A Fradi naptára, december 7.

tempo-naptar

Évfordulók:

80 éve született Göncz István
124 éve született Pataky Mihály

pataki-mihaly_montazs_01

Mérkőzéseink ezen a napon:

1913. FTC – Törekvés: 3:2, Corinthian díj
1919. FTC – Törekvés: 2-1, NB1
1924. FTC – Zugló: 3-0, NB1
1930. Ferencváros – III. Kerület: 4-2, NB1
1941. Ferencváros – Szeged: 2-3, NB1
1947. Ferencváros – MTK: 1-0, NB1
1952. Bp. Kinizsi – Szegedi Honvéd: 0-1, NB1
1955. Dorogi Bányász – Bp. Kinizsi: 0-0, NB1
1958. Ferencváros – BVSC: 1-3, NB1
1969. Ferencváros – Bp. Honvéd: 2-5, NB1
1974. Ganz-Mávag – Ferencváros: 0-5, Felszabadulás kupa
1977. Ferencváros – PVSK: 2-0, MK
1991. Mezőtúr – Ferencváros: 2-4, Edzőmérkőzés

Összes díjmérkőzés: 12 mérkőzés, 7 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereség, 25-17 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1952. Bircsák Gusztáv
1952. Koczó József
1952. Pataki István
1952. Szabó II. László
1969. Szűcs Lajos
1969. Vajda Sándor

Ezen a napon ült utoljára az FTC kispadján díjmérkőzésen:

1969. Lakat Károly dr.

Tallózás a korabeli sajtóhírekből:

“Hatodszor játszottak ez idén a Corinthiánok által alapított gyönyörű serlegért. Az idei döntőmérkőzésre az FTC és a Törekvés SE kvalifikálták magukat és ebből tudvalevőleg 3:2 arányban az FTC került ki győztesként. Alapítása óta immár ötödször nyeri az FTC a serleget és csupán egyetlenegyszer, tavaly sikerült a BTC.-nek a győzelmi sorozatot megszakítani. A közönség elé oly ritkán kerülő serleget a mérkőzés után kuriózumból megmérték és ez alkalommal kiderült, hogy a serleg 3.5 kg. súlyú, ami tisztán érőben kb. 800 korona értéket tesz ki.” (1913.12.07 – Törekvés, Corinthian díj)

“A mérkőzés két félideje teljesen elütött egymástól s teljesen különböző jellegű volt. Az első félidőben egyik fél sem játszott igazi futballt, jóformán egyik részében sem. Csupa csapkodás, rossz passz, elrontott akció, hibás rúgás jellemezte ezt az időt, melyet alaposan unalmassá, csúnyává és élvezhetetlenné tett a – futballnyelven – szúrós stílus, melyben a játékosok nem annyira a labdát rúgták, figyelték, mint inkább egymás lábát s csak arra ügyeltek, hogy az ellenfél rúgását elrontsák, lehetetlenné tegyék. Csaknem percenként sérültek meg a játékosok. Ez a játék szemre nem is volt durva, de hatását mutatta a folytonos sérülés és felváltva folytatott sántikálás. A második félidőben az FTC magára talált. Kohut remekelt, Tóth, az öreg turinié, aki mindig teszi a dolgát nyerő embernek bizonyult. Bár a halfsor végig gyenge volt az FTC-ben, de ez nem zavarta úgy meg a csapatot, hogy abból a Zugló bármit is el tudjon érni.” (1924.12.07 – Zugló, NB1)

“A Ferencvárost csak a Közép fogadta nagy kedvvel, éljenzéssel. Ezzel a megszokott hangulatkitöréssel azonban – úgy látszott – minden be is fejeződött. A játék jó ideig úgy folyt, hogy izgalomra nem akadt ok. Valami sok szépet nem láthattunk, tehát volt miért lelkesülni. A Ferencváros nagy, biztos fölényben volt, tehát a közönség karéja nem kapott olajat izgalma, érzelmei táplálásához. Sőt, a második félidő eleje úgy indult, hogy téli unalomba fullad a játék s akár téli álmába borulhat a nézőtér. De hát van bíró is a mérkőzésen! Van bizony! Széll László megmutatta, hogy a legsimább, legunalmasabb meccset is izgalmassá lehet tenni. Nem dicsősége neki, de a BT-nek sem, hogy ezen a téren sikert aratott! De a győztes Ferencváros játéka sem ragadta magával a közönséget. Az a lelkesedés, amely a játék kezdetét fogadta, hamarosan elült s a nézőtér többé már nem is hevült fel igazán, nem is tudott többé igazi hangjára találni. Ez pedig annyit jelent, hogy a Ferencváros játékából ezen a mérkőzésen hiányoztak azok a színek, hatások, ötletek és szépségek, amelyek az elmúlt évek szebb napjainak féltve őrzött emlékei a zöld-fehérek táborában.” (1930.12.07 – III. Kerület, NB1)

“Az utolsó percig izgalmas harcot vívott a két csapat. A keret méltó volt a régi rangadókhoz. A mérkőzést a Ferencváros védelme nyerte meg, mely a jelenlegi összeállításában szinte áttörhetetlen. Henni ragyogóan, bravúrosan és nagy biztonsággal védett. A hátvédsorból ezúttal Rudas volt a legjobb. Nem csak szorgalmával, de pompás ütemű szereléseivel is. Kispéter korlátlan úr volt középen. Méltó társa volt Kéri, aki fejjel-lábbal egyaránt biztosan játszott. A fedezetek közül Hernádi teljesítménye érdemel dicséretet, de Lakat is sokat harcolt a védelemben. Elől már több hiba csúszott a játékba, nem elég kidolgozni a helyzeteket, azokat be is kell lőni, máskülönben izgalmassá válthat az egész mérkőzés.” (1947.12.07 – MTK, NB1)

“Az első félidőben az erősen csúszós talaj ellenére is jó volt az iram. Főleg a jobb oldalon indította támadásait a zöld-fehér csapat. Egymás után alakultak ki a helyzetek a hazai kapu előtt. Az NB II-esek is vezettek néhány támadást,de azok veszélytelennek bizonyultak. A félidő nagy részében fölényben játszó zöld-fehérek szép támadásaik után növelték előnyüket. G: Branikovits (2), Szabó (2), Kelemen.” (1974.12.07 – Ganz-Mávag, Felszabadulás kupa)

(1977.12.07 – PVSK, MNK)

NS-19771208-01-19771207

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ