Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 06.

Mikor a vashoz beakadt a pettyes … – egy Szőke-bomba és más történések 1966 őszén

1966. október 2. Ferencváros – MTK 7:1

Ez az ősz nem sok örömet hozott nekünk. Na persze, magasak voltak az igények! Alaposan elkényeztetett bennünket a csapat az előző években. Azt gondoltuk, a bajnokság tavalyi elvesztése a Vasassal szemben csak apró baleset lehetett, hiszen európai élcsapatokat verve nyertük meg a VVK-t, de már az idei év elején is alaposan megszorongattuk a Népstadionban a világ legjobbjának tartott Intert. (De előtte Milánóban kaptunk egy négyest, vethették közbe az akadékoskodók.) Herrera ettől fogva meg volt veszve Varga Zoliért.

A bajnokság már néhány éve ismét naptári éves rendszerben folyt, szovjet divat szerint – nehogy úgy érezhessük, hogy bármilyen formában a Nyugathoz tartozunk. Ennek a szisztémának az volt az egyik hátránya, hogy mire a tavalyi bajnok a BEK-et elkezdte, már rendszerint leszálló ágban volt.

Bajnoki reményeink már a második őszi forduló után odavesztek és érdektelenné vált számunkra az egész. Tavasszal még emlékezetes, óriási meccseket játszottunk a Dózsa (5:2), a Vasas (4:4 – ez volt a futballtörténelem legjobb bundameccse!) és a Honvéd (3:1) ellen, ősszel viszont az első fordulóban a Vasas, a másodikban a Honvéd vert el bennünket.

Nem is az ötpontos hátrány tette kilátástalanná a helyzetet, hanem a Vasas magabiztos játéka. Tudtuk, hogy kevesebbet fognak botlani, mint mi.

Egy hónappal azután, hogy Flóri focizni tanította a kétszeres világbajnok brazilokat a Goodison Parkban, egy kánikulai vasárnap estén a Stadionban a Vasas agyonnyomott minket, mint egy bolhát. A TV előtt csikorgattam a fogamat. 0:3 lett a vége, de a helyzetek alapján lehetett volna 1:6 is. Molnár Dezsőnek és Puskás Lajosnak jobbára csak a hátát látta Páncsics és Szűcs. Még az ősz bajnok, a 34 éves Mátrai tartotta velük úgy-ahogy a lépést.

Különösen nagy csalódást okozott a Császár. „Tűz nélküli, sokat méltatlankodó, gyámoltalan Albertet láttunk, nem azt, aki a brazilok ellen lázba hozta a szurkolókat.” – írta a Népsport. Sorozatos reklamálásért az MLSz fegyelmi bizottságától dorgálást is kapott.

A Vasas ekkoriban olyan volt, mint a legjobb nyugatnémet, angol vagy olasz proficsapatok. Mintha az Inter ellen játszottunk volna: gyorsak voltak, fegyelmezettek, megnyerték a párharcokat és szép akciókból rúgták a gólokat.

Flóri reklamál

Ha a Vasas elleni vereség szomorú volt, a lényegesen gyengébb Honvéd elleni 2:3 kifejezetten kínos. A zivatartól tocsogós Népstadionban mindkét gólunkat Novák lőtte 11-esből … Ezt a kínlódást szerencsére nem kellett végignéznem, csak rádión hallgattam a fonyódi vakáció utolsó napjaiban. Mégis volt látnivaló, mert Kappel Laci bácsi sógora, egy testes, bajszos, remek humorú ember eljátszotta nekem a rádióközvetítést. Amikor Flóri feje felett átszállt a beadás, ő bemutatta, úgy álmélkodik a mi bálványunk, mint Taszajtó Nagy Gergely. A nevetéstől a könnyem csorgott, aztán már el sem állt. Már a bajnokságunkat sirattam.

FTC-SBTC

Augusztus legvégén a Stécének rúgtunk egy ötöst, ebből Varga Zoli hármat. És az egyik milyen volt: 15 méterről hanyatt vetődve! Ugyanúgy, mint két évvel korábban a Csepelnek. A kapusoknál jobban csak a fotósokat lepte meg, egyiknél sem tudták igazán elkapni a pillanatot. Bezzeg a Kocsis Sanyi 25 méteres ollózásáról a Vörös Lobogó ellen milyen remek kép maradt!

Rotterdamban a válogatott 0:2 után az utolsó percekben keserves döntetlent harcolt ki az akkor még sehol sem jegyzett hollandok ellen. A második gólt egy bizonyos Johan Cruyff rúgta – hírét sem hallottuk korábban – miután körbefutotta Sipos Feriéket. Flóri jól játszott, miközben Varga Zolinak a középpályán kellett küszködnie. Kihagyni nyilván nem akarta Illovszky, nehogy elsöpörje a népharag, ezért inkább ideológiát gyártott hozzá: „Varga remek fedezet lehet. Elég jó a szerelőkészsége.” – Úgy látszik, nem ugyanazokat a meccseket láttuk, Rudi bácsi!

Ebben az időben az volt a baj (?!), hogy dúskáltunk a (világ)klasszis belsőcsatárokban: Bene, Göröcs, Tichy, Farkas, Albert, Varga. (És már ott tolongott Dunai II., Puskás Lajos, Fazekas, Kocsis Lajos is.) Így aztán jó esetben közülük kettő a saját helyén játszhatott, kettő kimaradt, kettő pedig idegen szerepben szenvedett. Így lett Göröcs Titiből jobbszélső, Varga Zoliból jobbfedezet.

Aztán a Fradi kikapott a Stadionban a Győrtől is 1:0-ra – igaz, Tüske az elején megsérült és lement, csere pedig akkoriban még nem volt.

Valami nem volt rendben a csapat körül. Tátrai Sanyi bácsi kezéből kezdett kicsúszni az irányítás. A mindig fegyelmezett Rákosit két bajnokiról eltiltotta a klub, mert a ljubljanai VVK-meccsről való hazautazás előtt a csapat tagjainak jelenlétében tiszteletlen volt a küldöttség vezetőjével szemben – legalábbis így szólt a sajtóközlemény. Akkoriban a sajtóközlemények elolvasása után rendszerint kevesebbet értettünk a dolgokból, mint előtte.

Persze, a belső bajokra kívülről is alaposan rádolgoztak azok, akiknek ez volt a nemes hivatásuk. Dalnoki Jenőt devizabűntett és csempészet miatt pénzbüntetésre ítélte a Fővárosi Bíróság az egy évvel korábbi amerikai túra utórezgéseként. Sokba került nekünk az a portya: Oroszt és Perecsit is macerálták, talán Vilezsált is, és Mészáros Dodót is valamilyen kinti cselekmény ürügyével váltották le tavaly, persze éppen a bajnoki hajrá előtt. Állítólag a csapatba épített egyik tégla dobta fel őket telefonon az amszterdami reptérről.

De nem csak Fradi van a világon! Egy szerdai barátságos meccsen a Dózsa 75 ezer néző előtt 3:2-re legyőzte a San Siróban a világ legjobbjának tartott Intert. Ugyanott mi 4:0-ra, a Vasas néhány héttel később 2:1-re kapott ki a BEK-ben. Kép sajnos nem maradt róla. A tudósítás szerint Göröcs volt a mezőny legjobbja, Káposzta Benő fel-alá száguldozott a jobboldalon. Ő alakította a támadóhátvédet, nem az iskolateremtő Facchetti – neki volt elég baja a lábai között futkározó Kuharszky Bélával. Kukac turbánban fejezte be a meccset, miután összefejeltek. Ez érdekes lehetett, hiszen csak a derekáig ért Facchettinek. Bene megismételte a brazilok elleni gólját: három lövőcselénél nadrágon csúsztak előtte a védők, a világklasszis Guarneri kétszer is.

A válogatott itthon 4:2-re verte a franciákat, de 2:2 után könnyen fordítva is alakulhatott volna a dolog. Farkas Jancsi rúgta mind a négyet! Két esetben Flóri, egyszer Varga Zoli adta a gólpasszt, a negyedik előtt Flóri indította Molnár Dezsőt. Albert volt a mezőny legjobbja, mégis tragikus hős: szinte soha nem kapta vissza a labdát társaitól. „Igazán megérdemelne maga mellé még egy Albertet, hogy visszakaphassa a labdát” – írta Peterdi Pál. Varga Zoli, akitől visszakaphatta volna, a fedezetsorban vergődött. Farkas Jancsi nagyon tisztességesen minden interjúban Flórinak köszönte a góljait.

Elpárolgott bajnoki reményeink miatt nem csoda, hogy szokatlanul kevés, alig 15 ezer ember gyűlt össze a Stadionban a következő bajnokira, amelyet az MTK lecsúszása miatt már régen nem lehetett örökrangadónak nevezni. Pedig akkoriban is voltak a labdához értő játékosok a Hungária körúton: Nagy Pista, Dunai Lajos, Csetényi, Oborzil, Takács vagy Török, az edzőnél pedig kívánni sem lehetett volna jobbat: doktor Lakat vezényelte a társaságot.

Karcsi bácsi minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult azonban, így aztán egy évvel később, már Fradi-edzőként a bajnoki vacsorán joggal mondhatta Sinkovits Imrének: ahogy te Madách Mózeseként kivezetted a népedet Egyiptomból, nekem majdnem ugyanúgy sikerült kivezetnem az MTK-t az NB-I-ből. (Milyen jó, hogy ügynököket építettek a csapatba! Nélkülük talán ez a bon mot sem maradt volna fenn.) És talán éppen ezekben a napokban indultak meg a tárgyalások a Tanár Úr és szeretett csapata között. Éppen ideje volt már, valakinek végre gatyába kellett ráznia ezt a nagyra hivatott társaságot.

Ez a Fradi-MTK nem az izgalmak és nem a magas színvonal miatt emlékezetes, hanem azért, mert látványos gólok estek és mert innen számíthatjuk Szőke Pista kiugrását.

Mint minden rendes Üllői úti talentum, Pista is bemutatkozott már 18 évesen az NB-I-ben. Ez még egy évvel korábban, Vilezsál Oszi megbízott trénersége idején történt, de azóta csak ritkán jutott szóhoz Karába mellett. Egyetlen apró gólra futotta csak neki a Pécs ellen, amikor a sérült Fenyvesi doktort igyekezett pótolni a balszélen.

Most viszont az 5. percben a jobbösszekötő helyéről (mond ez még valamit manapság?) minden előkészület nélkül 30 méterről lőtt egy hatalmas gólt, 1:0. (A Népsport persze csak 25-öt írt.) Lanczkor Sanyi mintha légnyomást kapott volna. A labda beakadt a vashoz, és mi jogosan biztattuk a kapuvédet:

– Szedd ki! Szedd ki!

Újabb öt perc elteltével Szűcs Lajos lőtt ugyanolyan távolról, középről egy másik óriási gólt, 2:0. (A Népsport most 28 métert mért.)

Egykapura játszottunk, de aztán szokás szerint könnyelműsködni kezdett a védelem. Nagy Ervin az első lehetőségét még elpuskázta, de a másodikat már nem, 2:1. Takács akár egyenlíthetett volna.

– Megint szórakoznak hátul! – mondta apám és nagyot szívott a cigijéből.

Flóri első gólja

A második félidő aztán jól alakult, alig győztük számolni a gólokat. Varga Zoli csodásan időzített passzával Flóri elvitte a labdát Csetényi, majd Lanczkor mellett is és a kapuba sétált vele, 3:1. Szőke beadásából Rákosi fejelt (!) gólt, 4:1.

Rákosi gólöröm

A hátrafelé kalandozó Nagy Ervin nem vette észre, hogy Albert az előző akció után még nem indult vissza, gondatlanul hazaadott, Flóri pedig utánozhatatlan eleganciával – ahogyan csak ő tudta – átlibbentette a labdát Lanczkor felett és megint besétált vele a kapuba, 5:1.

Aztán Szűcs Lajos első lövését a kapus még védte, de az ismétlést már nem (6:1), végül Juhász Pista a tizenhatosról lőtte az utolsót (7:1).

Az évek távolából már nyilvánvaló, hogy ezen a meccsen futott be végleg Szőke Pista. Igazi bombázó született, Mike Pista reinkarnációja, aki negyvenhétben válogatott meccsen Belgrádban huszonöt méterről szó szerint kiszakította a hálót.

Szőke egy ideig még felváltva játszott Karába Jancsival, 1967-től kezdve viszont már vitathatatlan volt a helye a jobbszélen. A Szőke – Lanczkor párbaj egyébként fél évvel később láma-módra folytatódott, de erről majd máskor.

Szőke Pista mégsem Lanczkornak, hanem a válogatott Szentmihályinak lett igazán a mumusa. Még ugyanezen az őszön, a Dózsa ellen a Megyeri úton MNK-meccsen négy gólt rúgott neki. A 6:3 azt jelentette, hogy az Intert verő Újpestnek abban az évben három meccsen 16 gólt rúgtunk, miközben csak nyolcat kaptunk tőlük.

Ezen a szürke novemberi szerdán a sérült Novák, Mátrai, Varga és Fenyvesi dr. nélkül álltunk fel a komplett Dózsa ellen, de szűk 20 perc után Szini harcképtelenné tette Flórit is – csere nem volt – így egy fél válogatott csapatnyi előnyt adtuk a liláknak. Szőke két tizenegyesével és Németh Miki góljával elhúztunk, de a Dózsa egyenlített. Aztán a 72. percben Rákosi átadását Szőke a tizenhatosról, kapásból lőtte a bal sarokba, majd Zámbó Sanyi gurított valahogy egy öngólt, végül újra Szőke Pista lőtt 30 méterről egy hatalmas gólt a Rákosi által lepöckölt szabadrúgásból, 6:3. Igazi novemberi eredmény!

Szőke 11-es gólja Szentmihályinak

Szőke a következő szűk hat évben 13 meccsen 10 gólt lőtt Szentmihályinak úgy, hogy közben a Dózsa négy bajnokságot nyert. A ferencvárosi folklórban úgy él, hogy Szentmiska álszakállt ragasztva, kalapban, napszemüvegben próbálta a Fradi edzésén kilesni, hogyan rúgja Szőke Pista a szabadot.

Erre mondják: ha nem is igaz, de jó!

-szabom-

3 hozzászólás a(z) Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 06. bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 08.25.18:00 Puskás-FTC (TV:M4)
Következik: 08.29.20:00 EL PLAY-OFF FTC-FK Suduva (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST