjenek a magyarokon, mert a legjobb nyolc között már jegyzett európai gárda jöhet soron – nőhet hát a bevételük is…

– Profik vagyunk, tudjuk, miért jöttünk – nyilatkozta tömören Rune Bratseth, a csapat norvég liberója, aki a minap Szombathelyen játszott a magyar válogatott ellen.

*

Szerdán este az Üllői úton telt ház előtt játszották a Ferencváros – Werder Bremen labdarugó KEK-mérkőzés visszavágóját. A megkülönböztetett érdeklődés miatt a belépő nagy kincsnek számított, a stadion környékén azért még sokan megpróbáltak az utolsó pillanatban is jegyhez jutni. Mitagadás: általában nem jártak sikerrel ezek a próbálkozások. Még egy óra hátra volt a kezdésig, amikor a székház alagsori klubjában a két együttes vezetői ismertették az összeállításokat. A hazaiaknál Albert Flórián sérülése rendbejött, így vállalta a játékot, a vendégeknél viszont nagy meglepetésre kimaradt a gólerős Klaus Allofs, aki a 3:2-es brémai sikerrel végződött első találkozón is feliratkozott a találatszerzők közé.

Ferencváros – Werder Bremen (német) 0:1 (0:0)
Üllői út, 20.000 néző, V: Halle (norvég)

Ferencváros: Balogh T. – Simon, Telek, Kuznyecov – Páling, Lipcsei, Szenes, Keller – Wukovics, Albert, Deszatnik (Rácz 77.)

Werder Bremen: Reck – Wolter, Bratseth, Hermann – Eilts, Borowka, Bode, Votava, Harttgen (Legat 51.) – Rufer, Neubarth

Gól: Bode (47.)
Sárga lap: Simon (13.), Wukovics (25.), illetve Eilts (27.), Hermann (72.)
Jók: Telek, Szenes illetve Bratseth, Borowka, Bode

Nagyon sokan kint rekedtek, amit jelzett az is, hogy az Üllői úti felüljáró egyre jobban megtelt érdeklődőkkel.

Az első tapsot Lipcsei érdemelte ki: távolról kapura küldte a labdát, de Reck jól helyezkedett, különösebb gond nélkül védett. Aztán Wukovics próbált lecsapni egy hazaadásra, ám a vendégek kapusa ezúttal is éberen figyelt, s elszedte előle a labdát. A másik oldalon Lipcsei az utolsó pillanatban szerelt Bode elől. Később az jelentett említésre méltó eseményt, hogy három szirénázó, villogó rendőrkocsi érkezett, s megtisztította a felüljárót a hivatlan vendégektől. A pályán viszont a fradisták akarata érvényesült, Baloghot leszámítva többnyire mindenki a Werder térfelén tartózkodott, s egyik támadásukat a másik után vezették. A 22. percben bizonytalankodott a ferencvárosi védelem, Telek is rosszul fejelt a labdába Harttgen elé, aki 13 méterről kapu fölé bombázott. Közben a norvég játékvezető kétszer is elég szigorúnak bizonyult a magyarokkal szemben – előbb Simon, majd Wukovics kapott sárgalapos figyelmeztetést egy-egy rossz ütemű szerelésért. Eilts viszont egy kemény belépőért sárgult be. Aztán meghűlt a vér a hazai drukkerek ereiben: Borowka nagy bedobását Bratseth csúsztatta meg, Balogh és Neubarth verekedett a labdáért, amely a kapufára pattant. A játékvezető a kapus ötösön belüli akadályozása miatt időközben megállította a játékot. A másik oldalon Wukovics lehetett volna király, de közelről kapu fölé küldte a labdát. Ez volt az eddigi legnagyobb helyzet. Válaszként Rufer próbálkozott lapos lövéssel, Balogh azonban biztosan hárított. Albert is kedvet kapott egy távoli lövéshez, de nála baj volt az irányzékkal, labdája messze elkerülte a kaput. Később Reck könnyelmű megmozdulása borzolta a kedélyeket, csak másodszorra mentett a labdára robbanó Lipcsei elől. A 40. percben Eilts előtt nyílt nagy gólszerzési lehetőség, ám Lipcsei a 16-oson belül nagy vágtával utolérte, s ha üggyel-bajjal is, de szerelte. A hajrában Simon követett el súlyos hibát saját térfelén. Borowka lecsapott a labdára, távolról kapura emelt, Balogh a levegőben úszva hárított.

A 47. percben egy baloldali bedobást Bratseth csúsztatott meg fejjel, Balogh elkésett a beavatkozással, a labda Bodéhoz került, aki 4 méterről az üres kapuba fejelt (0:1). Négy perccel később a sérült Harttgen helyére Torsten Legat állt be. A nézőtéren többen szomorúan jegyezték meg, nem látnak annyi fantáziát a hazaiak játékában, hogy a továbbjutáshoz feltétlenül szükséges két gólra képesek lennének. Hamar jöhetett volna a cáfolat: egy jobboldali beívelés átszállt a fejek fölött, Deszatnik ügyesen megszelidítette a labdát, de aztán csúnyán a kapu mellé durrantott. Borowka vagy 35 méterről bombázott kapura egy szabadrugást, Baloghot szerencsére nem lepte meg a jól eltalált, erős lövés. Annál nagyobb zavarba jött Simon Eilts beadásánál, majdnem saját kapujába emelte a labdát. A 62. percben Neubarth növelhette volna csapata előnyét, ám addig-addig vezetgette a labdát, míg Telek beérte, s gyönyörűen, becsúszva mentett előle. Egyre jobban magukra találtak a vendégek, bár a Ferencvárosnak is akadt helyzete. Albert ívelt Deszatnikhoz, de a kaput vette célba. A labda irányt változtatott Bratsethen, Reck azonban még időben visszalépett, s a kapufa tövénél hárított. Szenes szabadrugásból próbált gólt szerezni – neki sem sikerült. Rufer sem volt rest, ő is bátran lőtt, az oldalhálót találta el. Időnként felzúgott a “Hajrá Ferencváros” buzdítás, de ezúttal maguk a szurkolók sem hittek a sikerben. Mindenféle kérés hiábavalónak bizonyult, a drukkerek csak nem tudtak példásan viselkedni, egymás után durrantak a petárdák. Sokba kerülhet ez még a klubnak Bode mitsem törődött a külső körülményekkel, messziről lőtt, Balogh a kapufa tövénél védett. A 77. percben Deszatnikot a sokszoros szovjet válogatott Rácz László váltotta fel. Még sokan a cserével voltak elfoglalva, amikor Rufer lövése adott munkát Baloghnak, s Bode fejesénél, az ismétlésnél csak a szerencse segített a magyarokon. A másik kapu előtt Wukovics nem tudott túljárni Reck eszén, labdája elakadt a kivetődő kapusban. A hajrában ismét a brémaiaknak voltak helyzeteik, a ferencvárosiak örülhettek, hogy nem kaptak újabb gólokat.

A jobb csapattal szemben nem szégyen alulmaradni – ez volt az általános vélemény a lelátón. Tulajdonképpen csak a papirforma érvényesült, a jobb játékerőt képviselő németek teljesen megérdemelt sikert arattak a lelkesen, de erőtlenül, elképzelés nélkül futballozó ferencvárosiak ellen.

Nyilasi Tibor: – Úgy érzem, nem kell szégyenkeznünk, két nagyon jó mérkőzést játszottunk egy európai hírű együttes ellen. A visszavágón sok hiba csúszott a játékunkba. A legfőbb tanulság: a helyzeteket ki kell használni. Ebből a párharcból nagyon sokat tanultunk, s remélem a kulcsfontosságú posztokra újabb játékosokat tudunk bevetni. Akkor talán legközelebb még jobb eredményt érhetünk el.

Otto Rehhagel: – Tartottunk az összecsapástól, mert tudtuk, hogy nemcsak a pályán lévő 11 rivális játékossal, de a közönséggel is meg kell küzdenünk. A Ferencváros 90 percen keresztül rendkívül kemény ellenfélnek bizonyult, így nagy öröm, hogy sikerrel vettük ezt az akadályt.

NS-19911107-04-19911106

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST