2004.XI.4. UEFA csoportkör, Ferencváros – Feyenoord: 1-1

Csapatunk az első félidőben parádésan játszott, és megérdemelten szerzett vezetést. A második játékrészre ugyan valamelyest feljavult a Feyenoord játéka, de a mieink több helyzetet alakí­tottak ki.

Nyilatkozatok a sorsolás után:

Ralf Rangnick: – A miénk a legerősebb csoport. A Ferencváros és a Basel vezet hazája bajnokságában, a Feyenoord a második helyen áll, Skóciában pedig senki nem mehet biztosra. Az utolsó meccsig óriási harc várható a továbbjutásért.

Chris Robinson: – Fantasztikus csoportba kerültünk. Erről álmodtunk. El akartunk jutni a csoportkörig és bí­ztunk benne, hogy ott jó csapatokkal találkozhatunk. Erőn felüli teljesí­tményt kell nyújtanunk a harmadik hely eléréséhez.

Ruud Gullit: – Az előző fordulóban, anélkül, hogy bántani akarnám ellenfelünket, de az Odd kiverése nem jelentett komolyabb kihí­vást, nem erre a párharcra készültünk nyáron, amikor a Betis, a Glasgow Rangers vagy a Tottenham ellen játszottunk edzőmeccseket. A csoportkörben már komoly riválisokkal találkozunk. A Basel és a Ferencváros is megnyerte hazája bajnokságát. A biztos továbbjutáshoz valamelyik együttest le kell győznünk. Ezen a szinten már nincs jelentős különbség a csapatok között, egészen apróságok döntenek majd egy-egy meccsen. Minél jobban felkészülünk az ellenfeleinkből, annál valószí­nűbb, hogy nem fognak minket meglepni egy váratlan húzással. A mi csoportunknak nincs egyértelmű esélyese, a Schalke 04, a Basel, a Ferencváros és mi pályázunk a továbbjutó három helyre, de a skótokat sem szabad lebecsülni, mert könnyen előfordulhat, hogy az ellenük elért eredmények határozzák majd meg a végső sorrendet.

László Csaba: – Eddig sem ijedtünk meg a komoly feladatoktól, ezúttal sem tesszük ezt. A Feyenoord és a Schalke két európai élcsapat, ellenük játszani fantasztikus élmény lesz a játékosoknak és mindent megteszünk azért, hogy szurkolóink is jól szórakozzanak ezeken a találkozókon. Minden ellenfelünket a legapróbb részletekig feltérképezzük, a többi pedig majd eldől a pályán.

Kiprich József (a Feyenoord korábbi játékosa): Az biztos, hogy a hollandok nem becsülik le a magyar futballt és a Ferencvárost. – A két ország futballviszonyai összehasonlí­thatatlanok. Odakint hatalmas összegeket áldoznak az utánpótlásra, gyönyörű stadionok vannak, és egyáltalán teljesen más a labdarúgást körülvevő közeg, de mindez nem jelenti azt, hogy a Feyenoord a találkozó egyértelmű esélyese. A sorsolás után több holland barátom is hí­vott telefonon. Ahogy én tudom, az általános vélekedés odakint az, hogy bár nem lebecsülendő ellenfél a Ferencváros, a Feyenoordnak el kell vinnie Budapestről a három pontot. A hollandok kerete nagyon erős, nincsenek ugyan sztárjátékosaik, de a kezdőcsapatunkban remek képességű labdarúgók vannak, és a kispaduk is „hosszú”. Nem lehet kiemelni egy játékost, vagy egy csapatrészt, maga „a” csapat az erős. Érdekes azonban, hogy idegenben korántsem teljesí­t olyan jól a gárda, mint otthon. így volt ez már az én időmben is, emlékszem, hiába játszottunk egy nálunk gyengébbnek vélt csapattal, ha elhagytuk Rotterdamot, általában szoros meccseket ví­vtunk. Hogy mi ennek az oka, azt máig nem tudom. Bizonyára az egyik ok a szurkolótábor. Hazai pályán általában 50-55 ezer ember játszottunk, de még a kisebb csapatok elleni bajnokikra is kijöttek 40 ezren, és űztek-hajtottak bennünket, függetlenül attól, hogy vesztésre álltunk, vagy több góllal vezettük. Szenzációs szurkolótábora van a Feyenoordnak, bár ugyanez elmondható a Ferencvárosról is, és éppen ez lehet a Fradi egyik nagy fegyverténye, hogy a saját szurkolóik előtt játszanak. Az biztos, hogy én kint a meccsen. Hogy melyik csapatnak szurkolok? Lássunk egy jó mérkőzést, aztán jusson tovább mindkét csapat.

*

László Csaba: – Nem szabad megijednünk a hollandoktól. Mindent megteszünk azért, hogy a végén a Feyenoord játékosai jöjjenek le lehajtott fejjel a pályáról és ők gratuláljanak nekünk a lefújás után. Ellenfelünk nem a Holdról érkezik, semmi olyat nem tud, amit ne tudnánk mi is. Több kazettát is megnéztünk a Feyenoord meccseiről, alaposan kielemeztük a holland csapat játékát. Nagyon bí­zom benne, hogy mi nem tiszteljük annyira az ellenfelet, amennyire bennünket szoktak tisztelni a vetélytársaink az NB I-ben. A brazilok elleni válogatott meccset már a játékoskijáróban elvesztettük, ott látszott, mennyire tartanak a magyar futballisták nagynevű vetélytársuktól. Holnap ez nem fordulhat elő. Elképzelhető, hogy három csatárral játszunk majd. Mi vagyunk itthon, hazai pályán senki elől nem kell elbújni. Elégedett akkor lennék, ha miénk lenne a három pont. Amennyiben nem nyerünk, de minden játékos úgy állt hozzá a meccshez, amit jogosan várnak el a szurkolóink attól, aki Fradi-mezben kifut a pályára, tehát mindenki 120 százalékot teljesí­tett, akkor talán el tudom fogadni azt is, hogy nem nyerünk, de ebben az esetben elégedettségről nem beszélhetünk.

Ruud Gullit: – Fiatal ambiciózus csapatom van, igaz a nemzetközi kupákban még nem rendelkezünk nagy rutinnal, de természetesen tovább kell jutnunk a csoportunkból.– Az első fordulóban otthon legyőztük a Heartsot, és ha holnap Budapesten is nyerni tudunk, akkor nagy lépést tehetünk a továbbjutés felé. A Ferencvárosról több videokazettát megnéztem, kikértem Babos Gábor véleményét is, í­gy tisztában vagyunk az ellenfél erényeivel és hiányosságaival. Nem számí­tok könnyű mérkőzésre, de célunk a három pont megszerzése.

Babos Gábor: – A játékostársaimnak csak egy meccs lesz a sok közül a Ferencváros elleni, nekem azonban jóval több. –Idegenlégiósként még soha nem védtem magyar csapat ellen, ezért izgatottan várom a találkozót. Ha mi azt nyújtjuk, amit tudunk, akkor a Fradinak nagyon nehéz dolga lesz. Természetesen nyerni jöttünk Budapestre, ugyanis minél korábban szeretnénk kiharcolni a továbbjutást a csoportunkból. Amikor kiderült, hogy a Ferencvárossal egy csoportba kerültünk, Ruud Gullit kikérte a véleményemet a Fradiról, de az elmúlt hetekben nem foglalkoztunk a zöld-fehérekkel, kivéve persze az elmúlt 1-2 napot.
A legutóbbi bajnoki fordulóban ugyan balszerencsés vereséget szenvedtünk, de ez ne tévesszen meg senkit, jó formában vagyunk, és holnap nyerni akarunk a Puskás Ferenc stadionban.

Róth Antal (a Feyenoord korábbi játékosa): – A Feyenoord nagyon megfiatalodott, sokkal támadóbb szellemű csapat lett, mint amilyen korábban volt. – Ruud Gullit személyében egy szintén fiatal, agilis edző ül a kispadon, akinek sikerült kialakí­tania egy jó együttest, amely a bajnokságban, harcban lehet a bajnoki cí­mért. Számomra nagy kérdés, hogy mindez a nemzetközi porondon mire lesz elég. Ha a közelmúlt eredményeit nézzük, akkor természetesen a Feyenoord esélyesebb a Ferencvárosnál. Ha azonban a jelenben maradunk, akkor azt kell mondjam: a Fradi legyőzheti a Feyenoordot. Mégpedig azért, mert a hollandok idegenben is támadólag fognak fellépni, győzelemre játszanak majd, és ezt a Fradi kihasználhatja.

A mérkőzés:

Ferencváros – Feyenoord: 1-1 (1-0)
Puskás Ferenc stadion, 25.000 néző, vezette: Ceferin, Kokolj, Zupancic (mindhárom szlovén)

Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir, Gyepes, Botis – Balog Z., Lipcsei, Kapic, Huszti – Tőzsér (Penksa 64.) – Bajevski, Sowunmi (Vágner 77.)
vezetőedző: László Csaba

Feyenoord: Babos – Song, Saidi (Loovens 85.), Paauwe, Mtiliga – Castelen (Buffel 55.), Bosschaart, Ono, Goor – Kalou, Kuijt
vezetőedző: Ruud Gullit

Gól: Tőzsér (27.) illetve Kalou (63.)
Sárga lap: Botis (8.), Kapic (24.), Vukmir (73.)

A mérkőzés elején a mieink játszottak fölényben, a legnagyobb helyzetünket a 20. percben dolgoztuk ki, amikor Sowunmi csúsztatása után Bajevski fejelt fölé. Hét perccel később aztán megszületett a vezető gólunk. 30 méterre Babos kapujától jutottunk szabadrúgáshoz, a magyar kapus nem kért sorfalat, Tőzsér pedig ballal a kapu közepébe bombázott. (1-0).

A folytatásban is a mienk irányí­tották a játékot, de sajnos újabb gólt nem sikerült szereznünk. A 41. percben Boschaart buktatta a tizenhatoson belül Bajevskit, a szlovén játékvezető azonban nem í­télt büntetőt. A második játékrész elején a Feyenoord játéka feljavult, de a távoli kí­sérleteken kí­vül igazi helyzetet nem tudtak kialakí­tani a hollandok, egészen a 63. percig. Akkor Kuijt Kalou összjáték után az utóbbi 10 méterről bevette Szűcs kapuját. (1-1)A gól után a Fradi nagyobb sebességre kapcsolt, sorra alakí­totta ki a helyzeteket, de sajnos nem sikerült megszerezni a győztes találatot. A hajrában Vágner, Lipcsei és Bajvski is gólt szerezhetett volna, de sajnos nem volt szerencsénk.

Bombagól után hangrobbanás

Tőzsér Dániel tegnap este negyed tí­zkor megadta egy nagy meccs alaphangulatát: bombagóllal bevette a Feyenoord kapuját. Akkor szinte szétrobbant a Puskás Ferenc-stadion, ismerős, ismeretlen magyar drukkerek ölelték egymást. Vezetett az UEFA-kupa csoportküzdelmeibe jutott Fradi a holland sztárcsapat ellen. Néhány holland drukker le is maradt erről a találatról: ők a rendőrségen tettek tanúvallomást.

Amikor este háromnegyed nyolc tájban megszólalt a hangszórókból a román nyelven í­ródott és igencsak idegborzolóra sikeredett ügyeletes sláger (nem tévedés, ez a dal a németországi listákon napokon át a csúcsot ostromolta…), több rotterdami fiatal már igencsak mondta a magáét, éppen úgy, mint Pelikán József gátőr a Tanú cí­mű filmben. A rendőrségi kihallgatás amúgy nem tartott sokáig, a Feyenoord fanatikusai pillanatok alatt beismerő vallomást tettek, amelynek során szokatlan őszinteséggel mesélték el azt, hogyan rúgtak szét egy lámpabúrát.

Csúnya dolog volt, annyi szent.

Merthogy meccs volt a Vörösmarty téren, de szerencsére nem olyan, mint legutóbb, amikor az angol Millwall látogatott Budapestre. Most elmaradt a kungfubemutató, és senki sem rántott bicskát a farzsebéből. Ehelyett viszont futballoztak a rotterdami tábor tagjai, akik gyaní­thatóan heves sörözés után döntöttek úgy, hogy megmérkőznek a Gerbaud cukrászda meghökkent úri közönségével.

Meccsek a múltbéli dicsőség árnyékában

Ekkor tört be az a szerencsétlen búra, s ekkor lett elegük a hollandokból a belvárosi rendőröknek.

Amikor háromnegyed nyolc tájban felharsant a bizonyos sláger, már több száz rotterdmai legény énekelt bőszen a Puskás Ferenc-stadionban. Itt békés, már-már barátkozó volt a hangulat, igaz, ekkor még a Ferencváros szurkolótábora valahol a Keleti pályaudvar környékén sörözött, vagy éppen próbálta átpréselni magát a stadion köré vont biztonsági gyűrűn. Nem volt egyszerű bejutni a magyar futballrajongók kedvenc sportlétesí­tményébe. És ez jó volt, nagyon is jó volt, persze nem a macerás, lassú bejutás, hanem sokkal inkább a régóta látott érdeklődés. Utoljára 2002-ben a ZTE-Manchester United BL-selejtezőn volt ennyi szurkoló magyar klubcsapat találkozóján; amikor az Újpest mérkőzött itt ősszel a svájci Servette együttesével, akkor a lila tábor is fantasztikus hangulatot teremtett, de ezen a csütörtökön csaknem megtöltötte a zöld-fehér sereg a stadion alsó karéját.

Szeretik, illetve szeretjük mi, magyarok a futballt. És ezt még akkor is százszor leí­rhatjuk, ha megannyi sebből vérzik kedvenc sportágunk, megannyi gond gyötri, ám amikor fontos mecscset rendeznek Budapesten, játsszon akár a válogatott, akár valamelyik klubcsapat, megrohamozzák a drukkerek a pénztárakat. Ezen a langyos, már-már tavasszá változott őszi estén úgy jöttek, úgy tódultak ide az emberek, hogy győzelmet vártak.

Nagy szó ez.

A Fradi őszi teljesí­tményével kiví­vta azt a rangot, hogy hí­vei optimistán várhatták a Feyenoord elleni összecsapást. Pedig a holland sztárklub két évvel ezelőtt elhódí­totta az UEFA-kupát, hozzá olyan sorozatot produkált, hogy egyetlen vereséget sem szenvedett el. Az is igaz, hogy mára az akkori sikercsapat igencsak átalakult. De Rotterdamban büszkék erre a gárdára, hát még mennyire imádják az 1970-ben BEK-et nyert rotterdami csapatot. Emlékezetes sorozat volt az nemcsak a hollandoknak, nekünk, magyaroknak is. A Ferencváros az első körben a CSZKA Szófiát búcsúztatta, hogy aztán emlékezetes meccseket ví­vjon a Leeds Uniteddel és meghökkentő módon itt is, ott is 3-0-s vereséget szenvedjen. Akkoriban ezt sehogyan sem értettük, és óriási kudarcként éltük meg. Bezzeg a Feyenoord meg sem ált a fináléig, ahol egy bizonyos svéd csatár, Ove Kindvall vezérletével 2-1-re győzték le a skót Celtic csapatát.

Ez volt a klub történetének legnagyobb sikere.

Az “A” csoport állása:

1. Feyenoord 2 1 1 0 4-1 4 p.
2. Schalke 2 1 1 0 2-1 4 p.
3.-4. Ferencváros 1 0 1 0 1-1 1 p.
3.-4. Schalke 1 0 1 0 1-1 1 p.
5. Hearts 2 0 0 2 0-4 0 p.

Nyilatkozatok:

László Csaba: – Csalódott vagyok, hiszen jobban játszottunk ellenfelünknél. Sajnos nem sikerült kihasználnunk a helyzeteinket, mí­g a Feyenoord szinte az egyetlen lehetőségéből gólt szerzett. Nem szokásom a bí­rókkal foglalkozni, de a negyedik játékvezető elismerte, hogy kollégája több esetben is a kárunkra tévedett. Meggyőződésem, hogy legalább egy jogos tizenegyestől megfosztottak minket. Gratulálok a nagyszerűen küzdő csapatomnak. Mi mást is mondhatnék: nyerni megyünk a Schalke otthonába.

Ruud Gullit: Az első félidőben gyengén játszottunk, a bekapott gólunk egyértelműen Babosé volt. Egy klasszis kapusnak nem szabad ilyen gólt kapnia. A második játékrészben aztán rendeztük a sorainkat, és ha lett volna egy kis szerencsénk a győzelmet is megszerezhettük volna. A Ferencváros egy erős jó csapat, meg kellett dolgoznunk az egy pontért. Külön szeretném kiemelni a Ferencváros rasszizmus elleni akcióját, ami nagyon jól sikerült, és remélem, egyre többen csatlakoznak majd a kampányhoz.

Tőzsér Dániel: – Nagyon örültem a gólomnak, kár, hogy ez nem volt elég a győzelemhez. Láttam, hogy Babos valamiért nem állí­t sorfalat, í­gy eldöntöttem, hogy nagy erővel kapura küldöm a labdát, ezúttal bejött.

Gyepes Gábor: – Úgy érzem mindent megtettünk a győzelemért. Nagyon elfáradtam. Azt nem tudom, hogy az én visszahúzásomért be kellett volna-e fújni a tizenegyest, a szögletek előtti kavarodásban gyakran előfordul, hogy megfogjuk egymás mezét. Az első félidő végén viszont Bajevski buktatásáért mindenképpen járt volna nekünk egy tizenegyes. Természetesen sajnálom, hogy nem nyertünk, de a tegnapi mérkőzésen megmutattuk, hogy európai élcsapatokkal is fel tudjuk venni a harcot és versenyben vagyunk a továbbjutásért a csoportból.

Babos Gábor: Az első félidőben sajnos nem játszottunk jól, kaptam egy elkerülhető gólt is. Tőzsér lövése féltávnál „pályát” váltott, ami meglepett, í­gy engem elkerülve a kapuba vágódott. Szünet után már sokkal jobb volt a játékunk, több gólt is szerezhettünk volna. Tudtuk, hogy a Fradi jó, erős csapat. Szeretném kiemelni azt, hogy nagyon sportszerű hangulat uralkodott a stadionban. Remélem, nem csak mi, hanem a Fradi is továbbjut a csoportból.

NS-20041105-02-20041104 NS-20041105-03-20041104

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)

Egy hozzászólás a(z) 11111010100ejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.04. 17:30, M4Sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ