A Fradi Mexikóban III. – Puskás mesterhármasa

Július 24.

A napunk teljes pihenéssel telt el. Csak egy kis vásárlásra mentünk ki az utcára, mert ma kibírhatatlannak éreztük a hőséget. A Club Espanában töltöttük a nap legnagyobb részét.

Július 25.

Szabadnapjainkat kirándulások színesítik. Mire hazamegyünk, Csikósból történész, Gyulaiból régész, Mikéből pedig természettudós lesz.

Megnéztük a “Villa de Guadalupe”-t, Mexikó védőszentjének gyönyörű templomát. Rónay Ferenc, az odakint élő magyar ékszerész kalauzolt bennünket. Rónay nemrég a templom részére 5 millió peso (1 millió USA dollár) értékű aranykoronát készített.

Sokáig fogunk emlékezni a mexikói prériken levő “Desiertos de los Leones”-en, az oroszlánok pusztáján, és a “San Juan de Teothicnacán”-ban tett kirándulásra. Csodálattal szemlétük a legendás azték műveltség építészeti remekeit, a hatalmas méretű piramisokat, amelyek közül a Sol y Luna (nap és hold) piramis emelkedik ki. Ezeket a 250 méter magas piramisokat megmásztuk.

Este a vacsoránál kedves vendégeink voltak: Orth György és kedves felesége. Szinte bámulattal tekintettünk a maga idejében, a világ legjobb játékosának kikiáltott futballistára. Egyébként itt szövetségi edző, és a Guadalajara csapatának is ő a trénere. Én egyébként most láttam először Orthot és olyan egyéniségnek ismertem meg, ahogy én elképzeltem magamnak. Nagyszerű előadó és jó humorú, mindent összevetve szimpatikus benyomást keltett az egyénisége.

Július 26.

A mai nap aránylag eseménytelenül telt el. A társaság már a holnapi mérkőzés lázában ég. Mindenki fogadkozik, hogy jól fog játszani.

Július 27.

Állnak (balról): Csanádi, Kispéter, Puskás, Rudas, Ónody, Hernádi, Szusza, Opata Zoltán. Elől: Kéri, Csikós, Mészáros, Lakat, Sárosi

Elérkeztünk második mérkőzésünk napjához, melyen a Moctezuma, a Bajnokok bajnoka az ellenfelünk. A második mérkőzésünkre már jobban felkészültünk. A meccs szintén déli 12-kor kezdődött. Ismét olyan nagy ünnepségek vezették be a játékot, mely ünnepség középpontjában Allemann köztársasági elnök áll. Most is mintegy 50.000 ember övezi körül ezt a gyönyörű pályát. Kivonuláskor nagy hangorkánnal fogadták a csapatokat, majd középre állt a dirigens és intésére a szavalókórus kedvencei biztatásába kezdett. Bizony a szívem hangosabban kezdett dobogni, mert most már a háló előtt álltam. Én is bemutatkoztam:

FTC – Moctezuma 5:1
Gól: Puskás 3, Csanádi, Mike
FTC: Csikós – Rudas, Kispéter – Csanádi, Kéri, Hernádi – Mészáros, Szusza, Sárosi, Puskás, Lakat
Csere: Mike

Csikós szedi fel a labdát a csatár elől. A háttérben: Rudas és Hernádi

Nagyszerű játékkal nyertünk, én is jól védtem. Egyéni véleményeim helyett álljanak itt a sajtóvélemények, amelyeket magyar testvéreink boldogan fordítottak a győzelem után.

ESTO: „Most megmutatta a Ferencváros mit tud, ragyogó játékban 5:1-re győzött. Akik előzetesen lebecsülték a Ferencváros erejét, nagy pofont kaptak, mivel vendégeink bemutatták a klasszikus európai futballt. Merjük állítani, hogy a Szövetség vezetői tudták, kit hozzanak el, mert amit láttunk: igazi futball volt!”

NOVEDADES: „El kell ismerni a nagyobb tudást. Érdekes a csatársor játéka, melyben Szusza és Puskás különálló klasszis.”

LA PRENSA: „Pánamerikai válogatott – Ferencváros 1:5 (a cím magyarázata: az ellenfélnél 4 perui, 3 costa-ricai, 3 argentin, 5 mexikói játszott).

LA AFICION: „A magyarok lesöpörték a pályáról a mieinket. Végre ismét tudományos futballt láthattunk. Hálásak vagyunk a magyaroknak, mivel mi jó tanítványok vagyunk.”

Este tánccal egybekötött pezsgős vacsorán vettünk részt, s nagyszerű hangulatban eltöltött szórakozás a hajnali órákban ért véget, a Fradi-induló frissen hangzó akkordjaival.

Július 28.

Egy teljes délutánt töltöttünk Xochimilcóban, a mexikói Velencében. Itt tanulmányoztuk az általunk ismeretlen növény- és állatvilágot, valamint csónakkirándulást is tettünk érdekes vidéken.

Mondom: tudósok leszünk, mire hazaérünk.

Este az Almádi családhoz voltunk hivatalosak, akik a kedvünkért bográcsban készült paprikás csirkét készítettek. Ezt megelőzően már egy másik vendéglátónknál is ettünk, így Almádiak igencsak csodálkoztak, hogy alig-alig fogy a paprikás csirke …

Rengeteg meghívást kapunk az itteni magyaroktól. A magyarok állandóan a rendelkezésünkre állnak. Intézik ügyes-bajos dolgainkat, a vásárlásokat. Autójuk a rendelkezésünkre áll s ajándékokkal halmozzák el a fiúkat …

A legjobb barátunk azonban talán  Halápi-Halpert Hugó, a Sporthírlap volt munkatársa lett. Hogy idejét és összeköttetéseit mennyire a csapat érdekében használja fel, arra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a felesége hűtlen elhagyás miatt válókeresetet adott be ellene. (A rossz nyelvek szerint). A vasárnapi győzelem emlékére egy szép ezüst sombreroval lepett meg bennünket.

Július 29.

A ma délelőttünk egyéni program jegyében telt el. Ez azt jelenti, hogy mindenki az idejét saját céljaira fordíthatja. Egyes csoportok a városba indultak bevásárolni, a többiek összeültek kártyázni. A megbeszélt 12 órára pontosan összejött a társaság és indultunk ki a stadionba. Itt a Zoli bácsi jól megdolgoztatta a társaságot, ez szinte jólesett, mert egyik-másik fiún a hízás jelei mutatkoztak.

Este vacsora után varietébe mentünk, ahol a nagyszerű műsorban egy Vajda nevű magyar énekesnek is tapsolhattunk. A konferanszié a mikrofonon keresztül a színpadról üdvözölte a Ferencváros csapatát, s mi a széksorokból felállva köszöntük meg, nagy ováció közepette ezt a szeretetteljes üdvözlést.

Július 30.

Háttérben Henni kedvence

A délelőtt pihenéssel telt el, ami már nagyon ráfért a társaságra. Éjfél előtt sohasem tudunk lefeküdni a túlzsúfolt programok miatt. A Club Espanában ebédeltünk. A harmadik mérkőzésünkre nem a fővárosban, hanem Guadalajarában kellett kiállnunk. Az oka szinte hihetetlen: a fővárosban áramkorlátozás van…

Mexikó City-ből délután háromkor volt a start. A repülőgépben kellemes hűs levegő fogadott, mert itt elektromos úton hűtik a levegőt. A repülőutunk meglehetősen kellemetlen volt, mert a 4.000 m magas hegyeken átrepülve, nagyon dobált a gép, a rossz idő miatt.

Már unalmas ugyan, de megemlítem, hogy Henni Géza barátunk ismét “vadászott”. Ezúttal egy anyaróka volt a zsákmány. Már az induláskor gondoltam, hogy baj lesz, mert amikor Nagy szakosztályvezetőnk Berke dr.-tól megkérdezte “hányan” vagyunk, a porterió már akkor rosszul volt. Azóta új közmondásunk van: “Hennibe csak hányni jár a lélek.”

Másfél órás repülés után szerencsésen megérkeztünk Guadalajara erősen tropikus jellegű városába. Itt napközben, ha lehet még melegebb van, mint a fővárosban. Ez már csak 1.540 m-re van viszont a tengerszinttől, így a levegővel nem lesz baj.

Este még moziban is voltunk, így soraimat csak holnap folytatom. Az Istenre és családomra gondolva oltom el az éjjeliszekrényemen lévő lámpát, hogy holnap fitten kialudva álljak ki a mérkőzésre.

Július 31.

Ezen a napon élményekben, sikerekben ismét gazdagabbak lettünk. Egy gyönyörű várost ismertünk meg Guadalajarában. A Frances Hotelben szálltunk meg, ahol jól érezzük magunkat. Ideérkezésünkkor nagy volt a meglepetésünk és örömünk, hogy a szálloda igazgatója Wagner József személyében magyar ember.

Nagy izgalmak közepette készültünk a mérkőzésre. A pálya világítása elég tűrhető, de nincs olyan tökéletes, mint az Elektromos pályáé. A pályára, amikor kifutottunk mintegy 25.000 ember nagy ovációval fogadott.

Atlas (Guadaljara válogatott) – FTC 2:2
Gól: Sárosi, Mészáros
FTC: Csikós – Rudas, Kispéter — Mészáros, Kéri, Hernádi – Mike, Szusza, Sárosi, Puskás, Lakat

Az eredménnyel és a játékkal még Zoli bácsi is elégedett volt! A mérkőzés színvonalára azt lehet mondani, hogy meghaladta az európai játéknívót, mert az itteniek szerint (Orth Györgyöt is beleértve) ilyen gyönyörű játékot még nem láttak ezen a pályán. Csak a játékvezetés volt szörnyű: 2:1-es ferencvárosi vezetésnél nem adta meg Puskás szabályos gólját, majd utána kiállította Puskást. Mindezek ellenére a hazaiaknak megadott egy lesgólt …

Külső körülményeiben is különleges volt számunkra ez az esti mérkőzés. A közönség viharos és ütemes biztatása már nem is újság. A különlegesség itt az volt, hogy minden szurkoló pisztollyal jár a mérkőzésre. A játék alatt a pisztolyt kézben tartják s azzal lövöldöznek örömükben és bánatukban egyaránt. Hogy úgy mondjam, ez a “csendes”, a mindennapi szurkoló. Van azután a feledékeny szurkoló. Ő az, aki szórakozottságából otthon hagyta a fegyverét. De ő sem jön zavarba! Fegyverropogtatás helyett az ülőpárnákat, a frissítő üvegeket dobálja be a játéktérre kedvtelésből. Sőt, ha ihaj-csuhaj hangulatba jön, akkor a kabátját és a sombreroját sem sajnálja. Vagy mulatunk, vagy nem. és itt vannak a virgone és pajzán szurkolók, akik nem hagyták ugyan otthon a pisztolyukat, de nekik az már kevés. Ők is a lövöldözéssel kezdik, de ha belejönnek amúgy igazán, akkor a lövöldözésen felül égő benzines rakétákat dobálnak a levegőbe s ezek éles sustorgással, villódzó fénnyel hasítanak bele a csillagos éjszakába és félelmetesen szép látványt nyújtanak nézőnek és játékosnak egyaránt. Először azt hittem, hogy Szent István-napi tűzijátékban van részünk, de azután megtudtam, hogy ez itt hétköznapi szórakozás. Mondom nagyon szép volt ez a látvány, bár az öltözőben hallottam, hogy Ónodi és Szőke barátomnak más a véleménye arról. Szőke Jancsit azóta Zalánnak hívjuk (v.ö: Zalán futása).

Éjfélkor ültünk vacsorához, melyet jó hangulatban töltöttünk el.

(Lakat Károly, Csikós Gyula, Nagy László, dr. Sárosi György és Hoppe László írásainak felhasználásával, fotók: Rudas Ferenc, Frank Mike gyűjteményéből)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 12.09. 19:30 Vasas-FTC (TV:M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ