1992.VI.3. VB selejtező, Magyarország – Izland 1:2

A magyar labdarugó válogatott 1989 novemberében, Sevillában játszotta 56. világbajnoki selejtező mérkőzését. Az ibériai 0:4 után, de már előtte sem volt esélye az 1990-es, olaszországi Mondiale csatározásaira kijutnia a nemzeti együttesnek. Szerdán a Népstadionban az 57. kvalifikációs összecsapásra került sor, ez a 90 perc Izland ellen az első lépés volt az Egyesült Államok-beli 1994-es, 24-es vb-döntő felé vezető úton.

Az európai 5. csoportban a második összecsapásra került sor, az ellenfél a gejzí­rek országa, Izland volt, amely e hónap közepén a görögöktől 1:0-ra kikapott Athénban. A magyar futballisták hangulata hasonlí­thatott az elmúlt szerdaihoz, akkor ugyanis Stockholmban, a Rasunda stadionban játszottak a svédek ellen, és a kezdés előtt fél órával ugyanúgy kongtak a Népstadion lelátói, mint a svéd fővárosban. Jenei Imre szövetségi kapitány a kedden kihirdetett összetételben küldte pályára nemzeti együttesét. Némi meglepetést csupán az keltett, hogy Lipcsei Péter, a ferencvárosiak ügyes középpályása még a cserepadon sem kapott helyet.

Világbajnoki selejtező, európai 5. csoport:

Magyarország – Izland 1:2 (1:0)
Népstadion, 11 000 néző, V: Amendiola (olasz)

Magyarország: Petry – Telek – Kovács E., Lőrincz – Simon, Limperger, Pisont (Balog T. 78.), Vincze I. (Eszenyi 54.), Keller – Kiprich, Kovács K.

Izland: B. Kristinsson – Marteinsson, Bergsson, Kristján Jónsson, Valsson – Örlygsson, A. Grétarsson, Kristinn Jónsson (Bragason 81.), Bjarnason – R. Kristinsson, S. Grétarsson (Magnusson 64.)

Gól: Kovács K. (3.) illetve Örlygsson (52.), Magnusson (74.)
Sárga lap: Kristinn Jónsson (58. p.), Valur Valsson (84.)

A kezdőrúgás jogát a Nina Ricci, a Lacoste és a L,Amy szemüvegkeretek forgalmazója, a Buchmann Magyar Optikai Művek vásárolta meg, és ez a cég a labda útraindí­tásának jogát Tóbiás Györgynek, a Magyar Optikus Ipartestület alelnökének javára ajánlotta fel.

A magyarok nagy vehemenciával kezdtek, s már a 3. percben vezetést szereztek. A jobbszélről Kiprich emelt középre, a labdával Pisont lépett ki a védők közül, lövése a kapufáról visszapattant a mezőnybe, két csapattárs is ott termett, s közülük Kovács Kálmán terelte a pettyest a hálóba (1:0). Válaszként Örlygsson, majd Marteinsson próbálkozott távoli lövéssel, mindketten eredménytelenül. Aztán a másik oldalon Pisontnak is volt egy távoli lövése, de az célt tévesztett. Nem sokkal később Vincze lódult meg, mellette futottak a társak is, ám ő nem passzolt, inkább távolról ellőtte a labdát, amelynek hárí­tása nem okozott különösebb gondot az izlandi kapusnak. Jenei Imre szövetségi kapitány taní­tványai nagy elszántsággal küzdöttek, közülük is kitűnt a játékmesteri szerepkörrel megbí­zott Pisont, aki láthatóan nagyon meg akarta hálálni a bizalmat. A vendégek is igyekeztek megmutatni, hogy elsajátí­tottak egy keveset a futball tudományából, de a kapura nem igazán voltak veszélyesek. A 22. percben a jobb oldalon pattogott a labda, az Marteinsson elé került, ő kapásból kapura bombázott, Petry a léc alól tolta szögletre a bőrgolyót. A partjelző közben már lest jelzett, de az olasz Amendiola játékvezető ezt nem vette figyelembe, mégis szögletrúgást í­télt. A hazaiak mintha megelégedtek volna az egygólos előnnyel. Aztán ismét Pisont volt, aki megrázta magát. A 25. percben “forintos” labdát tálalt a kiugró Kovács Kálmán elé, ő azonban a teljesen tiszta helyzetben is Kristinsson kapusba rúgta a pettyest. Rögtön utána igyekezett javí­tani a Kispest-Honvéd támadója, szemfülességének köszönhetően labdát szerzett, pontosan középre játszott, ám az érkező Vincze sem tudta bevenni a kaput. Az első félóra végén Sigurdur Grétarsson ügyeskedett a bal szélen, középre lőtt labdáját merész kivetődéssel tette ártalmatlanná Petry. Utána jött megint Pisont: parádésan kényszerí­tőzött Kiprich-hel, a Feyenoord idegenlégiósa nem tudta jól megoldani a feladatot, labdája az izlandi kapusról szögletre került. Aztán Vincze is próbálkozott, de a vendégek hálóőre önfeláldozó kivetődéssel mentett előle. Már a 35. percben járt az eredményjelző órája, de a táblán még mindig Kiprichet jelölték gólszerzőként. Pedig azóta a tévévisszajátszások is megerősí­tették, hogy Kovács Kálmán volt eredményes. A 40. percben meghűlt a vér a hazai szurkolók ereiben: Sigurdur Grétarsson lódult meg egy hosszan előrevágott labdával, a védők csak hátráltak, no meg egymásra vártak, az izlandi csatár még igazí­tott is egyet a labdán, majd 18 m-ről kapu fölé bombázott. A másik kapu előtt Vincze í­velt be szögletet a jobb oldalról, a labda átszállt a védők és a kapus felett, azonban Kiprich a kapu torkából sem tudott gólt lőni, a gólvonalon álló védőt találta el, majd a szigetországiak nagy nehezen szögletre szereltek. Nem szűnt meg a magyar nyomás, a félidő hajrájában Kovács Kálmánnak volt egy jól belőtt szöglete, Lőrincz azonban fejjel rosszul célzott. Ezt követően Vinczének is akadt egy szép elfutása, jól adott középre, de a társak lemaradtak. Zárásként Kiprich, illetve Sigurdur Grétarsson célozta meg a kaput, egyformán kevés sikerrel.

A második játékrész egy kemény belépővel kezdődött, a bal oldalon Bergsson leterí­tette Vinczét. A szabálytalanság elkövetője megúszta lapos figyelmeztetés nélkül. Talán ez volt az első sportszerűtlen jelenet. Biztos, ami biztos, Jenei Imre szövetségi kapitány elküldte melegí­teni Eszenyi Dénest. Az 52. percben megbosszulta magát a magyarok sorozatos könnyelműsködése: a lesre játszó védők között Örlygssonig jutott a labda, ő mintegy 12 m-ről a kifutó Petry felett lágyan a kapu jobb oldalába emelt (1:1). Hidegzuhany a javából. Rögtön utána Kiprich lőhetett volna gólt, de közvetlen közelről ismét a kapust találta el. Ez már igencsak nem tetszett az addig türelmes nézőknek sem, kórusban ébresztőt követeltek. Az 54. percben megtörtént a várt csere, Vinczét az újpesti Eszenyi Dénes váltotta fel. Rá négy percre Kristinn Jónsson kapott sárga lapot, mert fellökte Kovács Kálmánt. Szinte egy kapura játszottak a magyarok: előbb Pisont erős lövése halt el az egyik védő lábában, majd éles szögből Eszenyi vágta kapu fölé a labdát. Kií­rták az egyenlí­tő találat szerzőjét is, de a tábla kezelője ezúttal is tévedett, Örlygsson helyett Grétarssont í­rta ki, s azt nem is jelezte, hogy kettőjük közül melyik volt. A 64. percben Asgeir Eliasson, az izlandi szövetségi kapitány is váltásra szánta el magát, a csapat egyik legjobbja, Sigurdur Grétarsson helyett Hördur Magnussont küldte pályára. Egy perccel később Kovács Kálmán cselezgetett a bal oldalon, erősen belőtt labdája elsuhant a lábak között, majd a jobboldali kapufa mellett hagyta el a játékteret. Kiprich megpróbálta a lehetetlent, messziről előrevetődött, de í­gy sem érte el a pettyest. A “Ria, Ria, Hungária” helyett már egyre inkább csak az “Ébresztő, ébresztő” szólt. A még nagyobb pofon a 74. percben érkezett, egy jobboldali beí­velést elvétettek a hazai védők, ismét csak egymásra vártak, Marteinsson szabadon fejelhetett, ezt a próbálkozást Petry még bravúrral mentette, de a berobbanó Magnusson már nem kegyelmezett, közelről a léc alá bombázott (1:2). A magyarokon mintha átok ült volna, egy í­zben Kovács Kálmán lőtt néhány lépésről kapura, de a gólvonalon az egyik védő megint tisztázott. Aztán Kovács Ervin lépett oda Magnussonnak, ő sem kapott sárga lapot, a cserejátékos viszont csak rövid ápolás után tudta folytatni a játékot. A 78. percben Balog Tibor állt be Pisont helyére, majd a 81. percben Baldur Bragason váltotta fel Kristinn Jónssont. Közben Baloghnak volt egy nagy lehetősége, de a 16-oson belül elbotlott a labdában. A 84. percben Valsson is felí­ratkozott a sárgalaposok közé, ő kezezés miatt kapott figyelmeztetést. A hajrában is mentek, mentek előre Kovács Kálmánék, de támadásaikból hiányzott az igazi átütő erő. Nem sokkal a találkozó lefújása előtt Lőrincznek volt még egy í­géretes fejese, de az is elkerülte a kaput.

A végére a rohamosztagos rendőrök is felvonultak a pálya szélére, hogy megakadályozzák az elkeseredett szurkolók pályára ömlését, de szerencsére beavatkozásukra nem volt szükség.

Mint az álom, úgy indult a nyitó vb-selejtező. A vége azonban – minek szépí­teni – katasztrófa… Kovács K. szemfüles gólja gyors jókedvre hangolta a hazai legénységet, amely azonban mintha túlzottan is magabiztossá vált volna. Izland korántsem került K.O.-hangulatba. Ellenkezőleg. Mintha mi sem történt volna, sok futással, fegyelmezett területvédekezéssel mintegy 20 percen keresztül szilárdan birtokolták a labdát a szigetországiak, és bár magyar oldalon akadt két villanásszerű akció, a befejezés hibásnak bizonyult. Hiába volt a sóhaj az első félidő végén, mármint az, hogy lehetett volna 4:0 is, a tény az tény, minimális előnnyel fordult a hazai közönség, amelynek középpályás soráról kiderült, hogy nem éppen szerencsés összetételben lépett pályára ezen az estén. Pisont ugyan megtette a magáét, de Limperger és Vincze nagyon kevés támogatást adott Kiprichnek és Kovács Kálmánnak, akik ugyan eljutottak a gólhelyzetekig, de mintha megbabonázták volna őket, képtelenek voltak bevenni az izlandi hálót.

A kérdés í­gy vetődött fel: bí­rja-e erővel az izlandi válogatott? Bí­rnia kellett, hiszen a magyar csapat egyáltalán nem diktált iramot, csak amúgy tessék-lássék dolgozgatta ki helyzetecskéit. És a második félidő igazolta, hogy Izland roppant bátor válogatott. Egy hibás lesreállí­tás után három vendégjátékos is válogathatott, ki lövi az egyenlí­tő gólt. 1:1 után a magyar válogatott láthatóan elképedt, erre azután senki sem gondolt a találkozó előtt. Nem volt vezéregyéniség, aki a gyepen hitet öntött volna társaiba, szinte atomjaira hullott szét a csapat. Önbizalomhiány – ez vezetett ahhoz, hogy a szekér helyzet közül továbbra sem sikerült újabbat értékesí­teni, és a futball í­ratlan szabálya, hogy ilyenkor, egy kitámadó hazai csapatnál érdemes kontraakciókat vezetni. Izland megtette ezt, í­gy esett meg a magyar labdarugás nagy tragédiája, hogy egy nála lényegesen kisebb tudású, ráadásul több kulcsemberét is nélkülöző “kiscsapattól” hazai környezetben kikapott. A vereségre nincs magyarázat, a rengeteg kihagyott gólhelyzetért fizetni kellett, és Jenei csapata keservesen állta is a számlát.

A magyar válogatottból az első félidőben csak Pisont játéka emelhető ki, ha az ő pontos átadásaival élnek a társak, akkor nem vereség a végeredmény. Ám az is jellemző, hogy a középpályás mellett még Petry kapust lehet a jók között emlegetni, mert sajnos akadt dolga, bizonyí­tania kellett, hogy jó kapuvédő. A vendégek várhatóan nemzeti ünnepként í­rják be labdarugósportjuk történetébe ezt a szerda estét, és okuk van rá, mert olyan váratlan ellenakciókkal hozták végzetes zavarba esélyesebb ellenfelüket, amely csakis azon alapulhatott, hogy szilárdan szervezték meg védelmüket. Óriási lelkesedésükért valamennyien dí­cséretet érdemelnek.

A csoport állása:

1. Görögország 1 1 – – 1-0 2 pont
2. Izland 2 1 – 1 2-2 2
3. Magyarország 1 – – 1 1-2 0

(A Független Államok Közössége, Jugoszlávia és Luxemburg még nem játszott.)

Nyilatkozatok:

Jenei Imre, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: – Természetesen nagyon-nagyon csalódott vagyok, játékosaim az első félidő 20. percéig betartották taktikai utasí­tásaimat, rögtön letámadták a labdát birtokló ellenfelet, hamar gólt rúgtak. Utána hagyták az izlandiakat feljönni, akik előbb egyenlí­tettek, majd berúgták a győztes gólt is. Úgy érzem, gyengébb képességű volt a szigetországi csapat, mint amilyenre számí­tottam. Ha az első húsz percben 3:0 a javunkra, akkor nincs semmi gond. Sajnos nem í­gy történt, mert játékosaim a jobbnál jobb helyzeteket is elpuskázták. Nem is tudom, hogyan lehet ilyen óriási ziccereket kihagyni. Óriási tanulság a jövőre nézve: a kapu előtt sokkal jobban kell koncentrálni. Egyik csapatrésszel sem vagyok elégedett, egyelőre nem tudom a játékosokat személy szerint értékelni. Erre még aludnom kell egyet. Miként arra is, hogyan tovább, egyáltalán folytatom-e a válogatott élén. Nem látom ugyanis valami fényesnek helyzetünket, nagyon fontos pontokat veszí­tettünk el.

Asgeir Eliasson, az izlandi szövetségi kapitány: – Az első félidőben óriási szerencsénk volt, hogy megúsztuk egyetlen bekapott találattal. Ebben a játékrészben kapusunk, Kristinsson sem állt helyzete magaslatán. Fordulás után nagyot javult csapatunk teljesí­tménye, igaz, a magyarok az idő múlásával egyre idegesebbek, kapkodóbbak lettek. Mivel a találkozó előtt csak 20 százalék esélyt adtam a győzelmünkre, az eredménynek mindenképpen örülök, de a teljesí­tménnyel nem vagyok maradéktalanul elégedett.

Czékus Lajos, a magyar szövetség főtitkárhelyettese: – Nem tudok mit mondani egy ilyen 90 perc után…

Emsberger Tamás, a válogatott technikai vezetője: – Ennyi helyzetet nem lehet büntetlenül kihagyni.

Petry Zsolt: – Nem szabad feladni az út elején, valahol majd be kell hozni ezt az elhullajtott két pontot.

Lipcsei Péter, a Ferencváros válogatottja, aki ezúttal a kispadon sem kapott helyet: – Már az első félidőben el kellett volna dönteni a két pont sorsát.

Vincze István: – Ilyen kudarcra nem számí­tottam, a szünetben három-négy gól előnnyel kellett volna fordulnunk.

Kiprich József: – Nem tudok semmit sem mondani. Amit meg a saját teljesí­tményemről gondolok, azt jobb nem leí­rni.

Kovács Kálmán: – Ez a vereség néhányunknak biztos a fejébe fog kerülni.

Kovács Ervin: – Kikaptunk, mit lehet ehhez hozzáfűzni.

Simon Tibor: – Amióta futballozom, ez a legkellemetlenebb, legfájóbb élményem…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
MK: FC Hatvan-FTC 09.19.15:00 M4 Sport
09.22.20:00 M4 Sport
09.26. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 09.30. 21:00 M4 Sport
10.03. 17:00 m4 Sport
10.16. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 10.19. 16:30 M4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ