Boldog születésnapot Zoli!

Akik látták játszani, azt mondják, istenáldotta tehetség volt. Akik ismerték, azt mondják, a szíve zöld-fehér és méltó utóda volt Deáknak és Sárosinak. Amikor elhagyta az országot, sokan hátat fordítottak neki és azt mondták, cserbenhagyta a hazáját. Akik ismerték, azok tudták, hogy nem erről volt szó. Beszűkült számára a tér, úgy érzete, kevés a levegő, a tehetsége fennakadt az emberi kapcsolatok hálóján. Akik szerették, folyamatosan figyelemmel kísérték a külhoni pályafutását és reménykedtek abban, hogy egyszer hazatér.

Amikor hazajött, barátsággal és szeretettel fogadták. Úgy gondolta, a rendszerváltás meghozza számára a lehetőséget. Titkon bízott benne, ha a politikai rendszer változott, a magyar foci rendszere is változni fog. Tévedett.

Amikor 1996 őszén elvállalta a Ferencváros edzőségét nem gondolta, hogy csak 38 alkalommal ülhet le arra a kispadra, mely számára a „mindent” jelentette. 1997 áprilisában, a „hatpontos ultimátum” volt a fordulópont. A vezetőség váltani akart, sokak szerint a játékosok egy része is ellene fordult, de a közönség kiállt mellette. Ami egyszer elromlik, ott hiába minden, és Varga Zolinak menni kellett a Ferencvárosból.

Voltak más próbálkozásai is a magyar fociban, de az a légkör mely annak idején „váltásra” kényszerítette, most is béklyót kötött rá. Abbahagyta az edzőséget, de a foci szeretete továbbra is arra készteti, hogy elmondja a véleményét.

Sokan ezért szeretik, de vannak olyanok, akik éppen ezért nem. Akik látták játszani, akik ismerték régen és ismerik most, azok tudják, hogy Varga Zoli sokkal több annál, mint amit kapott a labdarúgástól.

Boldog születésnapot Zoli!

- lalolib -