Az Üllői úti stadion: 1920-1929

fradi-palya_19240800_b-tribun_0814

Edzésdömping az Üllői úton


1920 februárjának első napjaiban napvilágot látott a hír: az FTC-pálya igazgatósága eldöntötte az évad edzésnapjait, megcsinálták a csapatok részére az edzésbeosztást. Az FTC szerdán és pénteken, az MTE és az FSC kedden, a BAK és a Húsiparosok csütörtök délután edzhettek a közkedvelt pályán. Tehát öt csapatnak adott otthont abban az időben az Üllői úti pálya! A gazdasági válság idején a Fradi a kiscsapatoknak így is segítséget adott.

.

Négyszer meghosszabbított mérkőzés!

Szinte egyedülálló eset történt 1920 tavaszán. Az FTC ificsapata Húsvéti serleg-mérkőzést játszott a Vasassal. A rendes játékidő 0-0-ra végződött, aztán „a mérkőzést négy ízben harminc perccel meghosszabbították és a döntő gól csak akkor esett. A mérkőzés több mint három órán át tartott!”
Az FTC 1-0-ás győzelmével végződött maratoni mérkőzés után döntést hoztak, amely szerint csak 2x 15 perccel hosszabbítható egy-egy mérkőzés …

.

Fradi-szilveszter a klubházban

1920 decemberében nagyban folyt a szervezkedés az FTC szilveszteri estjére. „Az újonnan és teljes kényelemmel berendezett klubteremben este 8 órakor társas vacsora lesz, amelyet elsőrangú cigányzenekar muzsikája mellett, tánc követ. A szünet alatt sport és egyéb aktuális tréfák szórakoztatják a közönséget. A klubétterem új bérlője, Raposa Margit jó hírneve garanciát nyújt a jó ellátásra.” Vajon hogy sikerült az Üllői úti szilveszter?

.

Handset

1921. március 13., Budapest, Üllői út, BUDAPEST-BERLIN 2:2
Góllövő: Orth, Bodnár

Zsák (33 FC) – Fogl II. (UTE), Mándi (MTK) – Kertész (MTK), Obitz (FTC), Blum (FTC) – Braun (MTK), Bodnár (MAC), Orth (MTK), Eisenhoffer (KAC), Schlosser (MTK).

A magyar csapat fölénye ellenére majdnem kikapott. Az egyenlítő gólt a 92. percben (sérülés miatt hosszabbítás volt!) Bodnár így szerezte: „Korner után a labdát a kapu előtti kavarodásban Bodnár fejjel és kézzel is gólba helyezte. A németek protestáltak, de Meisl bíró nem látta a handset, s mert a határbírók sem igen láthatták, gólt ítél.”

.

Gyászperc

Az FTC—Terézvárosi TC bajnoki mérkőzést 1921. április 10-én játszották. Schiller bíró, karján fekete karszalaggal vezette a mérkőzést és a 30. percben rövid időre megszakította a játékot. Az akkor elhunyt Fehéry Ákos neves játékvezető emlékének adóztak kegyelettel az I. osztályú mérkőzéseken, így az Üllői úton is. Ez volt az első gyászszünet, amelyet magyar játékvezető emlékének szenteltek.

.

Atléták az FTC-pályán

Mindez 1921-ben, ami akkor nagy feltűnést keltett. Vértes Jenő, az MTE futója minden kedden, csütörtökön és szombat reggel — fél héttől! — edzette a sportolni vágyó hölgyeket.

.

Pataki briliáns játéka egy nem hivatalos válogatott mérkőzésen

1921. június 26., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-DÉL-NÉMETORSZÁG 3:0
Góllövő: Pataki, Braun, Molnár

Kropacsek (MTK) – Fogl II. (UTE), Mándi (MTK) – Szabó (FTC), Guttmann II. (MTK), Blum (FTC) – Braun (MTK), Pataki (FTC), Schlosser (MTK), Tóth (FTC).

„Magyarország kezd nappal szemben, s már az első percben Guttmann II. beadásából Pataki váratlanul a bal felső sarokba lő.” A nagyszerű kezdést jó folytatás követte, és sokszor tapsolhatták a szurkolók a magyar fiúk szép alakításait. Különösen Patakinak volt nagy sikere. Mint írták: „Pataki briliáns játéka döntötte el a meccset. Minden dicsérő jelző kevés az ő játékának jellemzésére.”

Egyébként sem ez, sem a következő országrész elleni találkozó nem számít a hivatalos magyar válogatott mérkőzések közé.

.

Pályabővítési munkák

Az elnökség egyik legfontosabb célkitűzéseinek az Üllői úti pálya bővítését, korszerűsítését tartotta.

Malaky Mihály 1921 nyarán nyilatkozott az FTC stadion bővítési terveiről:

“Hamarosan hozzáfogunk pályánk kiépítéséhez. Az Üllői úti pálya egészen stadionszerű lesz. Az Üllői úti oldalra szintén nagy tribün kerül. Emeletes tribünt építünk a Hungária úti (a mai Könyves K. krt) frontra. Alatta lesz a főbejárat, melyet a pálya hossztengelyébe helyezünk át. A beözönlő közönség a 14 méter magas Springer emlékművel fogja magát szemben találni. A hatalmas atlétaszobor megalkotásához Mátray Lajos szobrászművész már hozzáfogott. A szobor talapzatára kerül Springer Ferenc dr. reliefje és az FTC hősi halált halt tagjainak nevét megörökítő tábla.”

Szigeti Imre alelnökünk a Sporthírlap munkatársának adott interjút:

Az FTC az 1922-es esztendőt használja fel arra, hogy az Üllői úti sporttelepet teljesen kiépítse. A klubnak már a pálya alapkövének lerakásakor az volt a célja, hogy amit a sportból szerez, azt egy teljesen modern berendezésű sporttelep felépítésére fordítja. Most is csak ez történik. Szándékunk az, hogy 1.000 páholyt építünk a nagytribün elé, amelyet viszont csak páholyokra és számozott ülőhelyekre rendezünk be, úgy, hogy az építkezés első részletének befejeződésével 4.000 számozott üléssel és 1.400 páhollyal fogunk rendelkezni. A nagytribün alatti állóhelyek megszűnnek, ami előnyös hatással lesz a nagy meccsek idején beálló, rendkívüli tolongások megszüntetésére. Az építkezés második része: a nagytribünnel szemközti állóhely lépcsőterasz-szerű kiépítése a nyári hónapokra marad, miután a nagyobb építkezések zavarnák a közönséget. Június végén azonban itt is megindul az építkezés és a lépcsős teraszt egészen a klubházig vezetjük.”

Az építkezés közel 5 millió koronát igényelt, így nem csodálható, hogy a munka tovább tartott, mint azt tervezték.

.

Ökölvívó-mérkőzés az Üllői úton

Az 1922-es húsvéti torna második napján, az FTC a dán Aarhus ellen mérkőzött és 4-1-re biztosan győzött.

A dánok még aznap visszavágtak a vereségért, igaz, nem futballgyőzelemmel: „Hétfőn este az FTC—Aarhus mérkőzés után a sporttelepen lévő tornateremben kihívásos boxmérkőzésre állott ki Untenecker, az FTC fiatal boxolója és Andreasson, az Aarhus kapusa, aki jó nevű boxoló Dániában. A mérkőzésre, amely propaganda jelleggel bírt, zsúfolásig megtöltötte a közönség a tornatermet, bár a mérkőzés az ellenfelek között hatalmas súlykülönbözet miatt nem sok jót ígért. (Untenecker ugyanis 67 kg, Andreasson pedig 84 kg.) A mérkőzés előtt dr. Tatich Péter ismertető és felvilágosító előadást tartott a boxolásról. Az első két roundban Untenecker sokkal tetszetősebben dolgozott, s mindenki már az ő győzelmében bízott, mikor a harmadik forduló közepén két esetben is elcsúszván a padlón, s a dán szabálytalan ütése miatt is kedvét vesztve, feladta a mérkőzést.”

Első nemzetközi ökölvívó mérkőzésünk tehát sikertelenül végződött…

.

A vidéki csapatok közül, a győriekkel volt az első kupamérkőzés

Közel 10 év után, 1922. április 23-án, ismét Magyar Kupa-mérkőzést játszott az FTC. Az FTC-nek a Magyar Kupa kiírása óta először sorsoltak vidéki ellenfelet: FTC—Győri ETO 7-0. A mérkőzést — szerény érdeklődés mellett — az Üllői úton játszották, s az a mieink biztos, könnyű győzelmét hozta.

.

Elkészült a Springer-szobor!

1922. szeptember 24.: „Az Üllői úti versenypályán impozáns ünnepség keretében leplezte le ma délután az FTC vezetősége a dr. Springer Ferenc, néhai elnöke emlékére emelt szobrot. Az ünnepségen, amely a szobor előtti térségen, a bejáró melletti futballkapu mögött folyt le, sporttársadalmunk színe-java megjelent, sőt, a kormány és a székesfőváros tanácsa is képviseltette magát. Az ünnepség az FTC összes szakosztályai dresszbe felöltözött képviselőinek felvonulásával kezdődött, a katonai zenekar hangjai mellett. Az első beszédet a Himnusz eléneklése után Mattyók Aladár, az FTC ügyvezető alelnöke tartotta. Az ünnepi díszszónok az FTC vezetősége részéről dr. Köncs Boldizsár volt, aki magasztos szavakban méltatta Springer hervadhatatlan érdemeit. A kormány és a székesfőváros nevében tartott beszéd után Demény Károly államtitkár az OTT nevében méltatta a nagy ünnep jelentőségét, majd dr. Baracs Marcell az ügyvédi kamara nevében mondott magas szárnyalású beszédet, amelyben felszólította az FTC vezetőségét és az egész sporttársadalmat, hogy Springer szellemében neveljék a jövő generációit. Utána a szövetségek és az egyesületek képviselői beszéltek és sorban elhelyezték koszorúikat.”

fradi-palya_19220924_springer-szobor-avatasa_0815

A szobor Mátrai Lajos szobrászművész alkotása. Egy atlétaalakot ábrázol, amely a testnevelést szimbolizálja. Az alapító elnök arcképe a szobor talapzatának egyik — pálya felé eső — részén látható. Ez utóbbi Berán Lajos szobrászművész alkotása.

.

Sörmeccs az Üllői úton

„Az FTC első és old boy csapatának 11 gól előnyös mérkőzése ma délután 4 órakor lesz az FTC-pályán. A mérkőzés a legősibb futballszabályok szerint fog lefolyni: mindkét kapu mögött egy-egy hordó sör áll majd csapraverve a fáradt játékosok üdülésére. A netán beálló éhség csillapítására 20 kg felvágottat vonultatnak fel a tehetős klubtagok, s hogy a jókedvnek ne legyen a meccsel egyidejűleg vége, kedélyes táncra gyűlnek majd össze a fiatalok és old boyok az FTC-klubházban.”

Ennek az 1923-as mérkőzésnek az eredményéről, lefolyásáról semmit sem hagytak az utókorra. Lehet, hogy nem az eredmény volt a fontos?

.

Hangulatkép az 1923-as „ örökrangadóról”

„A zöld-fehér tábor szinte teljes számban vonult ki tegnap az Üllői útra. Ez a tábor tegnap zúgott, forrongott, s boldog izgalmában tapsfergeteget zuhogtatott a mezőnybe. Az MTK-hívők némák maradtak, balsejtelem köde ülte meg a lelküket. Egyszer-kétszer a mérkőzés elején még tapssal honorálták játékosaik egy-egy szép akcióját. Egri csodaszép gólja után azonban zsebre dugott kézzel, összeszorított ajakkal, szinte halványan nézték, mint hanyatlik vissza csapatuk közvetlenül a bajnokság célszalagja előtt. A második félidőben pedig Pataki gólja után megindultak hazafelé. Némán, fejlehorgasztva mentek, s az Üllői út közönségében megvolt a jó ízlés: nem kísérte gúnyos megjegyzésekkel a némán távozókat. Átérezte a percek drámaiságát, s szinte meghatottsággal nézte, mint búcsúzik a mérkőzés közepén hazavonuló MTK-tábor.

A meccs után lassan oszlott szét az FTC-közönség. Nagy esemény volt. Az FTC-öltözőben örömtől égnek az arcok. Blumtól interjút kérnek:

— Mit is mondanék? Boldog és büszke vagyok. Jól játszottunk!

A sikeres mérkőzés befejeztével azonban nem aludt ki a lelkesedés lángja, sőt, este és éjszaka még magasabbra lobogtak fel az örömtüzek az egész IX. kerületben. Utcán, tereken, kávéházakban és vendéglőkben, kiskocsmákban és magánlakásokon csak a mérkőzés részleteit tárgyalták. Poharak csengtek, éljenek harsogtak. Mikor azután az utolsó poharakat is kihörpintették, elégedetten kiáltottak fel: — Na, ma nem marad bor a Ferencvárosban! És azonnal jött a „válasz”: — De még a Józsefvárosban sem, uram!”

.

Finn zászló FTC-klubház tetején

1923. augusztus 19., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-FINNORSZÁG 3:1finn-zaszlo
Góllövő: Braun 2, Hirzer

Zsák (33 FC) – Fogi II. (UTE), Mándi (MTK) – Kertész II. (MTK), Kléber (III. ker.), Blum (FTC) – Braun (MTK), Takács II. (Vasas), Winkler II. (MTK), Siklósi (MTK), Hirzer (Törekvés). Szövetségi kapitány: Kiss Gyula.

A finn válogatott első budapesti mérkőzésén az egyetlen ünnepi gesztus az volt, hogy az FTC-klubház tetejére egy nagy finn zászlót állítattak . . .
A játék pedig kimondottan hétköznapi volt, a lelkes finnek félidőben még 1:0-ra vezettek az unottan játszó magyar csapat ellen. Érdekes, hogy ezen a mérkőzésen is védett tizenegyest a magyar kapus! Zsák 2:1-es vezetésnél így hárította a tizenegyest:

„Először Eklöf állt fel a büntetőrúgáshoz. Zsák azonban a lövés pillanatában — régi trükkjének megfelelően — Eklöf elé futott. A labda a kapu mellé került, de a bíró a szabályoknak megfelelően újra rúgatta. Az új büntetőrúgást már Linna irányította a kapura, de nem elég szerencsésen és Zsák az élesen lőtt labdát kifogta!”

.

Közép-Európa legnagyobb sporttelepe — az Üllői úton!

Szigeti Imre

Magyarországon az első nagy pálya az FTC Üllői úti pályája volt. Az FTC-ből indult ki most is az az elhatározás, hogy Budapest futballsportjához méltó pályát bocsássanak a ma már 50—60 ezer főre tehető publikum rendelkezésére. Az FTC jelenlegi pályája továbbfejlesztésre alkalmas, hely bőven van az építkezéshez. Csupán a megfelelő anyagi erő előteremtése okozott gondot. Ma milliárdok kellenek egy nagyobb építkezéshez, ma pedig ekkora összeggel az FTC nem rendelkezik. Pénzemberek részére pedig igazán nem mondható rentábilisnak nagyobb összeget sportpályába fektetni. A futballsport közönsége nálunk a fixfizetés közép-és munkásosztályból tömörül, ezek pedig a belépőjegyek árait nagyon is megnézik, mielőtt megvásárolnák. Az FTC-ben, úgy látszik, bizalommal néznek az állapotok javulása elé, másként nehéz volna megérteni, hogyan vállalkozhattak olyan pályaépítésre, mely az anyagi erejüket sokszorosan túlhaladja. Igaz, hogy Közép-Európa legszebb, legimpozánsabb pályája az FTC-stadion lesz. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szigeti Imrével, az FTC alelnökével, akinek a sport fejlesztése érdekében kifejtett fáradozásai és áldozatai nem tartoznak a titkok közé.

— Először a nézőteret nagyobbítjuk meg, hogy 40—45 ezer embert kényelmesen el tudjunk helyezni. A nagytribünnel szemközt lévő kistribün esztétikai szempontból már régen megérett a lebontásra. A helyébe egy 140 m hosszú, gyönyörű tribün kerül, amely a klubháznál fog kezdődni. A tribün elején páholysorok lesznek, emögött pedig kényelmes ülőhelyek. A páholyok előtt 30 lépcsősor épül. A helyekre közvetlenül az Üllői útról lesz a feljárat, olyanképpen, hogy az ülőhelyek közönsége a bemenetelkor nem torlódik az állóhelyre sietőkkel. Ezt az új — B tribünt — a kapu mögött eddig is meglévő kistribünnel egy 44 méteres tribün köti majd össze, amely folytatása lesz a korcsolyapálya előtti tribünnek. Így azután a Springer-szobor körüli résztől eltekintve körtribün veszi majd körül a játékteret.

Az átalakításokat Mattyók Aladár mérnök tervei alapján végeztetjük. Mattyók kitűnően ismeri a pályát, hiszen annak idején az ő tervei szerint készült. Az ügybuzgalma biztosíték arra nézve, hogy a munkálatok is — amelyeket ő vezet — a legteljesebb rendben fognak lebonyolódni. A játéktéren a méreteket természetesen meghagyjuk, csupán gyepesíteni fogunk. Felszerelünk majd egy egészen modern, dinamómotor által hajtott öntözőkészüléket, amely 10 perc alatt az egész pályát meglocsolja.

Az építkezésekre az előirányzat szerint kétmilliárd koronát terveztünk. Ezt az összeget az Ingatlan Bank bocsátja rendelkezésünkre. Évenként 400 milliót kell törlesztenünk, tehát 5 év alatt kell a kétmilliárdot visszafizetnünk. A 2 milliárd letörlesztése 5 év alatt a saját erőnkből lehetetlen.

Támogatást csak közönségünktől várhatunk. Reméljük, hogy a pálya látogatottsága az eddiginél nagyobb lesz. Igyekszünk olyan programot nyújtani, amely méltó lesz a szép pályához. Elvárjuk a közönségtől, hogy ne csak mint drukkerek lelkesedjenek a zöld-fehér színekért, hanem jöjjenek be ami nagy családunkba, legyenek ők is tagjai az FTC-nek. A tagsági jegy ára körülbelül 200 000 korona lesz egy évre, s ennek ellenében a pályán rendezendő összes versenyére szabad belepést biztosítanánk, az új nagytribün előtti lépcsőzet e tagok részére lenne fenntartva. A továbbiakban páholyokat és ülőhelyeket adnánk el örökre.

A tervek tehát készen várják a keresztülvitelt. Rövid idő kérdése csupán, hogy Közép-Európa egyik leggrandiózusabb pályáját a magunkénak tudhassuk.

Ha nagy nehézségek mellett is, de tény, hogy a szép tervek nagy része hamarosan megvalósult, s az ország legnagyobb pályája az FTC-é volt!

Mattyók Aladár

Felépült és a nagyközönség rendelkezésére áll az FTC Üllői úti tribünje. Ma van az ünnepélyes megnyitása. Már messziről látszik a hatalmas új tribün, mely túlemelkedik a környező házakon. Benn a sporttelepen egy csapat ember veszi körül Mattyók Aladárt, az FTC alelnökét, a pálya zseniális megalkotóját. A méreteit magyarázza éppen:

— a hossza 134 méter, a magassága 16 méter (négy emelet). Már az első sor páholy 6 méter magasságban van a pálya felett. 300 hatszemélyes páholy, 1400 számozott ülőhely, tehát összesen 3200 hely.

A Springer-szobor alatt állunk, s nézzük a pályát új oldalával. A munkások tömege dolgozik még az utolsó simításokon, de máris minden ragyog. Rend, tisztaság. A teniszpályák felé is kiépítették a harmadik, kis körtribünt, úgy, hogy most már nagy U alakban az egész pályát körülveszi az impozáns tribünsor. Gyönyörűen fest, sietünk gratulálni a tervező Mattyók Aladárnak és az építést vezető Fejér és Dános cég beltagjának, Fejér Sándornak.

Kis várakozás után megérkeznek a hatóság és a sajtó emberei, majd az FTC népszerű elnöke, Gschwindt Ernő. Sajnos, az FTC elnökségének az a tagja, aki talán leglelkesebben harcolt és küzdött az Üllői úti stadion kiépítése érdekében, s anyagi rizikótól nem félve, erős akarattal szállt síkra a gyönyörű tervek valóra váltása érdekében, Szigeti Imre nem jelenhetett meg. A Zágrábba utazó labdarúgócsapatot nehéz túráján kísérő Szigeti Imrének a kezét csak gondolatban szoríthattuk meg, lelkesen, boldogan, elismerést adózóan és büszkén.

Az FTC-elnökség kalauzolása mellett fölmegyünk és közelről is megtekintjük az új tribünöket. Fölérve a legmagasabb pontra, a minimálisra redukált karcsú oszlopok szabad látást engednek á pályára. Kipróbálunk egy páholyt. A 6 személyesben annyi a hely, hogy egy hetedik is kényelmesen elférne. Ami a legjobban bámulatba ejti az embert, az a tartóoszlopok karcsúsága és az oszlopok közötti nagy távolság. Megtudjuk, hogy az egész egy német—osztrák találmány szerint épült. A legalsó páholysorba érve magyaráz tovább a tervező, Mattyók Aladár:

— Még ez is 6 méter magasan van a pályától. A tribün és a padok közt fog rövidesen felépülni a betonlépcső, úgy, hogy azon újabb ezrek férnek majd el.

A megtekintés fáradalmait az udvarias FTC uzsonnával enyhíti. Lassan sötétedik. A futballisták és az atléták abbahagyják munkájukat. A munkások is leteszik a csákányt, s a kezdődő sötétségben egy kis lelkes társaság beszél a múltról, amikor még a Fradi volt az első. Az első! Ami újra akar lenni és lehet is.

Még egy pályával kapcsolatos, egyáltalán nem mindennapi hír: “Egy barcelonai üzletemberekből álló vállalkozó csoport, amint már Európa több nagy városában tette, Budapesten is akar rendezni bikaviadalokat. A látványossághoz már az összes engedélyeket megszerezte az óriási apparátussal dolgozó csoport, amely az FTC sporttelepén akarja a bikaviadalokat megrendezni szeptember 14, 18 és 28-án. Az FTC-nek igen jól jött ez a terv, mert jelentős összeggel járul hozzá pályájának teljes kiépítéséhez.”

Néhány hét múlva már beszámoltak arról, hogy „a gyönyörű sporttelepen javában építik a bikaviadalok arénáját. Ácsok baltája csattog, fűrésze muzsikál a pálya közepén, ahol most ácsolják össze a torreádorok öltözőjét. Az aréna maga már készen áll. A város felé eső futballkapu előtt húzódik el a deszkakerítés és köralakban fut a pálya közepéig. A bikák istállója az új tribün alatt van, ahonnan deszkafal közt jutnak be az arénába.”

A bikaviadalt végül csak az akkori külterületen, Újpesten engedélyezték, így az Üllői úti „aréna” egy nevezetességtől — egy budapesti bikaviadal helyszínének kétes értékű „dicsőségétől” elesett…

.

fradi-palya_19240800_b-tribun_0814B-tribün-avató a Magyar – Lengyelen

1924. augusztus 31-én a MAGYARORSZÁG-LENGYELORSZÁG mérkőzésen a B-tribünnel kibővített és akkor átadott Üllői úti pályára közel negyvenezren mentek ki! A párizsi olimpiai kudarc után, ez óriási dolognak számított. A közönség nem csalódott, ezúttal négy magyar gólnak örvendhettek a nézők.

1924. augusztus 31., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-LENGYELORSZÁG 4:0
Góllövő: Takács II. 2, Orth, Karasiak (öngól)

Fischer (VAC) – Mándi (MTK), Senkey (MTK) – Borsányi (BTC), Nádler (MTK), Bartos (Törekvés) – Braun (MTK), Takács II. (Vasas), Orth (MTK), Csontos (UTE), Jeny (MTK). Szövetségi kapitány: Máriássy Lajos dr.

A győzelem nem maradt el, de megállapították, hogy „a dicséretet ma, bármilyen szép is a gólok számában kifejezett győzelem, nagy bőséggel nem onthatjuk. A magyar csapaton ugyancsak látszott, hogy a nyári szünet után minden bevezetés nélkül ment bele a forró, nagy stílű játékot kívánó mérkőzésbe.”

A zöld-fehér család részére a tribünavató mérkőzést a szeptember 7-én lejátszott FTC—Kispest találkozó jelentette. Ahogy a válogatott, a fradisták is „nullra” győztek, Pataki és Kohut góljaival 2-0 volt az eredmény.

1924.09.07., Üllői út, FTC – Kispesti AC: 2-0, NB1
FTC: Amsel – Ruprich, Takács I. – Furmann, Sándor, Blum – Héger, Steczovits, Pataki M., Szalai J., Kohut
Gól: Pataki M.(1), Kohut(1)

.

Díszközgyűlés az Üllői úton

Balra csíkos mezben Gabrovitz Kornél, mellette Kovács

Az FTC első mérkőzésének 25 éves jubileumán ünnepi események történtek. 1925. március 25-én először az FTC és az OTE ifjúsági csapatai mérkőztek az Üllői úton, a ferencvárosi fiatalok nyertek 4-1-re. Ezalatt 22, részben már deres hajú, de ifjú szívű sportember, az FTC és az OTE 25 év előtti első csapatainak 6-6 tagja, kiegészítve a legelső időkben már játszó öregfiúkkal, átkocsizott az FTC régi pályájára, a Soroksári útra.

 

fradi-palya_19250325_001

A kapuban a KAOE vezérkara várta az ünnepelteket. A fényképészek és filmesek is megörökítették, amint a „veteránok” pályára léptek. A kétszer 10 perces mérkőzésen — úgy, mint 25 évvel azelőtt — ismét az OTE nyert 1-0-ra… Visszatérve az FTC-pályára, az ünneplő közönség jelenlétében megkoszorúzták a Springer-szobrot. Dr. Köncs Boldizsár emlékbeszéde után a fradisták az A-lelátó alatti tornaterembe vonultak, ahol a negyedszázad emlékére díszközgyűlést tartottak.

fradi-palya_19250325_002

„Leléptetés” – saját pályán …

1925. május 13-án játszották az FTC—VAC Magyar Kupa-találkozót. A rendes játékidő 1-1-es döntetlennel végződött, így a szabályok szerint következett a 2 x 15 perces hosszabbítás. Csak 8 percig tartott, mert ekkor az MLSZ alelnöke bement a pályára és felszólította a bírót, hogy fejezze be a mérkőzést. Az ok: az NSC—Törekvés bajnoki mérkőzést időben el kellett kezdeni… Mindez az FTC saját pályáján történt, ahol a hazai csapat előmérkőzést játszott…

.

Zamora – Zsák 1-0

1925. október 4., Budapest, Üllői út, SPANYOLORSZÁG-MAGYARORSZÁG 1:0
Zsák (33 FC) – Fogl II. (UTE), Hungler II. (FTC) – Rebró (MTK), Kléber (MTK), Furmann (FTC) – Senkey II. (MTK), Molnár (MTK), Priboj (UTE), Opata (MTK), Kohut (FTC). Csere: Zloch (33 FC), Takács II. (Vasas), Senkey I. (MTK). Szövetségi kapitány: Máriássy Lajos dr.

Álló sor balról: Opata, Kohut, Priboj, Hungler II., Zsák, Fuhrmann, Molnár, Kléber, Senkey I., Rebro, Zloch, Takács I.

Álló sor (balról): Opata, Kohut, Priboj, Hungler II., Zsák, Furmann, Molnár, Kléber, Senkey I., Rebro, Zloch, Takács I. Elől: Fischer, Haar, Takács II., Senkey II., és Jimmy Hogan, a híres angol edző

A két híres kapus az Üllői úti pályán találkozott. Zsúfolt nézőtér előtt került sor a magyar—spanyol válogatott mérkőzésre. A magyarok minden helyzetet kihagytak, vagy a nagyszerűen védő Zamora mentett. Az egyik ellentámadást követő szabadrúgásból viszont, Zsák élete legnagyobb potyagólját kapta.. A mérkőzés után a spanyolok érthető örömmel szórakoztak az FTC-klubházban. Hungler János felesége még 60 év elteltével is lelkesen mesélte, hogy a meccs után mennyire megtáncoltatta a híres spanyol kapus.

fradi-palya_19251004_magyar-spanyol_zsak_0817

A spanyol csapat üdvözli az FTC-pálya közönségét

.

Tizenegyes 15 méterről!

1925. november 8., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-OLASZORSZÁG 1:1
Góllövő: Molnár

Zsák (33 FC) – Dudás (KAC), Senkey I. (MTK) – Furmann (FTC), Kléber (MTK), Reiner (Vasas) – Rázsó (Ékszerész), Molnár (MTK), Pataki (FTC), Opata (MTK), Jeny (MTK). Csere: Fischer (VAC). Szövetségi kapitány: Máriássy Lajos dr.

A Magyarország—Olaszország mérkőzésen is a magyar szurkolók szomorkodtak az Üllői úton. A francia bíró ítéletei, valamint az olaszok durva belemenései miatt, háromszor is szünetelt a mérkőzés, olyan páratlan tüntetés volt. A játékvezető megcsinálta azt, hogy kiállított egy olaszt, majd meggondolta a dolgot és engedte tovább játszani!

A magyar csapat javára megadott tizenegyest sem mindennapi körülmények között végezték el. Az olaszok egyszerűen nem mentek ki a 16-osról, a kapus nem állt a kapuba, a labdát pedig elrugdalták. „ Végül a bíró a sártól borított 11-es pontot kétszer is lépéssel kiméri, de így is 1 méterre a 16-os vonaltól jelöli ki a rúgás pontját. Nagy nehezen az olaszok elhagyják a 16-os területét, s Molnár feláll a 11-es rúgáshoz. A kaputól 15 méterre helyezett labdát éles lövéssel a bal alsó sarokba helyezve kiegyenlít, 1-1!”

.

Hózáporok és gólzáporok

A következő esetek is a pálya 1925-ös eseményeit gazdagították. „Ragyogó napfényben csillog a hótakaró az Üllői út mentén. A Pénzverdévé előlépett huszárlaktanya mellett lépkedve, szomorúan néz le ránk az FTC-pálya új tribünjének hátfala, nem támasztja meg tövét az állóhelyjegyre várók libasora. A kapu felett két kemény papírtábla kiszegezve. Mind a kettőn gyászos fekete ceruzával az írás: a mai napra kiírt bajnoki mérkőzések elmaradnak!”

A rendkívüli nagy havazás miatt valamennyi pályán 30—40 cm-es hótakaró akadályozta a játékot. Egyetlen mérkőzést sem tudtak lejátszani…

*

A VAC elleni meccsnek ritka „slágere” volt: az FTC-játékosok 3 perc alatt 3 gólt szereztek! Üllői úti bravúr — hat évtizeddel ezelőtt… Aztán a Törekvés elleni mérkőzést kellett gyorsítva lejátszani. Egy ötöst nekik is rúgtak a fradisták. 48 órán belül két bajnoki mérkőzés, 13 Fradi-góllal!

.

Zöld-fehérek a vörös salakon

„Weisz István, az FTC-pálya igazgatója, az idén új salakkal kísérletezik az Üllői úti pályán. Eddig nálunk minden pályán magyar szén közönséges kazánsalakját használták salakozásra. Az FTC az idén a jobban kiégetett porosz kohósalakot használta a pálya újrasalakozására. Ez a salaktégla vörös színű és nem olyan szemcsés, mint a magyar szén kazánsalakja. Állítólag az ilyen salakpálya ruganyosabb, mint a másik. Hátránya azonban, hogy jobban kell gondozni, mert ha száraz, akkor jobban porzik. Egy szezon tapasztalata majd megmutatja, hogy beválik-e a vörös salakú pálya. Élénk színe mindenesetre jól hat a futó szemére.”

.

Botrány — örömmámor — pótmeccs

Mindez 1926 áprilisában volt. Az Üllői úton játszották az FTC—MTK Húsvéti serleg-döntőt. A sokáig álmos mérkőzésen a második félidőben olyan botrány tört ki néhány szándékos durvaság után, hogy még rendőri igazoltatás is volt a játéktéren! Ennek hatására a kék-fehérek levonultak, s mindenki arra számított, hogy ezzel — mint más esetekben a levonulást követően mindig — a pályán maradtak nyerték a meccset. Volt is nagy ünneplés az egész Franzstadtban!

„A Széchenyi kávéházban telt házat találunk. Gebauer tulajdonos kétszeresen boldog. Csak mindig győzne az FTC! — mondja örömtől repeső arccal. Őt nem annyira az üzleti érdek vezényli kijelentésében, mint a Fradi iránti szeretet, hiszen ő is az alapítók között volt, s az ő nővérének a választására vette fel az FTC a zöld-fehér színt! Ős ferencvárosi drukkerek húzatják a jól nevelt cigányokkal a klubnótákat: Hej, de! Nem lehet az FTC-vel kikukoricázni! A pezsgőt nem győzik a pincérek hordani. Az egész kávéház kórusban nótázik. Átmegyünk a szemben lévő Lindmayer vendéglőbe. A csapos már nem bírja a munkát… A Hébel és Valéria kávéház, Horváth Dani bácsi vendéglője, Gál bácsi kocsmája, a Szívós étterem mind-mind az Üllői úti tribün drukkerseregével van tele. Érdekes ez a Ferencváros. Mint egy nagy család forr össze vasárnaponként a meccsek után. Futballból kivénült apák feleségestől, gyerekestől rándulnak ki a meccsre, s már a kis gagyogó gyermekbe belenevelik az FTC szeretetét. De közben kiérünk az FTC klubházába. Itt van a nagy együttes. Csendesek, jókedvűek. Woggenhuber Oszkár zongoravirtuóz szórakoztatja a társaságot. Szerényen és csendesen dúdol az egész csapat. Már záróra van, amikor visszaballagunk az Üllői úton. A kocsmákból tódul a tömeg. Újra és újra csoportokba ütközünk. Itt is, ott is harsog a nóta: Zöldre van a, zöldre van az FTC-ing festve, majd egy másik nóta: Nincsen pénzem, de majd lesz, ha a Ferencváros bajnok lesz…”

Korán ittak a ferencvárosiak a húsvéti sikerre, mert az MLSZ úgy döntött, hogy a mérkőzésből még hiányzó 18 percet — zárt kapuk mellett! — április 15-én le kell játszani.

Idézzük a történtekről ismét a korabeli krónikást:

„Nem ismeri a pesti meccslátogatót az, aki azt hiszi, hogy a közönség kizárásával rendezett pótmeccsre senki sem megy ki. Ha előre kihirdetnék egyszer, hogy a tribün a nézők fejére szakad, akkor is megjelenne az pár ezer fanatikus, aki tegnap ott álldogált a pálya körül, kukucskált a kerítés hasadékain keresztül, húszféle trükkel próbálta áttörni az ellenörök frontját. Végül pedig fára, a villanyvezetéket tartó oszlopra, kerítésre mászott vagy betörte a palánkot, hogy tanúja lehessen a Fradi győzelmének.
Mert franzstadti volt valamennyi. Tapsoltak, éljeneztek, amikor az FTC a pályára lépett. Megindult a játék. Játék? Szó sincs róla, csapkodás az egész. Egy ítéletnél azonban felzúg a kerítésnél a tömeg. Ekkor vették csak észre, hogy a klubház mellett valami sebezhető pontot fedezett fel a kint rostokoló tömeg, s pillanatok alatt a kerítésen belül volt. De a tömeg nem élt vissza a helyzettel. Ott maradt a klubház tövében, a kerítés mellett és csak egyszer hallatta hangját. Amikor azonban vége volt a játéknak, mindenki befelé nyomult. Most már a kaput is kitárták, s pillanatok alatt ezrek rohantak be a nézőtérre. Az FTC csapata még trenírozgatott, kapura rugdalt, s a tömeg tapsolt, éljenzett. Ünnepelte kedvenc csapatát, amely a 0-0-ás eredménnyel megnyerte a húsvéti tornát.”

A furcsa eset óta egyesületünk életében több ilyen „pótmeccs” nem volt. A nagy érdeklődéssel várt 18 percet egyébként a Corvin filmgyár munkatársai rögzítették, és a góltalan meccstöredéket napokig játszották a fővárosi mozikban…

.

Műsoron kívüli örökrangadó

1926 nyarán bevezették Magyarországon is a profizmust. Az élcsapatok sok nemzetközi „attrakcióval” kedveskedtek a nézőknek, hiszen több bevétel kellett, mint korábban. Ezért is került bajba a Ferencváros és a Hungária (MTK), mivel a jugoszláv Beogradski lemondta a budapesti vendégszereplést. Alig állt egy nap az egyesületek rendelkezésére, hogy létrehozzanak egy alkalmi Ferencváros—Hungária mérkőzést. A rövid 24 óra is elegendő volt végül, hiszen a sebtében meghirdetett találkozóra több mint 12 ezer néző jött ki az Üllői útra. A Ferencváros 2-0-ás vezetése ellenére 4-2-re elveszítette a találkozót és ezzel a Nemzeti Sport díjul kitűzött serlegét a Hungária nyerte.

.

Amatőrök első mérkőzései

1926. szeptember 18., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 4:2. – Amatőr válogatottak mérkőzése.
Góllövő: Dobos 3, Reinhardt

Gallowich (NSC) – Orbán (BTC), Boór (BEAC) – Pesovnik (BEAC), Sághy (BEAC), Bobrik (Postás) – Kertész (BEAC), Reinhardt (BEAC), Kalas (Postás), Dobos (Postás), Hein (BSE). Csere: Plohl (MAC).

„Az amatőrcsapat először állott ki a magyar színek képviseletében nagy mérkőzésre. Megmutatta, hogy az amatőr futball rászolgál a figyelemre, érdeklődésre és szeretetre. Nemcsak a győzelem hirdeti amatőrjeink érdemét, de a játék is, amit ez a csapat produkált.”

*

Az amatőrcsapatok is megkezdték a bajnokságukat. Az FTC gárdája 1926. szeptember 22-én játszott először az Üllői úton. Az amatőrök a 33 FC ellen 2-0-ás győzelemmel mutatkoztak be. Mindössze pár százan voltak ezen a szerdai találkozón …

FTC—33 FC 2:0
Góllövők: Deák II., Domján

FTC: Hudek — Takács L., Bednár — Wilheim, Hungler I., Deák II. — Deák I., Lyka I., Domján, Oberfrank, Ivanovszky

.

Téli Kupa

1926 karácsonyán a Ferencváros mindkét nap pályára lépett. Az első napon egy új kezdeményezés, a Téli Kupa mérkőzéssorozat szólította az Üllői úti pályára játékosainkat.

A Téli Kupáért 6 csapat indult, díjazást az első három helyezett kapott: ezüstplakettet, ezüstérmet, bronzérmet. A győzelmekért 3 000 000 korona prémium járt, de a Ferencváros elleni győzelemre 5 millió koronát ígértek. Nem kellett kifizetni, ugyanis a Fradi sorra nyerte a mérkőzéseket.
Az elsőt karácsony első napján a Vasas ellen 4-2-re.

.

A Ferencváros az FTC ellen!

A furcsa mondat azt jelenti, hogy a profi Ferencváros az amatőr FTC ellen játszotta 1927-es első edzőmérkőzését. Félidőben még 1-1 volt az eredmény, aztán 9-1-re győztek Kohuték. Erre a találkozóra már érvényesek voltak azok a kedvezményes éves pályabelépők, amelyeket a pályarészvényesek kaptak mindössze 10 pengőért.

.

„Technikai forradalom” — az Üllői úton

1927. március 2. Ezt a szerdai napot nem fontos sportesemény, hanem egy ma már kuriózumszámba menő technikai bravúr tette emlékezetessé. Magyar sportpályán először szólalt meg a hangosanbeszélő, vagy ahogy akkor mondták, megafon. Az FTC edzésére kilátogató 300-400 szurkolónak kellemes szórakozást nyújtott a néhány ének- és zeneszámból álló „műsor” hallgatása. A „Marconiphone” márkájú megafont a Ferencváros—Nemzeti mérkőzésen akarták bemutatni, de akkor nem sikerült működésbe hozni.

Egy másik technikai újdonságnak is örvendhettek e napokban. Szigeti Imre Bécsben járva „megvásárolt egy ultraviolett sugarakkal dolgozó villamos gépet. Szépen hazahozták és felállították az öltözőben, és ezután ha az első félidőben nehezen megy a fiúknak a játék, szünetben a géppel doppingolás lesz! Üzembe hozzák a gépet, s mindenki megfrissülve fog kimenni a második félidőre. Frissen, mintha csak most született volna. Nem kell ezután a citrom, s fölösleges az a kis törköly is, itt a villanygép és kész a győzelem.
Így történik ez az Úrnak 1926—27. bajnoki évének második felében.”

Ehhez talán ma már kár kommentárt fűzni…

.

Mindkét válogatottban újpesti kapus védett

1927. április 10., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-JUGOSZLÁVIA 3:0
Góllövő: Siklóssy, Orth, P. Szabó
Szulik (Újpest) — Hungler II. (Ferencváros), Dudás (Kispest) — Werner (III. ker.), Volentik (Nemzeti), Péter (Újpest) – Schmidt (Budai 33), Vígh II. (Újpest), Orth (Hungária), Siklóssy (Attila), P. Szabó (Újpest). Csere: Sándor (Ferencváros), Szaffka (Újpest). Szövetségi kapitány: Kiss Gyula.

A hazai válogatott csapat biztos győzelmet aratott. Ritka érdekességet hozott a két válogatott mérkőzés: mindkét válogatottban újpesti kapus védett – Szulik és Friedrich!

.

Edzés után százterítékes vacsora!

„A szerdai tréning után az Üllői úti pálya klubházában százterítékes vacsora keretében ünnepelték a Ferencváros bajnokcsapatát. A győzelem jelentőségét Neuwilt Emil méltatta, majd Szigeti Imre kiosztotta a csapat tagjainak a Hungária elleni mérkőzésre jutalmul kitűzött ezüst stopperórákat. Egyedül Pataki Mihály, aki amatőr volt, maradt ki a listából, akit külön jutalmazott meg egyesülete egy remekbe készült ezüstbottal” Mindez 1927. május 11-én történt az Üllői úton.


Rekordgyőzelem!

1927. június 12., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-FRANCIAORSZÁG 13:1
Góllövő: Takács II. 6, Kohut 2, Skvarek 2, Orth 2, Devaquez (öngól)

Weinhardt (Sabaria) – Fogl II. (Újpest), Fogl III. (Újpest) – Pesovnik (Sabaria), Kvasz (Hungária), Rebró (Hungária) – Schmidt (Budai 33), Takács II. (Vasas), Orth (Hungária), Skvarek (Hungária), Kohut (Ferencváros). Csere: Opata (Hungária). Szövetségi kapitány: Kiss Gyula.

Magyar válogatott csapat hivatalos mérkőzésen sem előtte, sem utána nem ért el ilyen nagygólarányú győzelmet! Már félidőben 6:0 volt az eredmény… Az ötödik gól „villámgyors” története: „a 32. percben Orth mesés kiadásával Kohut megszökik és szokásos bombája pontosan süvít a hálóba!”
Ezúttal a mérkőzés hőse Takács II. volt. Hat szép góljával alaposan kivette a részét a ritka győzelemből. Pedig nem is játszotta végig a mérkőzést! 12:1-nél „Takács elhagyta a pályát, félős volt ugyanis, hogy lemarad az aradi vonatról (!), amely a Vasas után viszi a romániai portyára.”

.

Meggyulladt a C-tribün!

Ez is 1927-ben történt. Augusztus 7-én egy szerencsétlen tűzeset szolgáltatta a nap szomorú szenzációját:

„ Vasárnap délelőtt folyt le az FTC-pályán a Vasas—Húsos tréningmérkőzés mintegy 300 néző előtt. Déli 12 órakor vége volt a meccsnek és a közönség eloszlott, csupán a klubok néhány vezetője és a játékosok hozzátartozói voltak a pályán, amikor hirtelen lángra lobbant a három állóhelyi tribün közül az, amelyik az Üllői út felé eső sarokban áll és közvetlenül szomszédja az óriási költséggel két évvel ezelőtt felépített B-tribünnek. A tűzoltók hihetetlen gyorsasággal termettek a helyszínen, és olyan apparátussal támadták meg az égő tribünt, hogy fél óra leforgása alatt nemcsak a szomszédos tribünök voltak biztonságban, hanem teljesen eloltották az égő tribünt is. Ekkor már látni lehetett, hogy a kigyulladt tribün teljesen tönkreégett, üszkös faváz maradt csak meg belőle.

fradi-palya_19270807_0814

A hatalmas B-tribünt az mentette meg, hogy a tűz kitörésekor a pályán volt a Néprajzi Múzeum gépésze, Vadas. Ez a derék ember nem vesztette el a lélekjelenlétét, hirtelen előkerítette és bekapcsolta a pályaöntözés céljait szolgáló tömlőt és ennek sugarával locsolta a B-tribün oldalfalát mindaddig, amíg a tűzoltók megérkeztek. A tüzet az okozta, hogy egy néző gondatlanul eldobott egy égő cigarettavéget, amely a tribün hasadékai közé esve, alulról lángra lobbantotta a nagy hőségben szinte puskaporossá száradt fatribünt. A kár igen nagy, de megtérül, mert a tribün biztosítva volt.”

Minden rosszban van valami jó is! Ez lehetne a mottója annak a híradásnak, amely, gondoljuk, igen sok szurkolónak okozott örömet.

„Letakarították a tribünégés üszkös gerendáit, s most az összeégett faanyagot arra használták fel, hogy a B-tribün előtti lejtős földdombokat lépcsőzettel látták el. A földtöltésbe körülbelül 1 méter széles lépcsőket vágtak, amelyek kissé lejtenek előre és így három sorban is elhelyezkedhetnek az állóhelyes szurkolók. A lépcsőket a leégett tribünből kiszedett deszkákkal támasztották ki. A munkások egyike maga is a törzsközönség tagja lehet az állóhelyen, hiszen így nyilatkozott a munkáról: — Hát ennyi hasznunk lett abból a tribünégésből. Ha tudná a vezetőség, hogy mennyit szidtuk mi innen az állóhelyről, miközben féllábunkkal valami tégladarabon állva egyensúlyoztunk egész délután, hogy le ne csússzunk valamelyik gólról. Hát most aztán rendbe hozzuk a dolgot.. .”

.

Taps a moziban

1927. december 4-én a csehszlovák bajnok, a prágai Slavia az Üllői úton győzött a Ferencváros ellen. Ezen a napon mégis megtapsolták a Fradit, igaz, hogy nem a pályán, hanem a — Rádius moziban! Ekkor tartották ugyanis az első magyar sportfilmbemutatót, amelynek egyik részében a Ferencváros labdarúgócsapatának edzéséről is vetítettek részleteket. Néha percekig zúgott a taps egy-egy kedvencnek a tréningen mutatott gyakorlatáért …

.

Egy nap kilenc Fradista kettős szereposztásban, de csak az Üllői útiak győztek:

1928. március 25., Róma, OLASZORSZÁG-MAGYARORSZÁG 4:3
Góllövő: Kohut, Hirzer, Takács II.

Amsel (Ferencváros) – Sternberg (Újpest), Senkey I. (III. ker.) – Borsányi (Újpest), Bukovi (Ferencváros), Pruha (Attila) — Ströck (Újpest), Takács II. (Ferencváros), Konrád II. (Hungária), Hirzer (Hungária), Kohut (Ferencváros). Szövetségi kapitány: Kiss Gyula.

1928. március 25., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-JUGOSZLÁVIA 2:1
Góllövő: Stófián 2.

Beneda (Újpest) — Takács I. (Ferencváros), Hungler II. (Ferencváros) – Furmann (Ferencváros), Lutz II. (Újpest), Obitz (Ferencváros) – Rázsó (Ferencváros), Skvarek (Hungária), Stófián (Sabaria), Bihámy (Nemzeti), P. Szabó (Újpest). Szövetségi kapitány: Kiss Gyula.

Ezen a napon is „kettős szereposztásban” játszott a válogatott. A római csapat volt a jobbik, a budapesti viszont győzött. Csak az első félidőben volt jó a játék, a gólok is ekkor estek.

.

Miért nem nő fű a Fradi-pályán?

Mari néni

Amikor megérkeztek a Blackburn Rovers labdarúgói és szemlét tartottak az Üllői úti pályán, nagyon tetszett nekik a hatalmas tribünsor. Azt azonban megdöbbenve vették észre, hogy a pálya talaja nem füves, hanem kopár talaj. El kellett mondani, hogy füves volt a talaj, de a háború utáni években nem volt szabad locsolni, mert még a vízzel is takarékoskodni kellett a magyar fővárosban, és akkor végleg kipusztult az amúgy sem dús fűtakaró.

Persze a pesti közönség mindjárt reagált a „fűkérdésre”: — Hallottad? Az angolok nem értették, hogy miért nincs fű az Üllői úti pályán? Én megmagyaráztam volna nekik.
— Mivel? Hogyan?
— Hát ahol a Mari néni játszik, ott nem nő fű!

Tény, hogy Takács I. Géza, a „Mari néni” keményen játszott, no de ennyire?…

.

Egy „hatos” az angol kupagyőztesnek

csapatkep_19280528_ftc-blackburn_0814

A Blackburn elleni 6-1-es győzelem után a sportsajtóban büszkén állapították meg: „A magyar bajnok viharzó lendülete elsöpörte az angol kupagyőztest! Az első perctől az utolsóig ott élt a pályán ennek a félelmetes, nagyszerű tizenegynek minden tudása, ott csillogott a magyar futballnak minden szépsége, és elsöpörte a nagy ellenfelet, hogy percről percre diadalmas mámorba ringassa a húszezernyi nézősereget. Aki látta ezt a mérkőzést, sohasem felejti el, aki nem látta, örökké sajnálhatja. A tömeg féktelen örömmel ujjongta végig a mérkőzést, és az egész magyar sporttársadalom nevében fejezte ki elismerését, háláját és nyilvánította megelégedését a ferencvárosi bajnokcsapattal szemben, amikor a játékosokat a vállán vitte le a pályáról.” (1928. május 28.)

*

Pár nap múlva újabb feladat várta a ferencvárosiakat.

A szegedi bajnoki találkozó volt a tavaszi idény fináléja. Két sátrat állítottak fel az Üllői úti pályán: egyet az A, egyet a B tribün előtt, ahol a jelentkezőket fogadták a Fradi szegedi különvonatára. Öt nap múlva bejelentették: a vonat megtelt! Szegeden is nagyban készültek az angol kupagyőztest „kiütő” Ferencváros ünnepélyes fogadtatására …

.

Zubriczky pofonja

A szegediek egykori híres csapata, a Bástya fájdalmas vereséget mért nemcsak Szegeden, de még az Üllői úton is a Fradira. 1928-ban nem mindennapi körülmények között zárult ellenük a találkozó.

1-0-ás vezetésünknél, pattanásig feszült helyzetben az utolsó percek következtek.
„A 86. percben áll a játék, Takács H-t ápolják. A zavart felhasználja egy néző, befut a pályára, s a szabálytalankodó szegedi hátvédet, valamint a Fradi terhére sokat tévedő játékvezetőt megüti! Zubriczky Gyulát, a heves vérű nézőt elsőnek Takács I. csípi nyakon, s földre penderíti, aztán Neuwilt Emil akaszt le neki két pofont a Ferencváros vezetősége nevében, majd rendőrök veszik körül. Gerő bíró erre lefújja a meccset. Az öltözőben mondja: — Nem vezethetem tovább a meccset, mert a testi épségemet igazán nem veszélyeztethetem. Kijelentem, hogy csak akkor játsszák le a hátralévő időt, ha kiürítik a pályát. A pályán levő 8 rendőr viszont erre képtelen volt. A vitatkozás addig tartott, amíg teljesen besötétedett.”

fradi-palya_1920-as-evek_0814

Az ügy intézése majd egy évig elhúzódott a különféle fellebbezések miatt.
A Ferencváros igazát elviekben ugyan elismerték, de a pályán elért 1-0-át érvényesítették… Ha ezen a találkozón a Ferencváros legalább döntetlent kicsikar, akkor a bajnoki cím ezúttal is az Üllői útra került volna!

.

Az első KK-gól az Üllői úton

A Ferencváros első budapesti KK-mérkőzését a Hungária úti pályán rendezték, az Admira elleni meccsre viszont már az Üllői úti stadionban gyülekeztek a szurkolók. A mérkőzés egyetlen gólját a tartalékként beugró Rázsó szerezte:

Amikor már átmentem a halfon, láttam, hogy Franzl kifut elém. Hirtelen nagy nyugalom fogott el, nem is gondoltam arra, hogy gólt fogok lőni és nagyszerűen sikerült elcsípnem a pillanatot, amikor Franzl mellett be lehetett pöckölni a labdát a kapuba.

Így született meg az Üllői úti pályán az első KK-gól…

merkozesjelenet_19280914_ftc-admira_takacs-ii-szedlacsek_0814

1928.09.16., Üllői út, Ferencváros – Admira: 1-0, KK
Ferencváros: Amsel – Takács I., Hungler II. – Lyka II., Bukovi, Berkessy – Rázsó, Takács II., Turay, Szedlacsik, Kohut
Gól: Rázsó(1)
Edző: Tóth-Potya István

.

KK-döntő az Üllői úton!

A nagy ellenfél a bécsi Rapid volt. A „sógorok” ezt az Üllői úti mérkőzést megemlegették: hét gólt kaptak a Fraditól!

1928.10.28., Üllői út, Ferencváros – Rapid: 7-1, KK Döntő
Ferencváros: Amsel – Takács I., Hungler II. – Furmann, Bukovi, Berkessy – Koszta, Takács II., Turay, Szedlacsik, Kohut
Gól: Takács II.(3), Szedlacsik(2), Kohut(2)
Edző: Tóth-Potya István

merkozesjelenet_19281028_ftc-rapid_0814

„A magyar bajnok valami fékezhetetlen erővel, valami kimondhatatlan akarattal és lendülettel játszott. Ennek a lendületnek az ereje elsöpörte a Rapid minden igyekezetét, ez a lendület lenyűgözte a nézőt. A legnagyobb ritkaságszámba megy az, hogy két ennyire nagy tudású együttes közül az egyik ilyen hatalmasan a másik fölé kerekedik. A Ferencvárost sem a szerencse, sem valami más külső tényező nem támogatta abban, hogy ezt a szörnyű fölényt kiharcolja, hogy ezt a 7-1-es katasztrofális vereséget nagy ellenfelére mérte. Tudása, lendülete, akarata, a játékosok szíve, a feladat nagyságához szabott megértése szülte azt, éppen ezért a Ferencváros gyönyörű fegyvertényeinek sorában is örökké emlékezetes lesz ez a fényes győzelem.”

Érdekes felhívás jelent meg a Nemzeti Sportban a KK-döntő bécsi visszavágójának kapcsán. A szerdai tréningen mindenre felkészítették a játékosokat. Valamihez még szurkolói segítséget is kértek: „A zöld-fehérek vezetősége szeretné, ha a szerdai tréningre mennél több Fradi-drukker jönne ki és sokat lármáznának, hogy a csapat megszokja a bécsi közönség várható zenebonáját. Erre a tréningre tehát felfüggesztik a zöld-fehérek vezetőségének azt a határozatát, hogy a tréninglátogatóknak nem szabad bekiabálni.”

.

Tagtoborzó

1929 januárjában a magyar sportéletben addig szokatlan lépésre szánta el magát a Ferencváros agilis vezetősége. A szurkolókat klubtagként az egyesület tagjának tekintette és részükre kedvezményeket biztosított. A tagszervezés első napjáról így emlékeztek mag a Nemzeti Sportban:

„Csak egy felhívás jelent meg, csak egy kis udvari irodahelyiséget béreltek a József krt. 52—56. számú házban, a szerdai sportújságban csak annyit közöltek, hogy délelőtt 10 órakor már lehet jelentkezni az irodában. És mégis: amikor Weisz István, a Ferencváros irodájának a vezetője reggel fél kilenckor bement az irodába, hogy 10 órára mindent előkészítsen, már egész kis tömeg várt rá, akik azonnal rendes vagy pártoló tagok akartak lenni. Weisz István — mit tehetett volna ? — nem készített elő semmit, előkészület nélkül kezdte kiadni a belépési nyilatkozatokat és beszedni a tagdíjat. Három óra alatt 80 rendes és 84 pártoló tag jelentkezett! Akik most az első napokban lépnek a Fradiba, még mindig jó jegyet kapnak és egymás mellett is ülhetnek, mert a belépés sorrendjében osztják ki majd a helyre szóló tagsági jegyeket a B tribünre és középről indulnak kifelé a jegyekkel a két oldal irányába. A rendes tag havi 5, a pártoló tag havi 3 pengőt fizet, míg a beiratkozási díj (ezt csak egyszer kell fizetni) rendes tagoknál 2, pártoló tagoknál 1 pengő. A rendes tagok a B tribünön páholyülőhelyet, míg a pártoló tagok ugyanott tribünülőhelyet kapnak. A beiratkozás után egy-két nap múlva mindenki megkapja a tagsági igazolványát, amely egyben a pályabelépő is. A pártoló tagok igazolványa zöld, a rendes tagok igazolványa pedig fehér színű. Az igazolvány névre szóló, de nem arcképes.”

Befejezésül jelmondattal is felhívták az újításra a szurkolók figyelmét: „Minden igazi Ferencváros-hívő szívében a Ferencvárost, szíve fölött a tagsági igazolványt hordja!”

Két nap alatt 1.000 szurkoló jelentkezett, s ez a szám néhány hét alatt négyezerre emelkedett! Az már aztán más kérdés, hogy a Ferencvárosnak ez az akció ugyan rendkívül nagy erkölcsi sikert hozott, de anyagiakban ráfizetéssel zárult. A későbbiekben a kedvezmények csökkentésével, részben az árak emelésével, de továbbra is funkcionált az 1929-ben bevezetett tagrendszer. Csak egy pályához fűződő példa a tagok „kiszolgálására”: mivel a B tribünön, ahová a jegyek szóltak, a dohányzás tilos volt, létrehoztak egy „korzót” a tribün előtt, elkülönítve az állóhelytől, ahol a tagok szünetben sétálhattak és dohányozhattak.

Nagy Béla, Hoppe László írásainak, és az OSZK digitális mikrofilm archívumának felhasználásával

Előző rész: 1911-1919Következő rész: 1930-1939

ɱ

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST