dr. Géczi István

Géczi István

A ferencvárosi kapuskirály, aki nem túl sokszor védett a válogatottban (no persze, akadt konkuren­ciája is bőven…), a Ferencvárosban viszont annál gyakrabban. Összesen 309 bajnokin őrizte a zöld-fehérek hálóját, ami a mai napig klubcsúcs a kapusok között. Vörös, azaz dr. Géczi István sallangmentes őre volt kapujának, emel­lett, bár első ránézésre mackós benyomást keltett, rendkí­vüli gyorsa­ság, hihetetlen ruganyosság és átlagon fölüli bátorság jellemezte. Az már abszolút országos rekord, hogy – Juhásszal egyetemben – pályára lépett a Fradi történetének mind­három újkori nemzetközi kupafináléjában. Azaz az 1965-ös és az 1968-as VVK-döntőben, meg az 1975-ös KEK-döntőben is.

1962. június 1-jétől, 18 évesen lett a Ferencváros játékosa. Mészáros József, az akkori ferencvárosi edző hí­vására jött a Fradiba, aki nem pénzt í­gért a fiatal kapusnak, hanem „csak” annyit, hogy bajnokot és magyar válogatottat „csinál” belőle…

Hamar bizalmat is kapott, de az első igazi nagy éve 1964 volt és utána már egy egész évtized. Gondoljunk csak bele több, mint ötszázszor kezdődött Géczi nevével a Ferencváros összeállí­tása!


– A szép emlékek bennem is – gondolom másokban is – erősebben élnek, mint a szomorúak. Nekem nagyon sok örömteli élmény jutott már mindjárt az FTC-beli első szerepléseim alkalmával is. Soha nem tudom elfelejteni az 1965-ös torinói VVK döntőt, ahol úgy érzem, részem volt abban, hogy a hálónk érintetlen maradt. Egy másik kupadöntő az 1968-as leedsi mérkőzés is felejthetetlen. Bár 1-0-ra kikaptunk, a hűvös angolok másnap áradoztak a teljesí­tményemről. Az erről szóló „dokumentumokat”, az akkori angol újságokat azóta is őrzöm. Angliából egy másik felejthetetlen emlék: 1974-ben KEK meccset játszottunk a Liverpool bombacsapatával. Szinte percenként kellett hárí­tanom az angol csatárok labdáit, de csak egyszer nyúltam magam mögé. Azután Máté Jani a 90. percben egyenlí­tett, és az 1-1 – mint később kiderült – elég volt a továbbjutáshoz. És ugye ebben a sorozatban jött a következő szép emlék: Belgrádban 110.000 tomboló néző előtt szerepeltünk sikerrel és veretlenül jutottunk a KEK döntőbe! így pályafutásom legnagyobb élményének ezt a „kupanégyest” tartom.

– Elégedett vagy pályafutásoddal?
– Mondhatom, hogy elégedett is vagyok, meg nem is. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy a Ferencvárosban 13 évet védhettem, és nem akármilyen sikercsapat tagja lehettem. A válogatottság már nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Lemaradtam néhány nagy mérkőzésről, a sérülés miatt például a mexikói olimpiáról. És úgy érzem, hogy a 25. válogatottság lehetőségét is megérdemeltem volna…

– Bátor kapus voltál?
– En különbséget teszek a bátorság és a vakmerőség között. A vakmerő mindig, mindenkivel szembeszáll. Nem voltam ilyen sem a pályán, sem a magánéletben. A kapus helyzete más, mint a többi játékosé. Azt hiszem, hogy bátor voltam. Nem riadtam vissza a sérülésveszéllyel járó helyzetektől. Az a kapus, aki a kifutás után nem mer lábra vetődni, jobb ha visszavonul. Nyuszi természettel senkiből sem lehet jó kapus.

1975. szeptember 3-án, szerdán délután nagy egyéniség búcsúzott az Üllői úton: Géczi István utolsó bajnoki mérkőzésére futott ki az általa oly szeretett arénába.

A zsúfolásig megtelt lelátók (ez akkor még 30 ezer nézőt jelentett) előtt melegí­tettek a csapatok. A majdnem mindig fekete mezben védő kapus, utoljára tiszta fehérben vonult a pályára. Az ünnepelt, televí­ziósok és fotóriporterek gyűrűjében végezte a bemelegí­tő mozdulatokat, majd amikor a két csapat felsorakozott, a pálya közepén köszöntötte őt Harót János, a Ferencvárosi Torna Club elnöke; Csikós Gyula, a klub egykori válogatott kapuvédője; Krizsán József, a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkára és dr. Dékány Ferenc, a labdarúgó-szakosztály vezetője.

 

Aztán elindult útjára a „pöttyös”. Az első félidőben igen jól játszó FTC már a 38. percben 4:0-ra vezetett. A salgótarjáni csatárok nemigen tették próbára az eddig legeredményesebb pályafutással rendelkező ferencvárosi kapust, aki mérkőzésenként mindössze 1,1 gólt kapott közel másfél évtized alatt… Aztán, a félidő végét jelző hármas sí­pszó után az utód, a fiatal Kollár József virágcsokorral köszöntötte a neves elődöt, aki átadta az egyes számú mezt és a csapatkapitányi karszalagot s a két csapat játékosainak sorfala között futott le a pályáról. Sokáig emlékezetes marad a kép: a népszerű játékos csokorral búcsút int az ünneplő tömegnek.

1977-ben szomorú napok is jártak Géczire. Emlékezetes sérülése után napokig életveszélyes állapotban volt, de Pistának ott is győznie kellett. Érdemes visszaemlékezni arra, hogyan is zajlott le ez a „nagy mérkőzés”?

— Nagy „rangadó” volt! A végén győztem, a 2 pont helyett ezúttal 1 életet, a sajátomat nyertem. Ahogy minden jelentős dolog, úgy ez is az FTC-pályán történt velem. Fiatal kapusokkal foglalkoztam, és az egyik felugrásnál egy fatális véletlen folytán úgy megsérültem, mint aktí­v pályafutásom alatt sohasem. Három olyan súlyos belső sérülést szenvedtem, amelyekből már egy is halálos lehetett volna! Hála dr. Budai Pál főorvos gyógyí­tó gondoskodásának, visszahozott az életbe.

Géczi István

Két év múlva, 1979. augusztus 7-én volt az utolsó 10 perc! Az FTC—Bruges mérkőzésen 30 ezer néző tapsa köszöntötte az FTC veterán kapusát. Még védett egy nagyot, majd a 10. percben megtette élete leghosszabb útját: a kaputól az öltözőig … Nagy taps köszöntötte a levonuló Géczit, aki a kapitányi karszalagot Nyilasinak, a kaput pedig Zsiborásnak adta át.

Amikor Géczi a Springer szoborhoz ért, ott várta Mészáros József. Átölelte régi játékosát, úgy kí­sérte az öltözőbe. Mészáros volt az az edző, aki a hatvanas évek elején a még ifjú Géczit az Üllői útra hozta. A sors nemes ajándéka volt, hogy az egykori mester játékosa nemcsak első, hanem utolsó mérkőzésének is részese lehetett…

*

Géczi kapuspályafutásának nem mindennapi adattára:

– Az FTC-ben Géczi szerepelt a legtöbb bajnoki kií­rásban: 14 bajnokságban védett! (1962-1975), megelőzve Csikós Gyulát (11 bajnokság)
– A legtöbb bajnoki meccsen védett: 309 alkalommal (a második Zsiborás 244 mérkőzéssel)
– A 309 bajnoki meccsen 110 alkalommal nem kapott gólt!
– A 309 bajnoki meccsen 306 gólt kapott – ez 0,99-es átlag, ami Magyarországon az elmúlt évtizedekben a legjobb teljesí­tmény!
– Egy bajnoki idényben is Géczi a csúcstartó! 1968-ban 0,59 százalék! (a második Grosics 0,61 százalék)
– Géczi pályafutása alatt 508 dí­jmérkőzésen védte a kaput! (a második Zsiborás 408 mérkőzés)
– Az egyetlen magyar kapus, aki három európai kupadöntőn védett! 1965: VVK, 1968: VVK, 1975: KEK
– Géczi volt az FTC kapusai közül a legtöbbször válogatott (23), (a második Háda 16 alkalommal)
– A ferencvárosi kapusok közül a válogatottban a legkevesebb gólt kapta Géczi 20 mérkőzés 14 gól, (Háda 16 mérkőzés 24 gól)
– 1971-ben hat válogatott meccsen mindössze 1 gólt kapott! (köztük Brazí­lia ellen Rióban, Franciaország ellen Párizsban)
– 1966. október 23-tól 1969. május 15-ig, tehát több mint 30 hónapig nem volt bajnoki mérkőzésen vesztes csapat tagja, ez egyfolytában 59 mérkőzést jelent!
– 1964. március 15-tól 1967. október 31-ig, 44 hónapon át 102 bajnoki mérkőzésen megszakí­tás nélkül sorozatban védte a Ferencváros kapuját!

Géczi búcsúmérkőzése

video

(Nagy Béla és Hegyi Tamás í­rásainak felhasználásával)

13 hozzászólás a(z) dr. Géczi István bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
BL-PlayOff: 09.23. 21:00, M4Sport
BL-PlayOff: 09.29. 21:00, M4Sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ