Muzeális lapszemle: MK Döntő, 2003.V.6. Ferencváros – DVSC 2:1

Nem szeretem 2003 májusát. Sőt, még attól is irtózom, hogy azokról a napokról írjak. Hét éve készülök rá, de még mindig nem készültem fel. Ahogy ismerem magam, nem is fogok soha sem készen állni. Most mégis írnom kell róla, mert a borzalom mellett jó is történt akkor. Május 6.-án megnyertük a magyar kupát. A gond az, hogy a Debrecen ellenében. Tudom, egy győzelem esetén teljesen mindegy, hogy ki ellen nyertünk, főleg egy kupadöntőben, de ahogy meglátom a dátumot és az ellenfelet, már le is blokkoltam.

Ezért a mai muzeális kupadöntőről írandó beszámolom is „halálra” van ítélve. Az eddigi muzeális lapszemlékben próbáltam nem csak a mérkőzésről írni, hiszen annak részletes beszámolóját a mellékelt újságból el lehet olvasni. De ha belemélyednék 2003 májusába, akkor el kéne jutnom a hó végéhez, egy péntek este naphoz mely után hat évig képtelen voltam a Szentély közelébe menni. Azt meg nem akarom, mert egy szintig túltettem magam a történteken és barátaimnak köszönhetően már újra tudok meccsre járni, de nem akarok olyan sebeket feltépni melyek újra elbizonytalanítanának.

Van gondunk elég a jelenben és szerencsére még számtalan olyan muzeális anyag van a tarsolyban, melyről írhatok majd az elkövetkezendő napokban. Ezért a 2003. május elejei magyar kupadöntőről csak néhány mondattal emlékeznék meg. Az előzményeket nem is említem, mert azok már előre vetítették a hó végi történéseket, igaz, sokan akkor is csak néhány elvakult szurkoló balhéjának tartotta és nem vették észre, hogy itt egészen másról szól a történet. A balhés előjáték után, közepes érdeklődés mellett (10 ezer néző a Puskás stadionban) kezdődött a kupadöntő.

Amely igazából nem is a győzelmünk miatt marad emlékezetes, hanem Szűcs Lajos, Chaplint idéző alakítása miatt, amit végül is Tököli Attila remek játékkal és két nagyszerű góllal javított ki (a debreceni Éger azóta szeretett volna Attilával egy csapatba kerülni, mert nem akarta még egyszer úgy megalázni magát, mint azon a meccsen). Győztünk, meg lett a tizenkilencedik Magyar Kupa, és bizakodva várhattuk a következő napokat. Akkor talán mindenki biztos volt abban, hogy a hó végén a magyar kupa mellé a bajnoki trófeát is magasba emelheti Lipcsei Peti.

Nem így történt. De ez már egy másik történet, mely egy másik „mesemondóra” vár. Nekem soha nem fog sikerülni. Elnézést, de nem szeretem 2003 májusát.

- lalolib -

NEMZETI SPORT 2003.05.07. 1. oldal

NEMZETI SPORT 2003.05.07. 2. oldal

NEMZETI SPORT 2003.05.07. 3. oldal

*

Mérkőzés előtti nyilatkozatok:

Garami József: - Úgy gondolom, hogy megküzdöttünk azért, hogy döntőbe jussunk, hiszen a másodosztályú együttesek ellen, idegenben mindig kiélezett mérkőzéseken jutottunk tovább, míg a tavalyi bajnok Zalaegerszeget jó játékkal búcsúztattuk. Célunk természetesen a kupagyőzelem, hiszen a Ferencvárosnál mindig csak a győzelem elfogadható. Kriston Attila és Tököli Attila már visszatérhet a csapatba, úgy gondolom, hogy velük jobb lesz az együttes játéka, Adem Kapic szereplése viszont továbbra is kérdéses. A Debrecen kemény ellenfél lesz, hiszen Szentes Lázár együttese általában jól szerepel idegenben, több jó eredményt ért már el idén vendégként. Szerintem pontokat inkább hazai pályán szoktak veszíteni egy-egy váratlan döntetlen után, így téved az, aki azt hiszi, hogy a Loki Debrecenből kimozdulva nem olyan erős.

Szentes Lázár: - A kupadöntő rossz helyen, rossz időben lesz: én nem tartom ideális helyszínnek a Puskás Ferenc-stadiont. Ennek ellenére bízom abban, hogy csapatomat sok szurkoló biztatja majd. A bajnokságot és a két csapat ottani szereplését most félre kell tenni, hiszen a kupa az egy teljesen más műfaj, ott a pillanatnyi forma dönt. Tavaly a Haladás edzőjeként vereséggel ért véget számomra a finálé, a Debrecen mérlege viszont eddig 100%-os a döntőkben, úgyhogy bízom benne, hogy most ez a sorozat folytatódik.

*

Ferencváros - DVSC: 2-1 (0-1)
Puskás stadion, 10.000 néző, vezette: Megyebíró (Hrabovszky, Tóth P.)

Ferencváros: Szűcs - Vukmir, Dragóner, Balog Z. - Kriston, Kapic (Zováth 50.), Lipcsei, Keller - Gera (Penksa 90.), Tököli (Jovic 93.), Leandro

DVSC: Tomic – Kiss, Éger, Flavio Pim, Szekeres - Bernáth (Bajzát 79.), Habi, Sándor T., Vincze - Dombi (Belényesi 65.), Ilie

Gól: Tököli (68., 78.) illetve Szűcs (43. - öngól)
Sárga lap: Dragóner (11.), Kriston (19.) illetve Vincze (12.), Kiss (46.), Sándor (84.)

Óriási meccset, igazi kupadöntőt játszottunk a debreceniekkel. Ellenfelünk érdekes harcmodort választott. Szentes Lázár, ellenfelünk vezetőedzője a nagy melegre való tekintettel úgy taktikázott, hogy az első félidőben visszahúzódik a csapata és majd a második játékrészt hajtja meg, amikor már hűvösebb lesz. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az első játékrészben végig nálunk volt a labda. A 8. percben Tomic szerezte meg a labdát a kiugró Tököli elől. A 14. percben Gera fejelt a kapu fölé. A 22.-be kihagytuk az első nagy helyzetet, Tököli kapura emelése után Tomic a léc alól ütötte ki a labdát. Egy perccel később két óriási helyzetet is kihagytunk: előbb Dragóner fejese után mentett a gólvonalról Bernáth, majd Gera közeli fejesét védte Tomic óriási bravúrral. A 28. percben Balog bedobása után szereztünk majdnem gólt. Tomic rosszul számította ki a labda ívét, de a mögötte helyezkedő Flavio Pim ezúttal nem szerzett öngólt, hanem az alapvonalon túlra fejelte a labdát. A 43. percben a debreceniek úgy szereztek vezetést, hogy egyszer sem lőttek kapura és a gólhoz sem volt semmi közük. Vukmir adta haza a labdát, melybe Szűcs nagyon balszerencsésen ért bele és a lábáról a hálóba pattant a játékszer (0-1).

A második félidőben még nyomasztóbb volt a fölényünk, a debreceniek még másodpercekre sem tudták megtartani a labdát. Óriási nyomás nehezedett ellenfelünk kapujára, minden labdáért óriási csata folyt. A Debrecen megpróbálta a mérkőzés végéig megőrizni minimális előnyét, csak idő kérdése volt, hogy mikor sikerül egyenlítenünk. Ez a pillanat a 68. percben jött el, amikor Keller passzolt Tökölihez, válogatott csatárunk egy gyönyörű visszahúzós csellel leültette Égert, majd a hosszú sarokba helyezett (1-1). A 78. percben már mi vezettünk! Lipcsei emelt az üresen álló Tökölihez, aki ugyanonnan, mint az első találatánál Tomic hóna alatt a hosszú sarokba lőtte a labdát (2-1). A debreceniek a 90 perc során egyszer találták el a kapunkat, igaz ebből majdnem gól lett. A 80. percben sándor beadása után a bevetődő Ilie 6 méterről kotorta kapura a labdát, de Szűcs gyors vetődéssel védett. A hátralévő tíz perc a visszaszámlálás jegyében telt. A debreceniek Bajzát személyében újabb támadót cseréltek be Ilie mellé, de egyetlen helyzetet sem tudtak kialakítani, mi pedig okos, taktikus játékkal őriztük az előnyünket.

A lefújás után óriási ünneplés kezdődött a pályán, folyt a Fradi-sör, játékosaink együtt énekeltek a szurkolókkal, majd eljött a pillanat, amire vártunk: LIPCSEI PÉTER MAGASBA EMELTE A KUPÁT!!!. Csapatunk megérdemelten lett KUPAGYŐZTES, hiszen végig jobban játszott ellenfelénél és sokkal többet tett a sikerért. SZÉP VOLT FIÚK!! MEGVAN A 19.!!.

További képek …

Garami József: - Természetesen nagyon boldog vagyok, megdolgoztunk a kupagyőzelemért. A debreceniek vezető gólja után a szünetben az egész csapat Szűcs Lajost bíztatta, aki érthetően össze volt törve a balszerencsés gól miatt. A második játékrészben mindent megtettünk a fordításért és lelkesedésünknek, kitartásunknak köszönhetően sikerült a magunk javára fordítani a meccset. A látottak alapján úgy gondolom, megérdemelten nyertünk. A kupa átadásánál kicsit megijedtem, amikor leszakadt az állvány, de szerencsére a balesetnél senki nem sérült meg.

Szentes Lázár: - A televíziós közvetítés miatt irreális körülmények között, óriási melegben kellett játszanunk, ami jobban kedvezett a Fradi játékstílusának. Azt azonban el kell ismernem, hogy ellenfelünk megérdemelten nyert, mert jobban játszott és többet tett a győzelemért, mint mi.

Szűcs Lajos: - A debreceniek gólja az én óriási hibámból született, ilyen talán tíz évenként egyszer fordul elő egy kapussal. Nagyon el voltam keseredve, hogy pont a kupadöntőben történt velem ilyesmi. Szerencsére a szünetben a társak rengeteget segítettek, mindenki engem vigasztalt, a szurkolók is kórusban kiabálták a nevemet, éreztem, hogy nem haragszanak rám a hiba miatt és ez hihetetlenül sokat jelentett. A végén volt egy nagy védésem, de igazán csak a lefújás után nyugodtam meg, amikor magasba emelhettük a kupát.

Tököli Attila: - Számomra minden lőtt gól értékes. A korábbi góljaink kellettek a döntőbe jutáshoz, így például Jovic találata Kaposvárott. Ma borzasztó jól esett a szurkolók szeretete, és elképesztő volt az az ünneplés, amiben részesítettek. A találkozó utáni sajtótájékoztatót is lekéstem, mert ameddig ki nem ürültek a Fradi-tábor szektorai osztottam az aláírásokat alsónadrágban. A többiek meg is itták előlem az összes pezsgőt mire beértem. Boldog vagyok, hiszen nehéz időszakon vagyok túl. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hallottam a szurkolók egy részének elégedetlenségét az elmúlt hetekben. Néha fájt is egy kicsit a türelmetlenség, de megértettem, bár én akkor is ugyanúgy akarok, amikor a labda kifelé pattan és nem befelé. Ősszel, amikor nagyon ment a góllövés és ünnepeltek azt mondtam, hogy remélem kitart ez a szeretet a gyengébb időkre is. Most is ugyanezt mondhatom csak. Határtalanul boldog vagyok, soha nem felejtem el a szurkolóknak a mai csodálatos ünneplést, és remélem, hogy a csapattal együtt még sokszor okozunk majd örömet nekik. Legközelebb mondjuk szombaton a Hungária kőrúton, vagy rá egy hétre a Megyeri úton!

httpv://www.youtube.com/watch?v=n9Xq-nR0FY