A Fradi naptára, november 20.

tempo-naptar

Évfordulók:

67 éve született Komjáti András
88 éve született Mátrai Sándor

Mátrai Sándor_montázs_01

Mérkőzéseink ezen a napon:

1910. Wiener AC – FTC 1:10, nemzetközi barátságos
1921. FTC – Zugló 3:0, Edzőmérkőzés
1927. Ferencváros – III. ker. FC 6-1, NB1
1932. Ferencváros – Újpest 3-3, NB1
1938. Ferencváros – Bocskay 5-1, NB1
1955. Bp. Vörös Lobogó – Bp. Kinizsi 3-1, NB1
1957. Ferencváros – Dél-budai Spartacus 2:0, Edzőmérkőzés
1960. Ferencváros – Bp. Előre 4:1, Edzőmérkőzés
1963. Ferencváros – DVTK 3-0, NB1
1966. Ózd – Ferencváros 0-6, NB1
1971. Ferencváros – Eger 6-1, NB1
1974. Vasas Izzó – Ferencváros 1-1, MK
1976. Ferencváros – Kaposvári Rákóczi 2-0, NB1
1982. Ferencváros – Békéscsaba 8-3, NB1
1985. Ferencváros – DMVSC 2-0, MK
1996. Csepel – Ferencváros 0-3, MK
1999. Ferencváros – Győr 2-2, NB1
2001. DVSC – Ferencváros 0-1, NB1
2004. ZTE – Ferencváros 1-5, NB1
2010. Pápa – Ferencváros 0-5, NB1
2011. Ferencváros – Kaposvári Rákóczi 0-0, NB1
2013. Soproni VSE – Ferencváros 1-3, Ligakupa

Összes díjmérkőzés: 19 mérkőzés, 14 győzelem, 4 döntetlen, 1 vereség, 72-18 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1999. Halgas Tibor
2013. Valencsik Dávid
2013. Zsivoczky Péter

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1966. Dalnoki Jenő
1999. Bócz Tamás
2011. Maróti Béla

Ezen a napon játszotta egyetlen dí­jmérkőzését a csapatunkban:

1999. Csákvári László

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1949. Deák I. Ferenc
1949. Rudas Ferenc

“Szenzációja volt vasárnap a császárvárosnak. Szomorú, ha az osztrákok szemüvegén nézzük, de örvendetes, ha magyar világí­tásban szemléljük. A magyar bajnokcsapat 10:1 arányú győzelmet aratott Bécs egyik első osztályú csapatán, a Wiener Athletiksport Clubon és produkált olyan játékot, hogy nemcsak a szép számmal jelen volt publikumnak, hanem a bécsi sajtónak is az ámulattól nyitva maradt a szája. Az összes bécsi lapok, melyek pedig a múltban mindig fukarkodtak, ha a magyarokat dicsérni kellett, kivétel nélkül elragadtatással emlékeznek meg a magyarok játékáról. A Neues Wiener Tagblatt pld. angol professzionistákhoz hasonlí­tja őket, Schlosserről pedig azt í­rja, hogy egyszerűen nem lehetett tartani. De mindezektől eltekintve, a rideg tény az, hogy Bécs egyik elsőosztályú csapata mérkőzésre hivott egy első osztályú magyar csapatot és szenvedett tőle olyan horribilis vereséget, amelyhez fogható kontinentális viszonylatban egyhamar aligha fog megismétlődni.” (1910 – Wiener AC)

“Úgy látszik, a szép idő most már nem hagyja el végig a futballt. Ha hétköznap esik-fúj is, vasárnapra mindig kibújik a nap és megenyhül az idő. A Ferencváros bajnokcsapata utolsó, őszi mérkőzésén is folytatta sikereinek sorozatát és emlékezetes győzelemmel fejezte be a bajnokság első fordulóját. Hatalmas lendülettel, nagyszerű formában játszotta végig az óbudaiak elleni meccsét, melyen pazarul csillogtatta felkészültségének, káprázatos tudásának mindig szépségét. Valami nagyszerű akarás, a tökéletes kondí­cióból eggyé forrasztó szellemből fakadó játékkedv vitte a csapat támadásait egymás után s ennek az akaratnak ellenállhatatlan szárnyat adott a hibátlan technikai készség. Nem jelent ez a megállapí­tás azt, hogy a Ferencváros csapatának egyetlen tagja sem hibázott, vagy hogy semmiféle kifogást nem találhattunk egyetlen játékos játékában sem, az azonban bizony, hogy a csapat olyan könnyedén, olyan feltarthatatlanul győzte le az éppen nem lebecsülendő óbudaiakat, ahogy azt reális nem igen várhattuk. Az eredmény egyáltalán nem túloz, sőt ha azok a kí­nálkozó helyzetek, amelyeket a nagyszerű támadósor teremtett, mind góllal végződtek volna, akkor még nagyobb, még megsemmisí­tőbb gólarányról kellene beszámolnunk.” (1927 – III. ker. FC)

“A Ferencváros öltözőjében csendes készülődés folyik, csak Táncos méltatlankodik hangosan: — Akkora harisnyát adtok nekem, hogy a sarka a nyakamnál van! – Aztán játékostársai leintik,mondván, hogy az újonc ne ugráljon…Azok, akik nagy gólarányú ferencvárosi győzelmet vártak, a II. félidő elején kissé izgatottan figyelték a debreceni csatárok ügyesen vezetett, gyors támadásait és a ferencvárosi védelem kapkodását. Ez a játékperiódus azonban nem tartott sokáig. A feljavuló ferencvárosi fedezetsor és főként az a körülmény, hogy a Bocskai védelem képtelen volt feltartani a szinte ellenállhatatlanul rohamozó Gyetvayt, hamarosan biztossá tette a ferencvárosi győzelmet.” (1938 – Bocskay)

“A Ferencváros kapujában Aczélnak nem sok dolga akadt. A hátvédek könnyedén verték vissza a diósgyőri ötösfogat szórványos támadásait. Közülük Kovák játszott legjobban. A fedezetek sokat voltak játékban, Perecsitől több kitűnő lövést is láttunk. Rákosi sem a jobbszélen, sem összekötőben nem nyújtotta szokott játékát. Albert sokat volt játékban, de sok helyzetet kihagyott. Fenyvesitől néhány lendületes elfutást láttunk. Varga és Juhász csak időnként nyújtott elfogadható teljesítményt.” (1963 – Diósgyőr)

“Az I. félidőben nagyszerűen támadójátékot láthattunk a Ferencvárostól és az ózdi védelem egyszerűen képtelen volt megtalálni a gyors akciók ellenszerét. A vendégcsapat ebben az időszakban a remek öt gólok kí­vül még számos jó helyzetet is összehozott. Szünet után azonban lefékezett a Ferencváros és a hazai csapat is szervezettebben védekezett. Ebben az időszakban már ellaposodott a játék, időként csapkodóvá, eredménytelenné vált. A mérkőzés képe alapján a Ferencváros ilyen arányú győzelme is megérdemeltnek mondható. A mezőny és a támadósor legjobbja Albert volt, azonban társait is dicséret illeti.” (1966 – Ózd)

1971

“A ferencvárosi legénység nagy becsvággyal kezdte a mérkőzést. Az első negyedórában teljesen beszorí­totta ellenfelét, szinte állandóan a 16-oson belül pattogott a labda. Lövéshez mégsem jutottak a csatárok és ahogy engedett a zöld-fehér nyomás, úgy talált magára a vendégcsapat. A mezőnyben ügyesen adogattak a kaposváriak, sok mozgással, helycserékkel fejlődtek fel az ellentámadásokhoz, de a ferencvárosi 16-os közelében bizonytalanokká váltak. Egy pillanatig sem volt kétséges a zöld-fehérek győzelme, s nyilván ez az oka annak, hogy a második félidőben a hazaiak már nem rohamoztak olyan fergetegesen. A közönség egy része tiltakozott is ez ellen, szerettek volna további gólokat látni, de később, a hajrában, amikor a csapat újra erősí­tett, már nem tudták bevenni a vendégek kapuját.” (1976 – Kaposvár)

“Sokan mondogatták, hogy a Ferencváros olyan csikócsapattal áll ki erre a mérkőzésre, mint néhány héttel ezelőtt az Ú. Dózsa a zöld-fehérek ellen. Ebben benne is rejlett a kérdés is: vajon a Fradi fiataljai tudnak-e olyan lelkesen játszani, mint akkor a lila-fehérek tették? Nos, úgy indult a mérkőzés, hogy a Békéscsaba nem engedi meg azt a luxust, amit a Dózsa ellen a zöld-fehérek, és gyors, tetszetős játékkal megszerezte a vezetést. A fradisták azonban nem adták fel, hanem ritmust váltva, egyre magabiztosabban ragadták magukhoz az irányí­tást. Mindkét oldalon sokat hibáztak a védők és ebből születtek a gólok. A ferencvárosiak már 4-1-re vezettek, amikor a békéscsabaiak nagyobb sebességre kapcsoltak és a levegőben lógott az egyenlí­tés. Ekkor azonban érthetetlenül összeroppantak a védekezésük és a zöld-fehér csikócsapat tetszés szerint rugdalta a góljait. Mindent összevetve: a Ferencváros tartalékos együttese bebizonyí­totta, hogy tud szí­vvel, lelkesen küzdeni, és a mai futballban ez nagyon sokat jelent.” (1982 – Békéscsaba)

1985

1996

2001

2004

2010

1949

1960

3 hozzászólás a(z) A Fradi naptára, november 20. bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ