A derbire készülve

derbi-napjaMár a hét elején arra gondoltam, hogy orvoshoz kéne fordulnom, bár tudtam, hogy arra a betegségre mely kitört rajtam, nincs orvosság. Legfeljebb kapnék egy gumiszobát néhány nyugtató injekció kí­séretében, jobb esetben le kéne dőlnöm a dili-doki dí­ványára és elmesélni az életemet, de annak aztán végképp nem láttam értelmét, hiszen nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy a tüneteim miből is fakadnak.

Mindez a hét elején kezdődött. Ahogy elmúlt a Videoton mérkőzés okozta kábulat és szép lassan rájöttem, hogy kivel is játszunk a következő fordulóban, eleinte furcsa bizsergést éreztem, de mivel nem most készülök először a derbire, tudtam, hogy ez még csak a kezdett.

Folytatódott a hajnali ébredéssel, mikor is tí­z percenként lejátszottam magamban a mérkőzést. Nem árulok el túl nagy titkot, de mindig nyertünk. Annak ellenére, hogy sajnos az agyam azon része, mely tárolja az emlékeket, mostanság sűrűn becsap, de az elmúlt 30 év Dózsa elleni derbikből az elmúlt napokban egyre több jött elő. Az persze megint érdekes, hogy a vesztes mérkőzések (tán voltak ilyenek?) nem nagyon akartak a szemem elé tárulni, de ez talán érthető is.

A Fradisták számára biztosan. Mert szombaton nem csak egy mérkőzés lesz, hanem „a” mérkőzés, mely keretbe foglalja zöld-fehér hitünket, a 110 éves dicső múltunkat. Sokan megpróbálták már megfejteni a titkot, de nem sikerült. Ezért nem is kí­sérletezem vele, mert nincs értelme. Ha véletlenül rá is találnék a megoldásra, azzal megölném a bizsergést, a feszült izgalmat is, azt meg végképp nem szeretném.

Mert nagyon jó í­gy, ahogy van. Feszülten készülni a derbire, naponta ezzel ébredni, a haverokkal erről beszélni, a neten böngészni a mérkőzés előzeteseit, kutatni a régi videókat, nem tudni arról, hogy reggel nem zártuk be a kaput, és nem adtunk a kutyának kaját. Bolondnak lenni ezen a héten annyit jelent, hogy Fradista vagy, hogy kikapcsolt az agyad, hogy megszűnik körülötted a világ. Minden zöld-fehérbe öltözik, vezetés közben nem a forgalmat látod, hanem Szenes 1990-es bombagólját az első percben, vagy Dragó fejesét 2000-ben! Azon sem csodálkozik senki, ha este a tévénézés közben lelki szemeink előtt nem valamelyik véget nem érő sorozat pereg, hanem a BL csapatunk 1995. áprilisi Megyeri úti 3:1-es emlékezetes győzelme, Keller, Lisztes, Páling góljainak köszönhetően.

Mi szurkolók tudjuk, hogy mit jelent számunkra ez a mérkőzés. Abban csak reménykedhetünk, hogy a csapat is tudja. Tudnia kell, mert a világ most csak erről beszél. Ki foglalkozik most azzal, hogy nincs pénze a MÁV-nak és attól sem lesz most senki sem boldogabb, hogy csökken a gáz ára.

Majd ha szombaton nyer a csapat, egy csapásra minden meg fog változni. Nyernie kell, mert a világnak is változnia kell. Talán Charles Péguy í­rásait kedvelők sem haragudnak meg, ha a hí­res francia í­ró és költő egyik mondását egy kicsit átköltve üzenek a csapatnak:

Legyőzni a lilákat, ez az egyetlen valóságos és az egyetlen tökéletes győzelem.
(az eredeti szövegben nem a „lilákat”, hanem „önmagunkat” szerepel)

Győzhetünk szombaton? Már maga a kérdés is buta és sokunk számára sértő is. Persze, hogy győzhetünk, mert másról ezen a héten nem járhatott az agyunk. Személy szerint tegnap, péntek délután ocsúdtam fel először a képzelgéseimből. Kár volt, mert abban a pillanatban olyan belső remegés tört rám, hogy ijedten néztem körül, hogy vajon a föld mozdult-e meg alattam, vagy az érzékszerveim játszanak velem ilyen komisz játékot.

Az utóbbiról volt szó természetesen, de akkor már tudtam, ezzel egy olyan folyamat indul el bennem, amely minden bizonnyal a legtöbbünkben lejátszódik. Mert szombaton este jön az a mérkőzés, amit már három éve várunk, amire három éve készülünk, amitől azt várjuk, hogy visszaadja a jogtalanul elvett éveket. Néhány óra múlva már számolni fogjuk a perceket, az ebéd után felhúzzuk a gondosan kivasalt zöld-fehér mezt, nyakunk köré tekerjük a Fradi cí­meres zászlót, és a mérkőzésig legalább százszor eldúdoljuk az indulót. Mire az óra elüti az ötöt, már teljesen megszűnik a külvilág, szí­vünk és a lelkünk egy másik dimenzióba kerül.

Megpróbáljuk majd kordában tartani, de amikor először meglátjuk a csapatot a játékos kijáróban, a helyszí­nen szurkolókkal együtt egy olyan „Hajrá Fradi” kiáltás szakad fel bennünk, amelytől ténylegesen megremeg a föld.
Fiúk, ott a gyepen, rajtatok a zöld-fehér cí­meres mez, ebbe a biztatásba nektek is bele kell remegni!

Október 3. 17 óra 30 perc. Elkezdődik…

– Lalolib –

2 hozzászólás a(z) A derbire készülve bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.20. 21:00, m4sport
10.24.19:30, m4sport
10.28. 21:00, m4sport
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ