Aczél László

Aczél László

A Fradi híres „gumiemberének” az 1963-as volt a legjobb éve. Már az első bajnoki mérkőzésen 11-est hárított és az 1963-as tavaszi idényben sorra hárított nehéz és kritikus helyzetekben. Nagy részt vállalt a bajnoki elsőségből. Élete talán legnagyobb védéseit a pécsiek ellen mutatta be. A mezőny legjobbjáról így írtak a Népsportban:

Kizárólagosan Aczélnak köszönhető, hogy a Ferencváros a mérkőzés hajrájában nem kapott gólt. Pompás, ösztönös lábmozdulattal hárította Rádi két lépésről leadott lövését. Még a kapus sem tudta, hogyan került a kapu fölé a labda, csak akkor döbbent rá, hogy nagy dolgot vitt véghez, amikor társai ölelgették.

A Ferencváros így a pécsi pályán is megőrizte veretlenségét és menetelt a régen várt bajnoki cím felé.

Aczél azután 1964-től a bombaformában lévő fiatal kapusnagyság, Géczi István tartalékjaként már alig jutott szóhoz. 1966-ban át is igazolt a Dunaújvárosi Kohászhoz.

Visszavonulása után megszakadt a kapcsolata a labdarúgással. A nyolcvanas években a Filmgyár díszletmunkásaként dolgozott.

Nagy Béla írásainak felhasználásával