dr. Lakat Károly

lakat-karoly-1Lakat Tanár úr, az FTC játékosa, majd edzője, a magyar irodalom és történelem tanára a rendkívül lelkiismeretes, szorgalmas és sportszerűen küzdő labdarúgók közé tartozott. Ügyesen helyezkedett, jó érzékkel szerelt és szívósan tapadt ellenfeléhez.

Puskás Ferenc egyetlen hazai védőjátékostól sem tartott, csak tőle. Egyszerűen nem boldogult vele.

A védekezés volt az erőssége, de a támadásban is megfelelőt volt képes nyújtani. Alacsony termetének hátrányát csak a levegőben, a fejjátékban érezte. 

Szegedről került a Fradiba 1943-ban.

– Már gyermekkoromban az volt a vágyam, hogy ferencvárosi labdarúgó legyek (Egy télikabátért igazolt le a Fradi!) tanári diplomát szerezzek, és magamra ölthessem a címeres mezt.

Bő egy évtizeden át játszott a Fradiban. A játékot, a futballt azonban Győrben kezdte…

– Győri születésű vagyok, a GYAC-ban kezdtem focizni, majd Szegedre kerültem, és az ottani egyetemi csapatban játszottam, majd a Szeged FC játékosa lettem. Kitűnő csapat volt akkor Szegeden, itt játszott Tóth Gyuri és a Ferencvárosból leszerződött Toldi Géza. Kétszer volt a Szeged FC ezekben az években a vidék legjobbja. Egyetemi tanulmányaim befejezése után (magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomát szereztem Szegeden) lettem a Ferencváros játékosa. Az a tizenkét év, amit a zöld-fehér színekben játszottam, életem legnagyobb sportélménye volt.

Ferencvárosi érzelmeiről mindig büszkén vallott.

— Az egyik legfelejthetetlenebb emlékem a felszabadulás utáni első győzelmünk az Üllői úton. Az Újpest ellen játszottunk 1945 májusában és azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom: ragyogó csapattal álltunk ki. Csikós Gyuszi volt a kapus, Rudas és Ónody a két hátvéd, Sárosi Béla, Kéri és jómagam alkottuk a fedezetsort, míg elöl Sípos, Gyulai, Sárosi dr., Kubala, Gyetvai volt a támadó ötös. Sokat rohamoztunk, de valahogy a lövések mindig elkerülték a kaput. Már csak pár perc volt hátra, amikor Gyetvai Laci 25 méterről óriási, ballábas bombát küldött Tóth Gyuri kapujára, ő a kapufára tolta a labdát, amely kipattant, s a mindig szemfüles Gyulai félmagasan a bal sarokba lőtte, így lett 1-0. Óriási volt az örömünk, megszereztük első győzelmünket. Egy másik — szintén gólokkal kapcsolatos — emlék 1949-ből. Óriási fölénnyel vezettünk a bajnokságban, már hetekkel az utolsó forduló előtt biztos elsők voltunk. Mégis fontosnak tartottuk a Tatabánya elleni záró találkozónkat. Azért, mert Deák Feri előtt lehetőség nyílt a gólkirályok örökranglistáján megelőzni az addig vezető Zsengellér Gyulát. Feri 55 góllal várta az utolsó mérkőzést, Zsengellér rekordja 56 gól volt. Valamennyien Deákot kerestük a labdával, azt szerettük volna, hogy minél több gólt lőjön. Amikor megszerezte az elsőt és utolérte Zsengellért, tudtuk, meglesz az új rekord. „Bamba” összesen négyszer talált a kapuba, az ötödik azonban már nem sikerült, s így meg kellett elégednie az 59 gólos bajnoki rekorddal. Végül 6-2-re nyertünk, de bevallom, győzelmünk sokkal nagyobb arányú is lehetett volna, ha nem minden labdát Deákra játszunk. Így azonban kettős volt az örömünk: a bajnokságot mi nyertük, és a gólkirály is ferencvárosi játékos volt.

A pályán eltöltött évek után Lakat dr. rendkívüli tapasztalatait, pedagógiai érzékét is kitűnően kamatoztatva vezette bajnoki diadalra a ferencvárosiakat.

– Labdarúgó pályafutásom befejeztével az FTC ifjúsági csapatánál edzősködtem, majd a Gödöllői Dózsa, a Bp. Vörös Meteor edzője lettem. Ezután Szeged következett, ez volt az első NB I-es csapatom edzőként. A következő állomás Tatabánya volt, ahol hat felejthetetlen évet töltöttem el, majd két évig az MLSZ keretén belül a KSI labdarúgó szakosztálynál tevékenykedtem. Újra NB I-es csapatnál, az MTK-nál dolgoztam, majd 1967-70 között a Ferencváros edzője voltam. Edzőként is itt értem el a legjobb eredményeket. Ez idő alatt kétszer nyertünk bajnokságot, és a VVK-ban második helyen végeztünk.  1967-ben olyan magabiztosan nyertük a bajnokságot, hogy hétközben meg sem fordult a fejemben, hogy vasár-
nap kikaphatunk… Edzői pályafutásom egyik nagy öröme az is, hogy 1967-ben az „én” játékosom Albert Flórián „Aranylabdás” lett – azaz a csapatomban játszott Európa legjobb labdarúgója!
A Ferencvárosban eltöltött három év után visszatértem Tatabányára, és újabb hat évet töltöttem a bányászvárosban.

Lakat Károlyt Tatabányán is sok öröm érte. Irányítása alatt a bányászcsapat kétszer Közép-európai Kupát nyert, és a bajnoki ezüstéremig is vitte a gárdát! „Karcsi bácsi” – mindenki így hívta, vagy „Tanár úrnak” szólította edzősködött még a Honvédnál, a Volánnál, Debrecenben, Salgótarjánban.
Nagy diadalai közé tartozik, hogy Tokióban és Mexikóban is olimpiai bajnok lett az általa vezetett gárda. 1979/80-ban pedig a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt. Élményszámba mentek taktikai értekezletei, félidei útbaigazításai. Amit mondott, arra egyszerűen nem lehetett nem odafigyelni.

60. születésnapján a Tatabánya edzőjeként látogatott az Üllői útra.

— Az olyan ember számára, aki gyerekkorától rajongott egy klubért és szinte odanőtt a pályához, a kispadon ülni talán még nehezebb, mint a zöld gyepen harcolni. Ráadásul a türelmetlen szurkolók „tüzét” is ki kell állni, de hát ez hozzátartozik a szakmához. A győzelem, az öröm, az ünneplés azonban az ilyen „kellemetlenségeket” feledteti, s ezért akár mint egykori játékos, akár mint edző, csak a szépre emlékezem. Különösen meghatott a legutolsó eset. 1980 decemberében a Tatabánya csapatával az Üllői úton szerepeltünk. Ahogy leültem a kispadra, megszólalt a hangosbeszélő és valami ilyesmit mondott:

„Szeretettel köszöntjük dr. Lakat Károlyt, az FTC egykori játékosát, majd mesteredzőjét. 60. születésnapja alkalmából!”

És már jött is felém Havasi Mihály, a Fradi technikai vezetője és egy zöld-fehér szekfűcsokrot nyújtott át kedves szavak kíséretében. A közönség pedig felállva tapsolt…

Mondanom sem kell, mennyire meghatódtam, hiszen idegenben általában másként fogadják az ellenfél edzőjét. Ügy látszik, a ferencvárosi vezetőség és szurkolótábor nem felejtett el… Azt hiszem, zöld-fehér érzelmeimről nekem sem kell sokat beszélnem. Hadd mondjak csak annyit: a régi B-lelátó egyik gerendájából faragott polcot készíttettem szobám falára…

Amikor nyugalomba vonult, egy nagy edzővel lett szegényebb a magyar labdarúgás.

1988. december 3-án, az FTC labdarúgó szakosztály születésnapján hunyt el – gyászba merevítve ezzel az Üllői úti publikumot, amely aznap az FTC – Veszprém találkozóra töltötte meg a lelátókat. A ferencvárosiak ekkor tudták meg, hogy a valaha élő egyik legnagyobb fradistája örökre elhagyta az Üllői utat…

(Nagy Béla, Antal Zoltán és Hoffer József írásainak felhasználásával)

6 Vélemény a cikkhez: dr. Lakat Károly

  • …”Zöld fű felett, kék ég alatt, legjobb edző dr. Lakat.”…
    Az ő idejében a legjobb edző volt. Bár, ma lenne a Fradinak ilyen magyar edzője.

    Bizakodom, egyszer még lesz!!!

  • Az egyik legnagyobb Fradista volt, aki valaha élt … pedig, hál”Istennek, volt pár száz “egyik legnagyobb” Fradista a történelmünkben … játékosként sem lehetett akárki, aki a világ akkori egyik legjobb válogatottjában úgy volt 13x válogatott, hogy évek maradtak ki a háború miatt… utána évi 3-4-5 meccsek, általában csere nélkül … ja, és posztonként volt 2-3-4-5 világklasszisunk … tehát, a Tanár Úr így is sokszoros válogatott volt … és amiket edzőként elért … bajnoki címek, 2 olimpiai bajnokság … VVK-döntő … KK-győzelmek … néhány, világszerte körbeünnepelt “sztáredző” ennek a töredékéből is fényesen megél, ünnepelteti magát …

  • az egyik legnagyobb magyar edző volt. Sok ilyen nagyszerű EMBER-t, sportembert kívánok a magyar sport.

  • ” Nem élt belőle több és most sem él…………
    Keresheted őt, nem leled, hiába,
    se itt, se Fokföldön , se Ázsiába
    a múltban sem és a gazdag jövőben
    Akárki megszülethet már csak ő nem.
    Többé soha
    nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya
    szegény a forgandó tündér szerencse
    hogy -- e csodát újólag megteremtse.”

  • Ilyen játékos, ilyen edző, ilyen tanár, ilyen ember, ekkora fradista, ekkora egyéniség vajon mikor születik legközelebb?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ