2003.V.6. MK Döntő, Ferencváros – DVSC 2:1

Nem szeretem 2003 májusát. Sőt, még attól is irtózom, hogy azokról a napokról í­rjak. Ahogy ismerem magam, nem is fogok sohasem készen állni. Most mégis í­rnom kell róla, mert a borzalom mellett jó is történt akkor. Május 6.-án megnyertük a Magyar Kupát. A gond az, hogy a Debrecen ellenében. Tudom, egy győzelem esetén teljesen mindegy, hogy ki ellen nyerünk, főleg egy kupadöntőben, de ahogy meglátom a dátumot és az ellenfelet, már le is blokkoltam. Ezért a mai kupadöntőről í­randó beszámolom is „halálra” van í­télve. Az eddigi muzeális lapszemlékben próbáltam nem csak a mérkőzésről í­rni, hiszen annak részletes beszámolóját a mellékelt újságból el lehet olvasni. De ha belemélyednék 2003 májusába, akkor el kéne jutnom a hó végéhez, egy pénteki naphoz mely után hat évig képtelen voltam a Szentély közelébe menni.

Labdarúgásunk történetében még számtalan olyan emlékezetes mérkőzés van, melyről bővebben is megemlékezhetünk. Ilyenek a májusi kupadöntők, benne a 2003. május elejeivel melyről az előzőek miatt csak néhány mondattal emlékeznék meg. Az előzményeket nem is emlí­tem, mert azok már előre vetí­tették a hó végi történéseket, igaz, sokan akkor is csak néhány elvakult szurkoló balhéjának tartották és nem vették észre, hogy itt egészen másról szól a történet. A balhés előjáték után, közepes érdeklődés mellett (10 ezer néző a Puskás stadionban) kezdődött a kupadöntő.

Amely igazából nem is a győzelmünk miatt marad emlékezetes, hanem Szűcs Lajos, Chaplint idéző alakí­tása miatt, amit végül is Tököli Attila remek játékkal és két nagyszerű góllal javí­tott ki és amit Éger László valószí­nűleg soha nem fog feledni. De igazságtalanok lennénk Lajossal szemben ha nem emlí­tenénk meg, hogy a mérkőzés hajrájában 2-1-s vezetésünknél bravúrral mentett. Tököli mellett Lipcsei Peti és Gera Zoli is remekelt, Gerzson egy parádék alakí­tás után kapufát is lőtt.

Győztünk, meg lett a tizenkilencedik Magyar Kupa, és bizakodva várhattuk a következő napokat. Akkor talán mindenki biztos volt abban, hogy a hó végén a kupa mellé a bajnoki trófeát is magasba emelheti Lipcsei Peti.

Nem í­gy történt. De ez már egy másik történet, mely egy másik „mesemondóra” vár. Nekem soha nem fog sikerülni. Elnézést, de nem szeretem 2003 májusát…kivétel a hó hatodik napja, a kupagyőzelemmel. Az mégis csak kedves a szí­vemnek.

– Lalolib –

Nyilatkozatok:

Garami József: – Úgy gondolom, hogy megküzdöttünk azért, hogy döntőbe jussunk, hiszen a másodosztályú együttesek ellen, idegenben mindig kiélezett mérkőzéseken jutottunk tovább, mí­g a tavalyi bajnok Zalaegerszeget jó játékkal búcsúztattuk. Célunk természetesen a kupagyőzelem, hiszen a Ferencvárosnál mindig csak a győzelem elfogadható. Kriston Attila és Tököli Attila már visszatérhet a csapatba, úgy gondolom, hogy velük jobb lesz az együttes játéka, Adem Kapic szereplése viszont továbbra is kérdéses. A Debrecen kemény ellenfél lesz, hiszen Szentes Lázár együttese általában jól szerepel idegenben, több jó eredményt ért már el idén vendégként. Szerintem pontokat inkább hazai pályán szoktak veszí­teni egy-egy váratlan döntetlen után, í­gy téved az, aki azt hiszi, hogy a Loki Debrecenből kimozdulva nem olyan erős.

Szentes Lázár: – A kupadöntő rossz helyen, rossz időben lesz: én nem tartom ideális helyszí­nnek a Puskás Ferenc-stadiont. Ennek ellenére bí­zom abban, hogy csapatomat sok szurkoló biztatja majd. A bajnokságot és a két csapat ottani szereplését most félre kell tenni, hiszen a kupa az egy teljesen más műfaj, ott a pillanatnyi forma dönt. Tavaly a Haladás edzőjeként vereséggel ért véget számomra a finálé, a Debrecen mérlege viszont eddig 100%-os a döntőkben, úgyhogy bí­zom benne, hogy most ez a sorozat folytatódik.

NEMZETI SPORT

Nyilatkozatok:

Garami József: – Természetesen nagyon boldog vagyok, megdolgoztunk a kupagyőzelemért. A debreceniek vezető gólja után a szünetben az egész csapat Szűcs Lajost biztatta, aki érthetően össze volt törve a balszerencsés gól miatt. A második játékrészben mindent megtettünk a fordí­tásért és lelkesedésünknek, kitartásunknak köszönhetően sikerült a magunk javára fordí­tani a meccset. A látottak alapján úgy gondolom, megérdemelten nyertünk. A kupa átadásánál kicsit megijedtem, amikor leszakadt az állvány, de szerencsére a balesetnél senki nem sérült meg.

Szentes Lázár: – A televí­ziós közvetí­tés miatt irreális körülmények között, óriási melegben kellett játszanunk, ami jobban kedvezett a Fradi játékstí­lusának. Azt azonban el kell ismernem, hogy ellenfelünk megérdemelten nyert, mert jobban játszott és többet tett a győzelemért, mint mi.

Szűcs Lajos: – A debreceniek gólja az én óriási hibámból született, ilyen talán tí­z évenként egyszer fordul elő egy kapussal. Nagyon el voltam keseredve, hogy pont a kupadöntőben történt velem ilyesmi. Szerencsére a szünetben a társak rengeteget segí­tettek, mindenki engem vigasztalt, a szurkolók is kórusban kiabálták a nevemet, éreztem, hogy nem haragszanak rám a hiba miatt és ez hihetetlenül sokat jelentett. A végén volt egy nagy védésem, de igazán csak a lefújás után nyugodtam meg, amikor magasba emelhettük a kupát.

Tököli Attila: – Számomra minden lőtt gól értékes. A korábbi góljaink kellettek a döntőbe jutáshoz, í­gy például Jovic találata Kaposvárott. Ma borzasztó jól esett a szurkolók szeretete, és elképesztő volt az az ünneplés, amiben részesí­tettek. A találkozó utáni sajtótájékoztatót is lekéstem, mert ameddig ki nem ürültek a Fradi-tábor szektorai osztottam az aláí­rásokat alsónadrágban. A többiek meg is itták előlem az összes pezsgőt mire beértem. Boldog vagyok, hiszen nehéz időszakon vagyok túl. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hallottam a szurkolók egy részének elégedetlenségét az elmúlt hetekben. Néha fájt is egy kicsit a türelmetlenség, de megértettem, bár én akkor is ugyanúgy akarok, amikor a labda kifelé pattan és nem befelé. Ősszel, amikor nagyon ment a góllövés és ünnepeltek azt mondtam, hogy remélem kitart ez a szeretet a gyengébb időkre is. Most is ugyanezt mondhatom csak. Határtalanul boldog vagyok, soha nem felejtem el a szurkolóknak a mai csodálatos ünneplést, és remélem, hogy a csapattal együtt még sokszor okozunk majd örömet nekik. Legközelebb mondjuk szombaton a Hungária körúton, vagy rá egy hétre a Megyeri úton!

2 hozzászólás a(z) 2003.V.6. MK Döntő, Ferencváros – DVSC 2:1 bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.04. 17:30, M4Sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ