Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1991.VI.18. Ferencváros – Váci Izzó 1:0

Azzal a tudattal kezdeni egy muzeális lapszemlét, hogy eleve elfogult az ember, nem éppen szerencsés, hiszen előrevetíti, hogy kizárólagosan a jóra és a szépre fogunk emlékezni. Egyik oldalról természetes is, hiszen egy Ferencvárossal foglalkozó oldaltól számon kérni az elfogultságot balgaság lenne, de ha ehhez hozzájön, hogy az 1991-es, magyar kupát nyert csapat kispadján Nyilasi Tibor ült, aki számomra egyet jelent a Fradizmusommal, valamint a rendszerváltás első éveiben voltunk mely mindannyiunk életét gyökeresen megváltoztatta, úgy, ezek együttesen már talán túl is lépnek az elfogultság küszöbén.
Ha leírom azt a dátumot, hogy 1990. 08.18., akkor valószínűleg sok Fradi szurkoló rávágja, hogy akkor a fiúk öt gombócot nyomtak le a lilák torkán. Plusz még azt is, hogy ez volt Nyilasi Tibi első tétmérkőzése, amikor a Fradi kispadján ült. Bár utána a bajnokságban voltak váratlan vereségek, melyek következtében a Bp. Honvéd mögött a második helyett szereztük meg, de a magyar kupában 1991 júniusára sikerült a döntőig eljutni.
1991 természetesen a rendszerváltás miatt a beivódott a gondolatainkba, még akkor is, ha az eltelt közel húsz év alatt számtalan csalódás és keserűség váltotta fel azt a fajta euforikus hangulatot, ami az akkori éveket jelentette. A világ is forrt 1991-ben: januárban a koalíciós erők elindították Kuvait felszabadítása érdekében az Irak elleni hadműveletüket, mely az Öböl-háború néven került a történelemkönyvek lapjaira. A villámoffenzíva alig tartott tovább egy hónapnál és a koalíciós erők „kiütéses” győzelmével ért végett, igaz, a teljes hadműveletet nem fejezték be, mert megálltak Bagdad előtt és meghagyták Szaddám Huszeint Irak élén. Márciusban megölik Radzsiv Ghandhi-t és feloszlassák a Varsói Szerződést. 1991-ben Európára is rátör a borzalom, kitör a délszláv belháború (augusztus 26.-án esik el Vukovár városa). Személyes emlékem, amit soha nem felejtek el, hogy azokban a napokban, Harkányban voltunk és bizony hallottuk az ágyúk dörgését.
1991. június 18.-án szerencsére nem dörögtek az ágyuk Diósgyőrben, de 8000 szurkoló így is olyan hangulatot teremtett, mely méltó volt a kupadöntőre. És ha már Diósgyőr, és június közepe, akkor elmondhatjuk, hogy a „történelem” néha ismétli önmagát. Mert 1991 után egy évvel, június 20.-án szintén volt egy mérkőzés Diósgyőrött, mely a Fradi történelmének egyik legemlékezetesebb eseménye volt. Nem is Fradista az, aki nem tudja mi történt akkor: bajnoki cím Wukovics duplájával, majd egy győzelmi menet Diósgyőrből a Szentélyig, mely „megremegtette” a Földet. De erről majd később, a Közelmúltunk sorozatunkban fogunk részletesen megemlékezni.
Most még csak 1991-et írunk, másodikok lettünk a bajnokságban, de a szurkolók nagyon szerettek volna Nyilasi Tibivel és a csapattal ünnepelni. A kupadöntőben a Váci Izzó próbálta „ellopni” az ünneplést, de nem sikerült, mert, ahogy Pintér Attila ígérte a mérkőzés előtt: „jó és friss lesz a Fradi a döntőben”. A játékosok tartották is magukat az ígérethez, végig magabiztosan és jól játszottak, bár a végén egyenlíthetett volna a Vác, de Balogh úgy gondolta, nincs kedve több időt a pályán tölteni, ezért egy bravúros mozdulattal hárította Víg közeli lövését.
A mérkőzés után önfeledt ünnep (olyan bemelegítés az egy évvel későbbi karneválhoz), mosolygós játékosok, és egy örömittas edző: „Azt hiszem, kevés nagyobb öröm érheti az embert, mint az, hogy edzősége első évében ezüstérmet szerez a csapattal és megnyeri a Magyar Kupát. Mit lehet még ilyenkor mondani?…” – nyilatkozta a mérkőzés után Nyilasi Tibi.
A választ, akkor még csak sejtettük, de már láttuk, hogy Nyíl szakértő kezei alatt egy olyan csapat formálódik, mely hamarosan a csúcsra érhet. „Múltidőzőként” természetesen tudom és ismerem is a választ, hiszen szinte minden mérkőzését személyesen átélhettem, de ez most a magyar kupa történelmünk feldolgozása. A legkedvesebb emlékeimről hamarosan a Közelmúltunk sorozatunkban írunk majd.
Nem tudom, hogy kibírom-e addig!
- lalolib -
NEMZETI SPORT 1991.06.18. 3. oldal

















Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a kupadöntőn is láttam és részese lehettem az 1992-es fiestának. Jó volt feleleveniteni az élményeket.