Muzeális lapszemle: MK Döntő, 1994.VI.15. Kispest-Honvéd – Ferencváros 1:2

Eddig még nem fordult velem elő, hogy egy muzeális lapszemléhez nehezen fogjak hozzá. Sőt, mindent elkövessek annak érdekében, hogy ne is kelljen róla írnom. Pedig egy győztes magyar kupadöntőről van szó, de mivel olyan események kapcsolódnak a mérkőzéshez, melyek mély nyomokat hagytak bennem, nem volt könnyű rávenni magam arra, hogy megemlékezzek róla. Szerkesztőtársam is érezhette ezt, hiszen amikor a kijelölt napra nem készültem el (ilyen még nem fordult elő), akkor „csendben” átütemezte egy másik napra. Amikor ott sem találkozott a végtermékkel, tovább ütemezett.

Ekkor adtam meg magam végleg. „Lesz, ami lesz” alapon nekifogtam és még igazából most sem tudom, hogy mi fog belőle kikerekedni. Magával a mérkőzéssel foglalkozom csak, vagy azokkal a részekkel is, melyek miatt nehezen fogtam hozzá a lapszemléhez?

Az 1993/1994-es kupadöntő, már május 25-én eldőlt, amikor az első mérkőzésen (ezekben az években oda-visszavágós volt a döntő), magabiztos, 3:0-s győzelmet arattunk, Wukovics, Lipcsei és Páling góljaival. A visszavágó előtti utolsó bajnoki mérkőzésen (Debrecen), biztonsági okokból Nyilasi Tibor több játékost is pihenhetett, mert nem akarta kockáztatni az utolsó mérkőzését a Fradi kispadján.

Ezzel a megjegyzéssel el is érkeztünk az első „kellemetlenséghez”, ami miatt ódzkodtam az írástól. Azt már többször írtam, hogy számomra Nyilasi Tibor szinte egyet jelent a Ferencvárossal, játékosként és edzőként is „élőben” kísértem végig a pályafutását. Amikor 1990 augusztusában először ült le a Fradi kispadjára, bár tudtam, hogy ez nem fog örökké tartani, de igazából nem tudtam elképzelni azt, hogy egyszer távoznia kell, hogy egyszer fel kell állnia onnan, ahová nagyon sok Fradista örökre „leláncolta”. Az okokról most nincs értelme értekezni, az eredmények, melyeket négy éves ténykedése során elért (bajnoki cím, 3 magyar kupa győzelem, 2 szuperkupa elsőség), tiszteletet parancsolnak. Az utolsó, 1993/94-es bajnokság nem sikerült jól (negyedik lettünk), de a Honvéd elleni magyar kupa győzelemmel sikerült fényesen lezárni.

A 3:0 után, a visszavágó már csak formaság volt. Bár Nyilasi Tibi óvatos volt a játékosok pihentetésével, de a nagyszámú Fradi tábor biztos volt abban, hogy a döntő után ünneplés fog következni. Szerintem Nyíl is biztos volt benne, de szeretett volna győzelemmel búcsúzni. A csapattól megkapta ezt az ajándékot. Christiansen és Wukovics góljaival nyertünk 2:1-re (a Honvéd gólját Vincze lőtte úgy, hogy az Telek lábáról változtatott irányt). Ezzel minden együtt volt ahhoz, hogy Nyilasi Tibor méltó búcsúzzon a Ferencvárostól. Ami sajnos, nem sikerült.

Itt érkeztünk el a második kellemetlenséghez, mely túlmutatott a pályán történt eseményektől. Aki ott volt, vagy aki a tévén keresztül látta, az tudja is, hogy mire gondolok. Ráadásul ahhoz hasonló hibás rendőri „intézkedések” azóta is előfordultak, bár olyan még nem fordult elő, hogy játékosok, sőt az edző is kapjon a rendőri ütlegelésből. Aki arra járt, ahol a rendőrség megpróbálta kiszorítani az ünnepelni akaró szurkolókat, az válogatás nélkül kapott a rendet „biztosítani” akaró egyenruhásoktól. Nyilasi Tibi is közéjük tartozott. Az összecsapás részleteit az agyam szinte teljesen kitörölte. Arra azért emlékszem, hogy a körülöttem állók közül többek szeméből könnycseppek gördültek ki.

Nem örömkönnyek voltak, hanem a csalódás a keserűség könnyei. Egy olyan mérkőzés után, amikor jogosak voltak a könnyek, de azok egyrészt az örömtől, másrészt egy legenda búcsúja miatt kellettek volna előtörniük. 1994. június 15-én lezárult egy korszak. Nyilasi Tibor első edzői korszaka, mely sikeres és emlékezetes marad örökre.

Ahogy az élet más területén, így a Ferencvárosnál is, a lezárással egy új időszak vette kezdetét. A kispadot Novák Dezső foglalta el (neki a harmadik korszaka kezdődött 1994 nyarán). Bajnoki cím, majd BL szereplés. Ahhoz azonban, hogy eljussunk idáig nagy utat kellett megtenni. Ennek az útnak az egyik fontos láncszeme az a négy éves időszak, mely Nyilasi Tiborhoz kapcsolódott és melynek zárása volt az 1994-es magyar kupadöntő.

Mely győzelemmel zárult ugyan, de olyan események zavarták meg, melyek örökre mély nyomott hagytak bennem.

- lalolib -

NEMZETI SPORT 1994.06.16. 1. oldal

NEMZETI SPORT 1994.06.16. 10. oldal

NEMZETI SPORT 1994.06.16. 11. oldal