A mi fényünk …

Szeptember 21. Majd mindenkinek az ősz első napja jut erről eszébe. Pedig 1978. szeptember 21-e néhány sportbarátommal együtt más esemény miatt lesz örökké felejthetetlen számomra. Önök ezen a napon úgy este 6 óra körül hazatértek a munkából, talán sokan a napi fáradtságot egy kényelmes fotelben félig már ki is heverték.

Az Üllői úton azonban ezekben az órákban tetőfokára hágott az izgalom. Nem, nem volt kapkodás, néhány ember csak lenyomott egy-egy gombot, s pár perc múlva kigyulladtak a fények.

Fényárban úszott az Üllői úti stadion. A gyepen pedig az eseményhez illően szokatlan, tétova mozdulatokkal megjelentek a zöld-fehér mezes labdarúgók. Edzés villanyfénynél — saját pályán —, a klub történetében először! Nem érezhették ennek jelentőségét a többségében ifjú labdarúgók, akik ekkor pályára léptek. Valahogy ma már minden, í­gy ez is olyan természetes. Nekem mégis olyan felemelő volt ez az este. Mondták már, hogy mindent „krónikás szemmel” nézek. Van benne valami, de ez az esti fény mégis más, több volt ennél.

Láttam az idős, hetven éven felüli Varga bácsit, az egyik ősszurkolót könnyezni, láttam a negyedszázada klubunknál dolgozó buszsofőrt, a sok mindent átélt Medgyesi Lajost meghatódni, az egyesület elnökhelyettesét, Hargitai Károlyt, amint oldalán lányával boldogan tekintett a fénycsóvák „tüzébe”. Ott állt a lámpák nappali világánál Elek Gyula, a kézilabdások mestere, s nem tudta mire legyen büszkébb, a fényárra, vagy kisfiára, Gabira, aki, mint láttam, minden kapu mögé lőtt labdán „rajta volt”. Pozsonyi Lajos fotósunk a régi-régi idők válogatott jégkorongkapusa fényképezőgépével dolgozott, de Zsoltika, a kisfia a fényárban oly önfeledten labdázott, hogy csak minden második kép készült az edzésről…

Edzés. Edzés villanyfénynél, edzés az Üllői úti FTC-pályán. Minderre 79 évet kellett várni! Majd nyolc évtized, hogy az alapí­tástól számí­tva kigyulladt a fény — a mi fényünk — az Üllői úti stadionban.

Szólni szerettem volna azokhoz, akikre ez a fény először világí­tott. A mi csapatunkhoz, játékosainkhoz, akik akkor is a mieink, ha már nem világí­tanak a lámpák, s kialszanak a népszerűség fényei. Nem tudtam az edzés vad tempójában őket megszólí­tani. Mit is tudtak volna mondani? Közhelyeket — szép, jó, örülünk, ezt is megértük. Megértük, de nem csak a vágy, hanem a kitartó munka — az FTC sportlétesí­tmények munkája — tette ezt lehetővé. Most névsort kellene í­rnom, hogy
kinek, milyen része van abban, hogy 1978. szeptember 21-én este 6 órától fényárban úszott az FTC-stadion. Nem tudnék erre a névsorra vállalkozni, de egyet leí­rhatok, amit az FTC Sportlétesí­tmények igazgatója, Klára Jenő a nevezetes nap délelőttjén mondott:

— Az öröm majd szét feszí­t, hogy megértük ezt a napot, de szorongásomat, hogy minden rendben van — csak a zavartalan üzemelés hónapjai oszlathatják el. Apróbb problémák még vannak, de bí­zom a szakemberek lelkiismeretes munkájában.

npl-1978-0018-19780921Az illem szerint most egy olyan szakember szóljon, aki mászta a „világí­tó tornyokat”, aki irányí­tott, aki erejét megfeszí­tve dolgozott. Zentai Ferenc, a Középület Épí­tő Vállalat csoportvezetője, már régi villanyszerelő és régi ferencvárosi szurkoló. Milyen nehézségek adódtak, ezen a „magas” munkán?

— Sajnos a sokszor erős, viharos szél miatt nekünk is voltak problémáink, de végül is, minden munkát elvégeztünk. Május végén kezdtük meg a 240 db fém-halogén és 128 db 1 kW-os jódlámpák szerelését. Általában 10—12 fő dolgozott, s amint látja, nem hiába. Nappali fény árad szét a stadionban …

Vincze Géza, a labdarúgók technikai vezetője csak bólinthat ennyi szép hallatán. Mint mondja, a pálya fényes, csak a csapat is ilyen legyen!

— Beszélgetünk — közben a csatárok kapura lőnek. Nem mondhatnám, hogy mindig pontosan, hiszen például egy lövést a Springer-szobor „fejel vissza”. Ma talán mégsem ez a lényeges. Ma ezt is elnézi szakember, ősszurkoló, sportvezető. Ma este a tény: a fény. A mi fényünk! Ferencvárosi pályán először „lángolnak” a reflektorok.

Hazafelé menet kis kitérőt tettem: a Halászbástyáról néztem a várost. Különösen a mi kis városunkat: a Ferencvárost. Amikor az Üllői úti pálya fényeit felfedeztem, elvonultak előttem a régi és a mai pálya képei. Az ősi roskatag Fradi-pálya fatribünjei, amelyre mint franzstadti — Drégely utcai — kisgyerek szökve lopakodtam; a lebontott lelátók soha el nem felejthető komor kí­sértet képei. Megelevenedtek a földből növekvő beton pillérek, a gomba módra szaporodó új padsorok, a szép, korszerű stadion elkészülte. Nekem ma lett teljessé. Nem hiányzik belőle más, csak a ferencvárosi gólok, csak felejthetetlen győzelmek — a mi győzelmeink.

Fradista vagyok, talán ezért az egyesületért születtem. A fény, amely 1978. szeptember 21-én szemembe tűnt, tekintetem elhomályosí­totta. Talán elhiszik, ezt nem csak a reflektorok fénye tette…

Nagy Béla

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.24.19:30, m4sport
10.28. 21:00, m4sport
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ