1997.IV.30. VB selejtező, Svájc – Magyarország 1:0

Szerda este a zürichi Hardturm-stadionban a svéd Leif Sundell játékvezető irányításával mérkőzött meg egymással Svájc és Magyarország labdarúgó-válogatottja.

Az európai 3. csoportban – amint a további 18 szerdai összecsapáson is – a résztvevők a jövő nyári, Franciaországban sorra kerülő világbajnoki döntőbe jutásért küzdöttek, selejteztek svájci gyepen.

Vb-selejtező, európai 3. csoport:

Svájc – Magyarország 1-0 (0-0)
Zürich, Hardturm stadion, 17 300 néző, V: Leif Sundell (svéd)

Svájc: Lehmann – Vega – Ohrel, Sforza, Walker – Wicky (Lombardo 63.), M. Yakin, Vogel – Kunz (Chassot 57.), Chapuisat (Grassi 75.), Türkyilmaz

Magyarország: Sáfár – Lőrincz E. – Kuttor, Bánfi, Keresztúri – Mracskó (Nyilas 71.), Illés, Urbán, Nagy N. (Szlezák 57.) – Orosz (Halmai 81.), Klausz

Gól: Türkyilmaz (84.)
Sárga lap: Vega (56.), Yakin (71.) illetve Mracskó (11.), Klausz (21.), Urbán (54.), Bánfi (79.), Nyilas (89.)

Az enyhén szólva felázott talajon a várt svájci rohamok “melegítették be” Sáfárt, és a magyar hátsó véderőművet. A Vasas DH “portása” gyorsan szedte le a levegőből a magas beadásokat, egy ízben Kuttor a cipője orrával mentett Türkyilmaz elöl, majd az 5. percben Chapuisat 18 méterről mintegy másfél méterrel durrantott a kapu jobb oldala mellé. A 9. percben Kunz éles szögből, balról suhintotta rá a labdát, az erős lövés az oldalhálóban halt el. Ezt követően két percen belül két, keresztben ellőtt labda állította nehéz feladat elé Bánfiékat. Nem rajtuk múlott, hogy érintetlen maradt a vendégkapu… A 18. percben Orosz cselezett, majd húsz méterről a bal sarok mellé lőtt. Közben Klausz vérző homlokát ápolták a partvonal mellett. A vészterhes bő nyitó negyedóra leteltével végre kezdtek lábról lábra “célozni” a magyarok, de igazán folyamatos támadómunkáról szó sem volt. Dehát teltek a percek, és svájci gól nélkül teltek – ez volt a lényeg. A 25. percben baloldali szöglet után Yakin éles fejese elcsúszott a kapu jobb oldala mellett. Négy perc múlva Chapuisat lerázta magáról Bánfit, balról leadott lövése újfent elkerülte a kaput. Kisvártatva Türkyilmaz kevert veszélyesen, de szögletre mentettek előle. A 36. percben Yakin szabadrúgása vérszegényen gurult ki a jobb saroktól tekintélyes távolságban. A 39. percben Mracskó végre följött a jobb oldalon, beadását Klausz hét méterről föléfejelte. Tiszta esély volt a javából. Az ellenakció után Kunz lövését Sáfár bravúrral, lábbal rúgta vissza a mezőnybe. A 44. percben Urbán remekül indította Nagyot, a beadást Orosz 13 méterről bombázta kapura, Lehmannról a bal kapufára vágódott a labda.

A 49. percben Urbán ugyan elveszítette a labdát, de Mracskó még lőni tudott; Lehmann jelentős légiutazás bemutatásával tolta a léc fölé a szerencsés irányú és erős bombát. Svájc nyomott, de egyre kevesebb figyelmet szentelt a védekezésre. Ez érthető, hiszen a “fehérkeresztes” gárdán csakis a győzelem segíthetett volna. A 60. percben Vogel adott Yakinhoz, a 24 méteres bomba levágódott Sáfárról. Türkyilmaz érkezett nagy lendülettel, de a “duplázást” is ritka bravúrral mentette Sáfár. Ismét egy nyugalmasabb tíz perc következett, egyre öldöklőbb, test-test elleni közelharcokkal. Mentek a percek, a magyar védelem viszonylagos nyugalmat teremtett, noha az első félidőhöz hasonló, ostorcsapásszerű ellenakcióra nem futotta a bátorságból; vagy az erőből. Orosz fordult le egy alkalommal, de valahogy a földre birkózták. Szlezák tartotta meg a labdát, de végül semleges sarokba szorították. Hat perccel a vége előtt Sforza adott középre, Grassi fejjel megcsúsztatta a labdát, Türkyilmaz hat méterről a kapu bal oldalába lőtt (1-0).

Fura egy szerda este volt.

“Menet közben” jól alakultak a dolgok, hiszen a finnek vezettek Norvégia ellen Oslóban, Csank János szövetségi kapitány együttese pedig őrizte az egyik pontot. Azután Oslóban a 83. percben egyenlített Norge, egy perc múlva Zürichben Türkyilmaz is betalált, a magyar álmok ekkor ködbe vesztek.

Legalábbis a zürichi álmok, mert most három hazai selejtező jön soron. Ami a szerda estét illeti: a roppant nehéz talajú Hardturm-pályán középszerű csata folyt, melyben inkább Svájc diktálta a tempót. Sok “helyzetféleség” tette lassan naggyá Sáfár kapust, a védelem is robotolt. A nem nagy átütőerővel játszó Svájcot csak a hazai környezet adta pluszelőny vitte előre. Közben Klausz és Orosz révén két tökéletes vendégesély maradt ki. S ahogyan tavaly ősszel Oslóban, a norvégok ellen, itt is a véghajrá törte meg Csank János szövetségi kapitány gárdájának ellenállását. Sforza a hátsó sorból is sorsdöntő erővé lépett elő gólt előkészítő pompás labdájával; Svájc nyert.

Hogy megérdemelten-e? Ezen lehet vitázni, de a lényeg szempontjából édesmindegy, hogy a magyarok simán pontot lophattak volna, mert az évkönyvbe a 0-1 kerül be. Úgy festett, az “ikszet” kívánja őrizni a Csank-csapat, bár olykor fölért Lehmann kapuja elé. A magyar együttesben Sáfár volt a legkiválóbb harcos, mellette Orosz is “élt”, kár, hogy gólesélyt hagyott ki. A többiek megfeneklettek egy kicsit a mély talajon. Urbánnak, Szlezáknak akadtak említésre méltó mozzanatai, Mracskó példásan küzdött.

Svájcból Yakin olykor villant, Türkyilmaz erőszakosan rohamozott, Lehmannak is akadt két bravúrja. Chapuisat csalódás, kisebbfajta szégyen, hogy lecserélték.

Az európai 3. csoport állása:

1. Norvégia 4 3 1 – 10- 1 10 pont
2. Magyarország 4 2 – 2 4- 4 6
Svájc 4 2 – 2 4- 4 6
4. Finnország 4 1 1 2 5- 6 4
5. Azerbajdzsán 4 1 – 3 2-10 3

A svájci labdarúgó-válogatott szerdai, magyarok felett aratott győzelme után a helvét szurkolók érthetően boldogan vigadtak a “zürichi éjszakában”.

Maguk a játékosok is szerfelett boldogak voltak, hiszen a sikerrel továbbra is életben tartották továbbjutási esélyeiket. Sokan Rolf Fringer szövetségi kapitány kitűnő elgondolásában látták a siker zálogát, mondván a 4-4-3-as felállással a magyarok nem tudtak mit kezdeni. Persze, arról kevesebb szó esik, hogy a házigazdáknak miért csak a hajrában sikerült bevenniük Sáfár Szabolcs kapuját.

A SIZ svájci hírügynökség csokorba gyűjtötte a Svájc – Magyarország világbajnoki selejtező főszereplőinek nyilatkozatait:

Rolf Fringer, a svájciak szövetségi kapitánya: – Tudtuk, hogy kemény csata vár ránk, hiszen feltétlenül meg akartuk nyerni a mérkőzést, amit végül ha szerencsésen is, de elértünk. Megbecsüljük a sikert, amit érzésem szerint teljesen megérdemelten arattunk, hiszen türelmesen kivártuk a megfelelő alkalmat, s ezért minden tiszteletem a csapatomé. Remek csatárhármasunk van, ezt a jövőben is kamatoztatnunk kellene. A csportban nagyon kiélezett a verseny a továbbjutásért. Még semmi sincs lefutva, bár az Azerbajdzsán elleni vereség még sok galibát okozhat nekünk.

Csank János, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: – A mély talajú pálya nem feküdt nekünk, mert így a harcosabb, jobb felépítésű svájciak akarata érvényesült. Nem tudtuk döntetlennel kihúzni a találkozót, mert idegesen játszottunk, s mivel a középpályásaink nem tudták megtartani a labdát, állandó feszültségben voltunk. Hogy megfelelő eredményt tudjunk elérni, ahhoz szinte minden olyan gólszerzési lehetőségünket ki kellene használnunk, amilyenek az első félidőben kétszer is adódtak számunkra.

Ciriaco Sforza, a svájci válogatott csapatkapitánya: – Kiszenvedtük a győzelmet. Az első percektől hatalmas akarással játszottunk, végig a mi kezünkben volt az irányítás. Meg akartuk mutatni, hogy csapatunkat még nem lehet leírni. Amíg el nem fáradtak, a magyarok pontosan azt nyújtották, amire számítottunk. Én végig mondtam, hogy 1-0-ra nyerünk, igazam lett. Elégedett vagyok a csapat játékával, akárcsak a magaméval.

Roy Hodgson, az olasz Internazionale edzője, a svájciak korábbi szövetségi kapitánya: – A svájci válogatott becsületesen megküzdött a győzelemért. Sok helyzete alapján már az első félidő végére háromgólos előnyt kellett volna kiharcolnia. Ciri Sforza remekül játszott a liberó posztján, ezt a feladatot talán még ötvenéves korában is tökéletesen végrehajtaná. A svájci csapatnak többet kellene kamatoztatnia a háromcsatáros játékból.

Marco Grassi, aki csereként lépett pályára, s döntő érdemeket szerzett a svájci találatból: – A beadást követően már láttam, hogy Kubi – a gólszerző Türkyilmaz beceneve – üresbe mozdul be, akkor már csak az volt a célom, hogy pontosan fejeljem elé a labdát. Örülök, hogy sikerült. Nem volt elégtétel számomra, hogy pályára lépésem után kilenc perccel jött a győztes gól, mert én a mérkőzés elejétől szerettem volna játszani.

Stéphane Chapuisat, akinek a helyére bejött Grassi: – Nehéz győzelem volt, hiszen örülhettünk, hogy a szünet előtt nem a magyarok szereztek vezetést. Szerintem, nem döntő, hogy két vagy három csatárral játszunk, most is inkább agresszívebbnek kellett volna lennünk, többet kellett volna futnunk, s arra törekednünk, hogy elsősorban magas labdákkal hozzuk zavarba a magyar védelmet. Középpályás sorunkba elkelne egy olyan szervező játékos, mint amilyen Alain Sutter.

Raphael Wicky, a svájciak mindössze 20 esztendős középpályása: – Nekünk támadnunk kellett, ezért álltunk fel három támadóval. A lényeg a győzelem volt, semmi más nem számított.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST