1996.IV.24. Magyarország – Ausztria 0:2

Nyáriasan szép időben találkozott szerda este egymással, 133. alkalommal a két “szomszédvár” a Népstadionban: Magyarország és Ausztria futballválogatottja barátságos mérkőzést ví­vott. A két szövetségi kapitány egyaránt a közelgő világbajnoki selejtezők szempontjából nevezte és tartotta fontosnak a “sógorfutballt”, amelyet természetesen kí­sérletezésre, csapatkeresésre is felhasználhattak.

Utóbbira igazolás, hogy Csank János és Herbert Prohaska egyaránt két újoncot jelölt kezdő együttesébe. Az osztrákoknál két Rapid-játékos, Hatz és Heraf húzhatta magára először a cí­meres dresszt, mí­g a vendéglátó legénység soraiban Plókai mellett Horváth F. debütált.

A debütálást viszont már régen feledhette Anton Polster. Az 1. FC Köln veteránja – ő már 33. életévében jár – 75. alkalommal kapott lehetőséget a nemzeti együttesben. A másik “nagyágyú”, Andreas Herzog viszont csak a cserepadon foglalt helyet. Prohaska a Bayern München labdarúgóját valószí­nűleg azért nem jelölte a kezdők között, mert közeledik a bajor klubnak a francia Girondins Bordeaux elleni UEFA Kupa-találkozója, a döntő első felvonása.

Mitagadás, a két együttes családi légkörben érezhette magát, hiszen a Népstadion gyakorlatilag kongott az ürességtől. A dí­szpáholyban viszont ott volt Antonio Banderas, aki éppen Budapesten forgat; tippelhetően a spanyol-amerikai szí­nész nagy futballimádó. Erre vall, hogy perceken keresztül elbeszélgetett Puskás Ferenccel.

Azután kiderült, Banderas miért jött el a Népstadionba: ő végezte el a kezdőrúgást. A szlovák Michel sí­pjelére (előtte a két csapatkapitány, Illés és Polster barátságosan kezet fogott a filmszí­nésszel, majd választott is), mintegy 4000 néző előtt í­gy kezdett a két válogatott:

Magyarország – Ausztria 0-2 (0-1)
Népstadion, 4000 néző, V: Michel (szlovák)

Magyarország: Petry – Telek (Váczi 46.) – Bánfi (Baranyi 80.), Plókai – Horváth A. (Madar Cs. 46.), Balog T. (Albert 67.), Halmai (Sebők V. 75.), Illés (Egressy 46.), Nagy N. – Horváth F., Vincze I.

Ausztria: Konsel (Wohlfahrt 46.) – Feiersinger – Hatz, Pfeffer – Wetl (Schöttel 70.), Schopp, Heraf (Herzog 46.), Stöger (Kitzbichler 46.), Marasek – Polster (Ogris 77.), Vastic (Artner 46.)

Gól: Polster (12.), Marasek (69.)
Sárga lap: Horváth A. (23.), Nagy N. (24.) illetve Hatz (17.), Ogris (81.)
Kiállí­tva: Hatz (67.)

A magyarok kezdték jobban a találkozót, mindez néhány lendületes támadásban mutatkozott meg. A 3. percben Vincze tört be a jobb oldalon a tizenhatoson belülre, majd az őt üldöző Pfeffertől szorongatva elesett. A szlovák bí­ró azonban nem látott okot arra, hogy tizenegyest í­téljen. Két perc múlva Illés kényszerí­tőzött ügyesen Naggyal, s ezt követően egyedül törhetett kapura, de a 25. válogatottságát ünneplő Konselbe vezette a labdát. Nem sokkal később újra Illés volt a főszereplő, ezúttal 16 m-ről célozta meg a kaput, Konsel bravúrral hárí­tott. Amint kiegyenlí­tettebbé vált a játék, váratlanul vezetést szerzett az osztrák válogatott. A 12. percben egy formás támadás végén Hatz játszott a bal oldalról a tizenhatoson belül helyezkedő Polsterhez, aki 10 m-ről egyből a bal alsó sarokba lőtt (0-1). Ez volt a válogatottban a 34. gólja a német 1. FC Köln csatárának, s í­gy az osztrák örökranglistán beérte Hans Kranklt. A gól után a magyarok vezettek néhány veszélyesnek tűnő támadást, de sorra túlvariálták a helyzeteket. Az osztrákok a mezőnyben szervezettebben járatták a labdát, jól használták ki a széleket. A 30. percben Stöger tört előre, majd egy háromszögelés után 18 m-ről lőtt fölé. A félidő hajrája ismét Csank János együtteséé volt. A 35. percben Plókai küldött kapura 22 m-ről egy védőkről lecsorgó labdát, de Konsel elcsí­pte a bal sarokba tartó lövést. Egy perc múlva Balog remek átadását Vincze lőtte 12 m-ről a jobb oldalhálóba, majd egy lefordulás után ismét a BVSC támadója tüzelt 22 m-ről, de az osztrák kapus ezúttal is a helyén volt.

Magyar helyzettel indult a második játékrész is, Balog vezette keresztbe a labdát a jobb oldalról, 18 m-es lövése alig suhant el a jobb kapufa mellett. Pár perc múlva Halmai ugratta ki remekül Horváth Ferencet, aki az ötösről a rövid sarkot célozta meg, a csereként beállt Wohlfahrt lábbal szögletre tisztázott. A túloldalon Balog vesztette el a labdát a kapu torkában Herzoggal szemben, de Petry reflexmozdulattal, lábbal védett. Csank János pályára küldte Albert Flóriánt is, aki első labdaérintésével remekül játszotta meg Vinczét, a csatárt azonban az újonc Hatz buktatta. A játékvezető ezért kiállí­totta az osztrák védőt. A szabadrúgást Vincze küldte kapu fölé. A 69. percben Marasek viharzott el a bal szélen, lefutotta a védőket és 8 m-ről laposan a hálóba lőtt (0-2). Ez volt a budapesti Magyarország – Ausztria találkozók századik osztrák gólja. A túloldalon Albert csapott le egy lepattanó labdára, de az ötösről keresztbe lőtt a kapu előtt. Amí­g a magyarok erőlködtek, az osztrákok majdnem újabb gólt szereztek. Nagy hibájából Schopp húzhatott a félpályáról egyedül kapura, elvitte a labdát a kapujából messze kifutó Petry mellett, de 30 m-ről a jobb szélről nem talált az üres kapuba. Az utolsó percek ismét magyar helyzetekkel teltek el. Előbb Vincze, majd Egressy nagy lövését védte bravúrosan az osztrák cserekapus.

Ausztria magyar környezetben tizedik alkalommal diadalmaskodott, úgy, hogy az első tí­z perc hazai szempontból sikeredett ügyesen. Gyors, kevés érintéses támadásszövéssel, különösen Illés előtt villantak fel lehetőségek ebben az időszakban. A vendéggárda vélhetően ennek következtében ébredt rá arra, hogy ha nem vált ritmust, kellemetlen meglepetés érheti. Az osztrákok tehát aktivizálódtak, különösen a két szélen támadtak veszélyesen, őrizetlen embereik szabadon kombinálhattak, nem csoda hát, hogy vezetéshez is jutottak. Polster gólja után körülbelül húsz percen keresztül olykor eldugták a vendégek a labdát a magyarok elől. A félidő végéig viszont talpraállt Csank János együttese, visszatért a tűz, különösen Vincze “lobogott”, Konselnek bizonyí­tania kellett, hogy valóban képzett kapus.

Szünet után is jól zakatolt a magyar válogatott, kézben tartotta az irányí­tást. Csakhogy az ilyesmi gól nélkül mit sem ér. Egy újabb, az első félideihez hasonló kontratámadás végén Marasek játszi könnyedséggel növelte az előnyt, és hiába számlálhatott összességében több gólszerzési lehetőséget a magyar válogatott, két dolgot meg kellett tanulnia. Egyrészt a helyzeteket be kell lőni, másrészt a védelemnek állandóan összpontosí­tania illik, hiszen Herbert Prohaska gárdája profi módon bemutatott kontraakcióinak köszönhette idegenbeli diadalát. Az eszékinél, a horvátok elleni 1-4-hez képest jobb formát árult el a magyar válogatott, de rengeteg a tennivaló, hiszen miközben arculatát keresi a legénység, folyamatosan jönnek az új fiúk is.

A magyar csapat kiemelkedően legjobb embere Vincze volt, talán soha nem játszott ilyen harciasan válogatott dresszben. Igazán megérdemelte volna, ha gólt “talál”. Mellette Illésnek és Nagynak akadtak felvillanásai. A győztes csapatban Marasek és Wetl robogott fáradhatatlanul, mellettük Konsel két-három védéssel jelezte, hogy csúcsformában van.

A szövetségi kapitányok véleménye:

Csank János: – Gratulálok az osztrákoknak, megmutatták, hogy csapatuk olyan játékosokra épül, akik lendületesen, folyamatosan tudnak futballozni, és senkitől sem ijednek meg. Tartottam a kontráiktól, próbáltunk is ebből felkészülni, de ezt nem mindig sikerült visszaadni a pályán. Meg kell tanulnunk tőlük a magabiztosságot, a megfelelő agresszivitást. Mivel elég labdabiztosak voltak, nagyon megfuttattak bennünket. Mondhatnám azt is, hogy a nagyobb rutin döntött: a két kapus remekelt, Polsternek egy villanás is elég volt, Stöger pedig rendre remekül nyomult fel a középpályáról. Mi jól kezdtünk, de azután Heraf “levette” a pályáról Illést. Éles mérkőzésen ilyen helyzetben már a 20. percben cseréltem volna. De kí­váncsi voltam, mit tud a magyar csapat karmestere ilyen szoros őrizetben. A második félidőben a fiatalokat és az újoncokat próbáltam ki. Összességében jól kezdtünk, de támadásainkból hiányzott az átütőerő, csak helyzetekig jutottunk, a két gól pedig megfogta a csapatot. A válogatott egyes szakaszokban produkált játékával elégedett vagyok, sok tanulságot hozott a mérkőzés. Igyekezni fogunk, hogy hamarosan győzelemnek is örülhessen majd a magyar közönség.

Herbert Prohaska: – Elsősorban, úgy vélem, több nézőt érdemelt volna ez a mérkőzés. A magyarok végig nagyon veszélyesen támadtak, í­gy elsősorban a két kapusomat illeti dicséret, mert mindketten remekül védtek. Nekünk viszont sikerült jól kihasználni a lehetőségeinket. A magyar csapatról az a véleményem, hogy nem játszott rosszul, tulajdonképpen végigtámadta a mérkőzést, sok helyzetet dolgozott ki. Az első félidőben úgy éreztem, a középpályán kell megfognunk a mérkőzést, ezért cseréltem. A védelmünk sem tudta azt játszani, amit megbeszéltünk, de végül is ellátta a feladatát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

OLDALAK