Muzeális bajnoki beharangozó: 1995.VI.3. Ferencváros – DVSC 3:3

muzeális-1995-ftc-dvscTudom, hogy nem mindig szerencsés választás muzeális bajnoki beharangozóhoz egy olyan mérkőzést választani, ahol a csapat bajnoki címet ünnepelhetett. Az ugyanis pillanatok alatt képes mázsás súlyként rátelepedni a jelenre. Ami szintén nem szerencsés. De van mikor a szerencsét a sors írja felül és nem a jegyzetíró. A sors meg ritkán szokott válogatni és  általában nem is kéri ki a véleményünket, ha az elmúlásról dönt. A ma élő Fradi nemzedékből valószínűleg kevesen vannak azok, akik nem tudják, hogy 1995. június 3-án miről is döntött a Debrecen elleni hazai mérkőzésünk. Akik ott voltak a lelátón, vagy otthon nézték a tévében, örökre elraktározták annak a szombati napnak minden rezdülését. Már korán reggel amikor a gőzölgő kávé mellé kezünkbe fogtuk a Nemzeti Sportot és szemünk megakadt az első oldal főhírén, a szívünk nem a koffeintől kezdett erősebben dobogni. “Lipcsei igent mondott a portugál kérőknek” – jelent meg vastagon szedve az a hír, amit már napok óta sejtettünk, de amit nagyon sokan egyszerűen nem akartunk tudomásul venni. A csapat motorja, Lipcsei Péter a Portóhoz szerződött. Túl sokáig nem tudtunk merengeni a híren, mert néhány sorral lejjebb, az újdonsült “portugál” meg is adta az alaphangot a Debrecen elleni mérkőzésnek: “remélem, a Porto nem a Fradi ellen játszik majd a Bajnokok Ligájában”. De hát még nem is nyertük meg a bajnokságot! Ahhoz legalább egy pontot kellett szereznünk a késő délutáni mérkőzésen. Egy pont? Mi az nekünk! – mondtuk mosolyogva, hiszen 1995 nyarán kevés olyan ember volt az országban aki a Fradi bajnoki címe ellen fogadott volna.

De most térjünk vissza a sorsra, amit most a szívem is vezényelt egy kicsit, hiszen tudtam, ha muzeális bajnoki beharangozót fogok írni a Debrecen ellen, akkor olyan mérkőzést fogok keresni, amit Novák Dezsőhöz köthetek. A miértekre most nem akarok kitérni, szentül hiszem, hogy a gyász fájdalmának könnyeit az örömteli emlékezés képes egyedül letörölni az arcunkról. Dezső bácsit március 17-én helyezik örök nyugalomba, de játékosi és edzői öröksége örökké velünk marad. Melynek egyik legemlékezetesebb állomásához 1995. június 3-án ért el a Ferencvárosi labdarúgás legendája.

TFU_19950600_ZS_000 - 0001-2-19950603A történet kezdetéhez 1994. június 1-ig kell visszamennünk, amikor is Nyilasi Tibor bejelentette, nem kívánja kitölteni az 1995 nyaráig szóló szerződését. Nyíl lemondása bombaként robbant, a klubnak gyorsan döntenie kellett, hiszen “nyakunkon” volt a felkészülés az 1994/95-s bajnoki szezonra. Az egyeztetések napjaiban “suttogtak” Bicskei Bertalan érkezéséről, de szurkolók bíztak benne, hogy a klub ragaszkodik a hagyományokhoz és Fradi kötődésű edzőre bízza a csapatot. A döntés gyorsan megszületett, a választás Novák Dezsőre esett, aki az 1980/81-s szezonban már bajnoki címre vezette a Ferencvárost.

Attól függetlenül, hogy a klub végül is folytatva a hagyományt, bennünk, szurkolókban kettős érzés keringett. Nem tagadhatom, hogy 1994-ben engem is villámcsapásként ért Nyíl távozása. Ebből kifolyólag bár örültem annak, hogy nem egy “őshonvédos” került a Fradi kispadjára, de annyira Novák Dezső érkezését sem fogadtam kirobbanó örömmel. Teljesen más edzői karaktert testesített meg, mint Nyilasi Tibor. Utólag már tudom, hogy Dezső bácsi azon kiváló és igazi értéket létrehozó edzők sorába tartozik, mint Blum Zoltán, Tóth-Potya István, Mészáros József és Lakat Károly. Neki is volt egy edzői hitvallása, amit sokszor lenyilatkozott és elmondott. Számára nem létezett az alku, amíg ő volt a felelős a csapatért, amíg őt szidta a közönség, amíg neki kellett elvinnie a balhét, addig nem engedte, hogy bárki súgjon neki hátulról. Ami pedig a játékosokat illeti: alkudozás nincs – volt a jelszó.

Magyarország legboldogabb házaspárja - Másfél órával a bajnokságnyerés után

Magyarország legboldogabb házaspárja – Másfél órával a bajnokságnyerés után

Ez a hitvallás vezette az első bajnoki címéhez és ezt képviselte az emlékezetes 1994/95-s bajnoki szezonban is. Bár voltak zökkenők (gondoljunk csak a Porto elleni 0:6-ra, amit a visszavágón egy kicsit sikerült szépíteni), de már 1994 őszi szezon végén a második helyen álltunk az UTE-Novabau (micsoda név!) mögött, igaz csak rosszabb gólkülönbséggel. A váltásra 1995. április 3-án került sor, amikor a Megyeri úton simán, 3:1-re vertük a lilákat. Onnantól meg már nem volt megállás.

Így érkeztünk el 1995. június 3-hoz, ahol a bajnokság 28. fordulójában a Debrecent fogadtuk. A tét óriási volt, hiszen ha csak egy pontot szerzünk, miénk a bajnokság! A huszonötödik… mellyel Novák Dezső 1980/81 után újra csúcsra vezette a Ferencvárost.

Magáról a mérkőzésről túl sokat nem akarok írni, hiszen eddig is annyi információ, kép és videó színesíti azt a felejthetetlen napot az oldalunkon, hogy ismétlésbe nem akarok bocsátkozni. A mérkőzés helyett inkább Nagy Laci naplójából idéznék egy részt, mely a lefújás után önfeledt ünneplést idézi fel:

“A pályát pillanatok alatt ezrek és ezrek lepték el. A hangszórókból a Queen zenélt, hirdetve, hogy mi vagyunk a bajnokok. Amikor a játékosok valahogy kijutottak a tömegből a díszpáholyból locsolták a szurkolókat. A tábla felőli kapu hálóját percek alatt szétszedték, ereklye gyanánt, de a cserét jelző táblák sem maradtak a tárolójukban. A nézők újra visszavedlettek szurkolókká, és ez nem csak azért volt, mert célba értünk, hanem azért is, mert a csapat jól és főleg lelkesen játszott. A mérkőzés (a kitűnő ellenfél jóvoltából is) sokáig emlékezetes marad, mert messze kiemelkedett a magyar színvonalból. Novák Dezső (aki nagyon elérzékenyült a siker után) elérte azt a bravúrt, hogy újra bajnok lett az első évében, mint a nyolcvanas évek elején.”

Dezső bácsi 2014. március 17-én egy csodálatos és páratlan pályafutás után a végső nyughelyére tér. Továbbra is szentül hiszem, hogy gyász fájdalmát egyedül az örömteli emlékezés képes csillapítani.

1995. június 3-a egy ilyen emlék. Köszönjük Mester, köszönjük Dezső bácsi!

(lalolib)

Nemzeti Sport

MTI

Bár még két forduló hátravan a labdarúgó NB I. idei pontvadászatából, a Ferencváros már behozhatatlan előnyre tett szert, és megnyerte a bajnokságot. A zöld-fehérek fennállásuk 25. diadalát ünnepelhetik.

A Ferencvárosi Torna Club ügyvezető elnöke, dr. Szívós István és az FC Porto elnöke, Jorge Nuno Pinto de Costa csütörtökön este megállapodott abban, hogy Lipcsei Péter (23), a zöld-fehérek kitűnő labdarúgója az FC Porto együtteséhez szerződik. A 27-szeres válogatott középpályás 1995. július 1-től három évig erősíti a portugál együttest.

Havasi Mihály, a Ferencváros labdarúgó-szakosztályának vezetője: – Úgy érzem jó üzletet kötöttünk, hiszen magyar játékosnak még nem adatott meg a lehetőség, hogy egy ilyen kitűnő csapatban szerepelhessen.

(1995. június 1.)

*

Ferencváros – Debreceni VSC 3-3 (1-1)
Üllői út, 16 000. néző, V: Kiss G.

Ferencváros: Szeiler – Telek, Hrutka (Kuznyecov 46.), Szekeres – Páling (Lisztes 65.), Simon, Lipcsei, Czéh, Keller – Nagy Zs., Koponovic

Debreceni VSC: Horváth – Gojan, Gaica, Pető – Dombi, Madar, Sándor T., Arany, Vadicska, Szathmári – Ilea

Gól: Czéh (26.), Szekeres (75.), Kuznyecov (78.) illetve Arany (36.), Sándor T., (53. – 11-esből, 73.)
Sárga lap: Szeiler (53.), Lipcsei (56.), Simon (87.) illetve Ilea (49.), Gaica (58.), Vadicska (84.)
Jók: Simon, Szekeres, Lipcsei, Czéh illetve Horváth, Arany, Ilea, Sándor T.

Nagy volt a tétje a Ferencváros – Debrecen összecsapásnak, hiszen a zöld-fehérek ezen a napon végérvényesen bebiztosíthatták bajnoki címüket. A kezdésnél a hazaiak hiányolták egyik legjobbjukat, mivel Lisztes Krisztián – sérülés miatt – a kispadra kényszerült. A Ferencváros kezdett jobban, de a helyzetek kialakításával még adós maradt. A hajdúságiak a védekezésre helyezték a hangsúlyt, elöl mindössze egyetlen támadóval (Ilea) próbálkoztak. A találkozó első nagy lehetősége Kopunovic előtt adódott, de a szerb csatár 12 m-ről fölé lőtt. Öt perccel később egy kontratámadás után Dombi is 12 m-ről célozhatta meg a kaput, de gyenge gurítása könnyű zsákmány volt Szeilernek. A 26. percben megszerezte a vezetést a hazai együttes: Lipcsei emelt középre a 16-ostól és Czéh 10 m-ről védhetetlenül helyezte a labdát a debreceni kapu bal oldalába (1-0). A 30. percben Lipcsei 18 m-es szabadrúgása után a baloldali kapufa mellé szállt a labda. A 36. percben meglepetésre egyenlítettek a vidékiek: a közismerten nagylövő hírében álló Pető végzett el szabadrúgást 30 m-ről. Arany beleért a kapura tartó labdába, amely így a bal sarokban kötött ki (1-1). A 45. percben Czéh beadása után Kopunovic óriási helyzetben lőtt a kapu mellé, majd később Páling a felső léc fölé durrantott.

A második félidőben, a 47. percben Czéh remek labdával ugratta ki Kopunovicot, aki kapura lőtt, ám Horváth hárított. Az 53. percben megszerezte a vezetést a nagyon szervezetten játszó Debrecen. A román idegenlégiós, Ilea tört kapura, Szeiler buktatta, a 11-est Sándor Tamás a kapu jobb oldalába helyezte (1-2). Időközben a pályán teljesen elszabadultak az indulatok, mindkét csapat játékosai idegesen játszottak, sokat szabálytalankodtak, így Kiss G. sorra mutatta fel a sárga lapokat. A 68. percben növelhette volna előnyét a vendéggárda. Ilea veszélyes lövése azonban éppen hogy a bal kapufa mellé ment. A 73. percben már nem hibáztak a vendégek. Sándor Tamás Dombit ugratta ki, aki kapura lőtt, ám a labda a felső lécről a gólvonalra pattant. Ekkor érkezett Sándor Tamás, s a kapu jobb oldalába fejelt (1-3). Két perccel később szépített a Ferencváros. Simon jobb oldali beadását Szekeres öt méterről fejelte a hálóba (2-3). A zöld-fehérek rohamozásának eredményeképpen döntetlenre módosult az állás: a 78. percben Lisztes lövését Horváth szépen védte, ám a szöglet után Kuznyecov fejesét már nem tudta hárítani (3-3).

Nagy iramú, látványos összecsapáson igazságos döntetlen született. Ez az eredmény azt jelentette, hogy a zöld-fehérek már behozhatatlan előnyre tettek szert és megnyerték a bajnokságot.

A bajnokcsapat mestere, Novák Dezső így értékelte csapata teljesítményét: – Úgy érzem, hogy a mai ünnep méltó volt a csapat egész éves játékához, eredményességéhez. Ma is voltak kritikus pillanatok, de ezek után tudtunk fordítani. Szerintem nem véletlen, hogy ez a csapat lett a bajnok, hiszen hosszútávon mi hoztuk a legjobb formát. Szeretnék gratulálni a csapatnak, elégedett vagyok a teljesítményével. A Ferencváros ennél többet ebben a bajnokságban nem produkálhatott volna. Remélem, hogy jövőre ismételni tudunk. Azt hiszen, erre meg is van az esélyünk, s ez a csapat megérdemli a bizalmat. A BEK még odébb van, de ott is szeretnénk egy pár fordulót menni. Ez persze attól is függ, hogy milyen erősségű ellenfelekkel kell szembenéznünk.

Az NB I. állása:

1. Ferencvárosi TC 28 17 7 4 59-37 58 pont
2. UTE-Novabau 28 15 6 7 57-32 51
3. BVSC-Dreher 28 14 4 10 48-39 46
4. Debreceni VSC 28 13 7 8 42-34 46
5. Kispest-Honvéd FC 28 13 6 9 56-39 45
6. Békéscsabai EFC 28 10 14 4 42-29 44
7. PMSC-Fordan 28 11 6 11 32-37 39
8. Zalaegerszegi TE 28 11 6 11 46-54 39
9. Csepel-Kordax 28 8 9 11 22-25 33
10. Stadler FC 28 8 9 11 25-33 33
11. Győri FC 28 10 5 13 41-39 32
12. Vác FC-Samsung 28 7 11 10 35-43 32
13. Vasas Casino Vigadó 28 8 7 13 34-44 31
14. Parmalat FC 28 7 7 14 39-47 28
15. EMDSZ-Soproni LC 28 6 10 12 35-49 25
16. Nagykanizsai O. SE 28 6 6 16 22-54 24

A DVSC – Vasas találkozót (a mérkőzés 0-0-nál a 85. percben félbeszakadt) 3-0-ás gólkülönbséggel az MLSZ Fegyelmi, majd Fellebbviteli Bizottsága a Vasas javára írta jóvá, a három pontot a vendéggárda kapta.

A Győri FC – BVSC-Dreher mérkőzés eredményét (1-3) változatlanul hagyta az MLSZ Fegyelmi, majd Fellebbviteli Bizottsága is, de a Győr összteljesítményéből három bajnoki pontot elvontak.

Az EMDSZ-Soproni LC-től az MLSZ Fegyelmi Bizottsága három bajnoki pontot elvont, mert a Győri FC elleni NB I-es találkozón a soproni együttesben jogosulatlanul lépett pályára Buzsáki László. A döntést a Fellebbviteli Bizottság is jóváhagyta.

Góllövőlista:

21 gólos: Preisinger (ZTE)
18 gólos: Kovács K. (Kispest-Honvéd FC)
15 gólos: Sándor T. (Debreceni VSC)
14 gólos: Füle (Vác FC-Samsung)
13 gólos: Lipcsei (Ferencváros)
12 gólos: Bognár, Bükszegi (BVSC-Dreher), Egressy (UTE-Novabau), Arany (Debreceni VSC)
11 gólos: Kulcsár (Békéscsabai EFC)

3 hozzászólás a(z) Muzeális bajnoki beharangozó: 1995.VI.3. Ferencváros – DVSC 3:3 bejegyzéshez

  • Óriási meccs volt, tele feszültséggel, a vége pedig hátborzongató … vajha …
    Egyébként érdemes a tabellát nézegetni, “alig” 22 év röpke távlatából :-): BVSC, Stadler, Csepel, Vác, Sopron, Nagykanizsa … hol vannak? És ezek a nevek … szégyen, gyalázat, röhej … UTE-Novabau, BVSC-Dreher, PMSC-Fordan, Csepel-Kordax, Vác-Samsung, Vasas-Casino Vigadó ( 😀 😀 😀 ), Parmalat (a Vidi álneve, hogy fel ne ismerjék őket 😛 ), EMDSZ-Sopron (ez meg mi a kutyafüle is volt?) … cseppben a tengerként mutatja a magyar futballnak nevezett hajdani világcsoda folyamatos (elsősorban ERKÖLCSI-MENTÁLIS) amortizálódását …

  • Igen csodálatos érzés volt ott lenni.

    Én már 10 éve nem járok meccsre sajnos,de szerintem sokan vagyunk így az okok nem meglepőek-vezetés,stáb,játékosok, klubhűség-,de a Fradi szív örökké dobog az egész világon.

  • Ennek a meccsnek azóta is minden mozzanatára emlékszem, ellentétben az előző hétvégivel, amelyre már most sem emlékszem…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 07.22. 17:30 FTC-DVTK (TV: M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső utánpótlás emléktornák