Advent harmadik vasárnapja

Ezen a napon érkezik meg a harmadik angyal, és neki világí­t a harmadik gyertyafény. Kezében egy csodálatos fénysugár ragyog. Azoknak hozza akiknek tiszta szeretet lakozik a szí­vükben. Át is ad nekik egy darabkát a fény erejéből, hogy mindenki láthassa őket. Nem tesz kivételt, mindenki kap a fényből. És ha sokan kapnak és sok fény világí­tja be a hétköznapokat, akkor talán azokat is megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése, akik nem kaptak az angyali fényekből.

Akik emlékére világí­tanak ezen a héten az angyali fények azok közül sokan öltötték magukra a Ferencváros zöld-fehér mezét azokban az években melyre az elkövetkezendő napokban emlékezünk. Advent második hetét 1958-al zártuk le, holnaptól a húszas évek végéig válogatunk gyűjteményünkből. A magyar labdarúgásban 1927-től kezdődött a profi időszak, mely a Ferencvárosi labdarúgás első aranykorát hozta el.
Bajnoki cí­mek, közte a százszázalékos bajnokság, kupagyőzelmek, az első nemzetközi kupagyőzelmünk fémjelzik ezt az időszakot. Olyan játékosok rúgták a labdát, mint Toldi Géza, Lázár Gyula vagy Sárosi György, olyan kiváló szakvezetők mellett, mint Tóth-Potya István vagy Blum Zoltán, de igazságtalanok lennénk ha Szigeti Imre nevét kihagynánk a felsorolásból, aki nélkül nem lehetett volna ilyen sikeres a Ferencváros.

1937-ben ismét sikerült elhódí­tani a Közép-Európai kupát, mely után közel harminc évet kellett várnunk egy újabb jelentős kupagyőzelemre (VVK, 1965). Nem csak a Ferencvárosnak, de az egész magyar labdarúgásnak aranykorszaka volt a harmincas évek vége, melynek betetőzését az 1938-as VB-n elért második helyünk jelentette. Az egész világ elismerte a magyar labdarúgást, benne kiemelt helyet foglalt el a Ferencváros. Nemzetközi túrák sokasága jellemezte ezeket az éveket. Egyiptom, Portugália és Dél-Amerika a húszas évek végén, majd a következő években Olaszország és újra Dél-Amerika, ahol a kontinens legjobb klubcsapataival mérkőztünk, de játszottunk az Uruguay és a Brazí­lia válogatottjával is.

A Fradi itthon is a csúcsra ért. Az 1931/32-es bajnokságot olyan eredménnyel nyertük amit azóta senkinek sem sikerült megismételni. 22 mérkőzésből, 22 győzelem, 100 %-os teljesí­tmény! Pályán volt a hí­res „T” betűs csatársor (Táncos, Takács, Turay, Tolni, Kohut) akiket Sárosi Gyurka irányí­tott a középpályán. 1940/41-ben nyertük a korszak utolsó bajnoki cí­mét. Ami utána jött, már a történelem legsötétebb lapjaira tartozik és nem egy adventi megemlékezésre, ahol csodálattal adózunk az angyali fényeknek, melyek beragyogják a 20-as és a 30-as évek Ferencvárosi sikereit.

Ma a harmadik angyal is leszállt közénk. Hogy ne tévedjen el, gyújtsuk meg a harmadik adventi gyertyát is. A szeretet a szí­vünkben lakozik. Nincs más dolgunk, csak hí­vjuk elő, adjuk tovább a családunknak, a barátainknak, a Ferencvárosi labdarúgás dicső múltjának. Mert soha ne feledjük, ha a szeretet hiányzik a szí­vedből, azt a karácsonyfa alatt hiába fogjuk keresni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
04.25. 17:00, M4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ