Bajnoki címek muzeális lapszemléje: 1967

muzealis_bajnoki_cimek_1967Amikor elterveztük, hogy új muzeális lapszemle sorozatot indítunk azokról az évekről, amikor a Ferencváros bajnoki címet szerzett, már akkor tudtuk, hogy a legnehezebb feladat az aktuális újságok és kordokumentumok beszerzése lesz. Az eddigi muzeális lapszemlék során is fontosnak tartottuk, hogy a saját gondolataink és emlékeink mellett bemutassuk az adott mérkőzésről szóló híradásokat is, mert az emlékezetünk lehet szubjektív és csapongó is néha, de az eredeti újságok megsárgult lapjai nem engedik szabadon szárnyalni a vágyainkat. Néha nagyon nehéz elvonatkoztatni a Fradi iránti szerelmünktől és kordában tartani a gondolatinkat.

Ezért is örültem annak, hogy szerkesztőtársam a bajnoki címek muzeális lapszemléjének első részéhez olyan anyagokat szerzett be melyek több oldalról is bizonyítják azt, hogy 1967-ben nem érdemtelenül lett bajnok a Ferencváros. „mjozef22” a könyvtárak és a különböző licitáló oldalak „rettegett részvevőjeként” eddig is elhalmozott ritkaságokkal (legutóbb egy fél teherautó könyvvel és újsággal állított haza), de most, az 1967-es bajnoki lapszemléhez igazán különleges csemegéket válogatott össze.

Először az 1967. októberi „Labdarúgás” magazin összeállítását adjuk közre (A 20. bajnokságát nyerte a Ferencváros 1967-ben), melynek érdekességét a címlap ötletes fotója (a játékosok élőképe adja ki a 20-as számot), valamint az adja, hogy a sikerben döntő szerepet vállaló edzőről, Lakat Károlyról hogyan és mit nyilatkoznak a játékosok. Érdemes elolvasni, mert bár világsztárok sora alkotta az 1967-es csapatot, mindenki alázattal, tisztelettel és rajongással beszél a mesterről. Érdekesség még az is, hogy mikor megjelent az újság, még tartott a bajnokság, és még hátra volt 4 mérkőzés, de akkor már olyan előnnyel vezettük a tabellát, hogy a bajnoki cím már biztosítva volt.

A második bemutatott kiadvány (Sport Műsorfüzet – 1967. november) is igazi ritkaságot rejt, hiszen ebben ellenfeleink csapatkapitányai mondják el, hogy miért is az FTC nyerte a bajnoki címet. Az ősi ellenfél egyik legendás játékosa, Göröcs János bővebben is kifejti, hogy vajon miért is lett bajnok a Fradi 1967-ben. Öt pontban foglalja össze tényszerűen, és mivel ezeket tényleg egy nagyszerű ellenfél mondja el, ettől igazán hiteles.

A Képes Sport is bő terjedelemben számol be a 20. bajnoki címről. “Hogy mi tette naggyá ezeket a fiúkat? A szakértők majd minden bizonnyal megegyeznek abban, hogy főként a Mátrai-Páncsics-Szűcs vonal és a belsőhármas ténykedése határozta meg a Fradi tetteit. A lelátó számára kétségtelenül az Albert-Varga kettős produkciója marad az év nagy száma.” – fogalmazott a cikk szerzője. Ezt annyival egészíthetjük ki, hogy Albert produkciója nem csak a szurkolókban, hanem a szakújságírókban is mély nyomott hagyott, hiszen két hónap múlva övé lett az Aranylabda.

Számunkra, a negyedik anyag (szintén a Sport műsorfüzet-ben jelent meg) a legkedvesebb. Ezért is választottuk az 1967-es bajnoki címünk záróakkordként Lakat Károly mesteredzővel készült interjút. Szerkesztőségünk mindig is „elfogult” volt a mesterrel, hiszen a Tanár úr játékosként és edzőként is maradandót alkotott, és bár edzői tevékenységét nem a Fradinál kezdte, de az igazi klubsikereket itt érte el. Még akkor is, ha „csak” 147 alkalommal ült a Fradi kispadján (1967-69 között), de ez alatt az 1967-es bajnoki arany mellé, 1968-ban újabb bajnoki elsőséget, 1969-ben bronzérmet szerzett és vezetésével 1968-ban VVK döntőt is játszottunk. A Fradi mellett az olimpiai csapat szövetségi kapitányi tisztét is betöltötte ebben az időszakban, nem is eredménytelenül, hiszen két olimpiai aranyérmet is nyertek Novákék Tokióban, majd Mexikóvárosban.

Természetesen méltatlanok lennénk a csapathoz, ha minden sikert az edző „nyakába” varrnánk, hiszen ahogy már említettem, az 1967-ben bajnoki címet szerző csapatban olyan játékosok szerepeltek, mint: Géczi – Novák, Mátrai, Páncsics – Juhász, Szűcs – Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Katona. Nem véletlenül soroltam fel a jellemzően kezdő tizenegyet, mert bár egyenként is fantasztikus játékosok voltak, de együtt, csapatként tudták a legjobbat kihozni. A fenti 11, kiegészülve Takács Bélával, Horváth Apival, Havasival, Rátkaival, a feltörekvő Branikovits-sal és a lassan visszavonuló Fenyvesivel olyan magabiztosan nyerte meg az bajnokságot, hogy egy pillanatig sem volt kérdéses. Ráadásul, ha a végén még jobban figyel a csapat, akkor meglehetett volna veretlenül is a bajnokság, de az utolsó két fordulóban, Csepelen és Szombathelyen „becsúszott” vereségek miatt egy kis hiányérzet támadt. Mentségül szolgáljon, hogy a két vereséget nagyon fontos VVK mérkőzések (Real Zaragoza, Liverpool) között szenvedtük el. Így „csak” nyolc pontos különbséggel és nagyon imponáló 85:24-es gólaránnyal nyertük meg 1967-ben a Ferencváros huszadik bajnoki címét.

Mivel is lehetne befejezni az 1967-es bajnoki év muzeális lapszemléjét? Zárásként az 1967-es Labdarúgásból idéznék néhány mondatot: „…a rajongás és a szeretet, egymás kölcsönös megbecsülése természetes dolog kell legyen közöttük: mester és tanítvány ugyanazért harcolt 1967-ben. Hogy meglegyen a huszadik, hogy tíz- és tízezrek simogassák ismét a zöld-fehér zászlót, s rajta a szíveket dobogtató betűket: FTC.”

– lalolib –

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  • Ez hasznos és nagyszerű sorozat lesz. Én csak két bajnoki címet “élhettem” át eddig a 28-ból. Ahogy olvastam a visszaemlékezést úgy jöttem rá, hogy milyen keveset is tudok kedvenc csapatom múltjáról.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST