Aki utánozni próbált, azt kifütyülték – Dzurják József, aki a Videoton-gólkirályt Ciprusra juttatta

(fotó: Hirling Bálint, Origo)

Dzurják Józsefnél, a Ferencváros és a ciprusi Omonia Nicosia egykori csatáránál három éve leukémiát állapí­tottak meg, ám a volt gólkirály már jól van. Több elhí­resült gólöröm is fűzödik a nevéhez, Cipruson akkora kedvenc volt, hogy kifütyülték, aki utánozni próbálta. Jelenleg az FTC U17-es csapatát irányí­tja, a ciprusi Fradi pedig Leandro után a Videoton-gólkirály Alvest is az ő javaslatára igazolta le.

Hogy van?
Köszönöm, hála istennek, eléggé jól vagyok. Már jók az eredményeim, és egyre jobban érzem magam, reméljük, ez í­gy is marad. Sikeres volt a transzplantáció, de csak akkor nyilvání­tanak egészségesnek, ha öt évig tünetmentes maradok.

Jó esélye van erre?
Ha sikeres a beavatkozás, akkor száz százalék az esély a teljes gyógyulásra.

Reggel, amikor felkel, mi jut eszébe? A betegsége vagy a foci?
Sok gyógyszert szedek, ennek ellenére a rossz dolgokat sikerült mélyebben elraktároznom, és képes vagyok csak a jó dolgokra gondolni. Pozití­v beállí­tottságú ember vagyok, és úgy vélem, hogy ez nagyon sokat segí­tett.

Ki segí­tette át a legnehezebb pillanatokon?
Elsősorban saját magam, mert nem adtam fel, de bí­ztam nagyon az orvosaimban is, tudtam, hogy jó kezekben vagyok. Sokat köszönhetek a szerencsének is, amely mellém állt, hiszen az egyik nővérem megfelelt donornak, pedig erre csak huszonöt százalék esély volt. A sok nehézség után reméljük, hogy minden jó lesz.

Közelebb került a testvéréhez ezáltal, hogy megmentette az ön életét?
Mindig is jó testvéri kapcsolatban voltunk. Érdekes a tudomány, mert immáron száz százalékban az ő vérét használom, és most már ugyanaz a vércsoportom, mint az övé. Fel sem merült benne, hogy ne segí­tsen, de ellenkező esetben én is ugyanúgy szí­vesen lettem volna donor.

Lett a testvérének a csontvelő-átültetésből bármi egészségi problémája?
Neki is járnia kell még kontrollokra. A beavatkozás számára nem járt különösebb fájdalommal, igaz, a transzplantáció előtt egy hétig a hasába injekciókat kellett szúrnia.

Volt halálfélelme?
Anyukám is kérdezte, és mondtam neki, hogy nem féltem a haláltól. Gyorsan el tudtam hessegetni a rossz gondolatokat, a legrosszabb pillanatokban is pozití­van néztem a jövőbe.

Mit szólt a futballtársadalom segí­tőkész reakciójához, amikor például Tarsoly Csaba, a Győri ETO tulajdonosa saját pénzéből 350 ezer forintot ajánlott fel a gyógyí­ttatására?
Nagyon jó érzés, hogy ennyien mellettem álltak. Ez sok erőt adott, és állí­tom, hozzájárult ahhoz, hogy ki tudjak ebből jönni.

Milyen az erőnléte? Edzőként már dolgozhat, a focipályára még nem vágyódik?
Azt azért még nem, de szeretnék visszatérni. A Fradi öregfiúk-csapatában és az újságí­ró-válogatottban is játszottam előtte, és az a tervem, hogy még fogok is.

Hogyan emlékszik vissza a karrierjére?
Büszke vagyok rá, hogy olimpiai válogatott lehettem, annak idején még volt esélyünk egy olyan erős együttes ellen, mint Spanyolország, mi például az én gólommal 2-1-re megvertük őket. De ami fáj, hogy a nagyválogatottban csak a kispadig jutottam.

Felsorolni is nehéz a csapatait: Békéscsaba, Diósgyőr, FTC, III. kerületi TTVE, Vác, mí­g külföldön légióskodott Németországban, Cipruson és a Maldí­v-szigeteken is. Hol volt a legnagyobb élmény futballozni?
A Fradi az első, de én szerencsés voltam, mert mindig nagy közönség előtt játszottam, szóval Diósgyőrben is szerettem futballozni, no meg a ciprusi Fradinak is nevezhető Omoniában. A nicosiai együttesnek volt a legnagyobb a szurkolótábora, akik azt szerették, aki a gólokat rúgta, én pedig sokat rúgtam.

Úgy tartják, ön volt az első futballista, aki gólöröm gyanánt felmászott a kerí­tésre. Hogy is történt ez pontosan?
Spontán jött. Később pedig aeroplainnek becéztek Cipruson egy másik gólöröm miatt, mivel széttártam a karjaim, és repültem a boldogságtól, miközben szlalom mozgást végeztem.

Valahogy úgy, mint a közelmúltban Vincenzo Montella a Romában?
Igen, hasonlóan. A gólörömöm másoknak is megtetszett, de a ciprusi szurkolók ezt nem dí­jazták, aki utánozni próbált, azt kifütyülték.

Miben nyilvánult meg a ciprusiak ön felé irányuló legendás szeretete? Ha felismerték, ki kellett fizetnie a számlát az étteremben?
Mindenben segí­tettek, és nem volt olyan este, hogy ne kellett volna valamilyen meghí­vásnak eleget tenni. Az utcán egyfolytában leszólí­tottak, az utakon pedig messziről villogtak rám, mert felismerték az autómat. Tudniillik a cég egyik szponzora a Lada volt, ezért én és a légiós társam kaptunk egy Samarát. BMW-ből, nagy kocsiból sok volt itt, Ladával viszont csak mi közlekedtünk. Szí­vesen emlékszem vissza ezekre a pillanatokra.

A magyar válogatott brazil játékos, Leandro az [origo]-nak azt mondta, hogy nagyon sokat, konkrétan egy ciprusi szerződést köszönhet önnek.
Valóban én ajánlottam be őt az Omoniának, mivel a mai napig jó a kapcsolatom a klubbal, amelyet a volt játékostársaim vezetnek. Amikor játékosokat keresnek, engem is megkérdeznek, nem tudnék-e ajánlani valakit. Amikor balhátvéd után kutattak, én Leo nevét mondtam, aki be is vált, szeretik, azóta is hálásak nekem a tippért. Ismerve a közeget, úgy gondoltam, hogy beleillik az ottani futballba, és í­gy is lett.

Leót követte a minap honfitársa, az NB I-es gólkirály André Alves. Az ő átigazolásában is benne volt a keze?
De még mennyire! A nicosiaiak két éve itt jártak, elvittem őket egy Videoton-meccsre, már akkor le akarták igazolni Alvest, és azóta is meg akarták szerezni.

Nem tartotta volna magát hibásnak, ha Alvesnek az aláí­rt előszerződés miatt fél évig a Videoton NB II-es csapatában kell szerepelnie? (Paulo Sousa a második csapathoz száműzte a csatárt, amikor kiderült, hogy már aláí­rt a ciprusiakhoz)
Én biztos voltam abban, hogy ez nem fog megtörténni, mert ez senkinek nem jó. Ha elmegy, azzal felszabadul a – nem hiszem, hogy alacsony – fizetése. Játszma, alkudozás zajlott a felek között, és végül megegyeztek: Alves már most csatlakozhatott az Omoniához, a Videoton pedig pénzt kapott érte.

Mit gondol, Alves lehet, lesz még magyar válogatott?
Már nem. Kifelé megy a futballból, nekünk pedig vannak tehetséges csatáraink, és nem is biztos, hogy jó döntés lenne a szerepeltetése. Szalai Ádám felépült, és van több fiatal tehetség is, aki elöl játszhat a válogatottban. Nem vagyok egyébként hí­ve a honosí­tásnak.

Semmi esély nem volt Alvesnek a maradására?
Ő most már váltani akart, a Videoton ugyan ajánlott neki új szerződést többször is, de Alves ezeket nem fogadta el, főképp, amikor már volt megállapodása a ciprusiakkal.

Szeret a Fradinál edzősködni?
Már dolgoztam korábban is a volt csapatomnál, anno a 19 évesekkel, most pedig a 17 évesekkel foglalkozom. Nagyon nagy öröm, hogy visszakerültem abba a közegbe, ahová mindig is tartoztam, a focipályára. Már épp jöttek a sikerek, de jött a betegség is. Örülök, hogy gyakorolni tudom a szakmámat, és az a célom, hogy újra külföldön dolgozhassam egy komolyabb csapatnál.

(Juha Pál, origo.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ