Berán József

Berán József

Az FTC első csapatkapitánya, az FTC első válogatott labdarúgóinak és nem utolsósorban az alapító tagok egyike.

A hatalmas termetű, erőteljes játékos mindig sportszerűen, higgadtan és körültekintően játszott. Nem csak az akkoriban szokásos hosszú rúgásokra törekedett, hanem igyekezett a megszerzett labdát pontosan továbbítani.

Tagja volt az FTC  ”elsőinek”: első bajnok és kupagyőztes csapatának, sőt még egy sporttörténeti elsőnek: a ferencvárosi védőjátékosok közül ő volt az első, aki gólt fejelt… 

Megtörtént az a páratlan eset, hogy Berán az FTC backje fejjel lőtte a labdát az ellenfél kapujába.

Ez az akkor “páratlan eset” az FTC első bajnoki osztályozó mérkőzésén történt (1901. december 22. FTC – Rákosszentmihály 10-2).

Az első FTC játékosok egyike aki magára ölthette a magyar válogatott mezét, ahol összesen négy alkalommal játszott. Mindjárt az elsőn (Bécsben 1902. október 12. Ausztria – Magyarország 5:0), Berán volt a magyar válogatott jobbhátvédje. 1903. április 5-én, a Millenárison az első győztes magyar válogatottban is szerepelt! (Magyarország – Csehország 3:1)

Az FTC első csapatkapitányának pályafutása 1905 nyarán tragikus eseménnyel zárult. Önkéntes katonai szolgálatot teljesített és részt vett egy hadgyakorlaton. A nagy hőségtől eltikkadva egy tanyai kútból merített vizet ivott. A hastífusz kórral sem a kisportolt szervezet, sem az akkori orvostudomány nem tudott megbirkózni, a fiatal sportember 1905. augusztus 14-én elhunyt.

*

Berán nemcsak az FTC, hanem a magyar labdarúgó-válogatottnak is első halottja volt! Az első nekrológot FTC-sportolóról Horváth Ferenc, a korábbi játékostárs, de ekkor már az egyesület és az MLSZ főtitkára írta, s ez a Sportvilág augusztus 20-i számában jelent meg. Ebből idézünk egy részletet:

Berán József

… Amikor az FTC alakulóban volt, ő már ott forgott az alapítók között, mint a IX. kerületi Felső Kereskedelmi 16 éves diákja. Szinte nélkülözhetetlen lett rögtön, mert különösen apróbb dolgokban ezermester volt. A trainingekhez szabad területet keresni a város szélén, ma itt, holnap ott – mert akkor még pályánk sem volt. A már agyonkínzott labdába új életet lehelni és több hasonló dologban fáradhatatlan volt. És futballozott, trenírozott az öregekkel együtt, folyton kedvvel és kitartással. A futballban valódi tehetség volt, mert nagymértékben megvolt benne a hozzá való erő, ügyesség és magabiztonság. Alig háromévi játék után, 1902-ben már a Szövetség reprezentatív csapatában láttuk őt szerepelni. Csak természetes, hogy klubjában még jobban szerették. Példaképe volt az igazi játékosnak. Soha nem panaszkodott rá egyetlen ellenfele sem, pedig teljes erővel játszott. Játék után azonban a fehér asztalnál kifogyhatatlan volt a hangulatkeltő, jóízű tréfáiból és kedves mókáiból. Mindezek mellett jó atléta is volt, több érmet és díjat nyert diszkoszban és súlydobásban, meg futásban. Ilyen derék, lelkiismeretes és kedves tagot veszítettünk mi benne, de veszített a magyar sport is, mert bizony nagy szükség van nálunk az élő jó példákra…

A teljes nekrológ itt elolvasható …

A Kerepesi temetőben nagy részvét mellett temették el. Koporsóját az egyesületek koszorúi teljesen elborították. Az FTC nevében dr. Schneider Béla, az egyesület egyik vezetője mondott gyászbeszédet. Síremlékét később bátyja, Berán Lajos szobrászművész emelte… Ugyancsak ő készítette a Berán-plakettet is, amely negyedszázadon át az FTC különféle szakosztályainak versenydíja volt!

Visszatérve 1905 szeptemberére: az új idény első bajnoki mérkőzésén az FTC-UTE találkozón, a zöld-fehérek Berán József csapatkapitányukra emlékezve, karjukon gyászkarszalaggal jelentek meg a pályán, és Berán helyét üresen hagyva, tíz emberrel kezdték meg a mérkőzést…

Beránt nem csak a magyar sporttársadalom gyászolta. 1905. szeptember 10-én, a Budapesten lévő Sparta Prága csapata is felkereste Berán sírját! A prágaiak kegyeletük jeléül óriási babérkoszorút helyeztek Berán sírjára, a csapatvezető pedig méltatta az ifjú sportember érdemeit, baráti viselkedését. A beszédet – amelyet Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok fordított! – követően a Sparta játékosai egyenként a sírnál tisztelegtek és az emlékkoszorú egy szirmát vitték maguknak örök mementóként.

Nagy Béla, Antal Zoltán, Hoffer József írásainak felhasználásával