Buzánszky Jenő: 87
A Dorogi Tárna és a Dorogi Bányász jobbhátvédje, 1950 és 1956 között 49 válogatott találkozón szerepelt. Tagja volt az 1952-ben olimpiai arany- és 1954-ben világbajnoki ezüstérmet szerzett magyar együttesnek.
Az ötvenes évek elején világhírű gárda, az „aranycsapat” egyetlen vidéki „törzstagja” volt. A kitűnő dorogi játékos az együttes legbiztosabb pontjai közé tartozott. A Buzánszky—Lóránt—Lantos összetételű hátvédhármasban ő volt a leggyorsabb. Technikailag és taktikailag egyaránt érett, megbízható és korszerű hátvédjátékot mutatott. Nemcsak a szerelésben, a támadások elhárításában, hanem az ellentámadások indításában is jeleskedett. Gyakran vállalkozott előretörésekre, amelyeket rendszerint jó beadásokkal fejezett be. Minden mérkőzésen kiegyensúlyozott, értékes teljesítményt nyújtott. A dorogi bányászcsapatból ő öltötte először magára a címeres mezt.
A Ferencváros jugoszláv túráján szerepelt 1956/57 telén.

A Kinizsi-korszak után, a Fradi Jugoszláviai túráján ők viselték először az "FTC" feliratos mezt. Állnak (balról): Szigeti (DVTK), Mátrai, Buzánszky (Dorog), Gulyás, Dalnoki. Elől: Kertész, Fenyvesi, Dékány, Varga (Dorog), Ombódi, Orosz (fotó: File László)
Antal Zoltán és Hoffer József írásainak felhasználásával

















Isten éltesse a legendát még nagyon sokáig. Mindent köszönünk, Jenő bácsi! Hajrá magyarok, hajrá Dorog!
Isten éltesse, Jenő bácsi, kalaplengetés ezerrel, ezerszer! Ránézésre egy 15-öst meg kapásból le is tagadhatna.