Az Üllői úti stadion: 1920-1929

fradi-palya_19240800_b-tribun_0814

Edzésdömping az Üllői úton


1920 februárjának első napjaiban napvilágot látott a hí­r: az FTC-pálya igazgatósága eldöntötte az évad edzésnapjait, megcsinálták a csapatok részére az edzésbeosztást. Az FTC szerdán és pénteken, az MTE és az FSC kedden, a BAK és a Húsiparosok csütörtök délután edzhettek a közkedvelt pályán. Tehát öt csapatnak adott otthont abban az időben az Üllői úti pálya! A gazdasági válság idején a Fradi a kiscsapatoknak í­gy is segí­tséget adott.

.

Négyszer meghosszabbí­tott mérkőzés!

Szinte egyedülálló eset történt 1920 tavaszán. Az FTC ificsapata Húsvéti serleg-mérkőzést játszott a Vasassal. A rendes játékidő 0-0-ra végződött, aztán „a mérkőzést négy í­zben harminc perccel meghosszabbí­tották és a döntő gól csak akkor esett. A mérkőzés több mint három órán át tartott!”
Az FTC 1-0-ás győzelmével végződött maratoni mérkőzés után döntést hoztak, amely szerint csak 2x 15 perccel hosszabbí­tható egy-egy mérkőzés …

.

Fradi-szilveszter a klubházban

1920 decemberében nagyban folyt a szervezkedés az FTC szilveszteri estjére. „Az újonnan és teljes kényelemmel berendezett klubteremben este 8 órakor társas vacsora lesz, amelyet elsőrangú cigányzenekar muzsikája mellett, tánc követ. A szünet alatt sport és egyéb aktuális tréfák szórakoztatják a közönséget. A klubétterem új bérlője, Raposa Margit jó hí­rneve garanciát nyújt a jó ellátásra.” Vajon hogy sikerült az Üllői úti szilveszter?

.

Handset

1921. március 13., Budapest, Üllői út, BUDAPEST-BERLIN 2:2
Góllövő: Orth, Bodnár

Zsák (33 FC) – Fogl II. (UTE), Mándi (MTK) – Kertész (MTK), Obitz (FTC), Blum (FTC) – Braun (MTK), Bodnár (MAC), Orth (MTK), Eisenhoffer (KAC), Schlosser (MTK).

A magyar csapat fölénye ellenére majdnem kikapott. Az egyenlí­tő gólt a 92. percben (sérülés miatt hosszabbí­tás volt!) Bodnár í­gy szerezte: „Korner után a labdát a kapu előtti kavarodásban Bodnár fejjel és kézzel is gólba helyezte. A németek protestáltak, de Meisl bí­ró nem látta a handset, s mert a határbí­rók sem igen láthatták, gólt í­tél.”

.

Gyászperc

Az FTC—Terézvárosi TC bajnoki mérkőzést 1921. április 10-én játszották. Schiller bí­ró, karján fekete karszalaggal vezette a mérkőzést és a 30. percben rövid időre megszakí­totta a játékot. Az akkor elhunyt Fehéry Ákos neves játékvezető emlékének adóztak kegyelettel az I. osztályú mérkőzéseken, í­gy az Üllői úton is. Ez volt az első gyászszünet, amelyet magyar játékvezető emlékének szenteltek.

.

Atléták az FTC-pályán

Mindez 1921-ben, ami akkor nagy feltűnést keltett. Vértes Jenő, az MTE futója minden kedden, csütörtökön és szombat reggel — fél héttől! — edzette a sportolni vágyó hölgyeket.

.

Pataki briliáns játéka egy nem hivatalos válogatott mérkőzésen

1921. június 26., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-DÉL-NÉMETORSZÁG 3:0
Góllövő: Pataki, Braun, Molnár

Kropacsek (MTK) – Fogl II. (UTE), Mándi (MTK) – Szabó (FTC), Guttmann II. (MTK), Blum (FTC) – Braun (MTK), Pataki (FTC), Schlosser (MTK), Tóth (FTC).

„Magyarország kezd nappal szemben, s már az első percben Guttmann II. beadásából Pataki váratlanul a bal felső sarokba lő.” A nagyszerű kezdést jó folytatás követte, és sokszor tapsolhatták a szurkolók a magyar fiúk szép alakí­tásait. Különösen Patakinak volt nagy sikere. Mint í­rták: „Pataki briliáns játéka döntötte el a meccset. Minden dicsérő jelző kevés az ő játékának jellemzésére.”

Egyébként sem ez, sem a következő országrész elleni találkozó nem számí­t a hivatalos magyar válogatott mérkőzések közé.

.

Pályabőví­tési munkák

Az elnökség egyik legfontosabb célkitűzéseinek az Üllői úti pálya bőví­tését, korszerűsí­tését tartotta.

Malaky Mihály 1921 nyarán nyilatkozott az FTC stadion bőví­tési terveiről:

“Hamarosan hozzáfogunk pályánk kiépí­téséhez. Az Üllői úti pálya egészen stadionszerű lesz. Az Üllői úti oldalra szintén nagy tribün kerül. Emeletes tribünt épí­tünk a Hungária úti (a mai Könyves K. krt) frontra. Alatta lesz a főbejárat, melyet a pálya hossztengelyébe helyezünk át. A beözönlő közönség a 14 méter magas Springer emlékművel fogja magát szemben találni. A hatalmas atlétaszobor megalkotásához Mátray Lajos szobrászművész már hozzáfogott. A szobor talapzatára kerül Springer Ferenc dr. reliefje és az FTC hősi halált halt tagjainak nevét megörökí­tő tábla.”

Szigeti Imre alelnökünk a Sporthí­rlap munkatársának adott interjút:

Az FTC az 1922-es esztendőt használja fel arra, hogy az Üllői úti sporttelepet teljesen kiépí­tse. A klubnak már a pálya alapkövének lerakásakor az volt a célja, hogy amit a sportból szerez, azt egy teljesen modern berendezésű sporttelep felépí­tésére fordí­tja. Most is csak ez történik. Szándékunk az, hogy 1.000 páholyt épí­tünk a nagytribün elé, amelyet viszont csak páholyokra és számozott ülőhelyekre rendezünk be, úgy, hogy az épí­tkezés első részletének befejeződésével 4.000 számozott üléssel és 1.400 páhollyal fogunk rendelkezni. A nagytribün alatti állóhelyek megszűnnek, ami előnyös hatással lesz a nagy meccsek idején beálló, rendkí­vüli tolongások megszüntetésére. Az épí­tkezés második része: a nagytribünnel szemközti állóhely lépcsőterasz-szerű kiépí­tése a nyári hónapokra marad, miután a nagyobb épí­tkezések zavarnák a közönséget. Június végén azonban itt is megindul az épí­tkezés és a lépcsős teraszt egészen a klubházig vezetjük.”

Az épí­tkezés közel 5 millió koronát igényelt, í­gy nem csodálható, hogy a munka tovább tartott, mint azt tervezték.

.

Ökölví­vó-mérkőzés az Üllői úton

Az 1922-es húsvéti torna második napján, az FTC a dán Aarhus ellen mérkőzött és 4-1-re biztosan győzött.

A dánok még aznap visszavágtak a vereségért, igaz, nem futballgyőzelemmel: „Hétfőn este az FTC—Aarhus mérkőzés után a sporttelepen lévő tornateremben kihí­vásos boxmérkőzésre állott ki Untenecker, az FTC fiatal boxolója és Andreasson, az Aarhus kapusa, aki jó nevű boxoló Dániában. A mérkőzésre, amely propaganda jelleggel bí­rt, zsúfolásig megtöltötte a közönség a tornatermet, bár a mérkőzés az ellenfelek között hatalmas súlykülönbözet miatt nem sok jót í­gért. (Untenecker ugyanis 67 kg, Andreasson pedig 84 kg.) A mérkőzés előtt dr. Tatich Péter ismertető és felvilágosí­tó előadást tartott a boxolásról. Az első két roundban Untenecker sokkal tetszetősebben dolgozott, s mindenki már az ő győzelmében bí­zott, mikor a harmadik forduló közepén két esetben is elcsúszván a padlón, s a dán szabálytalan ütése miatt is kedvét vesztve, feladta a mérkőzést.”

Első nemzetközi ökölví­vó mérkőzésünk tehát sikertelenül végződött…

.

A vidéki csapatok közül, a győriekkel volt az első kupamérkőzés

Közel 10 év után, 1922. április 23-án, ismét Magyar Kupa-mérkőzést játszott az FTC. Az FTC-nek a Magyar Kupa kií­rása óta először sorsoltak vidéki ellenfelet: FTC—Győri ETO 7-0. A mérkőzést — szerény érdeklődés mellett — az Üllői úton játszották, s az a mieink biztos, könnyű győzelmét hozta.

.

Elkészült a Springer-szobor!

1922. szeptember 24.: „Az Üllői úti versenypályán impozáns ünnepség keretében leplezte le ma délután az FTC vezetősége a dr. Springer Ferenc, néhai elnöke emlékére emelt szobrot. Az ünnepségen, amely a szobor előtti térségen, a bejáró melletti futballkapu mögött folyt le, sporttársadalmunk szí­ne-java megjelent, sőt, a kormány és a székesfőváros tanácsa is képviseltette magát. Az ünnepség az FTC összes szakosztályai dresszbe felöltözött képviselőinek felvonulásával kezdődött, a katonai zenekar hangjai mellett. Az első beszédet a Himnusz eléneklése után Mattyók Aladár, az FTC ügyvezető alelnöke tartotta. Az ünnepi dí­szszónok az FTC vezetősége részéről dr. Köncs Boldizsár volt, aki magasztos szavakban méltatta Springer hervadhatatlan érdemeit. A kormány és a székesfőváros nevében tartott beszéd után Demény Károly államtitkár az OTT nevében méltatta a nagy ünnep jelentőségét, majd dr. Baracs Marcell az ügyvédi kamara nevében mondott magas szárnyalású beszédet, amelyben felszólí­totta az FTC vezetőségét és az egész sporttársadalmat, hogy Springer szellemében neveljék a jövő generációit. Utána a szövetségek és az egyesületek képviselői beszéltek és sorban elhelyezték koszorúikat.”

fradi-palya_19220924_springer-szobor-avatasa_0815

A szobor Mátrai Lajos szobrászművész alkotása. Egy atlétaalakot ábrázol, amely a testnevelést szimbolizálja. Az alapí­tó elnök arcképe a szobor talapzatának egyik — pálya felé eső — részén látható. Ez utóbbi Berán Lajos szobrászművész alkotása.

.

Sörmeccs az Üllői úton

„Az FTC első és old boy csapatának 11 gól előnyös mérkőzése ma délután 4 órakor lesz az FTC-pályán. A mérkőzés a legősibb futballszabályok szerint fog lefolyni: mindkét kapu mögött egy-egy hordó sör áll majd csapraverve a fáradt játékosok üdülésére. A netán beálló éhség csillapí­tására 20 kg felvágottat vonultatnak fel a tehetős klubtagok, s hogy a jókedvnek ne legyen a meccsel egyidejűleg vége, kedélyes táncra gyűlnek majd össze a fiatalok és old boyok az FTC-klubházban.”

Ennek az 1923-as mérkőzésnek az eredményéről, lefolyásáról semmit sem hagytak az utókorra. Lehet, hogy nem az eredmény volt a fontos?

.

Hangulatkép az 1923-as „ örökrangadóról”

„A zöld-fehér tábor szinte teljes számban vonult ki tegnap az Üllői útra. Ez a tábor tegnap zúgott, forrongott, s boldog izgalmában tapsfergeteget zuhogtatott a mezőnybe. Az MTK-hí­vők némák maradtak, balsejtelem köde ülte meg a lelküket. Egyszer-kétszer a mérkőzés elején még tapssal honorálták játékosaik egy-egy szép akcióját. Egri csodaszép gólja után azonban zsebre dugott kézzel, összeszorí­tott ajakkal, szinte halványan nézték, mint hanyatlik vissza csapatuk közvetlenül a bajnokság célszalagja előtt. A második félidőben pedig Pataki gólja után megindultak hazafelé. Némán, fejlehorgasztva mentek, s az Üllői út közönségében megvolt a jó í­zlés: nem kí­sérte gúnyos megjegyzésekkel a némán távozókat. Átérezte a percek drámaiságát, s szinte meghatottsággal nézte, mint búcsúzik a mérkőzés közepén hazavonuló MTK-tábor.

A meccs után lassan oszlott szét az FTC-közönség. Nagy esemény volt. Az FTC-öltözőben örömtől égnek az arcok. Blumtól interjút kérnek:

— Mit is mondanék? Boldog és büszke vagyok. Jól játszottunk!

A sikeres mérkőzés befejeztével azonban nem aludt ki a lelkesedés lángja, sőt, este és éjszaka még magasabbra lobogtak fel az örömtüzek az egész IX. kerületben. Utcán, tereken, kávéházakban és vendéglőkben, kiskocsmákban és magánlakásokon csak a mérkőzés részleteit tárgyalták. Poharak csengtek, éljenek harsogtak. Mikor azután az utolsó poharakat is kihörpintették, elégedetten kiáltottak fel: — Na, ma nem marad bor a Ferencvárosban! És azonnal jött a „válasz”: — De még a Józsefvárosban sem, uram!”

.

Finn zászló FTC-klubház tetején

1923. augusztus 19., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-FINNORSZÁG 3:1finn-zaszlo
Góllövő: Braun 2, Hirzer

Zsák (33 FC) – Fogi II. (UTE), Mándi (MTK) – Kertész II. (MTK), Kléber (III. ker.), Blum (FTC) – Braun (MTK), Takács II. (Vasas), Winkler II. (MTK), Siklósi (MTK), Hirzer (Törekvés). Szövetségi kapitány: Kiss Gyula.

A finn válogatott első budapesti mérkőzésén az egyetlen ünnepi gesztus az volt, hogy az FTC-klubház tetejére egy nagy finn zászlót állí­tattak . . .
A játék pedig kimondottan hétköznapi volt, a lelkes finnek félidőben még 1:0-ra vezettek az unottan játszó magyar csapat ellen. Érdekes, hogy ezen a mérkőzésen is védett tizenegyest a magyar kapus! Zsák 2:1-es vezetésnél í­gy hárí­totta a tizenegyest:

„Először Eklöf állt fel a büntetőrúgáshoz. Zsák azonban a lövés pillanatában — régi trükkjének megfelelően — Eklöf elé futott. A labda a kapu mellé került, de a bí­ró a szabályoknak megfelelően újra rúgatta. Az új büntetőrúgást már Linna irányí­totta a kapura, de nem elég szerencsésen és Zsák az élesen lőtt labdát kifogta!”

.

Közép-Európa legnagyobb sporttelepe — az Üllői úton!

Szigeti Imre

Magyarországon az első nagy pálya az FTC Üllői úti pályája volt. Az FTC-ből indult ki most is az az elhatározás, hogy Budapest futballsportjához méltó pályát bocsássanak a ma már 50—60 ezer főre tehető publikum rendelkezésére. Az FTC jelenlegi pályája továbbfejlesztésre alkalmas, hely bőven van az épí­tkezéshez. Csupán a megfelelő anyagi erő előteremtése okozott gondot. Ma milliárdok kellenek egy nagyobb épí­tkezéshez, ma pedig ekkora összeggel az FTC nem rendelkezik. Pénzemberek részére pedig igazán nem mondható rentábilisnak nagyobb összeget sportpályába fektetni. A futballsport közönsége nálunk a fixfizetés közép-és munkásosztályból tömörül, ezek pedig a belépőjegyek árait nagyon is megnézik, mielőtt megvásárolnák. Az FTC-ben, úgy látszik, bizalommal néznek az állapotok javulása elé, másként nehéz volna megérteni, hogyan vállalkozhattak olyan pályaépí­tésre, mely az anyagi erejüket sokszorosan túlhaladja. Igaz, hogy Közép-Európa legszebb, legimpozánsabb pályája az FTC-stadion lesz. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szigeti Imrével, az FTC alelnökével, akinek a sport fejlesztése érdekében kifejtett fáradozásai és áldozatai nem tartoznak a titkok közé.

— Először a nézőteret nagyobbí­tjuk meg, hogy 40—45 ezer embert kényelmesen el tudjunk helyezni. A nagytribünnel szemközt lévő kistribün esztétikai szempontból már régen megérett a lebontásra. A helyébe egy 140 m hosszú, gyönyörű tribün kerül, amely a klubháznál fog kezdődni. A tribün elején páholysorok lesznek, emögött pedig kényelmes ülőhelyek. A páholyok előtt 30 lépcsősor épül. A helyekre közvetlenül az Üllői útról lesz a feljárat, olyanképpen, hogy az ülőhelyek közönsége a bemenetelkor nem torlódik az állóhelyre sietőkkel. Ezt az új — B tribünt — a kapu mögött eddig is meglévő kistribünnel egy 44 méteres tribün köti majd össze, amely folytatása lesz a korcsolyapálya előtti tribünnek. így azután a Springer-szobor körüli résztől eltekintve körtribün veszi majd körül a játékteret.

Az átalakí­tásokat Mattyók Aladár mérnök tervei alapján végeztetjük. Mattyók kitűnően ismeri a pályát, hiszen annak idején az ő tervei szerint készült. Az ügybuzgalma biztosí­ték arra nézve, hogy a munkálatok is — amelyeket ő vezet — a legteljesebb rendben fognak lebonyolódni. A játéktéren a méreteket természetesen meghagyjuk, csupán gyepesí­teni fogunk. Felszerelünk majd egy egészen modern, dinamómotor által hajtott öntözőkészüléket, amely 10 perc alatt az egész pályát meglocsolja.

Az épí­tkezésekre az előirányzat szerint kétmilliárd koronát terveztünk. Ezt az összeget az Ingatlan Bank bocsátja rendelkezésünkre. Évenként 400 milliót kell törlesztenünk, tehát 5 év alatt kell a kétmilliárdot visszafizetnünk. A 2 milliárd letörlesztése 5 év alatt a saját erőnkből lehetetlen.

Támogatást csak közönségünktől várhatunk. Reméljük, hogy a pálya látogatottsága az eddiginél nagyobb lesz. Igyekszünk olyan programot nyújtani, amely méltó lesz a szép pályához. Elvárjuk a közönségtől, hogy ne csak mint drukkerek lelkesedjenek a zöld-fehér szí­nekért, hanem jöjjenek be ami nagy családunkba, legyenek ők is tagjai az FTC-nek. A tagsági jegy ára körülbelül 200 000 korona lesz egy évre, s ennek ellenében a pályán rendezendő összes versenyére szabad belepést biztosí­tanánk, az új nagytribün előtti lépcsőzet e tagok részére lenne fenntartva. A továbbiakban páholyokat és ülőhelyeket adnánk el örökre.

A tervek tehát készen várják a keresztülvitelt. Rövid idő kérdése csupán, hogy Közép-Európa egyik leggrandiózusabb pályáját a magunkénak tudhassuk.

Ha nagy nehézségek mellett is, de tény, hogy a szép tervek nagy része hamarosan megvalósult, s az ország legnagyobb pályája az FTC-é volt!

Mattyók Aladár

Felépült és a nagyközönség rendelkezésére áll az FTC Üllői úti tribünje. Ma van az ünnepélyes megnyitása. Már messziről látszik a hatalmas új tribün, mely túlemelkedik a környező házakon. Benn a sporttelepen egy csapat ember veszi körül Mattyók Aladárt, az FTC alelnökét, a pálya zseniális megalkotóját. A méreteit magyarázza éppen:

— a hossza 134 méter, a magassága 16 méter (négy emelet). Már az első sor páholy 6 méter magasságban van a pálya felett. 300 hatszemélyes páholy, 1400 számozott ülőhely, tehát összesen 3200 hely.

A Springer-szobor alatt állunk, s nézzük a pályát új oldalával. A munkások tömege dolgozik még az utolsó simí­tásokon, de máris minden ragyog. Rend, tisztaság. A teniszpályák felé is kiépí­tették a harmadik, kis körtribünt, úgy, hogy most már nagy U alakban az egész pályát körülveszi az impozáns tribünsor. Gyönyörűen fest, sietünk gratulálni a tervező Mattyók Aladárnak és az épí­tést vezető Fejér és Dános cég beltagjának, Fejér Sándornak.

Kis várakozás után megérkeznek a hatóság és a sajtó emberei, majd az FTC népszerű elnöke, Gschwindt Ernő. Sajnos, az FTC elnökségének az a tagja, aki talán leglelkesebben harcolt és küzdött az Üllői úti stadion kiépí­tése érdekében, s anyagi rizikótól nem félve, erős akarattal szállt sí­kra a gyönyörű tervek valóra váltása érdekében, Szigeti Imre nem jelenhetett meg. A Zágrábba utazó labdarúgócsapatot nehéz túráján kí­sérő Szigeti Imrének a kezét csak gondolatban szorí­thattuk meg, lelkesen, boldogan, elismerést adózóan és büszkén.

Az FTC-elnökség kalauzolása mellett fölmegyünk és közelről is megtekintjük az új tribünöket. Fölérve a legmagasabb pontra, a minimálisra redukált karcsú oszlopok szabad látást engednek á pályára. Kipróbálunk egy páholyt. A 6 személyesben annyi a hely, hogy egy hetedik is kényelmesen elférne. Ami a legjobban bámulatba ejti az embert, az a tartóoszlopok karcsúsága és az oszlopok közötti nagy távolság. Megtudjuk, hogy az egész egy német—osztrák találmány szerint épült. A legalsó páholysorba érve magyaráz tovább a tervező, Mattyók Aladár:

— Még ez is 6 méter magasan van a pályától. A tribün és a padok közt fog rövidesen felépülni a betonlépcső, úgy, hogy azon újabb ezrek férnek majd el.

A megtekintés fáradalmait az udvarias FTC uzsonnával enyhí­ti. Lassan sötétedik. A futballisták és az atléták abbahagyják munkájukat. A munkások is leteszik a csákányt, s a kezdődő sötétségben egy kis lelkes társaság beszél a múltról, amikor még a Fradi volt az első. Az első! Ami újra akar lenni és lehet is.

Még egy pályával kapcsolatos, egyáltalán nem mindennapi hí­r: “Egy barcelonai üzletemberekből álló vállalkozó csoport, amint már Európa több nagy városában tette, Budapesten is akar rendezni bikaviadalokat. A látványossághoz már az összes engedélyeket megszerezte az óriási apparátussal dolgozó csoport, amely az FTC sporttelepén akarja a bikaviadalokat megrendezni szeptember 14, 18 és 28-án. Az FTC-nek igen jól jött ez a terv, mert jelentős összeggel járul hozzá pályájának teljes kiépí­téséhez.”

Néhány hét múlva már beszámoltak arról, hogy „a gyönyörű sporttelepen javában épí­tik a bikaviadalok arénáját. Ácsok baltája csattog, fűrésze muzsikál a pálya közepén, ahol most ácsolják össze a torreádorok öltözőjét. Az aréna maga már készen áll. A város felé eső futballkapu előtt húzódik el a deszkakerí­tés és köralakban fut a pálya közepéig. A bikák istállója az új tribün alatt van, ahonnan deszkafal közt jutnak be az arénába.”

A bikaviadalt végül csak az akkori külterületen, Újpesten engedélyezték, í­gy az Üllői úti „aréna” egy nevezetességtől — egy budapesti bikaviadal helyszí­nének kétes értékű „dicsőségétől” elesett…

.

fradi-palya_19240800_b-tribun_0814B-tribün-avató a Magyar – Lengyelen

1924. augusztus 31-én a MAGYARORSZÁG-LENGYELORSZÁG mérkőzésen a B-tribünnel kibőví­tett és akkor átadott Üllői úti pályára közel negyvenezren mentek ki! A párizsi olimpiai kudarc után, ez óriási dolognak számí­tott. A közönség nem csalódott, ezúttal négy magyar gólnak örvendhettek a nézők.

1924. augusztus 31., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-LENGYELORSZÁG 4:0
Góllövő: Takács II. 2, Orth, Karasiak (öngól)

Fischer (VAC) – Mándi (MTK), Senkey (MTK) – Borsányi (BTC), Nádler (MTK), Bartos (Törekvés) – Braun (MTK), Takács II. (Vasas), Orth (MTK), Csontos (UTE), Jeny (MTK). Szövetségi kapitány: Máriássy Lajos dr.

A győzelem nem maradt el, de megállapí­tották, hogy „a dicséretet ma, bármilyen szép is a gólok számában kifejezett győzelem, nagy bőséggel nem onthatjuk. A magyar csapaton ugyancsak látszott, hogy a nyári szünet után minden bevezetés nélkül ment bele a forró, nagy stí­lű játékot kí­vánó mérkőzésbe.”

A zöld-fehér család részére a tribünavató mérkőzést a szeptember 7-én lejátszott FTC—Kispest találkozó jelentette. Ahogy a válogatott, a fradisták is „nullra” győztek, Pataki és Kohut góljaival 2-0 volt az eredmény.

1924.09.07., Üllői út, FTC – Kispesti AC: 2-0, NB1
FTC: Amsel – Ruprich, Takács I. – Furmann, Sándor, Blum – Héger, Steczovits, Pataki M., Szalai J., Kohut
Gól: Pataki M.(1), Kohut(1)

.

Dí­szközgyűlés az Üllői úton

Balra csí­kos mezben Gabrovitz Kornél, mellette Kovács

Az FTC első mérkőzésének 25 éves jubileumán ünnepi események történtek. 1925. március 25-én először az FTC és az OTE ifjúsági csapatai mérkőztek az Üllői úton, a ferencvárosi fiatalok nyertek 4-1-re. Ezalatt 22, részben már deres hajú, de ifjú szí­vű sportember, az FTC és az OTE 25 év előtti első csapatainak 6-6 tagja, kiegészí­tve a legelső időkben már játszó öregfiúkkal, átkocsizott az FTC régi pályájára, a Soroksári útra.

 

fradi-palya_19250325_001

A kapuban a KAOE vezérkara várta az ünnepelteket. A fényképészek és filmesek is megörökí­tették, amint a „veteránok” pályára léptek. A kétszer 10 perces mérkőzésen — úgy, mint 25 évvel azelőtt — ismét az OTE nyert 1-0-ra… Visszatérve az FTC-pályára, az ünneplő közönség jelenlétében megkoszorúzták a Springer-szobrot. Dr. Köncs Boldizsár emlékbeszéde után a fradisták az A-lelátó alatti tornaterembe vonultak, ahol a negyedszázad emlékére dí­szközgyűlést tartottak.

fradi-palya_19250325_002

„Leléptetés” – saját pályán …

1925. május 13-án játszották az FTC—VAC Magyar Kupa-találkozót. A rendes játékidő 1-1-es döntetlennel végződött, í­gy a szabályok szerint következett a 2 x 15 perces hosszabbí­tás. Csak 8 percig tartott, mert ekkor az MLSZ alelnöke bement a pályára és felszólí­totta a bí­rót, hogy fejezze be a mérkőzést. Az ok: az NSC—Törekvés bajnoki mérkőzést időben el kellett kezdeni… Mindez az FTC saját pályáján történt, ahol a hazai csapat előmérkőzést játszott…

.

Zamora – Zsák 1-0

1925. október 4., Budapest, Üllői út, SPANYOLORSZÁG-MAGYARORSZÁG 1:0
Zsák (33 FC) – Fogl II. (UTE), Hungler II. (FTC) – Rebró (MTK), Kléber (MTK), Furmann (FTC) – Senkey II. (MTK), Molnár (MTK), Priboj (UTE), Opata (MTK), Kohut (FTC). Csere: Zloch (33 FC), Takács II. (Vasas), Senkey I. (MTK). Szövetségi kapitány: Máriássy Lajos dr.

Álló sor balról: Opata, Kohut, Priboj, Hungler II., Zsák, Fuhrmann, Molnár, Kléber, Senkey I., Rebro, Zloch, Takács I.

Álló sor (balról): Opata, Kohut, Priboj, Hungler II., Zsák, Furmann, Molnár, Kléber, Senkey I., Rebro, Zloch, Takács I. Elől: Fischer, Haar, Takács II., Senkey II., és Jimmy Hogan, a hí­res angol edző

A két hí­res kapus az Üllői úti pályán találkozott. Zsúfolt nézőtér előtt került sor a magyar—spanyol válogatott mérkőzésre. A magyarok minden helyzetet kihagytak, vagy a nagyszerűen védő Zamora mentett. Az egyik ellentámadást követő szabadrúgásból viszont, Zsák élete legnagyobb potyagólját kapta.. A mérkőzés után a spanyolok érthető örömmel szórakoztak az FTC-klubházban. Hungler János felesége még 60 év elteltével is lelkesen mesélte, hogy a meccs után mennyire megtáncoltatta a hí­res spanyol kapus.

fradi-palya_19251004_magyar-spanyol_zsak_0817

A spanyol csapat üdvözli az FTC-pálya közönségét

.

Tizenegyes 15 méterről!

1925. november 8., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-OLASZORSZÁG 1:1
Góllövő: Molnár

Zsák (33 FC) – Dudás (KAC), Senkey I. (MTK) – Furmann (FTC), Kléber (MTK), Reiner (Vasas) – Rázsó (Ékszerész), Molnár (MTK), Pataki (FTC), Opata (MTK), Jeny (MTK). Csere: Fischer (VAC). Szövetségi kapitány: Máriássy Lajos dr.

A Magyarország—Olaszország mérkőzésen is a magyar szurkolók szomorkodtak az Üllői úton. A francia bí­ró í­téletei, valamint az olaszok durva belemenései miatt, háromszor is szünetelt a mérkőzés, olyan páratlan tüntetés volt. A játékvezető megcsinálta azt, hogy kiállí­tott egy olaszt, majd meggondolta a dolgot és engedte tovább játszani!

A magyar csapat javára megadott tizenegyest sem mindennapi körülmények között végezték el. Az olaszok egyszerűen nem mentek ki a 16-osról, a kapus nem állt a kapuba, a labdát pedig elrugdalták. „ Végül a bí­ró a sártól borí­tott 11-es pontot kétszer is lépéssel kiméri, de í­gy is 1 méterre a 16-os vonaltól jelöli ki a rúgás pontját. Nagy nehezen az olaszok elhagyják a 16-os területét, s Molnár feláll a 11-es rúgáshoz. A kaputól 15 méterre helyezett labdát éles lövéssel a bal alsó sarokba helyezve kiegyenlí­t, 1-1!”

.

Hózáporok és gólzáporok

A következő esetek is a pálya 1925-ös eseményeit gazdagí­tották. „Ragyogó napfényben csillog a hótakaró az Üllői út mentén. A Pénzverdévé előlépett huszárlaktanya mellett lépkedve, szomorúan néz le ránk az FTC-pálya új tribünjének hátfala, nem támasztja meg tövét az állóhelyjegyre várók libasora. A kapu felett két kemény papí­rtábla kiszegezve. Mind a kettőn gyászos fekete ceruzával az í­rás: a mai napra kií­rt bajnoki mérkőzések elmaradnak!”

A rendkí­vüli nagy havazás miatt valamennyi pályán 30—40 cm-es hótakaró akadályozta a játékot. Egyetlen mérkőzést sem tudtak lejátszani…

*

A VAC elleni meccsnek ritka „slágere” volt: az FTC-játékosok 3 perc alatt 3 gólt szereztek! Üllői úti bravúr — hat évtizeddel ezelőtt… Aztán a Törekvés elleni mérkőzést kellett gyorsí­tva lejátszani. Egy ötöst nekik is rúgtak a fradisták. 48 órán belül két bajnoki mérkőzés, 13 Fradi-góllal!

.

Zöld-fehérek a vörös salakon

„Weisz István, az FTC-pálya igazgatója, az idén új salakkal kí­sérletezik az Üllői úti pályán. Eddig nálunk minden pályán magyar szén közönséges kazánsalakját használták salakozásra. Az FTC az idén a jobban kiégetett porosz kohósalakot használta a pálya újrasalakozására. Ez a salaktégla vörös szí­nű és nem olyan szemcsés, mint a magyar szén kazánsalakja. Állí­tólag az ilyen salakpálya ruganyosabb, mint a másik. Hátránya azonban, hogy jobban kell gondozni, mert ha száraz, akkor jobban porzik. Egy szezon tapasztalata majd megmutatja, hogy beválik-e a vörös salakú pálya. Élénk szí­ne mindenesetre jól hat a futó szemére.”

.

Botrány — örömmámor — pótmeccs

Mindez 1926 áprilisában volt. Az Üllői úton játszották az FTC—MTK Húsvéti serleg-döntőt. A sokáig álmos mérkőzésen a második félidőben olyan botrány tört ki néhány szándékos durvaság után, hogy még rendőri igazoltatás is volt a játéktéren! Ennek hatására a kék-fehérek levonultak, s mindenki arra számí­tott, hogy ezzel — mint más esetekben a levonulást követően mindig — a pályán maradtak nyerték a meccset. Volt is nagy ünneplés az egész Franzstadtban!

„A Széchenyi kávéházban telt házat találunk. Gebauer tulajdonos kétszeresen boldog. Csak mindig győzne az FTC! — mondja örömtől repeső arccal. Őt nem annyira az üzleti érdek vezényli kijelentésében, mint a Fradi iránti szeretet, hiszen ő is az alapí­tók között volt, s az ő nővérének a választására vette fel az FTC a zöld-fehér szí­nt! Ős ferencvárosi drukkerek húzatják a jól nevelt cigányokkal a klubnótákat: Hej, de! Nem lehet az FTC-vel kikukoricázni! A pezsgőt nem győzik a pincérek hordani. Az egész kávéház kórusban nótázik. Átmegyünk a szemben lévő Lindmayer vendéglőbe. A csapos már nem bí­rja a munkát… A Hébel és Valéria kávéház, Horváth Dani bácsi vendéglője, Gál bácsi kocsmája, a Szí­vós étterem mind-mind az Üllői úti tribün drukkerseregével van tele. Érdekes ez a Ferencváros. Mint egy nagy család forr össze vasárnaponként a meccsek után. Futballból kivénült apák feleségestől, gyerekestől rándulnak ki a meccsre, s már a kis gagyogó gyermekbe belenevelik az FTC szeretetét. De közben kiérünk az FTC klubházába. Itt van a nagy együttes. Csendesek, jókedvűek. Woggenhuber Oszkár zongoravirtuóz szórakoztatja a társaságot. Szerényen és csendesen dúdol az egész csapat. Már záróra van, amikor visszaballagunk az Üllői úton. A kocsmákból tódul a tömeg. Újra és újra csoportokba ütközünk. Itt is, ott is harsog a nóta: Zöldre van a, zöldre van az FTC-ing festve, majd egy másik nóta: Nincsen pénzem, de majd lesz, ha a Ferencváros bajnok lesz…”

Korán ittak a ferencvárosiak a húsvéti sikerre, mert az MLSZ úgy döntött, hogy a mérkőzésből még hiányzó 18 percet — zárt kapuk mellett! — április 15-én le kell játszani.

Idézzük a történtekről ismét a korabeli krónikást:

„Nem ismeri a pesti meccslátogatót az, aki azt hiszi, hogy a közönség kizárásával rendezett pótmeccsre senki sem megy ki. Ha előre kihirdetnék egyszer, hogy a tribün a nézők fejére szakad, akkor is megjelenne az pár ezer fanatikus, aki tegnap ott álldogált a pálya körül, kukucskált a kerí­tés hasadékain keresztül, húszféle trükkel próbálta áttörni az ellenörök frontját. Végül pedig fára, a villanyvezetéket tartó oszlopra, kerí­tésre mászott vagy betörte a palánkot, hogy tanúja lehessen a Fradi győzelmének.
Mert franzstadti volt valamennyi. Tapsoltak, éljeneztek, amikor az FTC a pályára lépett. Megindult a játék. Játék? Szó sincs róla, csapkodás az egész. Egy í­téletnél azonban felzúg a kerí­tésnél a tömeg. Ekkor vették csak észre, hogy a klubház mellett valami sebezhető pontot fedezett fel a kint rostokoló tömeg, s pillanatok alatt a kerí­tésen belül volt. De a tömeg nem élt vissza a helyzettel. Ott maradt a klubház tövében, a kerí­tés mellett és csak egyszer hallatta hangját. Amikor azonban vége volt a játéknak, mindenki befelé nyomult. Most már a kaput is kitárták, s pillanatok alatt ezrek rohantak be a nézőtérre. Az FTC csapata még trení­rozgatott, kapura rugdalt, s a tömeg tapsolt, éljenzett. Ünnepelte kedvenc csapatát, amely a 0-0-ás eredménnyel megnyerte a húsvéti tornát.”

A furcsa eset óta egyesületünk életében több ilyen „pótmeccs” nem volt. A nagy érdeklődéssel várt 18 percet egyébként a Corvin filmgyár munkatársai rögzí­tették, és a góltalan meccstöredéket napokig játszották a fővárosi mozikban…

.

Műsoron kí­vüli örökrangadó

1926 nyarán bevezették Magyarországon is a profizmust. Az élcsapatok sok nemzetközi „attrakcióval” kedveskedtek a nézőknek, hiszen több bevétel kellett, mint korábban. Ezért is került bajba a Ferencváros és a Hungária (MTK), mivel a jugoszláv Beogradski lemondta a budapesti vendégszereplést. Alig állt egy nap az egyesületek rendelkezésére, hogy létrehozzanak egy alkalmi Ferencváros—Hungária mérkőzést. A rövid 24 óra is elegendő volt végül, hiszen a sebtében meghirdetett találkozóra több mint 12 ezer néző jött ki az Üllői útra. A Ferencváros 2-0-ás vezetése ellenére 4-2-re elveszí­tette a találkozót és ezzel a Nemzeti Sport dí­jul kitűzött serlegét a Hungária nyerte.

.

Amatőrök első mérkőzései

1926. szeptember 18., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 4:2. – Amatőr válogatottak mérkőzése.
Góllövő: Dobos 3, Reinhardt

Gallowich (NSC) – Orbán (BTC), Boór (BEAC) – Pesovnik (BEAC), Sághy (BEAC), Bobrik (Postás) – Kertész (BEAC), Reinhardt (BEAC), Kalas (Postás), Dobos (Postás), Hein (BSE). Csere: Plohl (MAC).

„Az amatőrcsapat először állott ki a magyar szí­nek képviseletében nagy mérkőzésre. Megmutatta, hogy az amatőr futball rászolgál a figyelemre, érdeklődésre és szeretetre. Nemcsak a győzelem hirdeti amatőrjeink érdemét, de a játék is, amit ez a csapat produkált.”

*

Az amatőrcsapatok is megkezdték a bajnokságukat. Az FTC gárdája 1926. szeptember 22-én játszott először az Üllői úton. Az amatőrök a 33 FC ellen 2-0-ás győzelemmel mutatkoztak be. Mindössze pár százan voltak ezen a szerdai találkozón …

FTC—33 FC 2:0
Góllövők: Deák II., Domján

FTC: Hudek — Takács L., Bednár — Wilheim, Hungler I., Deák II. — Deák I., Lyka I., Domján, Oberfrank, Ivanovszky

.

Téli Kupa

1926 karácsonyán a Ferencváros mindkét nap pályára lépett. Az első napon egy új kezdeményezés, a Téli Kupa mérkőzéssorozat szólí­totta az Üllői úti pályára játékosainkat.

A Téli Kupáért 6 csapat indult, dí­jazást az első három helyezett kapott: ezüstplakettet, ezüstérmet, bronzérmet. A győzelmekért 3 000 000 korona prémium járt, de a Ferencváros elleni győzelemre 5 millió koronát í­gértek. Nem kellett kifizetni, ugyanis a Fradi sorra nyerte a mérkőzéseket.
Az elsőt karácsony első napján a Vasas ellen 4-2-re.

.

A Ferencváros az FTC ellen!

A furcsa mondat azt jelenti, hogy a profi Ferencváros az amatőr FTC ellen játszotta 1927-es első edzőmérkőzését. Félidőben még 1-1 volt az eredmény, aztán 9-1-re győztek Kohuték. Erre a találkozóra már érvényesek voltak azok a kedvezményes éves pályabelépők, amelyeket a pályarészvényesek kaptak mindössze 10 pengőért.

.

„Technikai forradalom” — az Üllői úton

1927. március 2. Ezt a szerdai napot nem fontos sportesemény, hanem egy ma már kuriózumszámba menő technikai bravúr tette emlékezetessé. Magyar sportpályán először szólalt meg a hangosanbeszélő, vagy ahogy akkor mondták, megafon. Az FTC edzésére kilátogató 300-400 szurkolónak kellemes szórakozást nyújtott a néhány ének- és zeneszámból álló „műsor” hallgatása. A „Marconiphone” márkájú megafont a Ferencváros—Nemzeti mérkőzésen akarták bemutatni, de akkor nem sikerült működésbe hozni.

Egy másik technikai újdonságnak is örvendhettek e napokban. Szigeti Imre Bécsben járva „megvásárolt egy ultraviolett sugarakkal dolgozó villamos gépet. Szépen hazahozták és felállí­tották az öltözőben, és ezután ha az első félidőben nehezen megy a fiúknak a játék, szünetben a géppel doppingolás lesz! Üzembe hozzák a gépet, s mindenki megfrissülve fog kimenni a második félidőre. Frissen, mintha csak most született volna. Nem kell ezután a citrom, s fölösleges az a kis törköly is, itt a villanygép és kész a győzelem.
így történik ez az Úrnak 1926—27. bajnoki évének második felében.”

Ehhez talán ma már kár kommentárt fűzni…

.

Mindkét válogatottban újpesti kapus védett

1927. április 10., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-JUGOSZLÁVIA 3:0
Góllövő: Siklóssy, Orth, P. Szabó
Szulik (Újpest) — Hungler II. (Ferencváros), Dudás (Kispest) — Werner (III. ker.), Volentik (Nemzeti), Péter (Újpest) – Schmidt (Budai 33), Ví­gh II. (Újpest), Orth (Hungária), Siklóssy (Attila), P. Szabó (Újpest). Csere: Sándor (Ferencváros), Szaffka (Újpest). Szövetségi kapitány: Kiss Gyula.

A hazai válogatott csapat biztos győzelmet aratott. Ritka érdekességet hozott a két válogatott mérkőzés: mindkét válogatottban újpesti kapus védett – Szulik és Friedrich!

.

Edzés után százterí­tékes vacsora!

„A szerdai tréning után az Üllői úti pálya klubházában százterí­tékes vacsora keretében ünnepelték a Ferencváros bajnokcsapatát. A győzelem jelentőségét Neuwilt Emil méltatta, majd Szigeti Imre kiosztotta a csapat tagjainak a Hungária elleni mérkőzésre jutalmul kitűzött ezüst stopperórákat. Egyedül Pataki Mihály, aki amatőr volt, maradt ki a listából, akit külön jutalmazott meg egyesülete egy remekbe készült ezüstbottal” Mindez 1927. május 11-én történt az Üllői úton.


Rekordgyőzelem!

1927. június 12., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-FRANCIAORSZÁG 13:1
Góllövő: Takács II. 6, Kohut 2, Skvarek 2, Orth 2, Devaquez (öngól)

Weinhardt (Sabaria) – Fogl II. (Újpest), Fogl III. (Újpest) – Pesovnik (Sabaria), Kvasz (Hungária), Rebró (Hungária) – Schmidt (Budai 33), Takács II. (Vasas), Orth (Hungária), Skvarek (Hungária), Kohut (Ferencváros). Csere: Opata (Hungária). Szövetségi kapitány: Kiss Gyula.

Magyar válogatott csapat hivatalos mérkőzésen sem előtte, sem utána nem ért el ilyen nagygólarányú győzelmet! Már félidőben 6:0 volt az eredmény… Az ötödik gól „villámgyors” története: „a 32. percben Orth mesés kiadásával Kohut megszökik és szokásos bombája pontosan süví­t a hálóba!”
Ezúttal a mérkőzés hőse Takács II. volt. Hat szép góljával alaposan kivette a részét a ritka győzelemből. Pedig nem is játszotta végig a mérkőzést! 12:1-nél „Takács elhagyta a pályát, félős volt ugyanis, hogy lemarad az aradi vonatról (!), amely a Vasas után viszi a romániai portyára.”

.

Meggyulladt a C-tribün!

Ez is 1927-ben történt. Augusztus 7-én egy szerencsétlen tűzeset szolgáltatta a nap szomorú szenzációját:

„ Vasárnap délelőtt folyt le az FTC-pályán a Vasas—Húsos tréningmérkőzés mintegy 300 néző előtt. Déli 12 órakor vége volt a meccsnek és a közönség eloszlott, csupán a klubok néhány vezetője és a játékosok hozzátartozói voltak a pályán, amikor hirtelen lángra lobbant a három állóhelyi tribün közül az, amelyik az Üllői út felé eső sarokban áll és közvetlenül szomszédja az óriási költséggel két évvel ezelőtt felépí­tett B-tribünnek. A tűzoltók hihetetlen gyorsasággal termettek a helyszí­nen, és olyan apparátussal támadták meg az égő tribünt, hogy fél óra leforgása alatt nemcsak a szomszédos tribünök voltak biztonságban, hanem teljesen eloltották az égő tribünt is. Ekkor már látni lehetett, hogy a kigyulladt tribün teljesen tönkreégett, üszkös faváz maradt csak meg belőle.

fradi-palya_19270807_0814

A hatalmas B-tribünt az mentette meg, hogy a tűz kitörésekor a pályán volt a Néprajzi Múzeum gépésze, Vadas. Ez a derék ember nem vesztette el a lélekjelenlétét, hirtelen előkerí­tette és bekapcsolta a pályaöntözés céljait szolgáló tömlőt és ennek sugarával locsolta a B-tribün oldalfalát mindaddig, amí­g a tűzoltók megérkeztek. A tüzet az okozta, hogy egy néző gondatlanul eldobott egy égő cigarettavéget, amely a tribün hasadékai közé esve, alulról lángra lobbantotta a nagy hőségben szinte puskaporossá száradt fatribünt. A kár igen nagy, de megtérül, mert a tribün biztosí­tva volt.”

Minden rosszban van valami jó is! Ez lehetne a mottója annak a hí­radásnak, amely, gondoljuk, igen sok szurkolónak okozott örömet.

„Letakarí­tották a tribünégés üszkös gerendáit, s most az összeégett faanyagot arra használták fel, hogy a B-tribün előtti lejtős földdombokat lépcsőzettel látták el. A földtöltésbe körülbelül 1 méter széles lépcsőket vágtak, amelyek kissé lejtenek előre és í­gy három sorban is elhelyezkedhetnek az állóhelyes szurkolók. A lépcsőket a leégett tribünből kiszedett deszkákkal támasztották ki. A munkások egyike maga is a törzsközönség tagja lehet az állóhelyen, hiszen í­gy nyilatkozott a munkáról: — Hát ennyi hasznunk lett abból a tribünégésből. Ha tudná a vezetőség, hogy mennyit szidtuk mi innen az állóhelyről, miközben féllábunkkal valami tégladarabon állva egyensúlyoztunk egész délután, hogy le ne csússzunk valamelyik gólról. Hát most aztán rendbe hozzuk a dolgot.. .”

.

Taps a moziban

1927. december 4-én a csehszlovák bajnok, a prágai Slavia az Üllői úton győzött a Ferencváros ellen. Ezen a napon mégis megtapsolták a Fradit, igaz, hogy nem a pályán, hanem a — Rádius moziban! Ekkor tartották ugyanis az első magyar sportfilmbemutatót, amelynek egyik részében a Ferencváros labdarúgócsapatának edzéséről is vetí­tettek részleteket. Néha percekig zúgott a taps egy-egy kedvencnek a tréningen mutatott gyakorlatáért …

.

Egy nap kilenc Fradista kettős szereposztásban, de csak az Üllői útiak győztek:

1928. március 25., Róma, OLASZORSZÁG-MAGYARORSZÁG 4:3
Góllövő: Kohut, Hirzer, Takács II.

Amsel (Ferencváros) – Sternberg (Újpest), Senkey I. (III. ker.) – Borsányi (Újpest), Bukovi (Ferencváros), Pruha (Attila) — Ströck (Újpest), Takács II. (Ferencváros), Konrád II. (Hungária), Hirzer (Hungária), Kohut (Ferencváros). Szövetségi kapitány: Kiss Gyula.

1928. március 25., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-JUGOSZLÁVIA 2:1
Góllövő: Stófián 2.

Beneda (Újpest) — Takács I. (Ferencváros), Hungler II. (Ferencváros) – Furmann (Ferencváros), Lutz II. (Újpest), Obitz (Ferencváros) – Rázsó (Ferencváros), Skvarek (Hungária), Stófián (Sabaria), Bihámy (Nemzeti), P. Szabó (Újpest). Szövetségi kapitány: Kiss Gyula.

Ezen a napon is „kettős szereposztásban” játszott a válogatott. A római csapat volt a jobbik, a budapesti viszont győzött. Csak az első félidőben volt jó a játék, a gólok is ekkor estek.

.

Miért nem nő fű a Fradi-pályán?

Mari néni

Amikor megérkeztek a Blackburn Rovers labdarúgói és szemlét tartottak az Üllői úti pályán, nagyon tetszett nekik a hatalmas tribünsor. Azt azonban megdöbbenve vették észre, hogy a pálya talaja nem füves, hanem kopár talaj. El kellett mondani, hogy füves volt a talaj, de a háború utáni években nem volt szabad locsolni, mert még a ví­zzel is takarékoskodni kellett a magyar fővárosban, és akkor végleg kipusztult az amúgy sem dús fűtakaró.

Persze a pesti közönség mindjárt reagált a „fűkérdésre”: — Hallottad? Az angolok nem értették, hogy miért nincs fű az Üllői úti pályán? Én megmagyaráztam volna nekik.
— Mivel? Hogyan?
— Hát ahol a Mari néni játszik, ott nem nő fű!

Tény, hogy Takács I. Géza, a „Mari néni” keményen játszott, no de ennyire?…

.

Egy „hatos” az angol kupagyőztesnek

csapatkep_19280528_ftc-blackburn_0814

A Blackburn elleni 6-1-es győzelem után a sportsajtóban büszkén állapí­tották meg: „A magyar bajnok viharzó lendülete elsöpörte az angol kupagyőztest! Az első perctől az utolsóig ott élt a pályán ennek a félelmetes, nagyszerű tizenegynek minden tudása, ott csillogott a magyar futballnak minden szépsége, és elsöpörte a nagy ellenfelet, hogy percről percre diadalmas mámorba ringassa a húszezernyi nézősereget. Aki látta ezt a mérkőzést, sohasem felejti el, aki nem látta, örökké sajnálhatja. A tömeg féktelen örömmel ujjongta végig a mérkőzést, és az egész magyar sporttársadalom nevében fejezte ki elismerését, háláját és nyilvání­totta megelégedését a ferencvárosi bajnokcsapattal szemben, amikor a játékosokat a vállán vitte le a pályáról.” (1928. május 28.)

*

Pár nap múlva újabb feladat várta a ferencvárosiakat.

A szegedi bajnoki találkozó volt a tavaszi idény fináléja. Két sátrat állí­tottak fel az Üllői úti pályán: egyet az A, egyet a B tribün előtt, ahol a jelentkezőket fogadták a Fradi szegedi különvonatára. Öt nap múlva bejelentették: a vonat megtelt! Szegeden is nagyban készültek az angol kupagyőztest „kiütő” Ferencváros ünnepélyes fogadtatására …

.

Zubriczky pofonja

A szegediek egykori hí­res csapata, a Bástya fájdalmas vereséget mért nemcsak Szegeden, de még az Üllői úton is a Fradira. 1928-ban nem mindennapi körülmények között zárult ellenük a találkozó.

1-0-ás vezetésünknél, pattanásig feszült helyzetben az utolsó percek következtek.
„A 86. percben áll a játék, Takács H-t ápolják. A zavart felhasználja egy néző, befut a pályára, s a szabálytalankodó szegedi hátvédet, valamint a Fradi terhére sokat tévedő játékvezetőt megüti! Zubriczky Gyulát, a heves vérű nézőt elsőnek Takács I. csí­pi nyakon, s földre penderí­ti, aztán Neuwilt Emil akaszt le neki két pofont a Ferencváros vezetősége nevében, majd rendőrök veszik körül. Gerő bí­ró erre lefújja a meccset. Az öltözőben mondja: — Nem vezethetem tovább a meccset, mert a testi épségemet igazán nem veszélyeztethetem. Kijelentem, hogy csak akkor játsszák le a hátralévő időt, ha kiürí­tik a pályát. A pályán levő 8 rendőr viszont erre képtelen volt. A vitatkozás addig tartott, amí­g teljesen besötétedett.”

fradi-palya_1920-as-evek_0814

Az ügy intézése majd egy évig elhúzódott a különféle fellebbezések miatt.
A Ferencváros igazát elviekben ugyan elismerték, de a pályán elért 1-0-át érvényesí­tették… Ha ezen a találkozón a Ferencváros legalább döntetlent kicsikar, akkor a bajnoki cí­m ezúttal is az Üllői útra került volna!

.

Az első KK-gól az Üllői úton

A Ferencváros első budapesti KK-mérkőzését a Hungária úti pályán rendezték, az Admira elleni meccsre viszont már az Üllői úti stadionban gyülekeztek a szurkolók. A mérkőzés egyetlen gólját a tartalékként beugró Rázsó szerezte:

Amikor már átmentem a halfon, láttam, hogy Franzl kifut elém. Hirtelen nagy nyugalom fogott el, nem is gondoltam arra, hogy gólt fogok lőni és nagyszerűen sikerült elcsí­pnem a pillanatot, amikor Franzl mellett be lehetett pöckölni a labdát a kapuba.

így született meg az Üllői úti pályán az első KK-gól…

merkozesjelenet_19280914_ftc-admira_takacs-ii-szedlacsek_0814

1928.09.16., Üllői út, Ferencváros – Admira: 1-0, KK
Ferencváros: Amsel – Takács I., Hungler II. – Lyka II., Bukovi, Berkessy – Rázsó, Takács II., Turay, Szedlacsik, Kohut
Gól: Rázsó(1)
Edző: Tóth-Potya István

.

KK-döntő az Üllői úton!

A nagy ellenfél a bécsi Rapid volt. A „sógorok” ezt az Üllői úti mérkőzést megemlegették: hét gólt kaptak a Fraditól!

1928.10.28., Üllői út, Ferencváros – Rapid: 7-1, KK Döntő
Ferencváros: Amsel – Takács I., Hungler II. – Furmann, Bukovi, Berkessy – Koszta, Takács II., Turay, Szedlacsik, Kohut
Gól: Takács II.(3), Szedlacsik(2), Kohut(2)
Edző: Tóth-Potya István

merkozesjelenet_19281028_ftc-rapid_0814

„A magyar bajnok valami fékezhetetlen erővel, valami kimondhatatlan akarattal és lendülettel játszott. Ennek a lendületnek az ereje elsöpörte a Rapid minden igyekezetét, ez a lendület lenyűgözte a nézőt. A legnagyobb ritkaságszámba megy az, hogy két ennyire nagy tudású együttes közül az egyik ilyen hatalmasan a másik fölé kerekedik. A Ferencvárost sem a szerencse, sem valami más külső tényező nem támogatta abban, hogy ezt a szörnyű fölényt kiharcolja, hogy ezt a 7-1-es katasztrofális vereséget nagy ellenfelére mérte. Tudása, lendülete, akarata, a játékosok szí­ve, a feladat nagyságához szabott megértése szülte azt, éppen ezért a Ferencváros gyönyörű fegyvertényeinek sorában is örökké emlékezetes lesz ez a fényes győzelem.”

Érdekes felhí­vás jelent meg a Nemzeti Sportban a KK-döntő bécsi visszavágójának kapcsán. A szerdai tréningen mindenre felkészí­tették a játékosokat. Valamihez még szurkolói segí­tséget is kértek: „A zöld-fehérek vezetősége szeretné, ha a szerdai tréningre mennél több Fradi-drukker jönne ki és sokat lármáznának, hogy a csapat megszokja a bécsi közönség várható zenebonáját. Erre a tréningre tehát felfüggesztik a zöld-fehérek vezetőségének azt a határozatát, hogy a tréninglátogatóknak nem szabad bekiabálni.”

.

Tagtoborzó

1929 januárjában a magyar sportéletben addig szokatlan lépésre szánta el magát a Ferencváros agilis vezetősége. A szurkolókat klubtagként az egyesület tagjának tekintette és részükre kedvezményeket biztosí­tott. A tagszervezés első napjáról í­gy emlékeztek mag a Nemzeti Sportban:

„Csak egy felhí­vás jelent meg, csak egy kis udvari irodahelyiséget béreltek a József krt. 52—56. számú házban, a szerdai sportújságban csak annyit közöltek, hogy délelőtt 10 órakor már lehet jelentkezni az irodában. És mégis: amikor Weisz István, a Ferencváros irodájának a vezetője reggel fél kilenckor bement az irodába, hogy 10 órára mindent előkészí­tsen, már egész kis tömeg várt rá, akik azonnal rendes vagy pártoló tagok akartak lenni. Weisz István — mit tehetett volna ? — nem készí­tett elő semmit, előkészület nélkül kezdte kiadni a belépési nyilatkozatokat és beszedni a tagdí­jat. Három óra alatt 80 rendes és 84 pártoló tag jelentkezett! Akik most az első napokban lépnek a Fradiba, még mindig jó jegyet kapnak és egymás mellett is ülhetnek, mert a belépés sorrendjében osztják ki majd a helyre szóló tagsági jegyeket a B tribünre és középről indulnak kifelé a jegyekkel a két oldal irányába. A rendes tag havi 5, a pártoló tag havi 3 pengőt fizet, mí­g a beiratkozási dí­j (ezt csak egyszer kell fizetni) rendes tagoknál 2, pártoló tagoknál 1 pengő. A rendes tagok a B tribünön páholyülőhelyet, mí­g a pártoló tagok ugyanott tribünülőhelyet kapnak. A beiratkozás után egy-két nap múlva mindenki megkapja a tagsági igazolványát, amely egyben a pályabelépő is. A pártoló tagok igazolványa zöld, a rendes tagok igazolványa pedig fehér szí­nű. Az igazolvány névre szóló, de nem arcképes.”

Befejezésül jelmondattal is felhí­vták az újí­tásra a szurkolók figyelmét: „Minden igazi Ferencváros-hí­vő szí­vében a Ferencvárost, szí­ve fölött a tagsági igazolványt hordja!”

Két nap alatt 1.000 szurkoló jelentkezett, s ez a szám néhány hét alatt négyezerre emelkedett! Az már aztán más kérdés, hogy a Ferencvárosnak ez az akció ugyan rendkí­vül nagy erkölcsi sikert hozott, de anyagiakban ráfizetéssel zárult. A későbbiekben a kedvezmények csökkentésével, részben az árak emelésével, de továbbra is funkcionált az 1929-ben bevezetett tagrendszer. Csak egy pályához fűződő példa a tagok „kiszolgálására”: mivel a B tribünön, ahová a jegyek szóltak, a dohányzás tilos volt, létrehoztak egy „korzót” a tribün előtt, elkülöní­tve az állóhelytől, ahol a tagok szünetben sétálhattak és dohányozhattak.

Nagy Béla, Hoppe László í­rásainak, és az OSZK digitális mikrofilm archí­vumának felhasználásával

Előző rész: 1911-1919Következő rész: 1930-1939

ɱ

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

OLDALAK