A Fradi Ausztráliában VI. – Magical Magyars & Wiener Wizards II.

A következő állomás: Sydney

Mottó: ha rövid a lábad, toldd meg egy balegyenessel…

Július 16-án délután „átugrunk” Sydneybe. A közel 900 km-es utat 2 és negyed óra alatt repüljük be. Az ilyen rövid kis kirándulások szinte már nem is számítanak. A fiúk úgy szállnak be a gépbe, mintha Pesten a csepeli gyorsvasútra szállnának fel.

Nincs is sok időnk az elmélkedésre a repülőgépen. Éppenhogy elfogyasztjuk a délutáni kávét, máris jelzi gépünk a leszállást: Sydneybe érkeztünk. Ausztrália egyik legszebb, legérdekesebb és főleg legnagyobb városába.

Sydney nemcsak a lakosok száma, hanem kiterjedése tekintetében is a legnagyobb város. Ennek az a magyarázata, hogy területén sok a tengeröböl.

Szerkezete, felépítése hasonló Melbourne-höz. A központi City körül épültek a lakás célját szolgáló kis kertes házak, villák. Sydney területe óriási. Legnagyobb átmérője túlhaladja a 80 km-t is!

Fekvése egészen elragadó. A City egyik oldalán a tengeröböl vize csillog. A „pesti” és a „budai” részt egy közel 3 km hosszú, hatalmas híd, az ún. Harbour Bridge köti össze. A külső kerületek domborzata amolyan budai. Élő hullámvasút autóval például Cremorne, Mosman utcái vagy a Bondi Beach környéke. Több helyről, így például az állatkertből is, fenséges kilátás nyílik a városra.

Persze, nemcsak fekvése, hanem más, egyéb szempontok is érthetővé teszik népszerűségét. Ugyanis a legtöbb ausztrál — nem beszélve a bevándorlókról — Sydneyben kíván letelepedni. A város klímája szinte tökéletes. Az élet talán a legjobban hasonlít az európaihoz. Nemzetközi város Sydney. Megtalálhatja benne mind az európai, mind az amerikai, mind pedig az ausztrál ember igényeinek kielégítését.

Egyes kerületei magukon viselik az ott lakó nemzetiségek jellegzetességeit, így például a Kings Crosson, vagy a Double Bay nevű kerületekben az angol nyelv nélkül is nagyszerűen lehet érvényesülni az üzletekben. Vannak olyan utcák, ahol túlnyomóan, házak, ahol tisztán csak magyarok laknak. De ugyanígy megtalálhatók a görögök és az olaszok lakónegyedei is. Sydney a legkülönbözőbb népek hatalmas olvasztókemencéje.

Mindegyik nemzetiség jellegzetes foglalkozást űz. A magyarok között sok a kisiparos, kiskereskedő. A legelegánsabb éttermek tulajdonosai között is sok a magyar. Az olaszok — ha egy kis tőkét gyűjtöttek maguknak — gyümölcsüzletet vagy eszpresszót nyitnak. A görögök szintén az eszpresszókra specializálják magukat. Lehet is kapni ragyogó feketét, nem úgy, mint Melbourne-ben, vagy más ausztrál helyen. Bebizonyosodott, hogy a fekete nemcsak a babkávé mennyiségének a kérdése, ahogy ezt Pesten sokan állítják.

Sydney nevezetességek tekintetében kb. egy szinten áll Melbourne-nel. A Harbour Bridge-t, a Taronga-parkban levő állatkertet, a Bondi Beach tengerparti fövényét, a White Cityt, a teniszezők városát, sokan látogatják. De azután meg is áll a tudomány, hacsak nem szánjuk rá magunkat egy kirándulásra. Ragyogó kirándulóhelyek vannak Sydney környékén. A Blue Mountains, Bulli, a Csendes-óceán partvidékén, a királyi park őseidői és állatvilága: mind-mind ragyogó látnivalók!

A Kings Cross lakói voltunk

Kings Cross! … Nevét onnan kapta, hogy egy ponton öt utca torkollik egy szűk kis térbe. Van is zűrzavar ezen a téren. Itt bizony a közlekedési szabályok nem érvényesek, mert egyszerűen nem érvényesíthetők. Előzés, keresztezés, indulás és megállás: aki kapja marja alapon. Aki érzelgős, az félóráig is álldogálhat a villamos-, autóbusz- és autórengetegben. Mert itt senki sem udvarias!

Kings Cross! … Néhány évvel ezelőtt amolyan párizsi Pigalle-szerű kerületnek számított. Nem volt különösen jó híre. És ma? — Ha valaki jól akar enni, inni, szórakozni; ha valaki ízléses, finom, európai dolgot akar vásárolni, a Kings Crossra megy.

Ma is van ennek a városrésznek egy egészen különleges íze, levegője, azonban ma már az ausztrálok becsülik ezt a két szót — és sokat lemásolnak az ott tapasztaltakból.

Hát ennek a kerületnek Springfield Avenue nevű utcájában, a Bernly Hotelben kaptunk szállást arra a 3 hétre, ameddig még Ausztráliában tartózkodunk. Eléggé csendes hely. Ugyanakkor a belváros a hotel elől induló emeletes busszal 8 perc alatt elérhető.

Vivian Chalwin palotájában

No, nem kell megijedni, Kedves Feleségek! Nem másról, mint egyik legjobb ausztrál férfi barátunkról van szó — mégha a név mást is sejtet.

Mr. Chalwin önzetlen sportszeretetéről már 1955-ben tanúságot tett, amikor a New South Wales-i amatőr atlétikai szövetségnek felajánlotta, hogy vendégül látja az öttagú magyar atlétacsapatot. Viv — ahogy később őt hívtuk — családjával együtt mindent megtett a csapat érdekében, mint ahogy most is.

Még Melbourne-be jelezte táviratilag, hogy Sydneyben vár bennünket a repülőtéren. Így is volt. Gyönyörű Rolls Royce kocsija ott díszelgett a repülőtéri épület előtt. Elnézésünket kérte, hogy nem tudja házában elszállásolni a csapatot, mivel az éppen átépítés alatt áll. De felajánlotta szolgálatait és azonnal ki is nevezte saját magát:
— Assistant Manager — ez jól hangzik, jegyezte meg tréfásan. Ettől kezdve Viv barátunk nem maradt el tőlünk egy percre sem.

Már a második nap tökéletesen ejtette ki mindegyik fiú nevét. Pedig ez elég nehéz volt egy ausztrál számára. Minden edzésen ő maga is levetkőzött, sőt meglepetésünkre elvégezte azt az edzés-adagot, amit a fiúk.

A találkozásról soha el nem késett, mindenre gondolt, mindent pontosan elintézett. S mindezt megbízás vagy felkérés nélkül, saját szórakozására. Nagyszerű fickó ez a Viv!

És ami talán még kellemesebb volt: nem tartotta be a sokszor merevnek és talán gyakran terhesnek is tűnő ausztrál konvenciókat. Igaz, hogy szinte minden évben Európában jár. Néhány évvel ezelőtt pedig az angol válogatott labdarúgó-csapat egyik szakvezetője volt.

Állandóan tréfán járt az esze. Egy ízben, ha jól emlékszem, Bulliban, mérkőzés előtt nem tudtam kimenni, a fiúk bemelegítését levezetni, mert vezetőinknek tolmácsra volt szükségük, őt kértem meg a bemelegítés irányítására. Viv barátom igen lelkiismeretesen végezte el a feladatot. Olimpiai uniformisban (magyar olimpiai nyakkendővel a nyakában) együtt futott a fiúkkal, sőt együtt is gimnasztikázott. A végén pedig civilcipőben rugdosott Virágnak kapura.

A fiúk hamarosan legjobb barátjukká fogadták Mr. Chalwint. Igaz, hogy nem volt olyan kérés, amit ne teljesített volna.

Az egyik nap szabad délutánján hirtelen mozilátogatásra határoztuk el magunkat. A kezdésig azonban nem volt több, mint 10 perc. Se villamos, se taxi! Mit lehet tenni?

— Never mind! — oldotta meg Viv a gordiuszi csomót. — Come on, boys!

Tizenegy deli legény követte Chalwint. Hiszen a Rolls Royce mindent kibír. Valóban! Alig telt bele 6 perc és a futballcsapatra való szállítmány a mozi elé érkezett. Persze, kényelemről nehéz volt beszélni. Az egész úton csodálkozva nézték a járókelők a furcsa látványt. A közlekedési rendőrök hahotázva adtak előnyt Vivnek, aki minden sarkon kihajolt a kocsiból:

— Hurry, hurry! This is the Hungarian soccer-team!

És erre az utak megnyíltak. A szállítás időre megtörtént. (Nem egy rossz „cég” ez a Chalwin-cég!)

Ez a kis fejezet köszönet is akar lenni Mr. Chaiwinnek, akinek sehol nem tapasztalt segíteni akarása nagymértékből hozzájárult ahhoz, hogy a Ferencváros-különítmény nagyszerűen érezte magát Sydneyben.

Thank you, Mr. Chalwin!

Ellenfél-nézőben a Sports Groundon

Sydneybe érkezésünk estéjét sem töltöttük tétlenül. Hétfőn este megnéztük a bécsiek és Hongkong válogatottjának találkozóját.

Hát bizony meglepődtünk. Az apró termetű kínaiak az első félidőben igen ötletes, gyors, technikás játékot nyújtottak. A bécsiek ólommadaraknak tűntek a hongkongiak mellett. (Igaz azonban, hogy a lila-fehéreknek ez már a harmadik mérkőzésük egymás után.)

A sydneyi közönség lelkes biztatása közben a hongkongiak a vezetést is megszerezték, azonban védelmük eléggé „kétéves” volt. Megingásaikat Mateszék jól kihasználták, és a végén biztosan nyertek 5: 2-re.

A mérkőzés végén azonban az az általános vélemény alakult ki, hogy a szerda esti Hongkong elleni találkozó bizony nem lesz séta-mérkőzés. És már csak ezért is érdemes volt kijönni.

Ferencváros — Hongkong 8:3

Július 17-én, szerdán esti világításnál került sor a találkozóra. Őszintén szólva— a hétfői tapasztalatok után — tartottunk egy kissé a mérkőzéstől, annál is inkább, mivel az Austria legyőzése, ha fizikailag nem is, de idegileg egy kissé megviselte a csapatot. S hogy az idegi fáradtság mit jelent nálunk, azt már tudjuk: három egymásután elveszített mérkőzést. Ez az utóbbi néhány év alatt már törvény lett a Fradinál. Sajnos…

A hűvös esti levegő azonban, úgy látszik, jó hatással van a fiúk idegeire. Már az első percekben magukhoz ragadják a kezdeményezést és Borsos két remekbe szabott góljával 2 :0-ra vezetünk az ötödik percben.

Csatáraink olyan sokmozgásos csatárjátékot nyújtanak, amit — őszintén megmondom — még sohasem láttam tőlük. Szinte tökéletes!

A félidő vége felé egy kissé magukhoz térnek a hongkongiak. Sikerül két gólt lőniök, de ebben „benne van” a védelem is. Az egyiket például szögletből érik el, érintés nélkül.

A Fradinál a közönség az utóbbi időben megszokta, hogy a játékidő egy részében játszik csak igazán jól. Ez a „legenda” is megdőlt ezen a mérkőzésen. A második félidőben tovább folytatódott a jó játék. Mint 11 varázsló, úgy bűvészkedtek a zöld-fehér fiúk a labdával s a hongkongiak csak nézték a bemutatót. Mintha ők is élvezték volna a játékot… Volt is rá idejük. Percekig nem jutottak labdához.

A mérkőzés alatt sokat gondoltunk a mi lelkes szurkológárdánkra:
— Ha ezt ők láthatnák!

Bizony, a mi hűséges szurkolóinkat az utóbbi időben nemigen kényeztették el a fiúk szép, élvezetes játékkal… S mit írnak a lapok?

„A Ferencváros tegnap este egy eddig Sydneyben ismeretlen játékot nyújtott” — írja a Daily Telegraph.

„A magyarok megmutatták, miért tartoznak a világ legjobb futball-nemzetei közé …”

„Futhall-csapat Sydneyben még nem mutatott ilyen biztonságot és művészétet a labda kezelésében.”

Nagy szavak ezek, de úgy éreztük, most megérdemelte a csapat.

A nyolc gólon Borsos (4), Szigeti, Friedmanszky, Fenyvesi és Mészáros osztozott.

„Immigranto”

— Halloo, Johny! How a re You?
— Köszönöm, Mary, well. Happy vagyok, hogy találkoztunk, Mary. Olyan régen láttam.
— Sorry, Johnykám, de mostanában nagyon busy vagyok.
— No, csak nem kapott valami új job-ot?
— De igen. Tudja, Johny, nagyon untam már a country-t. Ezért feljöttem ide a városba, bár ez a heavy traffic is az idegeimre megy, ami itt Sydneyben van. És az office-ban is csak a wages-t kapom.
— Hova megy, Mary? Adhatok egy liftet?
— Oké, Johny. Egy sürgős appointmentem van az egyik ausztrál girl-friendemmel a cityben. Tudja, az ember majd megbolondul ebben a rohanásban. Tegnap anyám permitje ügyében voltam a Migrant-office-ban, ma shoppingolni kell. Hát lehet ezt kibírni?
— Nem jönne velem, Mary, egy picture-ra ma este — for relaxation?
— Ali right! De akkor bookoljon ticketteket!
— Oké!
— Thanks, Johny. Itt azonban droppoljon engem. Girl-friendem már vár. Tudja, egy partyt kell megbeszélnünk.
— By-by, Mary! Este a flatje előtt, akkor majd pick-uppolom magát, by-by!
— By-by, darling!

Mit gondolnak, kedves olvasóink, kiktől lestük el ezt a párbeszédet. Nem régen kivándorolt magyaroktól.

Alig egy éve vannak hőseink Ausztráliában. Máris elfelejtették az anyanyelvet? Nem. Dehát így elegánsabb. Nem? Megnyugtatásul azonban elmondjuk, hogy sok 10—15—20 éve kint élő magyarral találkoztunk, akik nagyszerűen beszélik a magyar nyelvet, ha talán a kiejtésen olykor érződik is az idegen környezet.

Persze, csak úgy zárójelben, megsúgjuk, hogy ezek az újdonsült ausztrálok nagyon nagy zavarban vannak, ha angolul szólnak hozzájuk. De miért ne rázzák a rongyot? Mibe kerül ez nekik? Pesten is így szokták. Nemde?

*

A kint élő magyarokkal folytatott rövid beszélgetés után máris tudjuk, kivel állunk szemben: régi vagy egészen új kivándoroltakkal.

A régiek nem túlságosan bőbeszédűek. Nem akarják Ausztráliát mindenáron a korlátlan lehetőségek országának bemutatni. Elmondják előnyeit, lehetőségeit, de nagyon jól látják az ország nehézségeit is. Legtöbbjének — annak ellenére, hogy anyagi jólétük biztosított — honvágya van.

Az új bevándoroltak legtöbbje (nem mind!) fölényes. Úgy viselkednek, mintha már évtizedek óta Ausztrália polgárai lennének. Minden a legjobb, minden a legszebb. Hol van ehhez Magyarország? — kérdik tőlünk ajkbiggyesztve. Ruházatukon, hajviseletükön, körmükön és szempillájukon már jobb ausztrálok, mint a „bennszülöttek”. S az „immigranto’-nyelvet beszélik. Ezeket a „magyarokat” bizony nem nagyon szeretik. Sem az ausztrálok, sem pedig a régi magyarok. S mi egyáltalán nem csodálkoztunk ezen.

*

A magyar közösségeket a különböző egyesületek, szövetségek sokasága jellemzi. Valahol akad 4—5 magyar, akinek egy bizonyos kérdésben egy a véleménye, már egyesületet, szövetséget létesít. Az egyesületek között persze sok olyan van, amelyik célja emberi, becsületes: egymást segítik; kultúrkapcsolatokat létesítenek; hangversenyeket, előadásokat szerveznek. Egyszóval kialakítják, irányítják a helyi magyarság társadalmi életét. A magyarság ilyen nagyszerű összefogását tapasztalhattuk például Adelaide-ben, ahol minden ellenséges megnyilvánulástól mentesen, őszinte szeretettel vettek körül bennünket.

Sok helyen azonban ezek az egyesületek — legtöbbször személyi ellentétek következtében — egymás ellen harcolnak. Leleplezik egymást, nemegyszer sajtócikkekben, nyilvánosan is; akciókat és ellenakciókat szerveznek. Előfordul olyan eset is, amikor érvek híján az öklök ereje dönti el a vitát.

Az első és az utolsó vereség

Egy héten belül ismét az osztrákok ellen.

A melbourne-i 3:1, majd az utána következő 8 :3 igen megnövelte a fiúk mellényét. A sajtóban, a rádióban, a televízióban, az utcán és mindenütt a Ferencváros játéka és eddigi veretlensége volt a beszédtéma. Ez sem használt éppen a túlzott önbizalom ellen

Ezen a mérkőzésen csak az osztrákok nyerhettek, ők már két ízben szenvedtek vereséget, mi egyszer sem. Ők százalékos alapon részesedtek a bevételekből, mi pedig fix összegre kötöttünk meg-állapodást. S ami még szerepet játszott: Stotz, a középhátvéd, az egyik hétközi mérkőzésen megsérült. Ez még elbizakodottabbá tette a mi fiainkat. A lila-fehéreket pedig még elszántabbakká.

Hiába mondottuk el a játékosoknak mindezeket. Előfordul a labdarúgók életében gyakran, amikor eszükkel ugyan felfogják az érveket, de ez mégsem tudja elnyomni a tudat alatti elbizakodottságot, önteltséget, amely már jó előre és szinte megváltozhatatlanul beleivódik a játékosba.

Így jártunk mi is ezen a mérkőzésen.

— Túl „hidegek” a fiúk — ez volt Kispéter szakszerű megállapítása már az első percekben.

Fenyvesi góljával hamarosan 1 :0-ás vezetésre teszünk szert, de ennek ellenére érezni kívülről is az erőtlenséget, annak a bizonyos „csakazértis” hangulatnak a hiányát a pályán, ami oly sok szép diadal szülőanyja volt.

Nem és nem megy! Minden hiába!

Az egyenlítő osztrák gólt ugyan óriási leshelyzet előzte meg, de ezzel együtt el kell ismerni: ma az osztrákok jobban akarnak és jobban te játszanak, mint mi.

2:1-es félidő után végül a bécsiek 3 :2-re nyerik a mérkőzést. Második gólunkat Dalnoki 11-esből szerezte.

Fáradtan, csüggedt ábrázattal vonulnak fiaink az öltözőbe. Annál inkább örvendeznek az osztrákok. Érthető! Nekik ez a mai győzelem esetleg azt jelentheti, hogy portyájuk nyereséges lesz.

— Pedig akartunk, s mégse ment!
— Meggyökerezett a lábunk!
— Ha a játékvezető megadja Vilezsál gólját, amit Ondreischka a vonal mögül halászott ki… (Két nap múlva a híradóban valóban meggyőződtünk, hogy belül volt a labda.)

Bántja a fiúkat nagyon a vereség. De hát most már nem lehet ellene tenni. Késő!

— Azért a KK-ban mégis továbbjutottunk — „vigasztalta” a fiúkat az örökké jókedvű Mészáros Dodó.

Keserű mosoly a válasz. 3:1 és 2:3 valóban 5:4 a javunkra. De hát ezzel most nem sokra megyünk.

Most már nincs más hátra, mint az ausztrálok és a hongkongiak elleni veretlenség. Ezt kell megőriznünk. Ez is szép siker lenne, hiszen ezzel sem a Rapid, sem az Austria, sem pedig az itt járt dél-afrikai válogatott nem dicsekedhet.

Kis kirándulás, semmi más…

Július 21-én, vasárnap egy Sydney környéki kisvárosba rándultunk ki. Felejthetetlen utat tettünk meg, csaknem végig a Csendes-óceán partján. A betonút a tengerpart mellett meredeken emelkedő fennsíkon vezet. Ahogy egy-egy erdővágás mellett elsuhan az autóbusz, gyönyörű kilátás nyílik a végtelennek tűnő, kékes ködbe vesző horizontú tengerre.

Különösen csodálatos kilátásban van részünk Bulli előtt. Egyetlen vaskorlát állja utunkat egy kb. 200 m mély, vadonnal borított szakadék előtt. Lenn a mélyben az óceán ezüstös hullámai csapdossák a sziklákat. A hullámverés mennydörgése enyhe, mély zsongásként ér fel hozzánk. Jobbra tőlünk, alig 4—5 km-re, Bulli és Wollongong ipari városok piroscserepes, ezerszínű kis házai mintha csak egy gyerek-mesekönyvből lépnének ki. Alig tudunk elszakadni a természetnek ettől a remek egyvelegétől: mérhetetlen víztenger, titokzatos őserdő, szikrázó napfény, füstölgő játékgyárak, ember-hangyák. Milyen kicsiny is az ember! És mégis milyen óriás!

Talán estig is a kilátásban gyönyörködtünk volna, ha nem hív a kötelesség. Márpedig a „műhely”-ben ismét tennivalónk van: South Coast válogatottjával kell mérkőznünk. Amolyan vasárnapi bemutató jellege van a találkozónak: az ausztrálok bemutatják, hogy egyáltalán milyen keményen lehet játszani a labdarúgást. Itt bizony még Dalnoki is tanult újat… Mottó: ha rövid a lábad, toldd meg egy balegyenessel… Még szerencse, hogy azért néha futball is folyt a pályán. Az eredményből legalábbis erre lehet következtetni, mert az 5 :3 a javunkra (csak a gólokat számoltuk).

Csanádi Árpád

(folytatjuk)

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  • Tisztelt Sporttársak!

    Engem az “Ausztrál Fradi” megalapítójáról, TUSON ÁRPÁDRÓL szóló leírás érdekelne, amit egy öregdiák krónikához szeretnék felhasználni.

    Sporttársi Üdvözlettel
    HERTELENDY LÁSZLÓ
    BUDAPEST X.
    Sütőde u. 4
    1108

    SZIVÁRVÁNY IDŐSEK OTTHONA

    E-mail: hertlac@gmail.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső utánpótlás emléktornák