Bodnár Sándor

Bodnár Sándor (1890. szeptember 20., Budapest – 1955. november 6., Budapest) a Kassai AC, az NSC, majd a MAC (az év játékosa: 1912/13) jobbösszekötője, 1910 és 1916 között 20 válogatott mérkőzésen játszott és 18 gólt szerzett. Tagja volt az 1912. évi olimpiai tornán vigaszdíjgyőztes magyar együttesnek.

Erőteljes, rohamozó típusú játékos volt. Feltartóztathatatlan kitörések és óriási erejű lövések jellemezték játékát. (A későbbiek közül Bene mozgása emlékeztetett leginkább Bodnár Sándorra.) Az összjátékban is megfelelt. Szélsőit — főként Sebestyén Bélát — igen jól foglalkoztatta. Schlosser Imrével is nagyszerűen megértették egymást. Rúgótechnikája egészen kivételesnek bizonyult. A labdát állított helyzetből vagy kapásból egyforma erővel és biztonsággal zúdította kapura. Emlékezetesen kiváló teljesítményt nyújtott 1912. április 14-én, a Németország elleni találkozón (4:4). Ekkor 1:4-es félidő után három ragyogó gólja mentette meg az elveszettnek vélt mérkőzést. Nagy gólképességét bizonyítja, hogy további két alkalommal (1912. Norvégia 6:0 és 1914. Franciaország 5:1) szintén három-három góllal terhelte meg az ellenfél hálóját.

(Antal Zoltán és Hoffer József írásainak valamint a magyarfutball.hu felhasználásával)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST