Muzeális bajnoki beharangozó: 1992.V.2. Ferencváros – Újpesti TE 3:2

Az újabb Fradi-sikert Fortuna szponzorálta…

A Ferencváros tovább folytatja nagy menetelését, mig az Ujpest az elmult heti Veszprém elleni szégyenteljes játékát követően a második félidőben már megmutatott valamit igazi arcából. A zöld-fehérek megérdemelten nyerték a szinvonalas, változatos rangadót.

Már vasárnap arra gondoltam, hogy orvoshoz kéne fordulnom, bár tudtam, hogy arra a betegségre mely kitört rajtam, nincs orvosság. Legfeljebb kapnék egy gumiszobát néhány nyugtató injekció kíséretében, jobb esetben le kéne dőlnöm a dili-doki díványára és elmesélni az életemet, de annak aztán végképp nem láttam értelmét, hiszen nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy a tüneteim miből is fakadnak.

Mindez már szombaton kezdődött. Ahogy elmúlt a Videoton mérkőzés okozta feszültség és szép lassan rájöttem, hogy kivel is játszunk a következő fordulóban, eleinte csak furcsa bizsergést éreztem, de mivel nem most készülök először a derbire, tudtam, hogy ez még csak a kezdet. Folytatódott a hajnali ébredéssel, mikor is tíz percenként lejátszottam magamban a mérkőzést. Nem árulok el túl nagy titkot, de mindig nyertünk. Annak ellenére, hogy sajnos az agyam azon része, mely tárolja az emlékeket, mostanság sűrűn becsap, de az elmúlt 30 év Dózsa elleni derbikből az elmúlt napokban egyre több jött elő. Az persze megint érdekes, hogy a vesztes mérkőzések (tán voltak ilyenek?) nem nagyon akartak a szemem elé tárulni, de ez talán érthető is.

Mielőtt az agyam önkényesen kiválasztott volna egy mérkőzést, szerkesztőtársam már elém is tette a muzeális sportújság „legfrissebb” számát 1992-ből. Bár tudtam, hogy úgysem egy vereséget hozó mérkőzés tudósításával fog örömet szerezni, de kíváncsi voltam rá, hogy vajon milyen „szempontok” alapján döntött az 1992-es Újpesti Dózsa (vagy, ahogy a másik szerkesztőtársam szokta nevezni „dósza”) elleni derbiről. Szemem egyből megakadt az első oldalon: „Öröm és fociünnep az Üllői úton”. Innentől már tudtam, hogy könnyű dolgom lesz még akkor is, ha éppen ez a mérkőzés nem tartozott azok közé, melyeket fel szoktam magamban idézni, ha készülők a mérkőzésre.

TFU_19920500_FU-Zs_007 - 0001-19920502Ilyenkor szoktam elkezdeni gondosan bányászni az agyamban, ilyenkor szoktam többször elolvasni az újságot, az összeállítást, a gólokat, hátha felelevenedik egy kép, egy mozdulat és közelebb tudom hozni a mérkőzést. Sajnos nem sikerült. Pedig telt ház előtt győztünk a Szentélyben, a kispadon Nyilasi Tibor ült, és számtalan olyan játékos játszott, akik az évek során maradandót alkottak az Üllői úton. Dühös voltam magamra, de aztán önkéntelenül bevillant egy kép mely mindenre magyarázatot is adott. Szentély, 1992. június 20. Többet erről nem is kell írni, mert egyrészt mindenki tudja mi is történt azon a varázslatos és felejthetetlen estén, másrészt most mégis csak a derbire készülünk és nekem nem a június végével kell foglalkoznom, hanem azzal, ami május 2.-án történt a Szentélyben.

1992 tavasza örökké felejthetetlen marad minden Ferencváros szurkoló számára. Egy gyenge ősz után olyan sorozatot produkált a csapat mely aranybetűvel íródik a Fradi történelmébe. Csupán két döntetlen (Haladás, Vasas), és 13 győzelem, köztük olyan emlékezetes mérkőzések, mint a ZTE elleni 7:0, vagy Győr elleni 6:1. Május 2.-án már úgy készültünk az Újpest ellen, hogy előtte való héten arattuk a fényes győzelmünket Győrben és ráadásul az ősi ellenfél (önmagamat cenzúráztam, mert tavaly még más szót használtam) akkortájt középcsapatnak számított. Egy Fradi-Újpest azonban soha nem volt lefutott mérkőzés. 1992-ben sem volt egy sétagalopp, de a végén, még ha egy kis szerencsével is, de nyertünk egy lendületes, sok gólhelyzettel, remek támadásokkal és kapusbravúrokkal tarkított mérkőzésen.

„Ennél csodálatosabb dolog nincs is a világon! Egy ilyen szentélyben játszani mindig óriási élmény.” – ezeket a mondatokat nem egy Fradi játékos mondta, hanem az Újpest mestere, Kovács Ferenc. Magáról a mérkőzésről többet nem „árulok” el, hiszen egy győztes mérkőzésről az akkori tudósítást minden Fradi szurkoló számára „kötelező” elolvasnia.

A végén sokat gondolkoztam, hogy vajon milyen mondatokkal is fejezzem be a lapszemlét, mely nem csak egy régi Fradi-Újpest felidézése, hanem egy ráhangoló is akarna lenni a pénteki összecsapásra. Az agyam helyett a szemem találta meg az újságban azokat a mondatokat (Gyenes András), melyeket nagyon szeretnénk 2010. április 30.-án is megtapasztalni:

„A másik oldalon (az Újpesti szurkolók) imára kulcsolt kézzel azért sopánkodnak, hogy csak az első húsz perc iszonyú nyomását kibírják. Azt a periódust, amikor nemcsak a zöldek jönnek úgy, mint kétheti böjt után a kannibálok. Ez olyan kritikus időszak, amelyben olyan kényszerképzete támadhat a focistáknak, hogy még a lelátó is fokozatosan beljebb és beljebb araszol, egészen az UTE tizenhatosáig. Még elgondolni is rossz, hogy ilyenkor a vendégjátékosoknak olyan érzése lehet, mintha a Fradi-szurkolók szinte a nyakába lihegnének.”

Ezeket a mondatokat meg teljesen fölösleges tovább magyarázni.

– lalolib –

NEMZETI SPORT 1992.05.03.

MTI:

Ferencvárosi TC – Újpesti TE 3:2 (2:2)
Üllői út, 22 000 néző, V: Nagy L.

FTC: Balogh T. – Simon, Telek, Kuznyecov (Szenes 85.), Szekeres – Páling, Albert (Schneider 67.), Lipcsei, Fodor – Wukovics, Balogh G.

UTE: Brockhauser – Milisits, Aczél, Szabó Gy., Szlezák – Miovecz, Véber, Balázs (Zsivótzky 80.) – Lovász (Tiefenbach 80.), Cigan, Eszenyi

Gól: Balogh G. (24.), Fodor (27.), Milisits (öngól, 70.) illetve Szlezák (17.), Lovász (38.)
Sárga lap: Fodor (28.), Kuznyecov (50.), Balogh T. (74.) illetve Cigan (21.), Balázs (51.), Lovász (52.), Véber (74.)
Jók: Balogh T., Telek, Simon, Kuznyecov, Szekeres illetve Brockhauser, Miovecz

A Ferencváros “ujkori történelmének” első teltházas mérkőzésére került sor az UTE elleni rangadón. A közönség a régi szép idők parázs hangulatát varázsolta a nézőtérre. Sőt, a rendezők is mindent megtettek azért, hogy emeljék a hangulatot: volt ejtőernyős ugrás, egy 3 éves kisfiu végezte el a kezdőrugást. Aztán a Fradi ott folytatta, ahol az előző mérkőzésen abbahagyta. Az első negyedórában szinte felbillent a pálya. A zöldek sorozatban vezették akcióikat, egyre-másra dolgozták ki helyzeteiket, az 5. percben Balogh G. fejesét védte Brockhauser, majd négy perccel később Fodor hagyott ki hasonlóképpen nagy helyzetet. S ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, támadott a Ferencváros és gólt lőtt az UTE. A 17. percben egy ártatlannak tünő akció végén Szlezák lépett ki a védők közül, és csapatának megszerezte a vezetést (0:1). A hazaiakat nem törte meg a bekapott gól, hét perccel később egyenlitettek is. Ekkor szögletrugás után Balogh G. fejjel csusztatta a hálóba a labdát (1:1), majd három perccel később Fodor volt a főszereplő: 17 m-ről szabadrugásból parádés gólt varázsolt a jobb felső sarokba (2:1). Állandósult a ferencvárosi fölény, ám elég volt egy védelmi kihagyás, az UTE egyenliteni tudott. A 38. percben Véber beadását Lovász fejelte a hálóba (2:2).

Fordulás után kiegyenlitettebbé vált a játék, egyben nőtt is a feszültség a pályán, amit a kiosztott sárga lapok is jeleznek. A Ferencvárosnak nem tört meg a lendülete, de az ujpestiek is többször eljutottak az ellenfél kapujáig, s két-három esetben a hazaiak ujdonsült válogatottjának, Balogh Tamásnak bizonyitania kellett, hogy méltó a cimeres mezre. A 70. percben eldőlt a két pont sorsa, ekkor a csereként beállt Schneider az alapvonalról átivelt, Wukovics kapura lőtt, s Militits oly szerencsétlenül ért a labdába, hogy az a lábáról a hálóba vágódott (3:2). A vendégek minden erőtartalékukat mozgósitották az egyik pont megmentése érdekében, de ezen az estén nem lehetett legyőzni a listavezetőt.

Az NB I. állása:

1. Ferencváros 24 12 10 2 45-18 34 pont
2. Vác FC-Samsung 24 13 7 4 44-25 33
3. Kispest-Honvéd FC 24 14 4 6 42-24 32
4. MTK 24 13 5 6 38-23 31
5. Siófok 24 12 5 7 34-25 29
6. Videoton-Waltham 24 8 11 5 32-24 27
7. UTE 24 8 9 7 36-31 25
8. Pécsi MSC 24 9 7 8 20-21 25
9. Vasas 24 7 10 7 25-21 24
10. BVSC-Novép 24 7 8 9 23-23 22
11. Győri Rába ETO 24 7 6 11 27-36 20
12. Veszprém 24 6 8 10 17-33 20
13. Haladás 24 6 7 11 21-29 19
14. Tatabánya 24 5 8 11 21-38 18
15. Diósgyőr 24 5 7 12 19-36 17
16. Zalaegerszeg 24 1 6 17 13-50 8

Góllövőlista:

16 gólos: Orosz (Vác FC-Samsung)
11 gólos: Sallói (Videoton-Waltham), Eszenyi (UTE), Fischer (Siófok)
10 gólos: Negrau (Kispest-Honvéd FC)
9 gólos: Fodor (FTC), Balog (MTK)
8 gólos: Lipcsei (FTC), Vincze I. (Kispest-Honvéd FC)

5 hozzászólás a(z) Muzeális bajnoki beharangozó: 1992.V.2. Ferencváros – Újpesti TE 3:2 bejegyzéshez

  • Tisztelt Szerkesztő(ség)!
    Mindenekelőtt szívből gratulálok a tartalmas, egyedülálló gyűjteményükhöz, igazán gazdag adat- és emléktárat sikerült alkotniuk és fenntartaniuk!
    Segítségüket szeretném kérni: az 1991/1992-es versenyévben, amikor a Ferencváros Nyilasi Tiborral bajnokságot nyert, a tavaszi idény egyik hazai mérkőzése előtt és/vagy után az EDDA együttes bent volt a Fradi öltözőjében, erről itt-ott több fotó is megjelent. (Önöknél például éppen ez: http://www.tempofradi.hu/wp-content/uploads/2009/11/fodor-imre_1104.jpg)

    Ami a segítséget illeti: kérem, amennyire tudják, határozzák meg nekem ezen -- tehát amikor a zenekar az öltözőben járt -- fotók készültének idejét, valamint azokat a forrásokat, ahol és amikor ezek közül megjelenhetett fénykép.

    Nagyon fontos volna, segítségüket előre is köszönöm!

    Üdvözlettel:
    Benkő Tamás
    (az MLSZ Pest megyei igazgatója)

    • Tisztelt Benkő Úr!

      Emlékeim szerint a Képes Sportban jelent meg egy cikk, de a dátumot nem tudom megmondani.
      Pataki Attila és Gömöri Zsolt ott volt majd minden hazai mérkőzésen ebben az időben.

  • Volt szerencsém ott lenni, mondhatom, a reflektorokról is lógtak az emberek. Az én helyem már foglalt volt, mire odaértem, elfoglaltam hát, amit tudtam. A később jövők a lépcsőkre ültek… A legendás tavasznak a diósgyőri bajnokavatás mellett a leglegendásabb fejezete volt ez talán, parádés meccs, különösen az első félidő, szegény Fodor Foci óriási pillanataival és fantasztikus szabadrúgásgóljával. De gyönyörű is volt, Istenem…

  • Meglett a 6-0-ás győzelem szóval egy szavad sem lehet(:

  • Olvasva Kovács Ferenc nyilatkozatát, úgy látom, régen még tisztelték egymást az ellenfelek. De most nem is ez a lényeg, hanem a holnapi derbi! Ha igazak a hírek és telt ház lesz, hátha ismét érvényesülni fognak azok a gondolatok melyek a szurkolók erejét írták le. Ahhoz azonban az első pillanattól kezdve támadni kéne, ahogy a múltban ezt meg is tettük minden hazai mérkőzésen.
    Hajrá Fradi, mert fő a győzelem!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 02.16. 14:00 DVSC-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
HOST