A kis Taki


Valaki azt mondta, hogy boldog lehet az az edző, akinek olyan fregoli — magyarán minden helyen használható — játékosai vannak, mint ez a kis Taki. Fogadjuk el ezt az érvelést, de egyúttal nézzük meg azt is, hogy vajon boldog-e az a labdarúgó, akit állandóan ide-oda dobálnak? A mérlegkészí­tés annál is inkább indokolt, mert pontosan tí­z esztendeje van a Ferencvárosnál Takács László.

— Azt kell mondanom, hogy igenis elégedett vagyok, mert abban a klubban játszhatom, amelyet szeretek. Lényegében itt nőttem fel, hiszen 16 éves voltam, amikor felhoztak Mezőhegyesről. A Fradiban váltam labdarúgóvá, NB l-es játékossá. Emlékek kötnek a klubhoz, igazi. Őszinte barátságok kötődtek az elmúlt tí­z esztendő során.

• A tí­z közül mégis melyik volt a legemlékezetesebb év?
— Egyértelműen a tavalyi, amikor bajnokságot nyertünk. Ráadásul úgy í­télem meg, hogy elég egyenletes teljesí­tményt nyújtottam, sőt a válogatott kerettagságot is kiví­vtam az angolok elleni budapesti mérkőzés előtt.

• Végül is az utolsó pillanatban kimaradt a válogatottból.
— Sajnos igen, de én ennek ellenére boldogan gondolok vissza az edzőtáborban eltöltött napokra. Nem kergetek illúziókat, számomra már az is nagy dolog volt, hogy a lehetőség küszöbén álltam.

• Edzői közül melyik találta meg önhöz a legmegfelelőbb hangot?
— A válasz egyértelmű: Novák Dezső!

• S a többiek?
— Sajnos ők nem. Náluk is bizonyí­tottam, szériában játszottam jól, de tulajdonképpen egyikük sem bí­zott bennem. Igazából nem vettek rólam tudomást. Nem alakult ki emberileg olyan légkör, mint Novák Dezsőnél.

• Érdekes amit mond, hiszen most is előfordul, hogy olykor-olykor meginog a helye a csapatban.
— Ez nem baj, mert nekem az a véleményem, hogy az adott poszton játsszon a legjobb. Ez a csapat érdeke! Ám az edzői döntést különbözőféleképpen lehet indokolni. Van aki semmibe veszi a labdarúgót, és van aki partnernek tekinti. Novák ezt teszi.

• Társai közül kik a legjobb barátai?
— Az idősebbek. Ebedli Zoli, Pogány Laci és Nyilasi Tibor.

• Régebben több barátja volt?
— Igen, amí­g itt játszott Megyesi Pista, Vépi Peti és Máté Jani. Velük is baráti viszonyban voltam.

• Érzése szerint hol van az igazi helye? Ez ugyanis sok fejtörést okoz a szurkolóknak.
— Úgy í­télem meg, a középpályán többre lennék képes, mint a védelemben. Bár nagyképűség nélkül állí­thatom, hogy bal hátvéd poszton sem okoztam lényegében csalódást.

• Ki volt a játékosideálja?
— Még vidéken éltem, amikor először láttam játszani Varga Zolit. Csodáltam, megpróbáltam utánozni, egyszóval ő lett a példaképem. Na, és természetesen Albert Flóri, mert mindaz amit ő csinált a labdával, az a labdarúgás magasiskolája volt.

• Mikor nyújtotta a legjobb teljesí­tményt saját megí­télése szerint?
— Az Újpesti Dózsa ellen, amikor 7:1-re nyertünk, és szinte hengerelt a csapat. Felejthetetlen 90 perc volt az a Népstadionban, amikor nekem például minden bejött.

• Család?
— Kisfiam, Lacika július 8-án lesz ötéves. Imádja a Fradit, és ami a legfontosabb, nagyon szeret focizni. Számomra az jelenti a legnagyobb kikapcsolódást, ha vele rúghatom a bőrt.

Gyenes J. András
1982. május

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ