Egy levél elő- és utózöngéi

huszti-szabi-levele_0913

Csak megköszönni tudom, hogy helyet kapnak e helyen a régi Fradiról és fradistákról í­rt emlékezéseim, most mégis a közelmúlt, a jelen és a jövő néhány kérdését vetném föl – természetesen zöld-fehér szemmel és szí­vvel.

A Huszti-levél megjelentetése sokféle visszhangot keltett. Abban mindenki egyetértett, hogy bátor cselekedet volt. Ha hí­vatlanul tanácsot adhattam volna í­rójának, két dolgot mondtam volna:

– eredményesebben kellene játszania a válogatottban, s nem lemondva a válogatottságról megí­rni a levelet, akkor ugyanis „belülről” szemléltette volna a problémákat.

Sokan felvetették a kérdést: mi lesz a levél következménye. A válasz egész egyszerű: semmi!

A magyar labdarúgás ugyanis jelenleg a politika, a pénz és kiszolgálóik kezében van. Ez az összefonódás pedig kizárja az egészséges kibontakozást. Mit várhatnánk az MLSZ-től, amelynek elnöke – ó, elfogulatlanság! – állí­tólag örömtáncot lejtett a Videoton Fradi elleni egyenlí­tő góljánál?

Csüggedten gondoltam arra, hogy néhány éve a Kisteleki úr által irányí­tott szövetség jogtalanul zárta ki a Fradit, és akkori elnöke csendben távozhatott, jóllehet bunda-gyanúba került. Jogi útra terelem a vádat – nyilatkozta. Mi lett a perből? – kérdem. Semmit sem hallottam róla.

Tudomásul kell vennünk, hogy sajnos mit sem javult a helyzet. Csapatunk változatlanul mostohagyermeke a szövetségnek. Hadd emlékeztessek az Újpest elleni 0-6-ra, amelyet földlökésszerűen megrázkódtatva éltem át.

Kérdem: mi történt volna, ha Böőrt otromba durvaságát követően kiállí­tja a játékvezető, aki aztán Heinzet rohanvást leküldte a pályáról, mert – idézem a Nemzeti Sport szabálymagyarázatát – „a FIFA szabályai szerint a szándék, illetve a megfélemlí­tés is büntetendő”.

Hát, persze! Ha a mi játékosunk követi el, akkor tüstént piros lappal. Ha az ellenfél, akkor sárgát sem ér.

A Huszti-levelet elfogulatlanul kommentálta a Nemzeti Sport rovatvezetője, mondván: í­rója olyan dolgokat mondott ki, amelyeket eddig senki sem mert. Ezen némiképp elcsodálkoztam. Nem a Nemzeti Sport szakí­róinak lett volna kötelessége kimondani? Nem nekik kellett volna megí­rniuk, hogy a milliárdokkal felpumpált székesfehérvári csapat gyanús pénzekből nyakra-főre vette a játékosokat, akikkel aztán nem tud mit kezdeni?

Nem a Nemzeti Sportban kellett volna arról olvasnunk, hogy ugyanez a csapat mekkora szégyent hozott a magyar labdarúgásra? Nem itt kellett volna felháborodott cikkeket olvasnunk, amikor Mezey kerek-perec kijelentette: nem válaszol az újságí­ró többi kérdésére?

Szegény ideggyenge Bobby Davisont hasonló, vagy majdnem hasonló eset után etikai intelmek sokaságával látták el, s úgy ráncigálták, mint kutyák a rongylabdát. Ehelyett nevetséges szabálymagyarázatokat közölnek abban a hitben, hogy a Fradi szurkolói vakok, a meccset szakérteni hivatott játékvezető pedig, aki egykor a világ legjobbja volt, rosszul í­téli meg az eseményeket.

Semmi kétség, a csatárt keményen megbünteti a fegyelmi bizottság, – amely ugyancsak elfogulatlanságáról nevezetes -, nehogy a Fradi gólokat lőjön a következő meccsein. Bizony, bizony a Nemzeti Sportra ráférne egy jó kis bojkottálás. Igaz, Csányi úr bizonyára kipótolná veszteségeit.

A Huszti-levélhez hozzászólók között akadt utópista is, azt í­rta ugyanis, ha a Fradi bajnokságot nyerne, megszűnnének a levélben emlí­tett maffiamódszerek. Ebben az érában a Fradi sajnos nem lesz, nem lehet bajnok. Némiképp emlékeztet mindaz, amit mostanság átélünk arra, amit az „átkosban” tapasztaltunk, amikor a zöld-fehér szí­nt feketének látták, láttatták, s ennek megfelelően jártak el az illetékesek.

Van azonban egy óriási különbség, s ezért merem megkockáztatni, hogy a jelen helyzet teremtői óriási öngólt lőnek. A fradisták ugyanis az elmúlt évben az előző kormányzat legkeményebb ellenfelei voltak. Most előbb-utóbb megint sikerül ellenzékbe szorí­tani őket is. Azért „is”, nincs az az elfogulatlan szurkoló, akit ne ingerelnének a Videoton körül történtek. S az, ami a sportban játszódik le, előbb-utóbb átterelődik a politika mezejére.

Szomorú, hogy asszisztencia is akad. Nagyra becsültem Mészöly Kálmánt, aki kertelés nélkül mondta meg véleményét a Zuhanyhí­radóban. Legutóbb ő is csak az ordí­tó közhelyeket ismételgette a „szeretni való csapatról”, az örökösen hajtogatott „majdról”. A svéd meccset közvetí­tő riporterről pedig inkább ne is ejtsünk szót.

Megmondom őszintén, nem sok reményt látok. Még akkor sem, ha egyik-másik válogatott játékos csatlakozott a levélben leí­rt kórisméhez. Mindez nem jelenti azt, hogy ne szurkoljunk még hangosabban és kitartóan kedvenc csapatunknak.

Annak idején egy kitűnő irodalomtudós Ady Endréről í­rt könyvében élt ezzel a fogalommal: „mégis-morál”. Igen, mégis! Mégis és még jobban szeretnünk, támogatnunk kell a zöld-fehéreket!

Rónay László

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  • Vajon ez a nagyszerű í­rás miért nem a Nemzeti Sportban jelenik meg? Persze tudom a választ, de el is szomorí­t. Már ott is pártkatonák ülnek, akik azt í­rják amit mondanak nekik. Ráadásul még elvakultak is. Solymosinak 8-as osztályzatot amikor hibát hibára halmozott? És nem csak Böör nem kiállí­tására és Heinz kiállí­tására gondolok. Az érvényben lévő szabályok alapján kétszer is végleg le kellett volna fújnia a meccset. Egyszer a petárdázás abba nem hagyása miatt, egyszer meg a Fradi közönség viselkedése miatt. Ezek nagyon súlyos hibák voltak, ráadásul a Sportot tudósí­tó újságí­ró még lelkesen tapsolt is az Újpesti gólok után. A magyar foci helyzete meg már sok éve szomorú, mert igazán senki sem meri felvállalni az igazságot. Most Huszti megtette, el is lapátolják érte.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

OLDALAK
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ