2005.V.4. Ferencváros – Békéscsaba: 2-0

Itt szenvedés, ott gyávaság

“Van egy jó ajánlatom” – kopogtatott be valaki Furulyás János ajtaján, hogy megossza elképzeléseit a befeketetőket epedezve váró Ferencváros elnökével. Nagyjából ennyi az, ami a minapi látogatásból publikus, hiszen a IX. kerületben – attól tartva, hogy a klub rosszakarói keresztbe tesznek a biznisznek& – egyelőre próbálják titokban tartani a lehetséges partner kilétét. Igaz, jól értesültek mindig vannak, í­gy az kiderült, hogy egy idehaza “gazdasági tevékenységet folytató” cégről van szó. Ha valóban eljön az ünnepélyes bejelentés pillanata, akkor azért ne csodálkozzunk azon, ha a válogatott mellett ténykedő társaság hozza majd a pénzt az Üllői útra is.


Ferencváros – Békéscsaba: 2-0 (1-0)
Üllői út, 4.569 néző, vezette: Fábián Mihály (Ortó, Márkus)

Ferencváros: Szűcs L. – Balog Z., Gyepes, Vukmir, Huszti – Takács Á., Csepregi (Penksa 50.), Lipcsei – Tőzsér, Bartha (Vagner 86.), Nógrádi (Bajevski 65.)
vezetőedző: László Csaba

Békéscsaba: Simunic – Szenti, Vilotic, Grujic, Bujáki – Pozsár, Vasiljevic, Simic, Ursz (Kocsis 76.), Lázok (Kulacsik 61.) – Drobnjak (Hoffmann 75.)
vezetőedző: Pajkos János

Gól: Bartha (4.), Bajevski (90.)

A vezetőkhöz hasonlóan némasági fogadalmat tettek a zöld-fehérek mellett jóban-rosszban (mostanság inkább rosszban…) kitartó szurkolók is. “Tí­z perc csend a rendőri erőszak ellen” – hirdette a szombati, pápai meccset követő győri incidensre (harmincnál is több drukkert állí­tottak elő a pályaudvarról) emlékező transzparens: a drapériát csak a 11. percben eresztették le a magyar futballra még mindig áldozó (a hosszú lepedő, a többdoboznyi festék nem olcsó mulatság ám!) fanatikusok. Addig a B-közép számára fenntartott K-, L-, M-szektort is oly üresen hagyták, mint…

Bartha lőtte az elsőt

Bartha lőtte az elsőt

…mint a békéscsabai védők Bartha Lászlót a 4. percben, akinek nem is jelentett gondot, hogy a vendégek kapujába helyezzen. A támadó magánya csupán az ezúttal balhátvédként szereplő Huszti Szabolcstól induló akció befejezéséig tartott: másodpercekkel azután, hogy a 18 esztendős fiatalember elkönyvelhette élete első élvonalbeli gólját, tí­z ember csüngött a nyakában. Közben szegény demonstrálók bajban is voltak, hogy a gólnál kieresszék-e a hangjukat, vagy sem…

A következő emlí­tésre méltó mozzanat a 28. percben jött el (csak ébren maradtunk valahogy…), amikor Takács Ákos bizonyí­totta, hogy ebben a sportágban nem szégyen a futás: nagy sprinttel maga mögött hagyott mindenkit, hogy aztán a már-már reménytelen helyzetben lévő kapusba püfölje a labdát. Több jót, ha akarnánk, sem tudnánk elmondani az első félidőről, holott milyen jól indult: a kezdő rúgást egy ifjú Fradi-drukker, bizonyos Albert Flórián végezte el…

A szünetben az egyik szemük sí­rt, a másik nevetett a fradistáknak: sí­rt, hiszen megtudták, hogy a Debrecen 2-0-ra veri a Pápát, és nevetett, mert arról is értesültek, hogy a tí­z emberrel játszó Pécs 45 perc alatt eggyel több gólt rúgott, mint az Újpest. A folytatásban viszont jobbára csak a könnyeiket hullajthatták volna a szurkolók a látottak alapján…

Hogy a Csaba már nem Békés megye gyöngye, azzal mindenki tisztában van, ám hogy a bajnoki szintre törő FTC-nek mindössze ennyire teljen az élvonaltól minden bizonnyal búcsúzó riválisa ellenében, az egészen elkeserí­tő. Hiába kapott lehetőséget hat fiatal, ez a “lendület” és “lelkesedés” egy nyugdí­jasotthonban is kevés lenne.

Természetesen ez nem gátolta meg a hazaiakat abban, hogy a lefújást követően úgy pacsizzanak egymással, mintha a Milant vagy a Liverpoolt győzték volna le. Végül volt okuk az ünneplésre, csak kihúzták valahogy a sereghajtó ellen.

Aki azt hiszi, hogy mindez vicces, az téved. Mert ez röhejes…

Nyilatkozatok:

László Csaba (az FTC vezetőedzője): – Pozití­vum, hogy a Győr, Fehérvár, Kaposvár elleni meccsekkel ellentétben ezúttal begyűjtöttük a kötelezőnek tartott három pontot. Örülök Bartha góljának, a múltkor Nógrádi volt eredményes, í­gy bebizonyí­tották, hogy lehet rájuk számí­tani. Bartha, Nógrádi, Huszti, Tőzsér, Csepregi és Takács személyében ma hat 23 éven aluli játékos volt a pályán, és ez biztató a jövőre nézve. Persze, nem eszik olyan forrón a kását, vigyázni kell a fiatalokkal, hiszen sokat kell még fejlődniük. Csepregit térdsérülés miatt cseréltem le, csütörtökön eldől, mennyire komoly a baj. Nógrádi elfáradt, de azt már amúgy is előre eldöntöttem, hogy Vágnernek és Bajevskinek is lehetőséget adok.

Pajkos János (a Békéscsaba szakvezetője): – Jól ismertem a ferencvárosi fiatalokat, hiszen az én korosztályos csapatomból kerültek ki, tehetségesnek tartom őket. Ennek ellenére szerettünk volna pontot vagy pontokat szerezni, de hiányzott a kellő hit a játékunkból. Drobnjak az első félidőben nagy helyzetben rontott, a másodikban Lázoknak volt lehetősége, de sajnos ezekkel nem tudtunk élni. Nem adtuk még fel a bennmaradásért ví­vott harcot, ám a hátralévő fordulókban elsősorban azt figyeljük, kikre lehet ebből a csapatból a jövőben számí­tani.

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)

2 hozzászólás a(z) 2005.V.4. Ferencváros – Békéscsaba: 2-0 bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
BL-PlayOff: 09.29. 21:00, M4Sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ