A Fradi naptára, december 24.

“In puncto Franzstadt, muszáj nagy dicséretet leadni. Éveken át tartott, mí­g a vezetés és a csapat megszerezte. Sok rázkódás érte, kint-bent ellenségek ölték és gyöngí­tették; de az a nagyra hivatott egylet vaskézzel kormányozva, túlélt minden apró vagy nagy bajt, s ma, amikor ezt a hatalmas utat megteszi, — mindenek érzése vele van. És í­gy esik, hogy télví­z idején; amikor máskülönben pihennek a football népei, — most ezrek várják az egyes újságházak előtt a hí­reket; sport-utcai harc fejlődik és a főváros közönsége egy új utcai képpel lesz gazdagabb. Olyan ez, mint mikor falun először robog keresztül az autó. A falu népe kicsődül, lélekzetvesztve bámulja a nagy csodát. Aztán lassanként hozzászokik. Beleilleszkedik az új kép az életébe és megy tovább az utain. Most még nézi az utca népe a nagy csodát, ahogy sok ezernyi sportember szereti a Ferencvárost és várja annak hí­reit.” (1911)

Évfordulók:

74 éve hunyt el Gabrovitz Kornél
5 éve hunyt el Kocsis György
27 éve hunyt el Mike István
57 éve hunyt el Takács Géza

“Gabrovitz Kornél az egykori Mester utcai diák (…) a prágai Slaviánál már megismerte a klubéletet és hazaérkezve kiadta a jelszót: alakí­tsunk mi is klubot a Ferencvárosban!”

Gabrovitz Kornél (Gabrovitz Zoltán gyűjteményéből)

Mérkőzéseink ezen a napon:

1911. Viktoria Hamburg – FTC 3:5, nemzetközi barátságos
1916. FTC – ETC 1:0, Edzőmérkőzés
1934. Marokkó – Ferencváros 0-6, nemzetközi barátságos
1951. Pécsi Lokomotiv – Bp. Kinizsi 2-1, MK
1955. Bp. Kinizsi – Bp. Honvéd 1:5, Edzőmérkőzés

Összes díjmérkőzés: 3 mérkőzés, 2 győzelem, 1 vereség, 12-5 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1951. Magyar Aladár
1951. Szabó Ferenc

Ezen a napon ült utoljára az FTC kispadján díjmérkőzésen:

1951. Urbancsik Gábor

“A mire ezideig csak a labdarúgás nagymesterei, az angolok mertek és tudtak vállalkozni, vállalkozott a magyar futballsport ní­vójának méltó reprezentánsa, a Ferencvárosi Torna Klub. Tizenöt főből álló legénységével külföldi túrára indult ma ez a népszerű és kontinentális hí­rnévvel büszkélkedhető egyesület. Hamburg lesz az első állomás, a hol bemutatkoznak a zöld-fehér szí­nek, majd Bréma, Berlin és befejezésül London lesz tanúja a magyar csapat készültségének és képességeinek. Babérosan vagy vereséggel kerül vissza a Ferencvárosi Torna Klub, ebben a pillanatban mellékes, a dicséret és elismerés kijár neki már pusztán azért az elszántságért, a mellyel ennek a nehéz, küzdelmes és fárasztó munkának a teljesí­tését magára vállalta, nem tartván egyebét szem előtt a magyar testedző, sport dicsőségénél. Ami a Franzstadt vállalkozását illeti, már is meg lehet állapí­tani, hogy az sikeres. Két nagy német városban olyan magas ní­vóval győzött, hogy a jó hí­rnév már meg van alapí­tva. Olyanformán érezzük magunkat, mint az angol nép, mikor rajokat bocsátott ki a kontinensre footballt taní­tani. Ugyanaz az fölény. A csapat nem vergődik az ellenséges földön, hanem diadalokat halmoz rakásra. Abszolút fölénye nem szorul ordí­tozó közönségre, a holt csöndben ví­gan passzol a sok derék magyar gyerek, s mig a németek verí­tékesen erőlködnek, ők tréfálkozva leszerelik, s egy-kettő: bemesterkedik a gólt az ellenfélnek. Ime, amiért küzdöttünk, kezd a homályból kibontakozni: Magyarország Európa taní­tómestere! Nagy szavak ezek, de szerencsére nem pufogó üres bombsztok. A velejét megadja az a szótalan csodálkozás, amivel a külföld népei adóznak, s a visszhangját megadja az a vihar, amit a körúton produkál a nép, mikor a magyar dicsőséget nyugtatja. Bí­zunk a Franzstadt további szerencséjében is. Okos fejjel rendezett vállalkozás ez, s akik keresztül viszik: jó magyar vér.” (1911 – Viktoria Hamburg)

1934