2012.III.3. Ferencváros – DVSC: 1-2

A labdarúgó NB I 18. fordulójában a Ferencváros a DVSC-Tevát fogadta, és 2–1-es vereséget szenvedett.

* * *

Mérkőzés előtti nyilatkozatok:

Csank János: – Nem rossz az irány, de azért nem hiszem, hogy ha esetleg például “probléma van” a Debrecen elleni meccsen, akkor a fiatalok után kapkodnak majd. Elég nagy csend van azért arról, hogy a Fradi még mindig kiesőjelölt, akárcsak az Újpest, a Haladás, a Siófok és a Pápa. Ami a zöld-fehérek igazolásait illeti: Beliczky ígéretes, NB I-es meccsei is vannak még, úgyhogy nem zsákbamacska, ugyanakkor kérdéses még, hogy mire lehet képes. Busai azon játékosok közé tartozik, akik előjöttek a külföldi “rejtekhelyről”, de az MTK-ban és az U-válogatottakban jól játszott. Az mondjuk meglepett, hogy a Fradiban középső védőként szerepelt, én középpályásként emlékeztem rá. Batik tehetségnek mondható, magas gyerek, aki még aligha lesz meghatározó egy Ferencvárosban, de kétségkívül érdemes összeszedni az ilyen gyerekeket. Ott van viszont az NB II-es csapat, onnan pedig már csak egy ugrás az NB I – csak át kell irányítani az öltözőben… Úgyhogy kétségkívül jó húzás ez a Fradi részéről, de elsősorban Kulcsár látszik egyelőre erősítésnek.

Kondás Elemér: – Teljesen mindegy, hogy a Ferencváros otthonában kezdünk, mert mindegyik mérkőzés nehéz, az első különösen, akárki is az ellenfél és akárhol is játszunk. Az Üllői úton eddig nem igazán tudtunk nyerni, úgyhogy ideje megszakítani ezt a sorozatot. Valószínűleg most sem vár ránk könnyű mérkőzés, de úgy készülünk, hogy jó eredményt érjünk el. A Ferencváros összeállt az őszi szezon végére, úgy gondolom, egy masszív csapattal találkozunk szombaton. Mindenre fel kell készülni, mert a Fradi nagyon veszélyes, hazai pályán főleg. Fiatal, tehetséges játékosokat igazoltak, a jelek szerint a jövőre készülnek, szeretnének olyan csapatot fölépíteni a tavasz folyamán, amely a későbbiekben magasabb célokért küzd.

Détári Lajos: – Amióta idekerültem, igyekeztem elkerülni, hogy felesleges ígérgetésekbe kezdjek, így most sem teszem. Azt a munkát amit elterveztünk, megcsináltuk, összeállt a csapat, amely pályára lép az első fordulóban. Létezik kellemesebb rivális is mint a Loki, de ennek is van jó oldala. A győzelem óriási lendületet adhat, a játékosok tényleg elhiszik, hogy a két, két és fél hónapos munkának volt értelme, sokkal könnyebb lenne győzelem után folytatni a munkát. A rajt mindig különösen fontos, így e végképp, hogy a Debrecen lesz az ellenfelünk. Ez a legfontosabb szezonom edzőként. Jó szereplés esetén a nyáron meghosszabbítják a szerződésemet és egy kialakult csapattal, úgy vághatnánk neki a következő szezonnak, hogy az első négy hely valamelyikére odaérhetünk. A koncepciót úgy építettük fel, hogy az ősz végére kialakult együttesre építkezünk, de a télen szerződtetett fiatal játékosok – Beliczky Gergőre, Busai Attilára és Kulcsár Dávidra gondolok – már a tavasz elején főszerepet kaphatnak. Az elvégzett munka alapján hiszünk abban, hogy minden adva van a sikeres szerepléshez.

* * *

A mérkőzés:

Ferencváros – DVSC: 1-2 (0-1)
Albert stadion, 9.300 néző, vezette: Bognár Tamás (Kispál, Lémon)

Ferencváros: Kunsági – Balog Z., Klein, Junior – Rósa (Beliczky 68.), Busai, Otten, Hakola (Lisztes 58.), Kulcsár D. (Zsivóczky 83.) – Pölöskey, Somalia
kispad: Végh, Józsi, Oláh, Grúz
edző: Détári Lajos

DVSC: Novakovic – Nagy Z. (Bernáth 67.), Simac, Mészáros N., Korhut – Szakály, Varga, Bouadla, Bódi (Rezes 75.) – Coulibaly, Kulcsár T. (Máté 84.)
kispad: Verpecz, Yannick, Spitzmüller, Meyé
edző: Kondás Elemér

Gól: Klein (54.) illetve Coulibaly (42.), Szakály (80.)
Sárga lap: Busai (34), Balog Z. (44.), Junior (44.) illetve Bódi (33.), Rezes (78.)

Az első tavaszi tavaszi forduló – már tavaly ősszel túljutottak a pontvadászat felén a csapatok – rangadóján a bajnoki címért harcoló, listavezető Debrecent fogadta a mérkőzés előtt kilencedik helyen álló Ferencváros. A télen megfiatalította a fővárosi csapatot Détári Lajos: most ha kényszerből is, de újoncot avatott a kapuban Kunsági Roland személyében (ő az ötödik hálóőr a bajnoki idényben!), és igen bátran három védővel és három támadóval kezdett, míg a vendégek talán legjobb felállásukban futhattak ki a pályára, a szokásos 4–4–2-es hadrendben.

A Ferencváros lépett fel támadólag a találkozó elején (hogyan másként is történhetett volna?), de az ötödik percben kis híján a hazai szurkolók torkára forrott az énekszó, mert Bódi Ádám a lécre tekert egy bal oldali szögletet (ebben benne volt az eseményeket csak szemlélő Kunsági). A következő negyedóra viszont meglehetősen unalmasra sikeredett, a játékosok szépen tolódtak, lezárták a lezárni való folyosókat, fegyelmezetten felvették az embereket, vállalták az egy az egy elleni küzdelmeket, elmozogtak labda nélkül – de bizony a legnyakatekertebb futballszakmai terminus technicus sem képes pótolni az élvezetes játékot. Valóságos felüdülést jelentett az első fél óra végéhez érkezve Selim Bouadla nem sokkal a kapu mellett elsuhanó lövése, majd Pölöskey Péter ötméteres, ám középre tartó fejese zökkentette ki a mérkőzést a monotonitásból. A hajrá felé közeledve Kulcsár Tamás húzta meg szépen a jobb oldalt, de beadását elsodorták Bouadla elől, majd Mészáros Norbert közeli lövésénél vetődött nagyot Kunsági. A 42. percben már ő is tehetetlen volt: egy bal oldali debreceni szöglet után három ferencvárosi játékos is beleért a labdába, mielőtt Adamo Coulibaly közelről a kapuba nem kotorta azt – egy negyedik hazai, Rósa Dénes pedig akadályozta a saját kapusát a védésben. Még szomorúbban baktathattak volna a szünetre a fővárosiak, ha nem sokkal később három méterről Dejan Simac nem vállal egy beadást a kapu fölé…

A fordulás utáni első helyzet, az 54. percben, Juha Hakoláé volt, de Nenad Novakovics mentette lövését szögletre – a kornert Korhut Mihály csak megcsúsztatni tudta, és a berobbanó Martin Klein a hálóba sodorta. Korhut két percre rá javított, hiszen lesodorta a kapura lövő Somalia lábáról a labdát, majd egy távoli lövéssel is próbálkozott; Détári pedig megpróbálta lendületben tartani csapatát Lisztes Krisztián és a télen igazolt csatár, Beliczky Gergő bevetésével. Mindezek ellenére kevés izgalmat hoztak a következő percek, bár hajtásra, az iramra és a küzdőszellemre szavunk sem lehetett. Kezdett belefásulni a mérkőzésbe a DVSC, ezt látván mestere, Kondás Elemére beküldte Rezes Lászlót. Nem ő, Szakály Péter lőtt gólt: a 79. percben megforgatta a 16-osra érve Kulcsár Dávidot, majd nemes egyszerűséggel a bal alsóba tekert. Végül is a futball egy végtelenül egyszerű játék, nem? Még döntetlen állásnál Roguy Meyét küldte be kis híján Kondás, de a Szakály P.-találat után a légiós visszaöltözött, és egy védő, nevezetesen Máté Péter állt be.  A kitámadó hazaiak mellett Rezes ziccerbe hozta Coulibalyt, aki az égbe lőtt tíz méterről, majd nem sokkal mellé ugyanonnan – a három pont sorsába ez már nem szólt bele, nyert a Debrecen.

Ha a színvonal nem is csapkodta az eget, az iramra – különösképpen NB I-es mércével nézve – nem lehetett panaszunk. Győzelmével jelezte a továbbra is veretlen, sőt ebben a műfajban a klubrekordot  megdöntő, a szériát 18-ra javító Debrecen: továbbra is ő a bajnokság első számú esélyese.

További képek itt és itt …

Mérkőzés utáni nyilatkozatok:

Détári Lajos, az FTC szakmai igazgatója: „Úgy látom, sikerült jó mérkőzést játszanunk az egyik legjobb magyar csapattal. Örültem, hogy egyenrangú ellenfelei voltunk a bajnokesélyesnek, de azt sajnos be kell látni, hogy a DVSC-ben pillanatnyilag jobb játékosok futballoznak, és a minőségi különbség eldöntötte a találkozót.”

„Természetesen csalódott vagyok, amiért néhányan nem azt nyújtották, mint amire számítottam. Gyorsan hozzáteszem, a csapat összteljesítménye jó volt, fizikailag jól bírta a mérkőzést, az akarattal, a küzdeni tudással nem volt semmi probléma. A második gól után is azt éreztem, hogy a játékosok meg akarják nyerni a meccset, és mindent megtesznek a sikerért.”

Kondás Elemér, a DVSC-Teva vezetőedzője: „Tudtam, hogy nehéz lesz az Üllői úton kezdeni a bajnokság tavaszi szakaszát. A Fradi stadionjának atmoszférája különleges a vendégek számára, ráadásul Détári Lajos nagyon jól összeszedte a csapatot az őszi szezon végére, szóval kemény küzdelemre készültünk. Jól játszott a Fradi, ám mi is a győzelemre törekedtünk.”

„A három pont megszerzése volt a cél, és éppen a második gól megszerzése előtt terveztem csatárcserét. Persze ezt módosítani kellett, hiszen az előny birtokában már védő ment be a pályára, számítva az ívelésekre és Balog Zoltán bedobásaira. Ekkor már fellazult a Fradi, és további gólokat szerezhettünk volna. Javulnunk kell még, de mondom, nem könnyű az Üllői úton futballozni a vendégcsapatoknak, ezért nagyon értékes számunkra a győzelem.”

Martin Klein: – Nem voltunk rosszabbak, de sajnos “bolond” hibák miatt kikaptunk, és az különösen fájó, hogy hazai pályán vesztettünk el egy meccset. Nehéz értékelni emiatt a találkozót, de érzésem szerint egy pontot minimálisan megérdemeltünk volna, és a remek hangulatot teremtő drukkerek is megérdemelték volna, hogy ne vesztes meccsről mehessenek haza. Persze, ha azt nézzük, hogy az ellenfél két gólt lőtt, mi meg csak egyet, akkor akár reális is lehet az eredmény. A játék képe alapján a döntetlen igazságosabb lett volna, de a fő gond az, hogy ők gólból kettőt rúgtak, mi meg csak egyet.

Azt az egyet is Klein szerezte, a cseh védő így beszélt az egyenlítő találatáról:
– Sajnos nem sokat ért, mert kikaptunk. Örülök neki, persze, de abban bíztam, hogy pontot ér majd, mint ahogy a csapat második találatában is reménykedtem, adódott is erre lehetőségünk, de ezekben a helyzetekben nem értettük meg egymást – nyilatkozta a bekk.

Klein szerint a csapat a folytatásban nem nagyon engedhet meg magának hazai vereségeket.
– A Debrecen jó csapat, de azért mégiscsak hazai pályán szenvedtünk vereséget. Remélem, hogy ez az eredmény nem viseli meg az együttest, nincs mese, ezeket az elvesztegetett pontokat idegenből kell visszaszerezni. Nem aggódok a folytatás miatt, mert hazai pályán fogadunk előttünk álló csapatokat, mint például a Honvédot vagy az ETO-t, de azokon a meccseken már nem engedhető meg újabb vereség, jó lenne győzni azokon az összecsapásokon, vagy legalábbis nem kikapni –bizakodott a labdarúgó.

Kunsági Roland: – Nagyon jó érzés volt kifutni a pályára, azt kívánom mindenkinek, aki focizik, hogy ezt legalább egyszer élje át! Hátborzongató volt 10 ezer ember előtt védeni, nagyon hálás vagyok a szurkolóknak a biztatásért. A meccs elején egy picit talán idegesebben kezdtem, de aztán volt egy védésem, ami megnyugtatott. A kapott gólokat kielemeztük, úgy érzem, hogy nem tehettem róluk, de önkritikus vagyok, ezért inkább azt mondanám, hogy a második találatot hatalmas bravúrral védhettem volna. Annál a szituációnál nagyon megnehezítette a dolgomat, hogy a labda takarásban volt, szinte semmit nem láttam…

(Az nso.hu, a pepsifoci.hu, a Sport TV, a Ferencváros és a DVSC hivatalos honlapja, valamint az MLSZ adatbankja alapján)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST